A lakótelepi lakásokhoz többnyire erkély is tartozik. Ezek nem túl nagyok, ám mégis sok előnyük van a nyári meleg időszakban. Esténként, mikor a levegő  hűvösebb lesz, kellemes pihenésre nyújt alkalmat. Ám csak akkor, ha gondozott és nincs mindenféle lommal tele pakolva. Az új tulajdonosok ezért alaposabb szemrevételezés után ezt is igyekeztek a kint tartózkodásra is alkalmassá tenni.

A sok lom kirámolása után jó néhány kijavítani valót is „feltérképeztek”. Először is az ablak alatti lambériázott faburkolat állapotán kívántak változtatni. A régi bevonata már elég megviselt volt, ezért előbb alaposan lemosták a több éves piszoktól, majd száradás után a felületéről huzalkefével eltávolították a málló bevonat részeit. Újabb alapos csiszolás után faalapozó lazúrral vonták be, majd a réteg száradása után sötét mahagóni vékonylazúrral kétszer átkenték a lambéria felületét. Ez már UV álló bevonatot biztosít és a csapadékot is lepergeti a felületéről. Erre ugyanis csak a sötétebb vékonylazúrok alkalmasak, bár a bevonatuk elég fénytelen. A vastag lazúr bevonatok ugyan testesebbek és a fedésük is jobb, ám kevésbé képesek követni a falécek hőkülönbségekből adódó alakváltozását, így a bevonatuk repedezésre hajlamosabb a vékonylazúrokénál. Ez pedig gyakoribb felújítást igényel. A lambéria burkolat feletti vetemedett vízvetőt is kicserélték egy fémből készültre, ami az ablakon lecsurgó csapadéktól jobban védi a faburkolat felső részét. A lambéria burkolat alá is alumínium vízvető idomot erősítettek, hogy a fal lábazatát is védjék a lefolyó csapadéktól. A vízvető léceket kültérre is alkalmas szerkezeti ragasztóval rögzítették a helyükre.

Következő lépésben az erkély korlátját vették kezelésbe. A zártszelvényű idomokból összehegesztett keret eredetileg kék színre volt mázolva, ám ez sok helyen levelesen felvált és alatta már rozsdás foltok is tarkították a korlát fémvázát. Az elaggott virágládákat leszerelték – ezeket majd később műanyagból készültekkel szándékoztak pótolni – és erős huzalkefével igyekeztek a málló festékrészektől megszabadítani a korlát egész felületét. A rozsdás részeket ezt követően átkenték Ferropassittal, hogy megakadályozzák a további rozsdásodást. Ez a szer passziváló hatású és a száradást követő lemosás után jó tapadást biztosít az alapozó festéknek. Ezt követte az alapozó festék felkenése, majd finom felületi csiszolást követően két rétegben az eredeti színhez nagyon hasonló kimondottan kültéri zománcfestékkel vonták be az erkélykorlát összes részét. A kék szín ugyan nem volt kedvükre való, ám nem kívántak eltérni az eredeti színtől, ami esetleg megbontotta volna az épület összképét. Erre egyébként a közös képviselő külön felhívta a figyelmüket. A mázolási munkát külön nehezítették a korlátra erősített drótbetétes üvegtáblákat fogó lécek, ám ezt ragasztószalaggal körbe határolva már nem kellett nagyon vigyázniuk a ráfestésektől és eltávolításuk után nem volt szükség az üveglapok szélének a letisztítására sem.

Akadt egy másik problémájuk is, nevezetesen, hogy az erkély padlóját az előző tulajdonos PVC padlóval borította be, ám a csapadékvíz elfolyásának a lehetőségét ezzel meg is szüntette. Ezt a szomszéd erkélyének megvizsgálása után a szélső sarok megfelelő helyén kivágott nyílással szüntették meg, amibe egy-egy  félbevágott 30 mm-es átmérőjű PVC csőkivezetéssel oldották meg. A kivezető vályú hosszát azonban úgy választották meg, hogy az ne az alattuk levő erkélyre csurogjon. A lefolyóvályúkat ugyancsak szerkezeti ragasztóval rögzítették a padló sarkába és pontosan a padlólemez széléhez illesztve még alaposan ki is kenték a víz aláfolyások megelőzésére is gondolva. Próbaként egy fél vödör vizet öntöttek ki és ellenőrizték le folyik-e a víz. A megoldás jónak bizonyult, ám ezt végül majd egy kiadós eső után lehet véglegesen eldönteni. Az erkély így nagyjából „lakhatóvá” vált és ezt csak a padló kopottsága rontotta némileg, viszont ennek a felszedését későbbre halasztották.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.