A szikraforgácsolásról hallva, először talán felötlik a gondolat, hogy minek túlvariálni a dolgokat, hiszen az eszterga- és marókéseket rég feltalálták, nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbhaladni és azt használni.

Viszont rápillantva egy forgácsolási árkatalógusra, már sokkal barátságosabb képet fest a technológia. Bár a szerszám puhább az alapanyagnál, egészen kemény acélok is megmunkálhatók vele. Az áram ereje - akárcsak a plazmavágásnál - feleslegessé teszi nagyon drága szerszámkészletek alkalmazását, ahol minden kanyarhoz más marófej kell.

A technológia lényege, hogy a szerszámba pozitív feszültséget vezetünk, az alapanyag lesz az anód. Huzalos szikraforgácsolásnál - mint a Nikecell-vágásnál - egy huzalt vezetünk a tárgyba és köztük kialakuló ív mar bele nanométeres mélységben.

Ezek a mértékegységek nem túl gyors megmunkálási sebességet feltételeznek. A tömbös szikrafogácsolásnál egy méretre megmunkált grafit vagy vörösréz katód alakhűen, egy lépésben marja ki a következő réteget. Szívesen használják fröccsöntő szerszámok kialakítására.

Egy kisebb gép jellemzőit mutatja be márkakereskedő a szakipari vásáron készült felvételen:

Mindegyik típusnál dielektrumot használnak hűtésre és (az ívkisülés idején kívül) szigetelésre. Lehet levegő, ioncserélt víz vagy nagy lobbanáspontú olaj. Végül egy kép az igen hatásos vágási pontosság és nagy mélység demonstrálására.

Sajnos a szikraforgácsoláshoz komoly elektromos teljesítmény és precíz vezérlő-vezető szerkezet kell, így nem valószínű elterjedése a barkácsműhelyekben, szemben például a lézervágással, mely a nem vezető anyagok vágására - mint például a rétegelt lemez - is alkalmas és messze nem pörgeti a villanyórát a 2-100 wattos teljesítményfelvétellel.Legközelebb ezért a lézervágást mutatjuk be.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.