Vetemedik az ajtó?

2017.06.22. 05:00 | Írta: Gyökösi Attila

Bár erről a témáról már ejtettünk szót korábbi posztjainkban, (például itt és itt) most egy olvasói kérdés nyomán újra előkerült. A konkrét kérdés egy újonnan beépített ajtó vetemedésével volt kapcsolatos. Ebben a posztunkban kicsit körbejárjuk a témát.  (Előre bocsátjuk, hogy sajnos varázsszert nem fogunk tudni ajánlani…)

Az ajtók vetemedése, vagyis az, hogy az ajtólap kisebb-nagyobb mértékben eláll az ajtótoktól, legtöbbünk számára ismert jelenség. A régi, akár 100 éves tömörfa ajtóknál épp úgy előfordulhat, mint az új beépítésűeknél.  Talán csak a műanyag és az alumínium ajtók esetében lehet biztosan elkerülni ezt a jelenséget, feltéve hogy a beépítésük szakszerűen történt.

Az ok az esetek többségében maga a felhasznált alapanyag, vagyis a fa. A tömörfa ajtók esetében ez könnyen belátható, de így van a lemezelt, préselt vagy mart MDF/HDF lemezzel borított ajtók esetében is, ugyanis az ajtók vázszerkezete általában itt is tömörfából áll. (Ráadásul, mivel a vázszerkezet itt nem látszik, előfordul, hogy kifejezetten rossz minőségű fából készülnek az ilyen termékek.) Természetesen az ajtók gyártásakor azért sokat lehet tenni az ellen, hogy ez ne következzen be, azonban az alacsonyabb árú termékek esetén erre ritkán fordítanak figyelmet a gyártók.  A megfelelő minőségű, egyenes szálú, csomó- és göcsmentes alapanyag, amely megfelelő technológiával lett szárítva, sokkal kevésbé hajlamos a vetemedésre. Különösen, ha az ajtót alkotó elemek nem egy deszkából/pallóból készülnek, hanem tömbösített alapanyagból, amelyeknél a rétegeket a szálirányok figyelembevételével illesztették és ragasztották össze.

A fa holtában is "élő" anyag, a környezeti nedvességre, a levegő páratartalmára folyamatosan reagál. Az anyag rostjai hol magukba szívják a páratartalmat, hol leadják azt. Ez persze fizikai méretváltozást is okoz, a folyamatosan váltakozó dagadás és kiszáradás a fa szerkezeti állapotát is megváltoztatja. Az anyagban esetlegesen lévő feszültségek folyamatosan próbálnak kiegyenlítődni. Ez okozhatja aztán az ajtólap elferdülését, csavarodását. Különösen igaz ez, ha az ajtó két oldalán eltérő hőmérsékleti és nedvességviszonyok vannak. Szintén nagyon ártalmas, ha az ajtó egyik oldala van csak felületkezelve. Ez még akkor is gondot okozhat, ha csak egy-két napig áll így az ajtó.

Egy asztalos számára általában messze nem a legkedveltebbek az ilyen problémák helyrehozására való felkérések.

Az esetek túlnyomó többségében ez csak úgy oldható meg tökéletesen, ha az ajtótokot vagy/és az ajtólapot körbe marjuk (mondjuk felsőmaró segítségével) a vetemedés által kívánt mértékben. Sajnos ez nagyon aprólékos és sok kosszal járó munka, ráadásul a tartós siker sem garantált. Mert mi történik, ha az ajtólap tovább vetemedik?  

Új ajtók esetében, különösen, ha még a felületkezelés sem történt meg, sikerre vezethet, ha megpróbáljuk az ajtót visszaegyenesíteni. Vagyis leakasszuk a tokról, és a „hasas” részével felfelé vízszintesen két bakra helyezzük, a hasas részt esetleg lesúlyozzuk, mondjuk egy zsák habarccsal. Extrém esetben akár még egy kis nedvességet is juttathatunk a felületre, mondjuk egy pumpás kézi permetezővel. A nedvességet beszívja az ajtó anyaga, és a nedves rostok szívesebben és könnyebben hajolnak a kellő irányba. Néhány nap alatt az ajtó visszanyerheti a szép egyenes vonalait. Ilyenkor azonnal le kell festeni, lehetőleg mindkét oldalon egyszerre.

Ha egyik megoldás sem járható, vagy nem hoz megfelelő eredményt, akkor marad az utólagos tömítések felragasztása. Esetenként arra is lehet szükség, hogy ne csak rugalmas tömítő csíkokat ragasszunk fel, hanem vékony falemez csíkocskákat is. A probléma mindkét esetben az, hogy általában nem párhuzamos rés van a tok és az ajtólap között, tehát az utólagos „hézagkitöltő” tömítéseknek is keskenyedőnek kéne lenniük, ez pedig igen nehezen kivitelezhető.

Akár egy egész modern ajtónál is történhet ilyen malőr. Ezeknél ráadásul szinte semmit nem lehet tenni, a gyári gumitömítések adott méretűek, ezekre ragasztani már nemigen lehet, és a furnérozott felületű ajtólapból és tokból marni/csiszolni sem lehet esztétikusan.

Szóval az ilyen jellegű hibák orvoslása nem egyszerű. Általában a legfontosabb az, hogy az ajtó zárható legyen, ez többnyire a zárlemez arrébb helyezésével, esetleg minimális marással vagy véséssel megoldható. Ha a huzatmentesség is fontos, akkor a különböző gumitömítések segíthetnek. Azonban ha azt akarjuk, hogy esztétikailag is tökéletes legyen az ajtó záródása, akkor a fenti, macerásabb munkákra kell felkészüljünk…

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr958764000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mbw108 · http://mb-w108.atw.hu/ 2017.06.23. 10:22:07

Nem véletlenül voltak a régi bejárati paraszt-ajtók dupla ajtók: egy kívül és egy belül. Így önmagában jó légzárást adott.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.06.23. 13:34:06

Nálunk a régebbi lakásban hasonló jellegű, de más probléma adódott. A konyhából a fürdőszobába nyíló ajtó tokjának kilincs felőli oszlopa (biztos nem ez a hivatalos neve, de ugye értitek, mire gondolok) télen mindig kidudorodott, szemmel nem látható mértékben, de ahhoz azért épp eléggé, hogy ne lehessen becsukni az ajtót. Aztán tavasszal, a fűtési szerzon után pár héttel megszűnt a kidudorodás, újra be lehetett csukni az ajtót.

Biztos túl szorosan építették be a keretet, és télen, amikor párásabb volt a levegő, kicsit megduzzadt a fa, és mivel felfelé a szoros illesztés miatt nem tudott nyúlni, ezért kifelé meghajlott.

kkm.furdancs 2017.06.23. 14:10:14

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Dettó, fenyő ajtó a kazánházban. Igazából a megfelelő páramentes felületkezelés lehet a ludas.
Sőt, az OBI-ban kapható szerényajtók is durván elhajlottak. Akár 2 centit is.

anonymouse. 2017.06.28. 13:11:17

Alapvetően helyesek az itt leírtak, de ezzel nem feltétlen értenék egyet:
"A régi, akár 100 éves tömörfa ajtóknál épp úgy előfordulhat, mint az új beépítésűeknél. (a vetemedés)"

Ugyanis az új ajtóknál, főleg az olcsó, gyenge minőségűeknél (Obis) ez fokozott igaz, de ez a 100 évesnél már nem igazán. Ott már nem dolgozik úgy a fa, ha van változás az a környezetváltozás miatt van. Nedvesedik a fal, erősen párás a környezet és nincs felületkezeléssel lezárva a fa pórusai, így a 8-12%-os nedvesség tartalom (szobaszáraz állapot) lényegesebben magasabb lesz a fában és mivel a fa higroszkopikus, alkalmazkodik a környezet nedvességtartalmához. De még mindig lehet állítani a forgópántokon és akkor az ajtó becsukódik (ha nem extrém az elhajlás).

Gyökösi Attila · http://grundstudio.hu 2017.06.28. 19:37:32

@anonymouse.: Elvileg. Gyakorlatilag azonban számtalan Andrássy úti meg körúti régi bérpalotában dolgoztunk felújításoknál, ahol a hatalmas kétszárnyú fa ajtókkal szinte mindig orbitális szopás (elnézést) volt. Ezek ugye zömében két és fél méter magas, hatalmas, díszes ajtók, az újragyártásuk, felújításuk a költségek tervezésekor szóba sem jött, viszont csukhatóvá kellett tenni őket. Általában a gyári pántok persze már lógnak-lötyögnek, a faanyag sem olyan sziklaszilárd már, mint 1897-ben volt... (Mintha csak tegnap lett volna.) Néha bizony egy-két-sok centi vetemedés is befigyelt, egy horror az egész, pláne, ha festő meg már ott liheg a nyakadban, mert holnap átadás... :) Nem is csinálok már ilyesmit. :)

anonymouse. 2017.06.29. 09:05:21

@Thoreau: A régi bérpalotás ajtóknál a pántok lötyögése, kopása sokat ront a becsukhatóság rovásán, ez biztos! Ami még a vetemedést elősegíti, hogy a kötések kilazulnak ennyi idő alatt és az igénybevétel irányában hajlamos eldeformálódni az egész, sőt az egy irányú erős napsugárzás sem tesz ilyenkor jó, a lepattogzott festéknél a másik oldalt pedig bejut a szerkezetbe a légnedvesség . Amikor pedig lötyög az egész és nem csukódik, akkor erőltetik az emberek és egy idő után persze, hogy kajszúl. Láttam én is olyan régi üveges ajtót, ami pedig le volt festve és az egyik oldalon ki volt ékelve a másik oldalon kabátok voltak, de még is elhajlott 40 év után. Persze azért, mert mindig neki volt feszítve az ékkel a kabátoknak és az üvegezés miatt nem volt szerkezetileg elég merev (kicsi keret kötések, nem bírják jól a csavarást). Összességében szerintem még mindig igaz, hogy a régi ajtók kevésbé hajlamosak a vetemedésre, mint az újak, de ha vetemedik, akkor valamilyen hatásnak a következménye inkább.
süti beállítások módosítása