A lelakott, kis lakótelepi lakás lakóhelyiségeit az új tulajdonos pár nagyjából már lakhatóvá tette, ám a fürdőszobát eddig csak annyira takarították ki, hogy a mindennapi tisztálkodásra alkalmas legyen. A felújítás utolsó felvonásaként most erre a helyiségre kerítettek sort. Oka, hogy e kis helyiségben számos problémát kellett úgy megoldaniuk, hogy az anyagi lehetőségeik már jelentősen megcsappantak. Így kénytelenek voltak lemondani az igényes változtatásokról, a cél csupán az volt, hogy tiszta és szolidan tetszetős legyen. A posztban látható fotók illusztrációk.

Első fázisban természetesen a falat hozták rendbe. Lekaparták a régi festéket, glettelés után pedig tetszésük szerint egész halvány moha zöldre festették. Így a régi fehér csempe burkolattól visszafogottan válik el a fal színe. A csempeburkolat masszív volt, nem lett volna célszerű a leverése és még a csempelapok is sértetlenek voltak. A rárakódott szennyeződéseket, pl. a ragasztott szegély matricákat szintén több lépcsőben, vakarással tudták eltávolítani és a burkolólapokat is csak többszöri vízkőmentesítés után sikerült letisztítani az egyéb lerakódásokkal együtt, ám ezt követően már szép, csillogóvá lett a kerámiaburkolat felülete. Sajnos a burkolatot nem kimondottan a mostani igényeknek megfelelően hálóba, hanem kötésbe rakottan ragasztották a falakra, ám a leverése jelentős plusz kiadással és nagy felfordulással járt volna, így „kibékültek” a jelen állapotával. Az elkoszolódott fugák letisztítása elég aprólékos munka volt, de tisztítása és impregnálása után már nem volt meghatározó az összkép szempontjából.

Ezt követően a vízhálózatot vizsgáltatták át egy szerelő barátjukkal. Javaslatára maradt a régi, ám alaposan kitisztított és felpolírozott felületű mosdó, amire viszont új csaptelep került, olyan amelyre a kézi zuhanyozót is fel lehetett erősíteni. Ez a „specialitás” különben jellemző a házgyári lakásokra, szerencsére a szerelvény szaküzletben könnyen ráleltek az e célra is megfelelő új és korszerű kerámia betétes csaptelepre. A mosdó szifonja is cserére szorult, mivel az egyenlőre még csak kinézett, kis méretű mosógépnek a vízelvezetését is ebbe kell majd becsatlakoztatni. Ez egy kicsit megnehezítette a szifon kiválasztását, ám végül ez is sikerült és a helyére került.

Fogósabb munka volt a kád helyrehozatala. Ezt előbb a vízkő lerakódásoktól szabadították meg, majd többszöri polírozó kezelés árán sikerült a zománc felületének szinte az eredeti fényességét visszaadni. Csupán a lefolyónyílás környékén maradt némi mattulás, de ez még elviselhető, ha minden használat után szárazra törlik a kádat, na és természetesen a tusoláskor lespriccelt csempe felületét sem szabad vizesen hagyni. A kád előlapja is zománcozott lemez, így ezt is kitartó polírozással tették fényessé és könnyen tisztíthatóvá. A falak és a kádszélek közötti hézagot előbb akril tömítővel töltötték ki, majd a kád peremére a konyhapultokhoz használatos és rugalmas szélű ferde vízvető idomból kialakított kerettel kívánták elejét venni a perem melletti vízszivárgásoknak.  A mosógép vízellátását szolgáló és a kád előlapja mögött elvezetett csöveket ötrétegű műanyagcsövekkel építették ki és a csőkiállásokat a lemezelőlap alatt „átbujtatva” vezették ki, várva a majdani mosógép bekötésére.

A régi flexibilis csőbekötéseket is újakra cserélték és ezt követően alaposan kitisztították a lefolyórendszer csövét is. Előbb duguláselhárító-szerrel lazították fel a lerakódásokat, majd többszöri kézi pumpálással és forró vizes átmosás után már akadálymentessé vált a víz lefolyása. Volt még egy probléma, mégpedig a padlóburkolat. Ide PVC burkolatot ragasztottak fel. A víz esetleges kád alá folyását és a kád előlapja mögé és a fal mellé beragasztott íves, 5 cm magas műanyag idom előzetes leragasztásával oldották meg. A PVC burkolatot pedig már ezekre az idomokra ívesen felragasztva rögzítették. A sarkokban az illesztéseket szaniter tömítővel zárták le. Akad ugyan még néhány hiányzó berendezési tárgy, pl. a mosdószekrény és a tükör megvilágítását szolgáló világítótest beszerzése és felszerelése, ám a fürdőszoba használata most már kimondottan élvezetessé vált és jöhetett a felújítási munkákat követő általános nagytakarítás, majd ezt követően a kis lakás teljes „belakása” és a saját kezűleg végzett munkák fáradalmának a kipihenése.  

Lakásfelújítós sorozatunk végére értünk. Az előző részeket ITT olvashatjátok.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.