A gondos és műértő kerékpárosok folyamatosan karbantartják féltve szeretett drótszamarukat, a telet pedig arra használják, hogy mindenféle fejlesztéseket hajtsanak végre rajtuk. (Kivéve persze azokat az egyéneket, akik télen is használják a gépüket.) Mi, többiek azonban a kerékpárt legkésőbb ősz végén az utolsó használatot követően, különösebb konzerválás nélkül, - akár sárosan és vizesen - letesszük valami fedett helyre, aztán tavaszig rá sem nézünk…
Ilyenkor, a tavaszi napsütés erősödésével aztán ránk tör a kerékpározhatnék. Kitoljuk a masinát a fészerből, és ha sikerül lesöpörni róla port meg a pókhálókat - pedig a pókok elvileg télen nem is működhetnének – elénk tárul a szerkezeti elemek piszkos, elhanyagolt és rozsdás valója. Ezt pedig valahogy orvosolni kell. Egyrészt a kinézet miatt is, de méginkább azért, hogy a fékek a nyekergés mellett fogjanak is, a váltó váltson, és az egész masina kissé olajozottabban működjön.
A bevezetőből érezhető, hogy ez bizony nem egy hardcore kerékpáros fórum tavaszi felkészítő posztja lesz. Nem is fogjuk taglalni benne a legújabb Shimano Octalink hajtóművek, vagy épp a kormány stucnik, tárcsafékek, váltók mibenlétét.
Az alapvetésünk az leend, hogy a kerékpár szerkezete azért némiképp egyszerűbb mondjuk egy átlagos vadászrepülőénél. Igaz, a fejlesztés itt is folyamatos, de az évente érkező új alkatrészek, majd - ha bevált a fejlesztés - az ezekből kinövő új szabványok azért inkább a minőség, az anyaghasználat és a precizitás terén hoznak újat. Több persze a csapágy, ami eddig menetes volt, az mostantól inkább bilincses lesz, vagy épp fordítva, de némi műszaki érzékkel viszonylag jól átlátható a szerkezet, és mint tudjuk, a pontos műszaki adatok terén bármikor segít legjobb barátunk, a Google.
Bár ezen a blogon én vagyok a minőség legfőbb élharcosa, most erre sem térek ki a szokott vehemenciával. Az biztos, hogy mondjuk 60 ezer forint alatt kerékpárt kapni nem lehet. Ami ennél olcsóbb, az csak kerékpárnak látszó tárgy. Ugyanakkor persze ezek is használhatóak időnként, az aktuálisan széteső alkatrészeket pedig folyamatosan cserélhetjük kicsit jobbakra. Legalább rutinosodunk, már ami a szerelést illeti.
Mint látni fogjuk, a beállításokhoz nemigen kell speciális szerszám. Csavarhúzó, imbuszkulcs, kombinált fogó, pár villáskulcs általában elég. A nagyobb szerelésekhez már igen, de ezek a célszerszámok a nagyobb kerékpáros üzletekben és webáruházakban beszerezhetőek, méghozzá nem is drágán. Egy adott kerékpárhoz 3-4 speciális szerszám kellhet (például: racsnileszedő, pedálkulcs, láncbontó...), fontos, hogy ezek a szerszámok általában nem univerzálisak, hanem az adott redszerű/szabványú alkatrészhez valók. De ha komolyabban beleszeretünk a kerékpárszerelésbe, pár 10 ezer forintért felszerszámozhatjuk a műhelyünk. (Néhány kedvező áru, de jó minőségű kerékpárszerszámgyártó, a teljesség igénye nélkül: Icetoolz, BBB, Longus – érdemes utánuk keresni a neten.)
Szóval, ennyit az előzményekről. És akkor lássunk neki. Igazából három (négy) fő terület van a kerékpár tavaszi felkészítésénél:
- Az első, hogy menjen a gép, tehát a hajtómű-lánc-váltó-kerékagy vonalat, vagyis a hajtásláncot kell átnézni.
- A második, hogy ha már megy, megálljon valahogy, tehát a fékek átnézése és beállítása a második pont.
- A harmadik pedig talán a „minden más” vagyis a kerékpár összes egyéb csúszó-mozgó alkatrésze a kormánycsapágyaktól a nyeregcsőig.
- Bónusz lehet a gumiabroncsok kérdése, ezek - különösen az olcsóbbak - sajnos télen hajlamosak leereszteni.
A következő posztban ezeken a pontokon fogunk végigmenni. A kerékpár, amit rendbehozunk egy Shimano SIS Tourney rendszerű váltóval, hagyományos V fékekkel szerelt mountain bike lesz. Azért ez, mert ezekből van a legtöbb, és általában ezek a legelhanyagoltabbak, hiszen aki ennél drágább gépet vesz, az talán már többet is törődik vele. Ráadásul a váltó és a fék beállításában nincs túl nagy különbség a különböző márkák és (minőség-) osztályok között. (És mint már említettem, ha mégis, akkor ott a Google…)
Ami még fontos lehet:
Felmerülhet a szokásos kérdés, nem járunk-e jobban, ha a hiányos szaktudásunkkal inkább elvisszük a gépet egy kerékpárszervizbe, hogy ott rakják rendbe? A válasz természetesen az, hogy de… Jobban járunk, és lehet hogy olcsóbban jövünk ki, különösen, ha valami olyan szerelnivaló kerül elő, amihez nincs szerszámunk. De ez nem kell zavarjon minket, hiszen ez egy barkácsblog, itt sokszor a szerelés nem eszköz, hanem maga a cél. És az is igaz, hogy azért jó érzés működésre bírni egy rozsdás váltót, arról nem beszélve, hogy ha bármikor később gond lesz, simán, rutinból fogjuk tudni, hova nyúljunk…
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
