Bizonyára előfordult már, hogy a toaletten Auguste Rodin Gondolkodóját formáltuk meg modellként, de a nagy elmélkedés közepette tekintetünk egyszer csak az üres wc papírtartóra vetődött, ahol megrökönyödéssel érzékeltük, hogy az utolsó lap is elfogyott. Ha nem is mi fogyasztottuk el, más szemfülesebb családtagunk megtette ezt helyettünk.

Ehhez a vis maiorhoz hasonló helyzeteket el fogjuk tudni kerülni, ha van egy nagy tárkapacitású sorozatlövőnk kreatív wc papírtárolónk, amit mi magunk barkácsolunk össze. Így ha az ember felesége nagycsaládos/nemzetségi kiszerelésben veszi a Mega pack toalettpapír csomagot, akkor jó eséllyel tudjuk a nagy részét betárazni végszükség esetére. Hasonló felhő formájú tárolót már találtam a neten, innen is az ötlet és a felhőtlen/felhős szórakozás.

Ezt néhány otthoni hulladékból könnyen össze tudjuk eszkábálni, mindössze egy rétegelt lemez (min. 10 mm), farúd (esetleg régi seprűnyél), néhány facsavar és faragasztó, esetleg festék szükséges.

Íme, az alapanyagok. Nem, nem, itt a szakinak még nem akadt bokros teendője!

Lássuk, hogyan is készül. Körzővel 10,8 cm átmérőjű köröket rajzoltam fel a rétegelt lemezre, kb. 85 cm szélességben. Úgy kezdtem neki a vágásnak, hogy a dekopírfűrészt eleve egy lapra rögzítettem fejjel lefelé (talán a szemfülesek ezt ki is szúrják).

Itt kikönnyítettem az anyagot, hogy jobban hozzáférjek az ívekhez. Sajnos nehezen ment az ívek kanyarítása, ezért rögtönöztem. Átalakítottam a fűrész pengéjét, a hátulját leköszörültem, utána egyből jobban fordult a fűrész.

Amint megvolt a két íves rész, összeragasztottam kétoldali ragasztóval, hogy egyforma méretűre tudjam csiszolni.

Majd nekiláttam a „speciálisan fixált” szalagcsiszolóval, haladók fibertárcsát is használhatnak.

Utána így nézett ki a csiszolt faanyag.

Kivető pánt fúróval mindkét belső oldalon fúrtam négy lyukat a távtartóknak. Megjegyzem, hogy célszerű olyan átmérőjű fúrót választani, amilyen vastag fa rudunk van, hiszen ha kisebb a furat átmérője, akkor kicsit meg kell csiszolni a rudak szélét, hogy bele „pászoljon” a lyukba.

A fúrt lyukakat bekentem faragasztóval, belehelyeztem a távtartó rudakat, ráraktam a másik kivágott oldalt is és a biztonság kedvéért még 4-es faforgácslap csavarokat is beletekertem a rudakba (ezt mind a két oldalon elvégeztem), és kialakítottam a kulcslyuk alakú rögzítési pontot, ahol majd felfogatásra kerül.

Végezetül 100-as csiszolópapírral átcsiszoltam az egészet és lefestettem az éppen a kezem ügyébe került festékkel. A falra szerelést követően megtörtént a „betárazás”, így Rodin Gondolkodójának többé már nincs miért aggódnia. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!