Az otthoni munkáknak az egyik legsűrűbben előforduló típusa a festés és mázolás. Ezzel még az amúgy a barkácsolást csak nagyon óvatosan végzők is találkoznak néha. A kérdés általában csak az, hogy mivel festünk? Itt a Furdancs blogon már írtunk többször a felületkezelésről. Arra is kitértünk, hogy bizony a felhasznált anyagok folyamatos fejlődnek, az évtizedekkel ezelőtt általánosan használt olajfestékeknél, vagy a kicsit később megjelent oldószeres, nitro- vagy lakkbenzin hígítású festékeknél már jóval modernebb és környezetkímélőbb termékek is kaphatóak.
Ezek pedig a vizes bázisú festékek. Ha olyan festéket keresünk fa vagy fém tárgyaink felületkezeléséhez, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak, száradása gyors és nem kíséri kellemetlen oldószerszag, valamint a lecsöppenő festékpöttyök eltüntetéséhez, az ecsetek kimosásához sincs szükségünk drága oldószerekre, a vizes bázisú festékek jelentik az optimális megoldást. Szintén a vizes bázisú festékek jelentik a jó választást a környezet védelme iránt elkötelezettek számára is, ezek jóval kevésbé veszélyesek az élővilágra.
Szintén mellettük szól, hogy az emberi egészségre sem veszélyesek, tehát kisgyerekes lakásokban, gyermekbútorok, vagy akár gyermekjátékok festésére is ideális lehet, persze azért ha fenáll a festett tárgyak szopogatásának veszélye, érdemes elolvasni a dobozok feliratát.
Bár ezek a festékek és lakkok már jó ideje elérhetőek, mégis sokan még mindig ódzkodnak tőlük, mondván, hogy a vizes bázisú, azaz vízzel hígítható festékek kevésbé tartósak, különösen a kültéri igénybevételekkel szemben. Még manapság is kapunk egy-egy olvasói levelet, amelyben erről érdeklődnek festésben kevésbé jártas olvasók.
Pedig ennek épp az ellenkezője igaz, hiszen például a ma kapható új autók túlnyomó részét már vízbázisú festékekkel fényezik a robotok. De épp így a faiparban, a bútorgyárak esetében is egyre jellemzőbb, hogy vízbázisú pácokat, lakkokat használnak.
Kezdetben ez a technológia persze némileg drágább volt a hagyományos lakkbenzineshez képest, bár ha a festés teljes folyamatát néztük, vagyis azzal is számoltunk, hogy a festék esetleges hígításához, az ecset és az eszközök elmosásához nem kell külön hígítót vásárolni, már ekkoriban sem volt olyan nagy a különbség, legalábbis a hazai gyártású termékek esetében.
Mára viszont ezek az anyagok már abszolút versenyképes árakon elérhetőek, miközben előnyeik nyilvánvalóak. Nem véletlen, hogy szinte minden gyártó folyamatosan jelenik meg a vizes bázisú termékekkel. Különbség persze van ezek között. Én jó ideje vizes bázisú festéket használok. És persze magánemberként ugyanúgy próbálok minél jobb ár-érték arányú termékeket találni, mint bárki más.
Esetemben nagyon jól beváltak a barkácsáruházak sajátmárkás termékei. Ezek minőségben és árban nagyon jól pozicionáltak. Hátrányuk, hogy általában szűkebb színválasztékban elérhetőek. Nagyobb választékot találunk már a korábban is megszokott hazai gyártók kínálatában, például a Trilak (Trinát, Trikolor) vagy a Polifarbe (Cellkolor) 'aqua' zománcai igen sok színben elérhetőek, ráadásul a nagyobb festéküzletekben géppel is kikevertethetőek, így pedig szinte végtelen bőségű színválasztékot kapunk, mely színek és árnyalatok ráadásul később is elérhetőek, ha szükségünk volna rájuk. Ezek a festékek egyéb tulajdonságaikban is a barkácsolók igényeire kínálnak szinte tökéletes megoldást. Megfelelő kiszerelésben elérhetőek (otthon sokszor elég a 0,75 vagy 1 literes doboz is). Nagyon jól tapadnak, tapasztalatom szerint a gyári ajánlásnál kicsit 'pongyolább' módon végzett felület-előkészítést is jól tolerálják. Sokszor akár már egy rétegben is kielégítően fednek, - különösen ha nem nagyon eltérő színű az alap amire festünk - persze az ajánlott mindenképp a két-három rétegben történő felvitel. Gyors, néhány órás száradást követően ugyanolyan ellenálló és vízálló réteget képeznek, mint a hagyományos lakkbenzin hígítású zománcfestékek, sőt, korszerű összetételüknek köszönhetően hosszan ellenállnak az UV-sugárzásnak és a sokak által félt sárgulásra sem hajlamosak. A gyors száradás nagy előny, a hagyományos zománcfestékek száradási ideje átlagosan fél nap, a vizes bázisú zománcfestékek teljes száradási ideje viszont sokszor csak 5-6 óra, de akár már 2 órával a festék felvitele után érintésszáraz lehet a felület.
Természetesen ezek a termékek is rendszerben elérhetőek, vannak direkt hozzájuk tervezett alapozók, azonban bevallom, ezeket én csak néha használom. Megfelelő felület előkészítés (csiszolás, fa esetén pórustömítés, fémek esetén zsírtalanítás és a rozsda eltüntetése) nagyon jó és tartós bevonat hozható létre ezek nélkül is.
De, hogy essen szó a hátrányokról is: ilyen igazából egy van, azonban ez minden vizes bázisú termékre, festékekre, ragasztókra, lakkokra igaz. Sosem szabad elfelejteni, hogy ezek fagyveszélyes anyagok! Télen tehát a fűtetlen műhelyből, garázsból be kell hordjuk egy fűtött helységbe. Fontos, hogy ne csak a tárolás kapcsán jusson ez eszünkbe, hanem a felhasználáskor is. Persze szinte minden festék, lakk és ragasztó használatakor van ajánlott hőmérséklet, 10-15 celsius fok alatt nem illdomos használni ezeket. Azonban a lakkbenzin bázisú festékek, ha muszáj, azért használhatóak hidegben is, persze ilyenkor a száradásuk nagyon sokáig tarthat. A vizes bázisú anyagok azonban 0 celsius fok alatt semmiképp sem használhatóak, a már felhordott réteg is megfagyhat, ezért a teljes száradásig figyelni kell a megfelelő hőmérsékletre!
Azonban a sok előny mellett ennyi kellemetlenség talán még elviselhető, ettől még ezek a festékek megkaphatják a Furdancs blogtól az 'ajánlott' minősítést. Az alábbi, korábban készített és itt a blogon bemutatott munkákat ilyen festékekkel végeztem, és az időjárás viszontagságai ellenére a mai napig mutatósak.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
