Egy olvasói levél érkezett pár napja, írója arról panaszkodott, hogy egy régi kertibútor-garnitúrát próbál lefesteni. A bútor fémcsövekből áll, és a probléma az, hogy bármit is tesz, mindenképp megfolyik a festék, akár ecsettel, akár spray kiszereléssel próbálkozik.

Azt válaszoltuk, hogy írunk a kérdésről. A dolog most számomra messze nem tűnik ördöngösségnek, de persze az igaz, hogy azért nem velem született ez a magabiztosság, jó pár megfolyt festésű csövet 'elkövettem' ifjabb éveimben.

Elsőként nézzük a festékszórást, vagyis a spray kiszerelésű festékeket:

A festés első legfontosabb összetevője minden esetben a tiszta, és jó tapadóképességű alap. A mai akryl spray festékek korában erről hajlamos megfeledkezni az ember, mert ezek a festékek jól tapadnak, és gyorsan száradnak. De ettől még a tartós eredményhez igenis fontos, hogy az alap tiszta, száraz, és kellő textúrájú, vagyis ne tükör sima legyen. Csövekből készült tárgyaknál ráadásul mindig gondolni kell arra, hogy a csőbe belülre is kerülhet tisztítófolyadék (víz, hígító, vagy rozsdamaró) ami, miután ott bent nem nagyon jár a levegő, igen lassan szárad ki. Persze belül elvileg ez minket nem zavar, viszont ha a tárgyat festés közben mozgatjuk, akkor mindenféle lyukakon, az illesztéseknél – például a kerti bútorok rugóinak furatainál, vagy a kárpit felfogatására szolgáló lyukaknál - szépen ki tud szivárogni, és ez eleve lehetetlenné teszi a szép festést. Jómagam leginkább kisebb-nagyobb motorkerékpárok és biciklik alkatrészein tanultam meg festeni. Ezeknél is az volt a probléma, hogy teli voltak olyan rejtett részekkel, ahol napokig képes volt elbújni pár csepp víz. Tehát a tisztítás utáni teljes száradást ki kell várjuk, mielőtt festésre gondolunk. A zsír- és rozsdamentes, finom csiszolópapírral kicsit átsimított felület festése innentől annyira nem macerás.

Tapasztalatom szerint a titok mindössze annyi, hogy vékonyan és sok rétegben kell felfújni a festéket. Az első réteg nem is kell takarjon, nem baj, ha látszik a felület eredeti színe. Inkább csak amolyan finom tapadóréteget hozunk létre a további rétegeknek. Én ilyenkor csak egy kis időt szoktam várni, ahogy egy picit 'meghúz' a felület, rögtön fújok rá egy újabb vékony réteget, majd akár egy harmadikat is. Ezeknek a rétegeknek nem kell a teljes felületet egységesen borítaniuk, hanem mondjuk fújunk egyet az adott szerkezet felső oldalára, majd ahogy kicsit szikkadt a felület, fújunk egyet az alsóra. Ez már általában takar is. Ilyenkor kivárom a száradási időt, ez akryl festékeknél néhány óra csak. Ezután már szemügyre lehet venni a tárgyat, ha a festékréteg nem egyenletes, akkor át lehet fújni egy újabb réteggel. Egy csövekből álló szerkezetnél fontos, hogy mindenhová odaférjünk, ezért én festés közben ezeket fel szoktam függeszteni, hogy alulról is tudjak festeni. Ha így járunk el, túl nagy gond nem lehet. Klasszikus zománcfestéket használva (például Neolux spray) a dolog nehezebb, mert ez jóval lassabban szárad, és hígabb is. De a jól tapadó felület és a minél vékonyabb rétegek itt is segítenek. Mondjuk én az ilyen anyagokat inkább kerülöm, mióta van más is.

Az ecsetes festésnél hasonló a helyzet. Itt is fontos a felület előkészítés. A sok vékony réteg helyett itt a sűrű festék a varázsszó. Megint csak az van, hogy a klasszikus hígabb zománcokkal térbeli tárgyat festeni nagyon nehéz. Ahhoz hogy szép felületet adjanak hígnak kell lenniük, és tényleg nagyon könnyen megfolynak. Itt is a Neolux a mumus, pedig ez nem rossz festék, csak hát eljárt felette az idő. Ecsetes festéshez érdemes korszerű, vizes bázisú festékeket keresni. Ezek a nevükben többnyire „aqua” szócskát tartalmazó festékek általában szurok sűrű anyagok, szépen el lehet kenni a felületen, és festés után a felület képes kisimulni, tehát az ecset nyoma eltűnik. (Megjegyzés: Csőszerkezeteknél épp nem, de bármilyen sík felületen nyugodtan elfelejthetjük az ecseteket. Szivacs-, gumi- és bársonyhengerek garmadája van a boltokban, sokkal szebb és egyenletesebb felület készülhet velük, majd írunk erről is még.)

Szinte minden nagyobb festékgyár gyárt ilyen festékeket, de a barkácsáruházak sajátmárkás, kedvezőbb árú termékei között is találunk belőlük. Én inkább a selyemfényű, vagy matt fajtákat keresem, ezek nem tökéletes felvitel esetén is korrekt felületet adnak, a száradás közben a felületre szálló por, vagy más szennyeződés jóval kevésbé zavaró, mint egy fényes bevonat esetében.

Nagyjából ennyi, ami most eszembe jutott a témáról. Az alapozás fontos, egy fém tárgy esetében egy rozsdagátló alapozó nagyon jól tapadó réteget képez a fedőrétegek alá. És manapság már tényleg döbbenetes választék van festékekből, mindenre van megoldás, nagyobb festékboltokba kell menni vásárolni, és bátran nyaggatni az eladót. Akár spray kiszerelésben is találunk sokféle alapozót, igaz, ez újabb költség, de az eredmény is tartósabb lesz.

Szóval, fessünk bátran! A világ amúgy is színes, a festéssel ezt csak fokozni tudjuk.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.