
A fotón egy kétméteres cserépléc látható, némileg átalakított formában. Kezdek megbízni a faipari gyorsragasztóban, segítségével a vékonyra - vagy akár vastagra - fűrészelt lapokat gyorsan és meglepő szilárdsággal olvaszthatjuk sík lapokká. Ennek gyakorlatát mutatom be most.
Gyalult deszkák többnyire csak 20 cm szélességig kaphatók. Tömör bútorok gyártásához azonban ennél nagyobb méretű elemek kellenek. Ezért a korpuszbútor kívánt méretű elemeit úgy állítják elő, hogy élük tompa ütköztetésével keskeny deszkákat ragasztanak egymáshoz. Napjainkban erre a célra a nagyüzemileg gyártott, különféle méretű és fafajú, úgynevezett ragasztott falapok állak rendelkezésre. Ennek ellenére ragasztott falapok készítésére a tompa ütköztetésé szélességi illesztés klasszikus kézi módszerét ma is alkalmazzák.
A doboz oldalfalaihoz 35 centisre vágott, 7 mm vastag léceket használtam. Ragasztott falapok csak jól szárított fából készíthetők. Ha túl friss fát használunk, elkerülhetetlen a zsugorodási repedések keletkezése, és a lap vetemedik. Minél keskenyebbek a felhasznált deszkák, annál kisebb ennek a veszélye.

A gondolat már régóta izgatott, hogy kipróbálhatnám a táblásítást. Ennek eredménye egy célszerszám, mellyel változtatható szélességben foghatjuk be és szoríthatjuk össze a lécköteget. A csavarok elé természetesen kerül egy lécdarab, hogy egyenletesen szorítsák a lécel oldalait.
Kifogástalanul ragasztott falapot csak olyan deszkákból készíthetünk, amelyek hézag nélkül illeszkednek egymás hoz. Munkánk eredménye tehát nagymértékben függ a deszkák éleinek gondos gyalulásától.
Ha a deszkákat így előkészítettük, előbb szárazon egymás mellé fektetjük és megnézzük, nincs-e közöttük hézag. Ezután az éleket faragasztóval kenjük be. Oldalaikat egymáshoz illesztjük, majd felülről leszorítjuk, hogy ne púposodjon ki, mikor oldalfalaikat egymáshoz préseljük.
Elválasztó papírdarab segítségével - mely felszívja a kiszorított ragasztót - több réteget is egymásra pakolhatunk. Itt négy oldalfalhoz elegendő adag készül.
Amennyiben előre, pontos méretre vágott alkatrészeket ragasztunk, figyeljünk oda a végek illesztésére. Ha utólag levágjuk a felesleget, ilyen gond nincs. A táblásított, vékony lap is jól bírja a fűrészelést, mert szinte homogén lap alakul ki. Ilyen vastagságú lapokat amúgy sem teherbíró célokra használunk.
A lécek lapjait nem csiszoltam le előzetesen, mert így a végén még kapunk lehetőséget síkba gyalulni vagy csiszolni. Érdemes vigyázni a többrétegű tömegragasztással, mert egy réteg síkjának túlzott eltérése erős felső rászorításnál másolja a hibát.
Egy óránál korábban nem mertem kevesebbet várni a száradásra. Gyorsragasztó, tehát elvileg percek alatt megköt a préselt lapok közé szorított ragasztó. A kikeményedésig 24 órát kell várni, ezután következhet a csiszolás.
Továbbra is botrányosan rossz fotókat készítek, de remélem látszik, hogy a korongcsiszolós simogatás után csinos falapokat kaphatunk. Szilárdságával sincs gond.
Lássuk, működik-e a módszer 18 mm vastag léceknél is. Itt valóban számít a élek merőlegessége és egyenessége, mert már nem tudjuk a préseléssel egymáshoz nyomva szinte egybeolvasztani a deszkákat.
Hogy minél nagyobb felületet ragasztózzak be és némi mechanikai szilárdságot is kapjon, hornyokat fűrészelek az élekbe. Szerencsére a bútor hátfalként használ HDF lap pont 2.8 mm, ezért pont beleillik a 3 mm széles fűrészlap vágta csatornába. A különbséget majd a ragasztó tölti ki.
Nem szükséges végigmarni a hornyot, ha a tábla végei felhasználáskor látszódni fognak. Elég a középső szakaszon, sőt, a lamellás módszernél csak pontokban belemarni egy szakaszt.
Ilyen a lamella maró, lényegében egy kis körfűrész.
Birtokoltam egyet rövid ideig, de nem használtam ki.
Ilyen méretű táblásításra nem vagyok felkészülve (csak a poszt kedvéért készítettem), ezért szorítókkal rögzítem egymáshoz a deszkákat. A szakirodalom sokkal aprólékosabban tárgyalja a táblásítást, például a faerezetek egymáshoz párosításának szabályait. Én ezt a kötetet olvasgatom mostanság. Örülök, hogy sikeresek saját agyból kifejlesztett technikáim, de sajnálom is a fejlesztésre elpazarolt órákat, mikor a könyvek érthetően leírják azokat. Jobb a könyvvel kezdeni.
Hét kilogramm a terhelés, nagyobbat nem tettem rá, hiszen a tábla felhasználásakor hosszában tervezzük a nyomóerőt. Tehát meglepően szilárd a kötés.
Az egy síkra csiszolt (már gyárilag táblásított, látszik a párhuzamos ragasztások sora) felületen nem lehet megkülönböztetni, melyik a gyári és melyik a saját toldás. A középső, persze. Ajánlom tehát figyelmükbe a házi táblásítást, akár vékony lemezeket, akár polcvastagságú anyagot szeretnének egymáshoz ragasztással szélesíteni. A cserépléc alapanyagot tekintve igazán költséghatékony módszer.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.