Már volt szó itt a blogon arról korábban, mit is gondolunk az otthoni barkácsolásról, és egyáltalán az saját kezünkkel végzett munkáról. Azt a posztot IDE kattintva el tudjátok olvasni.
Ez a pár sor most inkább arról szólna, hogy hogyan is viszonyulunk az olvasóinkhoz. A Blog ugye már több mint egy éve működik, látogatottsága folyamatosan nő. Nem volt titok sosem, hogy ez nem egy egyszemélyes blog, hanem többen - különböző végzettségű és különböző szakterületeken dolgozó emberek - írjuk. Aki figyelemmel követ már a kezdet óta minket (talán meglepő, de vannak ám ilyenek is!) észreveheti, hogy a posztok szerkezete, a blog tartalma folyamatosan alakul. Nyilván mi is próbálkozunk, a bevált témák mellett folyamatosan keresünk olyan új területeket, amiről érdemes írni.
Ugyanakkor sokszor felvetődik, hogy azért ez egy barkácsblog. Bármilyen csábító is lenne az írók számára a saját szakterületük speciálisabb részeire tett kirándulás, egy-egy téma igazán alapos körüljárása, általában arra jutunk, hogy ezek az írások sok esetben túl speciálisak lennének. Most, hogy egy komolyabb változás küszöbén áll a Furdancs blog, különösen sokat beszélünk arról, merre is fejlődjünk tovább.
Egy barkácsblog nyilván elsősorban a barkácsolásról kell szóljon. Meg kellene mutassa hogyan, miből és mivel tudjuk házilag megoldani a felmerült problémákat. Ez bizony széles terület, a csöpögő csap megreparálásától a kerítés gyártásig millió téma belefér. De azt hiszem, ezeken a témákon kívül is lehet írni igazából bármiről, ami egy háztartásban előfordul. Ez lehet egy új szigetelés-technológia, egy érdekes bútordarab, de akár egy új elektronikai megoldás is. Viszont az ilyen új területeknél mindig figyelnünk kell arra, hogy ne lépjünk túl az általános érdeklődést kielégítő szakmaiságon. Nem mélyedhetünk el túlságosan az adott témában, hiszen minél speciálisabb egy írás, vélhetően annál több olyan olvasónk lehet, akit az adott téma részletessége már untat, vagy akár riaszt is.
Kétségtelen az is, hogy mi itt a blognál azért nem érthetünk mindenhez tökéletesen. (Valójában dehogynem, de ez itt a kötelező szerénység és szakmai alázat által megkívánt mondat volt.) Abban azonban biztos vagyok, hogy a szerkesztőség minden tagja csak olyat ír le, amit maga kipróbált már, tehát az adott tanács működőképességéről igenis meggyőződött. Ha pedig olyan területre tévedünk, aminek az alapos ismeretét még nem bizonyítja egy doktori oklevél sem a vitrinünkben otthon, akkor bizony utána olvasunk a témának, és bizony megkérdezünk akár még hozzáértőket is.
Biztos, hogy az olvasóink között mindig lesz néhány olyan, aki az adott témáról sokkal többet tud, netán teljesen más a véleménye. Ha ilyenkor a poszthoz hozzáfűzi a saját véleményét, mintegy kiegészítve azt, akkor ez mindannyiunk (az írók és az olvasók) hasznára szolgál. Vannak ilyen törzs kommentelőink, és ennek örülünk is. Ugyanakkor nálunk is megjelennek az itthoni blog szférára jellemző "beszólogatós" kommentelők is. Nos. Mi itt a Furdancsnál különösen empatikusak vagyunk, az átlagnál sokkal megértőbben viszonyulunk a különböző frusztrációkból, nehéz gazdasági helyzetből, meg nem értettségből vagy épp szeretethiányból eredeztethető lelki problémákhoz. Tehát ez utolsó csoportba tartozó kommentelők bejegyzéseit is üdvözöljük, hiszen Nekik ezek megírása nyilván pillanatnyi megkönnyebbülés. De komolyan venni ezeket, netán rosszul aludni miattuk továbbra sincs szándékunkban.
A valóban érdeklődő olvasókkal való kapcsolatot és a velük való kommunikációt azonban szeretnénk szorosabbra fűzni. A Furdancs blog fejlődéséhez, fejlesztéséhez szívesen veszünk mindenféle segítséget. Üdvözlünk minden olyan témajavaslatot, amelyről azt gondoljátok, az olvasótársaitok érdeklődésére tarthat számot. Ha úgy érzi valaki, hogy szívesen megcsillogtatná írói vénáját, és van olyan témája, amiről igazán ütős posztot tudna összerakni, ne tartsa vissza magát, nyugodtan küldje el nekünk, ha valóban jó, itt a helye.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
