Joggal merül fel a kérdés, hogy mi a csuda az a cajon (ejtsd: "kachón", spanyol eredetű, jelentése: doboz). A cajon nem más, mint egy ütőhangszer, a perkások (ütőhangszeresek) egyik kedvenc játékszere. Leginkább egy dobozra hasonlít, ahogy a neve is utal rá, de madáretetőnek is szokták hívni. Ha megnézitek az alábbi fotót, rájöttök, hogy miért.
Bizonyos stílusú zenékben, és persze ügyes kezekben ez az ütőhangszer jó hatásfokkal tud pótolni akár egy komplett dobfelszerelést is. Na jó, csak részben. A cajon története sem mindennapi, ráadásul két egymástól független "teremtéstörténettel" rendelkezik, az 1850-es évekből. Az egyik szerint a cajon közvetlen leszármazottja a nyugat- és közép-afrikai doboknak, és kész. A másik verzió szerint a gyarmati tilalmat akarták ezzel a széknek is álcázható hangszerrel kijátszani. A spanyol gyarmatokon ugyanis a rabszolgáknak tilos volt zenélniük. A hangszer történetéről bővebben ITT olvashattok.
A cajon elkészítése nem túl bonyolult, hiszen egy dobozról beszélünk ugye, a hátsó falán egy lyukkal. Különleges hangzását a benne elhelyezett húroknak vagy dobsodronynak köszönheti. Találtam egy alaposan dokumentált leírást a cajon elkészítéséről, melyet ITT olvashattok. Ha inkább a videóban hisztek, akkor nézzétek meg, mit művel az alábbi fiatalember.
Mielőtt hozzáláttok, hallgassátok meg, hogy mire való a hangszer. Az alábbi két videóból minden kiderül. Szinte biztos vagyok benne, hogy a második kimondottan fokozza majd a hangszer iránti érdeklődéseteket.