Sajnos a vezetékes víz mondhatni mindenhol a kemény, ami ellen elég nehéz védekezni. Látható nyomai leginkább a csaptelepeken és a vizes felületeken észlelhető, ha nem védekezünk ellene szinte napi rendszerességgel. Ha pedig gyakorta elfeledkezünk e felületek használat utáni tisztításáról, a felületük gyorsan veszít a fényéből és megjelenik a fátyolos lerakódás a csapokon, csempéken és egyéb nedvesen hagyott kerámia felületeken is. Utána pedig már csak jelentős plusz munkával lehet e felületeket újból csillogón tisztává varázsolni.
Szó se róla, ez ugyan minden vízhasználat után csak néhány perces feladat lenne, ám gyakran mégis elmarad a vízcseppek letörlése, majd a felületek szárazra törlése. Ezzel pedig megelőzhető, vagy legalább is késleltethető lenne az ilyen kényes felületeken a vízkőréteg kialakulása. A rendszeres használat után e felületeket ajánlatos nem csak letörölni, hanem le is mosni mosószeres vízzel, majd öblítés után a szárazra törléshez megfelel bármilyen nedvszívó törlőruha, esetleg mikroszálas törlőkendő. Ez egyben tisztító hatású is és a csaptelepek, mosdók, kádak, csempék és egyéb zománcozott felületeken nagyon hatásosan gátolja a vízkőfátyol kialakulását. Feltéve, ha legalább napi gyakorisággal használjuk.
Ám ha ezt elmulasztjuk, akkor már egyéb tisztítószerekre lesz szükség a tisztításhoz. Vannak jól bevált hagyományos szerek, amelyekkel eltávolítható a lerakódott vízkőfátyol. Ilyen a 20 %-os ecet, amelynek ugyan rémes a szaga, ám nagyon hatásosan tünteti el az ilyen szennyeződéseket. Bármely kényes és mattult felületre felhordva félóra áztatás után már leöblíthető. Hatásossága természetesen attól függ, hogy milyen mértékben elhanyagolt felületen alkalmazzuk. Ezért akár többszöri ecetes kezelésre is szükség lehet a felületek letisztításához, különösen a függőleges részeken, ahol a szert szóró flakonba töltve célszerű a felületre permetezni. Az eredményt pedig csak az öblítést követő szárazra törlés után lehet valójában látni. Az ecet tisztító hatását 1 kávés kanál hozzáadott sóval pasztává keverve lehet fokozni, ám ez csak kisebb felületek tisztításánál célszerű alkalmazni. Szóró flakonos kezeléshez néhány kanálnyi citromsav és fél liter gyümölcsecet összerázott keverékét is lehet használni. A szódabikarbónából és vízből kevert paszta már kevésbé hatásos tisztítószer, ám kisebb felületeknél ezt is lehet használni a lerakódások, vízkövesedések eltávolításához. Ezek régi bevált házi tisztítószerek, amelyek azonban szinte mindig kéznél vannak és elég hatékonyak is, ha elég gyakran használjuk.
Természetesen sokan gyári készítményeket használnak a kényes felületek tisztításához, ám ezeknél alapvető szempont, hogy maró savakat, például sósavat ne tartalmazzanak és karcmentesek legyenek. Ezek között vannak gyenge, közepes és erős hatású tisztítószerek, amelyeket mindig a szennyeződések mértékéhez igazodva célszerű használni. A lényeg, hogy ne támadják meg a kényes felületeket. amit a használati utasítások alapján lehet eldönteni, hogy az adott szer milyen szennyeződésekhez használható, mert akad közöttük olyan is, amely a nem saválló felületeket foltossá teszi.
Különösen a krómozott csaptelepeken és egyéb ilyen bevonatú tárgyak tisztításánál ajánlatos vigyázni, mert ezeket csak karcmentes koptató hatású szerekkel és puha szivaccsal, vagy textíliával szabad tisztítani, különben a felületük sérülhet. A vízkő mentesítését követően esetlegesen még ilyen finom átpolírozásra is szükség lehet és a letisztított felületeket ilyen kezelés után is mindig szárazra és tisztára kell törölni. Az ilyen krómtisztító paszták a csillogó felületeket még akár egy hétig is vízlepergetővé teszik. A vízcseppek megszáradt nyoma ugyan később áttörölve könnyen eltüntethető, de ezt jobb azonnal elvégezni, hogy mindig ragyogóak legyenek és ehhez csak néhány mozdulat szükséges.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
