Az általunk, és persze a legtöbb barkácsoló által használt gépek beszerzésekor sokszor felmerül a „de mitől van ekkora árkülönbség?” kérdése a különböző gépek összehasonlításakor. Általában azt tapasztaljuk, hogy az ismertebb gyártók barkácscélú gépei nagyjából egy árszinten mozognak, de ennél akár 20-50%-kal alacsonyabb árakon is találunk gépeket, amelyek azonban szinte minden esetben egy számunkra teljesen ismeretlen márkáktól származnak. Erről a kérdésről már többször is írtunk korábban. Most azonban arról kezdeményeznénk beszélgetést, az árlétra másik irányában mi a helyzet? Aki érdeklődik a szerszámok iránt, az tapasztalhatta, hogy a minőségi barkácsszerszámok áránál jóval magasabb áron elérhetőek ugyanezen gyártók nagyon hasonló kinézetű, de professzionális használatra ajánlott elektromos kéziszerszámai. Vajon itt mi indokolja a sokszor igen tetemes árkülönbséget?
A kérdés persze a legtöbbször nem is így vetődik fel. Amikor az ember eljut odáig, hogy vásároljon egy komolyabb gépet, mondjuk - tavasz lévén - egy fűkaszát, vagy épp egy nagyobb fúrókalapácsot, hamar a fenti dilemmák előtt találja magát. Elsőként az áruházakban körülnézve rögtön látjuk az árak szórását. Az árlista alján az említett márkátlan, ismeretlen, ki-tudja-honnan-származó gépek lesznek, a tetején pedig az ismert német, angol, vagy manapság már akár távol-keleti gyártók barkács- és hobby célú gépei. Ha lehetőségeink engedik, gondolom legtöbben ezek közül választunk. De ha esetleg körülnézünk a neten is, felfedezhetjük, hogy a professzionális felhasználásra kínált (és az áruházakban nem is megtalálható) gépek sokszoros pénzekbe kerülnek. Példaképp egy benzinmotoros fűkasza ismert gyártótól akár 50 ezer forintos áron elérhető a barkácsáruházakban (ugyanitt már 30 ezerért is kaphatunk fűkaszának látszó tárgyat) azonban a professzionális kerti és erdei gépeket gyártó cégeknél 120 ezer forint alatt nem találunk még otthoni célra ajánlott gépet sem, az igazi professzionális gépek pedig ennek a duplájától indulnak.
Mi lehet a különbség, illetve, ami kézzelfoghatóbb kérdés, hogy az 50 ezerért megvásárolt, az áruház készletében kifejezetten profinak számító gép akkor vajon mire alkalmas, mire használhatjuk?
Műszaki érdeklődéssel gondolhatjuk, hogy a válasz alighanem a gépek belső felépítésében, és a felhasznált anyagokban lehet, azonban ez azért felveti a kérdést, hogy az a gép, ami ALKALMAS mondjuk napi két órányi munkára, hogyhogy nem alkalmas egész napi használatra? Ha viszont mégis alkalmas, akkor meg miért érné meg az igazán professzionális gépek magasabb ára?
Jómagam ilyenkor sokszor gondolok az autósportra, mint épp ide passzoló példára. Egy tetszőleges új autó sportosabb kivitele kiválóan és dinamikusan használható a mindennapokban, és gond nélkül használhatjuk akár 3-400000 kilométeren keresztül. Ugyanakkor, ha ezt a sportosnak mondott autót kivisszük a Hungaroringre egy pályanapra, akkor akár pár tempós kör alatt túlmelegednek a fékek (akár használhatatlan szintig is) és a teljes hajtáslánc, a futómű elemei, és maga a motor is komolyan túlterhelt állapotban üzemel, ami azt is jelenti, hogy egy rendszeresen így használt autó hihetetlen mértékben fogja használni az alkatrészeket, gyakorlatilag folyamatosan pótolnunk, cserélnünk kell az igénybevétel miatt fogyó-kopó alkatrészeket. És persze ezzel együtt is búcsút mondhatunk a több százezer kilométeres futásteljesítménynek, legalábbis komoly felújítás nélkül.
A minap egy ütvefúró illetve fúrókalapács kapcsán kerültek elő ezek a kérdések. Ezek a pneumatikus szerszámok az átlagembernek viszonylag komolyabb beruházást jelenthetnek, azonban ha igazán utána nézünk a témának a neten, láthatjuk, hogy a fentebb vázolt árkülönbségeket találjuk itt is, Az igazán professzionális szerszámok nagyon drágák, ami felvetheti a kérdést, hogy az olcsóbbak egyáltalán alkalmasak-e valamire? Ugyanakkor jómagam is használok olyan több éves szerszámot, amelyik probléma nélkül működik, igaz, a képhez hozzátartozik, hogy sokszor hetekig nincs rá szükségem, és amikor használom, akkor is csak néhány lyukat kell fúrjon, ami nyilván egész más intenzitású felhasználás, mint amit mondjuk egy fűtésszerelő napi nyolc-tíz órás falvésése és falfúrása jelentene. Miután nemrég beszélgettem az Extol szervizében az ottani szerviz technikusokkal (a feltörekvő kategóriába tartozó Extol igen komoly hátteret épített ki itthon, saját, igazán profi szervizük van, és a műszaki tanácsadáshoz komoly mérnöki tudásbázisra is támaszkodhatnak) rá is kérdeztem, hogy mondjuk egy ütvefúró esetében mi is a különbség.
Az itt hallottak nagyjából igazolták a fenti gondolataim, de az is kiderült, hogy az »ütvefúró« eleve egy sokszor félreértett szerszámkategória. Ezek a szerszámok általában képesek csak vésésre is, és ezen felbuzdulva az otthoni felhasználók bátran használják mondjuk korábbi betonalapok bontásánál, vagy épp egy nyílászáró beépítésénél, ami azonban a szakemberek szerint nem igazán helyes… Elmondásuk szerint fontos, hogy ezek a gépek CSAK kiegészítő vésésre alkalmasak, a belső kialakításuk különbözik egy vésőgépétől. (Ez egyébként a professzionális fúrókalapácsoknál is így van, de ott a komolyabban túlméretezett kialakítás azért tovább bírja az ilyen jellegű igénybevételt is.) Az Extol fúrókalapácsainál fel is tüntetik, hogy az üzemidő hány százalékában használhatók vésésre.
Szintén fontos az ütőerő. A barkácscélú ütvefúrók kisebb erővel dolgoznak mint a professzionálisak, ez a különbség főképp az adott munkafolyamathoz szükséges időben mutatkozik meg, az épp szükséges lyukat a betonfalban egy barkács szerszám mondjuk 24 másodperc alatt készít el, a profi meg 15 alatt. Ennek otthon nincs komoly jelentősége, de egy építkezésen már lehet.
Az ütőerőhöz is kapcsolódik az ergonómia kérdése. A szerszám tervezésekor alkalmazott különböző energiaelnyelő megoldások is inkább a professzionális felhasználásnál számítanak, nem mindegy, hogy a műszak végén érezzük-e még a karunk… A legolcsóbb szerszámok egyszerű, a gép házának anyagából készült fogantyúkkal bírnak, a drágábbakon már van valami puhább gumiszerű borítás, de a profi fúrókalapácsoknál már komoly, rugózó-rezgéselnyelő markolatmegoldásokat találunk.
És hát a belső kialakítás, a motor és a teljes szerkezet méretezése, ami igazán sokat számít, és amiben a leginkább tetten érhető a professzionális gépek magasabb árának az oka. Ez nem feltétlenül látható a gépek adattábláin, a feltüntetett teljesítmény lehet ugyanakkora a hasonló kinézetű de eltérő célra ajánlott gépeknél, a különbség a felhasznált alkatrészek anyagában, méretezésében van, a fenti autós példával élve ma már ugyanakkora teljesítmény kihozható egy egyliteres kis turbós, meg egy kétliteres szívómotorból is, de nem kétséges, hogy melyik lesz hosszabb életű, és melyik bírja jobban a »kiképzést«. A szakemberek szerint tipikus, hogy a barkácscélú gépek 20 perc folyamatos használat után pihentetésre szorulnak, mert túlságosan felmelegednek. Ha a felhasználó ezt figyelembe veszi, akkor nem lesz gond, és a szerszám évek múltán is jól szolgálhat. Ha azonban leereszkedik a vörös köd, és azzal a felkiáltással, hogy „de hát ez egy drága szerszám, bírnia kell!” tovább használjuk, akkor nem szabad csodálkozni, hogy idő előtt tönkre megy.
A konklúzió annyi, hogy valóban igaz az, hogy otthoni, barkácscélú felhasználásra tökéletes megoldást jelent egy ismert, működő szervizháttérrel rendelkező cég barkácscélú szerszáma. Ha azonban mondjuk vállalkozóként, naponta és sok órán át használnánk a szerszámot, akkor bizony a zsebünkbe kell nyúlni, és meg kell venni a professzionális felhasználásra ajánlottat. Kommentekben biztos meg fogjuk kapni, hogy némely esetben akkora az árkülönbség, hogy még profiként is jobban megéri a barkácsszerszám, ha elromlik, veszünk egy másikat, „és különben is, az én 5000 forintos fúróm már 10 éve remekül működik”. Nos, ez lehetséges, de azért a kivételek továbbra sem erősítik a szabályt...
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.