A cím persze egy roppant vacak szójátékot takar, elnézést mindenkitől. A deszka és a cajon szavak összeházasításával készült, ami nagyjából jelzi is, miről szól ez a posztunk. A napjainkban abszolút népszerű hangszer, a cajon talán mindenki előtt ismert már. Ez az a doboz, amire ráül a zenész, aztán kézzel/tenyérrel dobol rajta. A hangszer nagy előnye a mérete és az egyszerűsége, manapság szabadtéri, amolyan »utcazene« jellegű koncerten nem is nagyon látunk másféle dobot már, ráadásul egyszerűsége ellenére egy profi játékos döbbenetesen sokféle hangból álló, abszolút teljes értékű kíséretet/alapot, sőt szólókat tud megszólaltatni rajtuk.

Ezek a hangszerek szinte kizárólag rétegelt lemezből (angol nyelvterületen "plywood") készülnek. Az ilyen lemezek vastagságukhoz és súlyukhoz képest nagyon erősek, az elforgatott rétegek miatt nem kell törődni a száliránnyal. Viszonylag kis súly mellett is nagyon szilárd, merev doboz készülhet belőlük. Egy ilyen hangszernél fontos, hogy minél merevebb legyen a konstrukció, ugyanakkor arra is szükség van, hogy az oldalfalak képesek legyenek rezgésre, hiszen gyakorlatilag ez teremti és határozza meg a hangszer hangját. A hangolás nagyon fontos, az oldalfalak kis mértékű változtatása is nagyban befolyásolja a kész hangszer hangzását. Minél jobban belemélyedünk a témába, annál több fegyelembe veendő szempontra bukkanunk. Hanghullámok, frekvenciák, csillapítások, rezgések… az egész hasonló a házilagos hangfal illetve hangdoboz építéshez. Minél profibbak akarunk lenni, annál kilátástalanabbnak érezhetjük, hogy minden szempontnak megfelelő dobozt készíthetünk.

Ráadásul kész cajonokból van választék bőven, hazai manufaktúrák is vannak már, itt egész kedvező árakkal is találkozhatunk, ezeknél ráadásul ki is próbálhatjuk, hogy szólnak. Szóval itt is az a helyzet, hogy a saját kezű készítés inkább hobbi és kikapcsolódás, mintsem racionális üzleti döntés lesz. 

Azonban a minap találtam egy youtube videót, amelyiken egy egészen szemrevaló cajon születését mutatják be. A videó érdekessége, hogy ez a hangszer bizony tömörfából készül (innen a posztunk címe, igen…) Legalábbis a doboz hat oldalából négy tömörfa, az ütőlap és a hátlap itt is vékony lemez, nyilván erre szükség van a megfelelő hangképzéshez. Mindenesetre a kétféle színű faanyag kombinálása egészen mutatós eredményt ad. Ráadásul maga a munka is nagyon igényes, ez a fajta nagyon sűrű fogazás nagy kedvencem, ugyanakkor én még mindig nem tudtam rászánni magam egy, a videóban is látható léptető eszköz elkészítésére, amelyikkel ilyen sűrű fogazást tudunk viszonylag gyorsan és pontosan készíteni. (A videóban 6'53-nál veszi le a polcról az egységet, amelyik a fogazásra szánt alkatrész fogankénti oldalt mozgatásához szükséges.)

A végeredmény valóban gyönyörű, és az elkészült cajon jól is szól. Az biztos, hogy ilyen igényes darabot azért a boltban sem adnak a belépő cajonoknál megszokott néhány tízezer forintért, ráadásul egy ilyen fogazással összeállított tömörfa dob valóban örök életű lehet. Szóval, lehet hogy a hosszú és sötét téli időszakban mégis érdemes nekifogni valami ilyesminek...

További hajtóerőt merítendő, hallgassunk is egy kis cajon muzsikát:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.