Ha karácsonykor szeretnénk megmutatni a gyereknek, hogy az élet egy harc és csupa küzdelem, van egy ajánlatunk. Beszereztünk ugyanis egy "Useless machine" névre keresztelt ördögi szerkezetet. Ez a "használhatatlan gép" tisztességre, alázatra tanít, már összeszerelés közben is. A masina szétszerelve érkezett ebben a pofás kis dobozban:
Kicsomagolás után viszonylag hamar visszavonulót fújtam, ugyanis ennyi anyát és csavart még életemben nem láttam. Ráadásul a látásom minőségéhez képest ezek az alkatrészek igen picinek bizonyultak. A játék lényege egyébként, mint ahogy azt már egyszer itt a Furdancson is bemutattuk, hogy egy dobozon levő kapcsolót elbillentve egy ujjacska előjön a doboz mélyéről és visszakapcsolja azt az eredeti állásba. Végtelenségig el lehet vele játszani, azt várva, hogy egyszer majd másképp lesz. Na de előbb össze kell szerelni. Nem nagy mutatvány, gondolhatnánk, de olykor azért jól jött volna ha polipnak születek. Kevésnek bizonyult ugyanis végtagjaim száma. Ez a remekül megkomponált fotókból is kitűnik.
Ezt tartalmazza a doboz:
Minden szépen, szisztematikusan becsomagolva, igazodva az összeszerelési útmutatóban leírtak sorrendjéhez.
Ezek után jöhetett a bűvészkedés, ami alatt a kevés végtaggal, gyakorlatilag közelnézésre alkalmatlan látószervvel történő szerelést értem. Itt a fenti fotókon egy mikrokapcsolót szerelek épp egy tartólapra. Az ujjacska alaphelyzetben ezen a kapcsolón pihen. Amikor a tetőn lévő nagyobb kapcsolóval ráengedjük az áramot a motorra, na akkor történik valami. Légyszi írjátok le kommentben, hogy hogy működik. Apám mindig azt mondta, hogy az, ha nem tudsz valamit nem akkora baj, mintha meg sem kérdezed. Tök hülye vagyok az elektronikához. Azt hiszem ki tudnám silabizálni, hogy hogyan működik ez a tényleg egyszerű áramkör, de ennél jobban nem szeretnék beégni. Köszi.
Beszereltem a lelket a doboz aljára. Itt tényleg komolyan elgondolkoztam azon, hogy hogy fogom megoldani az apró anyák ficakba helyezését, majd a csavarok belejátszását és közben a fotózást. Végül a gravitációt hívtam segítségül. Illetve dehogy hívtam, hiszen épp volt nálam pont annyi, amennyire szükség volt. Fotózni viszont így sem tudtam, úgyhogy a már kész állapotokat rögzítettem.
Itt tartottam az első nagyobb etap után. A gép lelke a helyén, a falakállnak. Bár írják a szerelési útmutatóban, de most én is szeretném nyomatékosítani: nem szabad nagyon megtépni a csavarokat. Nem hengerfejet rakunk a helyére. Hamar reped ez a műanyag.
Ezek után a tetőrész összeszerelése következett a benne helyet foglaló kapcsolóval és a működést jelző világítódiódával együtt. A kábelek elrendezgetésén kívül elektronikai jellegű tevékenységet nem kellett végezni. Minden ilyesmit készen, szerelve kapunk a készletben. Felkerült a két részből álló fedés. Hogy semmiképpen ne unatkozzak, pihenésképpen két zsanért is fel kellett szerelni. Ezek segítségével válik ugyanis nyithatóvá az egyik féltető. Ennek felnyitásával tud demoralizálni a kis ujjacska, valamint a motort szuflával ellátó három darab AA elemet is ezen keresztül tudjuk elérni és cserélni. Ezekről egyébként külön kell gondoskodni, nincs benne a készletben.
Tulajdonképpen kész is volnánk. Ami még hátra van, az a teszt, illetve a doboz levetkőztetése, vagyis a védőfólia eltávolítása. Hozzáteszem, hogy nekem fóliával jobban tetszik, de tartsuk magunkat a leírtakhoz.
Íme a tesztüzem normál sebességgel:
Valamint lassítva:
Kész! Szerintem kiváló ajándék karácsonyra, eltekintve a haszontalanságától. Szerencsére azonban nem is akar más lenni, mint amit például a neve sugall. Mindent összegezve, jót szórakoztam a doboz összerakásával. Pontosan egy lemeznyi időt töltöttem vele. Ez az lemez pedig a Queensrÿche Empire című dolgozata volt. Ajánlom mindenki figyelmébe:
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
