A múltkor említettem, hogy stúdióépítési projekt van. És miután itt a Furdancson mindig szívesen fogadják a nyelvtani és stilisztikai bravúrokban bővelkedő, fordulatos, különleges és persze izgalmas tartalmat, hát néhány posztban tudósítok a projektről. Egyelőre még csak az elején járunk a Grund Stúdió megvalósulásának, de a következő részben (két hét múlva) már hullik a forgács rendesen majd. 

Az előzmények:

Az úgy volt, hogy vagy egy éve (pont, egyébként) elkezdtünk csinálni egy borokról szóló blogot-vlogot a borok szakavatott ismerőjével, Barbarával. A videóink, ahogy azt a Youtube vloggerek esetében megszokhattuk, otthon, ez esetben Barbinál, a kanapén lettek felvéve. Így minden felvétel előtt oda kellett cipelni egy táskányi lámpát meg állványt meg mifenét, felállítani, aztán a felvétel után ugyanez volt a menetrend visszafelé. Plusz ugye gyakorlatilag sosem sikerült pont úgy elhelyezni semmit, ahogy optimális lett volna, mert eleve szűk a hely és mindig útban volt valami bútor, ruhaszárító, vagy akármi.

Én meg folyamatosan azon gondolkoztam, mennyivel egyszerűbb lenne az élet egy fix, állandó, csak erre szolgáló helyszínen. Különösen, ha az egy kicsit nagyobb lenne, és mód nyílna akár vendégek fogadására is, amolyan beszélgetős videók készítésére. Csak egy kanapé, egy fotel, és állványok, lámpák, amik állandó, jól bevált helyen állnak. Kezdetben bérelni szerettünk volna valami alkalmatos helyiséget, de pénz persze erre nem nagyon volt, és hát bármit bérelnénk is, vélhetően komoly átalakításokra lenne szükség, amit egy bérleményen - anyagilag - mindig kockázatos megtenni. Aztán egyszer csak beugrott, hogy hiszen nem muszáj ehhez bérelni, van a szülői ház hátsó részében egy régi, használaton kívüli műhely, amihez még egy vizesblokk meg egy előtér is tartozik. Csináljuk meg ott a stúdiót. És ha már lúd, ugye, miért ne alakíthatnánk ki a műhely előtti udvarszakaszon egy asztalokkal-székekkel megszórt, romkocsma feelinget sugárzó, afféle »Kertem« jellegű helyet, ahol barátok, vendégek, érdeklődők drukkolhatnak a készült videóknak, vagy akár részesei is lehetnek azoknak.

Merthogy, mire idáig jutottunk a gondolkodásban, addigra már nem csak borokról szóló videókban gondolkoztunk, hanem egy élő adást (Youtube live) nyomó, afféle online tv-ben, ahol tematikus, minden nap más témájú műsorok készülhetnének, a boroktól a blues zenén át a színházig. (Anno a klubkoncert.com portálom kapcsán néhányszor próbálkoztam zenék, akusztikus koncertek rögzítésével is, erről írtam is annak idején. És ha már lesz egy ilyen hely, miért ne használhatnánk erre is?)

Egy ilyen projekt persze már megérdemel egy saját nevet, szóval akit érdekel, Grund Studio néven találhat ránk.

A paraméterek:

A műhely szimpla téglából épült, egy kis lejtésű alu burkolatú tetővel. Az épület még a török hódoltság idejéből származhat, szerencsére a teteje azért újabb. A feladatok így festenek:

• nyílászárócsere,
• teljes hő- és hangszigetelés (belső oldalon),
• aljzatbeton kiegyenlítés,
• villanyszerelés,
• majd festés/burkolás/bútorkészítés.
• egységes külső homlokzat kialakítása.

Az előtérnél, a leendő fogadó helyiségnél a tetőt is ki kell cserélni, és a vizesblokkban is arrébb kell költöztetni a wc-t.

Igazán nem sok munka, pláne a nullához közelítő büdzsével. Az egyszerűség kedvéért mindet én is csinálom. Még szerencse, hogy nincs rá sok idő, áprilisban itt már forgatni szeretnénk. 

A munka:

Elsőként (a vagy két hétig tartó kiürítés után) egy ajtót építettem be, a korábbi, udvari fronton használt ajtók megszűnnek, fal és ablak kerül a helyükre.

Téglafalba ajtónyílást csinálni annyira nem bonyolult, de arra is rájöttem közben, hogy bizony az én derekamnak nem tesz jót. A téglákat meg a sittet azért kicipeltem, de ezután a kész ajtónyílás vagy három-négy napig várta, hogy végre fel tudjak kelni az ágyból. Egy hét múlva megerősödtem annyira, hogy egy frissiben beszerzett ajtót illesszek a nyílásba. Az öreg műhely azért is jó, mert semmi nem függőleges és vízszintes benne. Így aztán az ajtó igazából nem is a falba került, hanem egy elé (függőlegesen!) épített lécvázas OSB burkolatba.

A vízszintek meg a függőlegesek megállapításához remek segítség volt az épp nálam állomásozó Bosch GLL vonallézer. (Erről a műszerről jön is poszt majd külön.)

A stúdió fala és mennyezete is így fog elkészülni. A hő- és hangszigetelést egy lépcsőben oldjuk meg, a belső oldalon, mert egyrészt a fal külső feléhez a környező épületek miatt nem mindenhol férünk hozzá, másrészt a fal elég ramaty állapotú, így belülről rögtön el is takarjuk. Erre a Knauf Insulation által itthon gyártott, - szintén lécvázra kerülő - Heraklith fagyapotot, pontosabban annak kőzetgyapottal kombinált, kompozit változatát, a Tektalan-t használjuk. Elvileg a szálas fagyapot akusztikusan is megfelelő a stúdió kialakítására (használják is ilyen célokra), de ha szükséges, ezen aztán később még tudunk javítani/változtatni plusz akusztikai terelőelemek beépítésével.

Az általunk használt Tektalan lapok éle le van 'törve', felületük pedig mutatós, 'kócos', bármilyen színre festhető. Ilyesmi:

Itt tartunk most. Holnap kezdődik az elektromos gubancok megszüntetése, és a Tektalanhoz szükséges lécváz építése. De erről már a következő posztunkban beszélünk majd.

Addig is igyatok egy proseccot az egészségünkre, még a kanapén: