A talicskáról az első élményem, az amikor a nővérem, a még járásképtelen öccsét, azaz engem megtalicskáztatott. Tudjátok, ez az a játék amikor az egyik embernek, aki a talicska, a kezén kell járnia, miközben a másik fogja a lábát. Ennek az akciónak a nyoma, ma is ott virít a homlokomon. A küszöböt találtam el, szüleim legnagyobb örömére. Legközelebb trágyahordás közben találkoztam a talicskával, ekkor már egy igazival. Rögtön egymásba szerettünk. Lássuk, mit is érdemes tudni erről a szállítóeszközről.

Az, hogy a talicska mire való, nem hiszem, hogy túlzott magyarázatra szorulna. Tetszés szerinti dolgokat lehet vele "A" pontból "B" pontba juttatni. Leginkább építkezésen, kerti munka során használatos, de látni fogjátok, hogy kreatív elmék más területen is hasznosítani tudják.

A talicskának alapból két formája létezik. Az egyik tulajdonképpen a kerékkel felszerelt saroglya. Ennek hordozófelülete "sík"  és rendszerint vesszővel fonták be. Trágyát, követ, építőanyagot, széna- és szalmakötegeket, rőzsét stb. mozgattak vele.

A másik típus, az annak idején leginkább kubikusok által használt kerekes deszkaláda. Én ezt nevezném a ma is ismert talicska közvetlen ősének. Praktikus teherhordóeszköz lévén, széles körben elterjedt.
Ennek a remek logisztikai eszköznek az idők során sokféle elnevezése született: talyiga, furik, taliga. A talicska kétkerekű változatát kordénak is hívják. Az eszköz helyes használatáról ITT nézhettek meg egy kisfilmet.

Most pedig lássuk a finomságokat. A talicska egyesekben felébresztette a versengés ősi vágyát, mások pedig a testgyakorlás eszközeként tekintenek rá. A talicskázás szerelmesei 2001 óta minden évben a Baranya megyei Hosszúhetényben gyűlnek össze, hogy a Talicskaolimpián mérjék össze tudásukat. Mások talicskatrükkökkel múlatják idejüket. Erre remek példa az alábbi videó.

Alább pedig néhány példa arra, hogy miként válik a talicska közlekedési eszközzé. A videót ki ne hagyjátok.

Szeressük tehát a talicskát, mert bár nem mai találmány, de napjainkban is nélkülözhetetlen eszköz.