Az élet nem csak móka és kacagás (meg habos torta - fűzné hozzá Virág elvtárs), vannak területek, ahol a profi tervezés és legjobb alapanyag sem segít minimálisan is tartós tárgyakat készíteni. Illusztráltam már példákkal, hogy a nyomtatott tárgyak nyomásra, csavarásra meglepően szilárdak. Azonban akárcsak a faanyagnál, van száliránya a nyomtatványnak. Ahogy rétegről-rétegre épül fel a tárgy, ezek az egymásra tapadó szálak jelentik a gyenge pontot hajlítási igénybevételre.
Az ötlet tetszett. Készítsünk sarokelemeket, melybe fahasábokat dugunk és ebből épül fel a cipőállvány. Karcsúsága miatt (és mert nem fűlött fogam daraboláshoz, élmaráshoz, csiszoláshoz) 15 mm zártszelvény darabokra alapoztam saját állványomat, melyeket z-x-y irányban sarokszelvények fognak össze. A zártszelvényeket 2 mm sugarú lekerekítéssel készítik, így lágyul az összkép, tetszetősebb és biztonságosabb kivitel, mintha éles sarkú hasábokba rúgnánk éjszaka, papucsban.
Elkészült az első terv - a zsugorodást is figyelembe véve - még éles sarkokkal, és kinyomtattam az első négy sarkot. Egy kis alátámasztási okítást is fűzök a fotókhoz.
A tárgyasztalra először egy vékony réteg kerül, mely nagy felületen odatapadva megelőzi, hogy a lecsorgó, vontatott műanyag magával rántsa a már kinyomtatott tárgyat. Ez főleg kis keresztmetszetű tárgyaknál fordulhat elő. Sokat segít a tapadáshoz a tárgyasztal pontos szintezése, de ajánlanak trükköket, mint hajlakk fújása az asztalra. Az alapréteg lehet "brim (teljesen sík réteg) vagy "raft" ez párhuzamos csíkokat fektet a tárgy alá és sokkal könnyebb lehámozni a nyomtatványról.
Másik (már korábban ismertetett) fogalom az alátámasztás. Egy üreges alakzatsík tetejét nem lehet kinyomtatni nélküle, hiszen nincs mire fektetni a következő réteget. Bizonyos hajlásszögig még az alatta lévő rétegre+oldalt egy kicsit képes anyagot növeszteni a nyomtató, de teljesen sík felületet a levegőre támaszkodva nem. Ezért a nagyon okos szeletelőprogram egy ritkásabb alátámasztást kódol a nyomtatási fájlba. Ezt könnyen le/kivakarhatjuk a kész tárgyból.
Egy már megtisztított, durva rétegvastagságú példányt látunk, melyen látszik a raft nyoma.
Már az első darabnál gyanússá vált, hogyan reagál a vékony anyag az oldalnyomásra, mikor az egész szerkezetet érő erőhatás megfeszíti az éles sarkokat. Látszik a repedésen, hogy szálirányban hasad (Boncz Géza-i klasszikussal "testvérnéném varrás mentén reped"). Teljes kitöltéssel nyomtattam és ha a testet vastagítom, akkor sem lesz sokkal tartósabb, csak rondább. Később terveztem és ki is nyomtattam háromszögekkel megtámasztott élű példányokat, de alig ellenállóbbak.
Ha már ott voltam, összeszereltem négy sarokelemmel és enyhén meglöktem. Úgy tört össze, mint a lelkem szokott ilyenkor. Eleve nem úgy terveztem, hogy ráállni vagy verekedni lehessen vele, de vannak minimális szilárdsági követelmények, amiken most elbukott. Az ember ilyenkor csendesen pálcát fog a hegesztőbe és összevarrja az egészet. Így tettem.
Mivel azonban optimizmustól hajtva nem ferdére vágtam az oszlopokat, találkozásuknál ott csúnyálkodnak az üreges végek. A folytatásban erre mutatok megoldást, hiszen a pusztán szemmel való nézésre készített nyomtatványok tartósabbak. Végkövetkeztetés tehát, hogy amit nem oldottak meg gyárilag fröccsöntött műanyagból, arra a nyomtatás sem alkalmas.
Sorozatunkat a Conrad webáruház szaküzlet támogatja.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.