Bár mindenféle szifonokról már esett szó itt a blogon, azért egy velem történt esetről és az ezzel kapcsolatos tapasztalásokról írnék néhány szót. Bár az írás egy konkrét eset okán született, de végül is nem ez a fontos, hanem a jelenség amit bemutat. Kezdésnek rajzoltam egy teljesen egyszerűsített sémát, ahogy egy hagyományos szifonnal szerelt lefolyónak működnie kellene:

Mint látható a rajzon, a víz felülről érkezik, feltölti a szifont, majd ha eléri a lefolyó szintjét távozik a csatorna irányába. Persze, ha minden jól szuperál...

És akkor lássuk, mit tapasztaltam:

Az úgy volt, hogy a konyhai mosogatóban (két medencés) pár hete nemigen akar lemenni a víz. Azért valahogy mindig eltűnt a végére, de szemmel láthatóan folyamatosan romlott a helyzet. Aztán egyszer csak a múlt hét végén beállt a történet. Egy darabig elvoltam az újonnan született tavaimmal. Gondoltam mindenféle hasznosításukra is. De aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve (meg rengeteg mosogatni valóval szembesülve) csak szétszedtem az alsó csőtekervényeket. Tudni kell, hogy ez a mosogató úgy került a helyére, hogy amikor ideköltöztünk én még aktívan asztaloskodtam, és ez a kétmedencés darab maradt valami projektből. Nem volt hozzá persze szifon, meg összefolyó, meg semmi. De ha már megvolt, azért beépítődött, és vagy három különböző szifonkészletből sikerült legózni hozzá egy alkalmatos alsó fertályt. Az bizonyos, hogy több csatlakozás és gumitömítés van a rendszerben a szokásosnál. Szóval, nem szívesen szedem szét, ugyanakkor a rendszer macerás volta miatt simán el tudtam képzelni, hogy valahova befészkeli magát valami lerakódás.

Szétszedtem, átmostam, összeraktam. Nem találtam persze semmit benne. Viszont utána már legalább csöpögött. Aztán megint szétszedtem. Összeraktam. Csöpögött. Ezt többször is eljátszottam, általában persze másodszorra-harmadszorra jöttem rá, honnan hagytam épp ki a tömítést. A lényeg, hogy semmi nem változott. Gondoltam, hogy akkor mélyebben lakik a dugaszoló tényező, újabb többszöri megbontás után próbálkoztam áztatással, savazással, stb-stb. Majd dróttal, és csőgörénnyel is. De nem javult meg.

Viszont minden ilyen akció után tudtam, hogy mind a szifon, mind az elfolyó cső (vagy két méteres szakaszon biztosan) száraz, tehát beléjük fér vagy 3-4 liternyi víz. Ezzel szemben, ahogy kinyitottam a csapot, szinte rögtön elkezdett emelkedni a mosogató medencében a vízszint. Nem értettem a dolgot, de némi töprengés után arra jutottam, hogy a dugulás előtt a csőben és a szifonban lévő levegő ebben a ludas. Egyszerűen nem tud kijönni, amikor elkezdem engedni a vizet, hiszen a szifonba folyó víz dugót képez, nem engedi visszafelé a levegőt (eredetileg ugye épp ez a dolga, a bűz elzárása, vagyis a csatornaszag kizárása), a csatorna felé viszont nem tud távozni a dugulás miatt. A levegő nem tud kijönni, így a folyadék sem tud eljutni a csőig. Vagyis ilyenkor lefolyótisztítót önteni a lefolyóba teljesen felesleges, hiszen ez a folyadék csak a szifonig jut el, onnan a lefolyócsőig és a eltömődésig nem... Hasonló a dolog ahhoz, mint amikor egy hagyományos diesel-motor üzemanyag befecskendezése fellevegősödik mert kifogy a nafta a tankból.

Az alábbi ábrán látható is, felülről lefelé hogy történik a dolog:

Megint tapasztaltabb lettem. A felfedezés persze nem forradalmi, de azzal azért érdekes szembesülni, hogy gyakorlatilag ilyen esetben a lefolyótisztító szerek abszolút használhatatlanok. (A legjobb, ha rájuk van írva hogy gél állapotúak, így keresztül jutnak a vízrétegen, közvetlenül a duguláshoz. Aha. Miközben épp a víznél nehezebb voltuk miatt még inkább ott maradnak a szifon alján, eszük ágában nem lesz tovább menni.)

A dugulás amúgy azért a végére persze megadta magát, a csőgörény segített. A szifont meg már úgy tudom szerelni, hogy oda sem nézek, mint ahogy anno a seregben kellet a géppisztolyt...

Ha esetleg van hasonló történeted, nyugodtan oszd meg velünk, akár kommentként alul, akár email-ben: furdancsblog@gmail.com Hátha tanulhatunk a Te esetedből is.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.