Ipari környezetben - ahol követelmény a nagyméretű fiókok könnyű járása és teherbírása - előszeretettel használják a teljes kihúzású fióksíneket. Találkozhatunk vele drága, kerekes műhelyszekrényekben vagy szerszámos fiókok oldalán. Lássuk tehát előző heti posztunk folytatásaként "nézését meg a járását" ennek a népszerű és profik által is kedvelt építőelemnek.

A kereskedelemben 250-700 mm hosszú kivitelben érhető el, és mivel teljes kihúzású, a három tag segítségével valóban ekkora távolságban nyúlik ki az asztalból. Teherbírása 40 kg, ezt a teherbírást vetemedés és szorulás nélkül kell teljesítenie. Szinte minden hobbi CNC-építő elgondolkodott már a drága lineáris hajtásban való alkalmazáson.  A valóban sima csúszás mellett a tökéletesen kotyogásmentes illeszkedés csak egyik irányban érvényesül, mikor állítva szereljük be. Így:

Két (de inkább három), egymással derékszöget bezáró sínnel megvalósítható a kotyogásmentes szerszámút, ha van helyünk rá, bár ennyi pénzért már vehetünk 16 mm lineáris tengelyt csúszócsapággyal.

Teljes hosszában számos furat könnyíti meg a felszerelését, melyekhez a három - egymáson csúszó - alkotóelem dacára is hozzáférhetünk. A furathelyek feletti tagokon akkora kivágás van, melyen keresztül átdugva belefér a csavar feje, ezzel a legalsó tagot csavarozzuk hozzá a fiókhoz / tartóelemhez, a csavarfejek felett pedig akadálytalanul átsiklanak az egymásba csúszó, felső tagok.

A fotón látható, hogy számos, nagy felületen elosztott csapágygolyó vezeti a csúszótagokat. Fém alkatrészei miatt meglepően nehéz tárgyak. Az itthon példányok közül az egysoros, 250 mm-es pár tömege 578 gr, a többi változaté kiszámolható. Párban árulják, hossztól függően (pillanatnyilag) 700-2500 forintos áron. Ennyit megér bármilyen fióksínre költeni, mert a léceken csúszó fiókok felszereléséhez felkészültség és pontosság kell, kínlódós és újrafúrós elfoglaltság.

Az alábbi videó bemutatja a fióksín pontos és könnyű felszerelését egy többfiókos szekrény esetében:

Magam az amúgy is egyszerű felépítésű (és az esztétikai igényességet teljes mértékben nélkülöző) műhelyasztalomhoz nem a kimérés, fúrás, újrafúrás, izzadás módszert követtem, hanem alkatrészeinek természetes élőhelyükön való összepasszítását. Hátára fordítottam az asztallapot és ráhelyeztem olyan magas távtartó léceket, amivel az asztallap - fiók felső részének távolságát terveztem.

Rátettem a fiókot, majd újabb léceket, melyek az asztallaphoz erősítve függőlegesen tartják a derékszögű idomokat. Az ábra megmagyarázza a felépítést, remélem. Láthatunk kihajtható füleket a hátoldalon, melyek még rugalmasabbá teszik a felszerelést, illetve kihajtva széles fejű csavarokat is beledughatunk a fióktesthez támaszkodó részébe, majd visszahajtjuk őket.

Ezzel az egyszerű, de hatásos felerősítési módszerrel stabilan, szorulás nélkül rögzítettem a 86 literes fa dobozokat. A teljesen betolt fiókot egy rugalmas ütköző tartja kicsit megszorulva, ezért lejtős padlón sem fog magától elindulni.

A fióknál néhány centivel szélesebb előlappal eltakarhatjuk (szemből nézve) a síneket, így a portól is jobban védjük a mozgó alkatrészeket. Gyári megoldásoknál a fiók oldalfalaiba süllyesztik őket, így néhány milliméteres távolság van csak a két oldalfal között. Összességében ha nagy teherbírású, részben porvédett és sima járású fióksínekre vágyunk zárt kivitelben, ez a típus jó választás.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.