Egyre nagyobb méretű ládában férnek csak el az elmúlt évek elavult zenei lejátszói. Orsós- és kazettás magnó, asztali- és hordozható CD játszó, 128 MB-os mp3 player illetve korábbi mobiltelefon típusok. A bakelit esetében tennék kivételt, mert limitált példányszámban még gyártják. Ahogy a CD-t is, de szerintem már mindegy, hogy veszteségmentes flac-ot vagy fizikailag létező CD korongot használunk-e.
Egy klasszikus, elemenként vásárolt HiFi rendszerből szinte már csak az erősítő és hangfalak számítanak stabil pontnak, a többi elemük mellett elszaladt a digitalizált világ. Viszont apróhirdetéses kóborlásaim során tapasztalom, hogy igazán finom, egykor méregdrága erősítők és tunerek kaphatók barátságos áron. Most egy tetszetős darabhoz jutottam hozzá, mely kellemesen elegyíti a még fémből készült, de már szolgáltatásokkal bőven ellátott példányok pozitívumainak legjavát.
A bemutató előtt egy szó a digitális tárolás forradalmáról. A Mad Max első része után megjelent néhány posztapokalipitikus környezetben játszódó trash film. Egyikükben a laza főhős beszállt autójába (mely egyébként emberhússal üzemelt), elővett egy gyufás méretű dobozt, betette az autórádióba és megszólalt a zene. Prófétikus jelenet volt, hiszen pont ez történik manapság az SD-kártyáékkal, pen-drive meghajtókkal.
Egy kis összevetés a zenetárolás múltja és jelene között: Ismerjük a Metallicát és bő életművüket. Ha Lars Ulrich egy kicsit tovább marad a WC-n, abból már gyűjteményes album születik díszdobozban. Így jöhetett össze a Metallica Discography, mely 301 lemezt ölel fel (Albums, CD singles, EP, Promo CD) 86 GB terjedelemben, Szorozgatva, ez bizony utánfutónyi, 1433 darab 60 perces szalagos kazettát jelent, viszont simán elfér egy Micro SD kártyán, csak el ne veszítsük az apróságot..
Mint látjuk, még mindig elérhető néhány korábbi album kazettán. Rob Halford 2000-ben kijött Resurrection-ja például. Halford király, ebben bizonyára egyetértünk. Méltó tesztalanya lehet egy új zenei cucc első meghallgatásának. A Cyber world-ot ajánlom leginkább.
Rég mondom, egy eladásra kínált használt termék (tíz)ezresekben mérhetően nagyobb haszonnal adható el, ha rendesen fotózzuk és legalább az osztrák lomis raktár porát levakarjuk róla. A Lenco FA3030 erősítő ebben az állapotában nemcsak a készülék működőképessége iránt késztethet fenntartásokra, de az eladó szándékaira is (hogy biztosan el akarja-e adni).
Hiszen mi csábító lehet egy ótvaros, meglehetősen eklektikus környezetben fotózott erősítőben? Mikor először láttam a hirdetést, magam is átfutottam rajta. Lejárt az aukció és másnap már csökkentett árral jelent meg. Hölgyeim és uraim, 8500 Ft-ért vásároltam! Ebben némi kalandvágy és kockázat is rejtőzött.
Nem voltam biztos benne, hogy műanyagból van-e, működőképességét is csak az az eladó kijelentésére alapozhattam. Illetve csak sejthettem a kikapcsolt állapotban készített fotókról, hogy a műanyag ablak mögött valamilyen kijelző rejtőzik. Analóg, LED, LCD? Működik? A RCA csatlakozók is mintha rozsdásak lettek volna, vagy csak mocskosak?
A rákövesedett por és szennyeződések gyaníthatóan ellenállnak a nagy nyomású levegőnek, ezért mosószeres víz és törlők is felsorakoztak a tisztításhoz. A WD40-et némi habozás után tettem melléjük, hiszen ki nem mattosította el anno magnódeckje plexi előlapját szilikon sprével? Én nem, de több ilyen szomorú történetet hallottam már.
Egy rövid és szánalmas korszakban ezer wattokat írtak az erősítőkre (PMPO) parasztvakításként. Mi azonban tudtuk, hogy a hangteljesítmény mértékegysége a kilogramm, hiszen tápegység kellett oda, és ahhoz vasmag rendesen. Ez sem pehelykönnyű szerkezet. Szép nagy hűtőborda és kondenzátorok láthatóak, de tekercsből is akad benne.
A por a hűtés ellensége, kontakthibák klasszikus oka, ezért próbálom kifúvatni belőle.
Ezután következik a bő csatlakozási lehetőségekkel ellátott hátlap tisztítása. Szerencsére nem rozsda, hanem csak natúr mocsok halmozódott fel a csatlakozókon, így régi pompájukban csillognak az érintkezők.
Nemcsak két pár (akár egyszerre is működő) hangfalat, de mellé egy-egy surround sugárzót is meghajt, így oszlik el az összesen 350W teljesítmény. Konzervzenét hallgatva dübörög rendesen, zongora monitornak használva pedig visszaadja egy valódi hangszer veserezegtető élményét.
Az előlapot csak mosószeres meleg vízzel merem megtakarítani. Nagyon tetszetős jószág ez. A nyolcvanas évek HiFi-Magazinjában olvastam a jelenségről és napokban felbukkant egy Furdancs-kommentben is, miszerint a lányok rabjaivá válnak a számtalan apró LED-nek és sikeres első randik születtek már egy félhomályos szoba romantikus, apró fényekkel tündöklő aurájában.
Itt a kétszer hét csatornás hangszínszabályzó potméterein külön vörös lámpácska ragyog, de a zöld háttérvilágítású LCD-kijelző is nagyon hatásos. Kezelőgombjai valóban nyomógombok, még a nagyméretű volume tekerőgombot is pöckölgetni kell, nem tekerni.
Az equalizer blokk equalizál rendesen és még egy keverő funkciót is ellát a mikrofonbemenetről. Remélem, a fotókról leolvashatók szolgáltatásai. Összességében tetszik külsőre, de egészében is jó vételnek tűnik.
Mivel PC-m alaplapi hangkártyája nem kiemelkedő minőség, annál rosszabb nem lehet egy olcsó táblagép sem. Ki is próbáltam a műhelyem hangoskönyv-lejátszó és korábban (amíg be nem esett egy Kindle) e-book olvasásra szolgáló táblagépével. Így épül fel tehát egy modern zenejátszó hangrendszer. A hangfalakat majd bemutatom, mikor állványt készítek hozzájuk.
Biztosan eljátszottak már a gondolattal, hogy mi lenne, ha visszamehetnének az időben, mit változtatnának meg, milyen tanácsot adnának korábbi énjüknek. Én rákiabálnék önmagamra, ahogy ott állok sarokcsiszolóval a kezemben. "Vedd el a táblagépet a szikraözönből, te marha!" Néhány helyen beleégett ugyanis a vasreszelék. Figyelmesen flexeljenek, kedves Olvasók!
Ha már a cím és az illusztrációk elegáns hölgyeket sejtetnek (posztírás közben bejött egy barátom és első dolga volt megsimogatni az erősítőt, én is tettem már ilyet) a Lenco mellett másik finom hölgy Marcella Puppini. Kedvelem ezt a csajt, képzett hangú és (szemben például Rob Halford-dal) van benne valami végzet asszonya-szerű egyedi elegancia. Itt az FB-oldala és egy videó.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.