Múlt héten a csavarkulcsokról volt szó, jöjjenek most a dugókulcsok, úgyis rokonok.

A dugókulcs a csavarfejek és a csavaranyák meghúzására/kiengedésére szolgáló szerszám, leggyakrabban króm-vanádium ötvözetből készül (krova készlet, ugyebár). Henger alakú, az egyik végén a csillagkulcsokhoz hasonló dupla-hatszög kialakítás található (ez fogja a csavart), a másik végén pedig egy négyzet alakú nyílás van. Ebbe a négyzet alakú nyílásba kell bepattintani a hajtókart (más néven hajtószár), amivel forgatjuk a dugókulcsot. A hajtókar csatlakozója általában mágneses, vagy rugós mechanizmus segítségével feszít ki két fémgolyót, ezek rögzítik a kulcsot.

 
A fentiek miatt egy dugókulcsnak két jellemző mérete van: az egyik, hogy milyen méretű csavarhoz passzol (pl. 10mm), a másik pedig, hogy milyen méretű hajtókarral kompatibilis. Az elterjedt hajtókar-méretek a következők: ¼”, 3/8”, ½”, ¾”. A két méret közt összefüggés van: nagyobb csavarokhoz nagyobb hajtókar jár, mivel a felhasználási célból következően a meghúzáshoz is nagyobb nyomatékra van szükség, ami a hajtókarnak nagyobb terhelést jelent.  Készletbővítésnél erre érdemes odafigyelni. Átalakító természetesen van, a hajtókarunk a többi mérettel is, de akár a csavarhúzó bitek hatszögletű csatlakozóival is kompatibilissé tehető.

Az egyik legismertebb dugókulcs a kerékkulcs, az autók kerékcsavarjainak eltávolítására és meghúzására szolgáló szerszám. Az autók gyári készletében található, általában L-alakú kulcsok gyakran kudarcot vallanak (főleg egy-egy lelkesebb gumis munkája után), ezért érdemes beszerezni egy masszívabb keresztkulcsot. Esetleg egy vascsövet, amit a kerékkulcsra ráhúzva nagyobb erőkarral tudunk dolgozni.

A dugókulcsokat leggyakrabban racsnis hajtókarral használjuk, ezek a racsnis csillagkulcsokhoz hasonlóan az egyik irányba húznak, a másik irányba csak kattognak. A racsnis szerkezetnél itt is fontos, hogy hány fogból áll, illetve maximálisan mekkora nyomatékot tud leadni.

Ha már a nyomatéknál tartunk: a csavarok egy bizonyos szint fölött kényesek arra, hogy mennyire vannak meghúzva. Autószerelésnél például gyakran találkozhatunk olyannal, hogy a gyártó meghatározza, hogy az adott csavart milyen nyomatékra kell meghúzni (vagy milyen nyomatékra, majd azt követően milyen szögben kell még ráhúzni).

A csavarok ugyanis menetesek, a meneteknek van felületük, a csavarnak van hossza, van feje, van szilárdsága, lehet száraz, lehet kent, és általában több, különböző anyagú alkatrészt szorít össze, egy motorban ráadásul igen széles hőmérsékleti tartományban. Az ehhez tartozó képletben nagyon sok görög betű van.

Erre való a nyomatékkulcs. A nyomatékkulcs egy speciális hajtókar, ami előre beállított nyomatékkal tud meghúzni egy csavart. Ha ilyet veszünk, (jó esetben) kalibrálási papír is jár mellé, amin többek között szerepel a garantált hibahatár, valamint a vizsgálatot végző személy aláírása.

 
A nyomatékhatár beállítása általában valahol a nyélen történik:

 

Vannak persze digitális nyomatékkulcsok is, amik szólnak, ha közelítünk a beállított nyomatékhoz, vagy esetleg túl is léptük azt, egyes kivitelek még a fent említett szögelfordulásos meghúzást is tudják kezelni. Onnan lehet őket megismerni, hogy az a szám ott rajtuk nem a dátum.

Az autó kerékcseréjénél felvetett – vagyis a nagy erővel meghúzott vagy meghúzandó csavarok - problémájára kínál megoldást az úgynevezett nyomatéksokszorozó. Minél hosszabb a hajtókarunk, annál nagyobb erőt tudunk kifejteni. Egy 2 méteres hajtókar viszont nem mindig praktikus, inkább használjuk a nyomatéksokszorozót. Ezeknek a szerszámoknak a fejében általában egy áttételes szerkezet található, amivel megtöbbszörözhetjük a leadott erőt.

Használhatunk még dugókulcsot géppel is: a leggyakoribb a sűrített levegős (légkulcs), de terjedőben vannak az elektromos, akár akkumulátoros szerszámok is. Ezeket ütvecsavarozónak is hívják, működési elvükből fakadóan: a dugókulcsba illeszkedő tengelyt kis kalapácsütésekkel forgatja el a motor. Ez a jellegzetes kalapácsoló hang hallható a gumisoknál munka közben.

Mivel ezeket a gépeket nagyobb nyomatékigényű munkákhoz használják, ezért a kézi dugókulcsoknál erősebb, gépi használatra tervezett dugókulcsot kell használni, amik általában króm-molibdén ötvözetből készülnek.

Két érdekesség a témában. Az első egy univerzális kulcs, sokféle dugókulcs mérettel, emellett egy cserélhető dióval, amire háromféle dugókulcsot (1/4”, 3/8”, ½”) vagy csavarhúzó bitet csatlakoztathatunk.

 A második hajtókar a gyártó részéről mély emberismeretről tesz tanúbizonyságot: ha valami kicsit is hasonlít egy kalapácsra, akkor azt kalapácsként fogjuk használni. Ha valaki magára ismert az előbbi jellemzésben, akkor ajánljuk neki a Koloss kerékkulcsot, ezzel valóban szabad kalapálni:

A hét műtárgyait a Netszerszámtól kunyizzuk

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.