Múlt héten szóba került itt a blogon, hogy rendrakáskor rengeteg apró szerelvényre, csavarra, alkatrészre akadhat az egyszeri Furdancsos. Amit persze jó volna fajtánként és méretenként szétválogatva elrakni, de hát megfelelő számú doboz és rekesz a földön nincs.

Pedig van. És ehhez nem is kell más, csak néhány éhes macska...

Már vagy egy éve tettük közzé itt a Furdancs blogon, hogy ötleteket várunk a kiürült macskakajás dobozaink hasznosítására. Túl nagy sikere akkor nem lett a felhívásnak.

Azonban a dobozok azóta is gyűlnek. Most beugrott, hogy hiszen ezeket a dobozokat - amelyeket persze amúgy is használok ilyen-olyan tárolásra – össze lehetne rakni egy-egy alkalmatos, fedeles ládába és meg is volna a szükséges tároló. Igaz, a kör alaprajzú dobozok nem töltik ki teljesen a szögletes ládát, de legalább könnyű megfogni és kivenni belőle.

Miután a dobozok hulladéknak tekinthetőek, illő, hogy a láda is újrahasznosított anyagból legyen. Erre épp alkalmasnak tűnt némi bontott kerítésdeszka, és egy darab szintén használt rétegelt lemez. Még bontott zsanérokat is találtam. Csak csavarból meg békazárból kellett új.

Kiszámoltam, hány doboz fér el a talált lemezből szabható alaprajzon. A doboz oldalai a lemezre ülnek rá, ezért az oldalak vastagságával növelt méretre kellett számolni a kihozatalt. Ennek figyelembevételével leszabtam a lemezt.

Az oldalak fenyődeszkáit is le kellett szabni a talált kerítésdeszkákból. Ez nem bonyolult dolog, hipp-hopp meg is voltak az alkatrészek.

Az oldalakat egyszerű csapolással illesztettem össze, a csapokat jobb híján körfűrésszel vágtam ki, mert a leszabó fűrészem beteg (még mindig nincs balmenetes M8 csavar a lap rögzítéséhez, ha vakinek van, szóljon!), szalagfűrészem meg most nincs. Erről nem mutatok képet, mert a létező összes munkabiztonsági és munkavédelmi szabályt megszegtem. A csapolást nem vittem túlzásba, nem túl magasak az oldalak, és elég vastagok, meg a fenéklemez is masszív, nem volt szükség igazi sokfogú csapozásra.

Amikor ez megvolt, mindent összeragasztottam, a fenéklemezt szintén ragasztva fel is szögeltem, és az oldaldeszkákat is megerősítettem egy-egy csavarral. Aztán hagytam megszáradni a ragasztót. A tető is ugyanígy készült el, ott teljesen elhagytam a csapolást, csak ragasztó és csavar tartja a keretet.

Amikor minden megszáradt, kívülről felcsavaroztam a zsanérokat, előre meg a békazárat. És kész is volt a láda.

Befejezésképen felsőmaróval kicsit lekerekítettem az éleket (főképp belül a doboztetőét, hogy ha esetleg kicsit arrébb -közvetlenül a fedél széle alá- csúszik egy fémdoboz belül, akkor is simán lecsukható legyen). Csiszológéppel kicsit végigmentem rajta, de nem vittem túlzásba, végül is ez egy műhelyben lakó 'strapadoboz' lesz. Elég masszív is lett, simán rá lehet állni, ami sosem hátrány.

Egy 400 grammos macskakajás konzervdoboz 110 mm magas. Ez a láda pár milliméterrel nagyobb belső magassággal készült, mégpedig azért, mert így tudok ragasztani belül a fenékre és a tetőre egy-egy habszivacs-szerű szigetelőanyag réteget, amik kellőképpen szorosan tartják a dobozokat. Nem tudnak mozogni, elcsúszni, felborulni, még zörögni sem. Igy akár még azt is megtehetjük, hogy csak néhány konzervdobozt a ládába helyezve az élére állítjuk azt, így sem csúsznak arrébb.

A láda nyitott állapotában egy szalag rögzíti a ládatetőt:

Az egész történet megvolt fél nap alatt, és most már van hova pakolni a talált, akár 110mm hosszú csavarokat is. Alighanem készül még néhány ilyen láda, A macskák esznek folyton, és kerítésdeszka is van még...

Befejezésképpen azért kaptak a ládák kívül egy gyors lazúros ecsetelést, mégis kicsit pofásabbak legyenek, bár ezek tényleg 'munka' darabok lesznek. Mondjuk ugyanígy, de igényesebb anyagból és igényesebb vasalatokkal egész helyre kis ládákat lehetne készíteni, majd még visszatérek a dologra talán.

Alighanem érdemes lesz valamilyen masszív fogantyúval ellátni a ládákat, mert csavarral megtöltve azért már elég nehezek lesznek. És azon is gondolkozom, hogy talán érdemes lesz egy külön szekrényt is faragni hozzájuk, amibe mintegy fiókként becsúszhatnának ezek a ládák, és az egész egyben pedig állványként vagy munkaasztalként funkcionálhatna. Lehetne csinálni ugyanilyen jellegű dobozt az 1200 grammos kutyakajás konzervekre is, azokba aztán tényleg elég sok minden belefér. Ha összeáll a terv, persze megírom azt is.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.