Mai posztunkhoz összeszedtem néhány házilag készült nyomtatványt az elmúlt hetek terméséből, hogy ismét bizonyítsam a technológia sokoldalúságát és a benne rejlő lehetőségeket. Mai seregszemlémben ízelítőül eszterga tokmányok, gépészeti energialánc / kábel bevezető, gépelemek, nyekergésgátló toldalék és mini számítógépet tartó állvány kerül sorra.

Akár új dolgok készítése, akár hiányok pótlása is a feladat, 3D nyomtatóval bármilyen kisebb (hobbi gépekkel max. kb. 21*21*20 cm) tárgyat megalkothatunk. A barkácsolás nagy részben problémamegoldás és kreatív elfoglaltság, tehát a tervezgetéssel és fejlesztéssel töltött időt nyugodtan elszámolhatjuk a szabadidő kulturált eltöltése (fiatalabbaknak a pályaorientációs felkészülés) rovatban.

Várhatóan legnépszerűbb és elgondoltatóbb tárgy a felhozatalban ez a három pofás, 10 cm átmérőjű esztergatokmány. Internetről letöltött terv alapján készült szívességből (megrendelésre). A tokmány felépítése megegyezik fémből készült társaival és pont ez a buktató (hogy azok fémből készültek és nem véletlenül). Első hallásra jó ötletnek tűnik és aranyos, de ha belegondolunk, mekkora nyomatékok keletkeznek egy tárgy befogása közben, jogos kétségeink támadhatnak. A hatoldalú, mindössze 8 mm belső átmérőjű "tokmánykulcs befogó" megbocsáthatatlan. Néhány tekerés után körré forgácsolódik.

Ezt a kétségeimet közöltem is nyomtatás előtt, de a parancs az parancs.Tervezési átgondolatlanság, hogy túl szűk hézagok jellemzik az egymásba illő elemeket, melyek szoruláshoz vezetnek. A műanyag zsugorodik és nem konstans módon, mindenhol azonos mértékben, hanem valamelyest befolyásolja a tárgy(szegmens) tömege is. Kísérleteznünk kell tehát, mikor bepattintós alkatrészeket illesztünk egymáshoz és 0.05-01 mm lépésekben haladva lehet elérni a tökéletes kapcsolatot, mikor nem csúszik, de még rá lehet erőltetni kisebb-nagyobb erőfeszítéssel. Ha sikerül, egy csomó problémát és csavart - ragasztást megspórolhatunk vele. Egy 30 dekás tárgynál (nyomtatási idő 12 óra) nem nagyon van lehetőség újranyomtatással próbálgatni. Nem kaptam visszajelzést strapabírásáról, mindenesetre bőven megzsírozva talán elmozdultak az alkatrészek egymáson, mert eredetiben nyomtatva bizony szorult.

Míg az előbbi tokmány inkább illene iskolaterembe, a tokmány működési elvének bemutatásához, ez a spirális karokkal központozó sárga típus gyakorlatban is használható. Erősen szorítanunk kell a befogott tárgyra, míg meghúzzuk a rögzítőcsavarokat és annyira azért nem stabilan tart, de egyszerű és központoz. 

Sokkal sikeresebbnek bizonyult a saját tervezésű miniszámítógép-állvány (maga a PC annyira érdekes és ipari vezérlésre termett, hogy nemsokára bemutatom közelebbről is).

Egy híddal vagy toronyházzal nehéz kivitelezni a próbálgatós tervezést, de itt megengedhető, hogy menet közben alakítsuk át szerkezetét vagy csapjunk hozzá további funkciókat. Így került először bele a külső HDD-t tartó - egyben merevítő - toldalék... 

... majd a 10-es fémrudat borító lyukacsos cső.

Stabilan tart és szerszám nélkül állítható a gép állásszöge. A nyomtatásnak megvan az előnye, hogy ha fél centivel hosszabb-rövidebb csavarunk van otthon, egyszerűen ezek méreteit alapul véve alakítjuk pl. a megszorító csavarokat (csapgomb, marokcsavar - sokféleképp hívják).

Nyomtatással nehezen (vagy sehogy) beszerezhető tárgyakat készíthetünk és - ennek látom legnagyobb előnyét - a meglehetősen túlárazott apró műanyag alkatrészeket személyre szabott jellemzőkkel, sokkal olcsóbban előállíthatjuk, mint a boltokat járva felkutatni őket. Nem is beszélve a lehetőségről, mikor pótolva egy elveszett alkatrészt, másképp nem tudnánk életre lehelni valamely kedves tárgyunkat. 

Itt van például ez az egyszerű közbetét. Kifizetünk egy zsák pénzt menő elektromos rollerre és rövidesen szembesülünk vele, hogy a lehajtható kormány (használati helyzetben) rövidesen nyekeregni kezd. Eléggé elterjedt típushiba, mert megoldására 0.2 mm-es lépésekben vastagodó közdarab-szettet találunk hozzá a neten. Mindössze 25 Ft költségért cserébe ezentúl csendesen suhanhatunk rollerünkkel.

A fentiek demonstrációs kellékek a - csekély nyomatéknak kitett - gépelemek helyettesítésére. Illetve nem is mindig helyettesítésre, elég szétszednünk bármilyen háztartási eszközt, nagy részük fröccsöntött műanyag forgó és erőátviteli elemeket tartalmaz.

A hobbi nyomtatókat nem tömeggyártásra készítik, de egy jobban összerakott típus megbirkózik 2-300 darab 7*7*2 centis alkatrész megalkotásával is. Más tészta, hogy valószínűleg ő is unta már a napi 16 órás nyekergést, mely csukott ajtón keresztül is áthallatszik. Mindezt bátorításként írom, hogy ha Ön kreatív és népszerű terméket képes tervezni, hetekig is elnyekereghet a nyomtató, nincs kitéve olyan nagy koptatóerőknek, ami korán tönkreteszi. Láttam nyomtatófarmokat, ahol emeletes polcrendszeren több száz gép működött egy időben.  Magyarázat, hogy bizonyos (igen nagy-) mennyiségig nem rentábilis fröccsöntő formát reszeltetni a műszerészekkel.

Végül egy alkatrész, melynek gépépítők látják hasznát. Energialánc vagy csuklós kábelvezető lánc a neve és  villamos táplálású, mozgó alkatrészek energiaellátására szolgál. Előnye, hogy vezeti a kábelt, tehát nem akadnak bele az elmozduló alkatrészek, illetve segít elkerülni a kábel megtörését.

Tény, hogy a fröccsöntés tükörsima felületi finomságát nem érhetjük el nyomtatással. 0.05 mm a legkisebb rétegvastagság, amit az átlagos gépek produkálnak és ez négyszer több időt emészt fel, mint a népszerű 0.2 mm. Ez a finomság nemcsak azért kell, hogy szép csillogó legyen a termék, hanem az egymáson elmozduló alkatrészek csekély súrlódása miatt is. A CNC-gépeknél minden mNM forgatónyomaték szabad szemmel már látható összeggel emeli meg a léptetőmotorok árát. Miért is kéne rücskös felületű energialáncok vonszolására költeni ezt az összeget?

Egy gép prototípusánál talán nem a legnagyobb tétel a méterenként 12000 forintba kerülő energialánc. Azonban menet közben változhatnak a körülmények és más méretű kábelvezetőre lesz szükségünk. Ebben a fázisban a tizedannyiba kerülő, saját nyomtatású lánc használata nem elvetendő. Ha kilowattos motorok hurcolják a végét vagy kézi mozgatású a csatlakozó alkatrész (akár egy kihúzható billentyűzet-tartó), akkor végfelhasználóként nyugodtan nyomtassuk, annyira azért nem szorulnak vagy lötyögnek két végletként.

Ezeket a láncszemeket magam terveztem, miután áttanulmányoztam a szabadon letölthető változatot. Kissé pazarló anyagfelhasználás jellemezte, illetve méretét csak egyben, minden alkotóelemével együtt lehetett csökkenti. Ilyenkor az egymáson csúszó alkotóelemeknek meghagyott rés is szűkül és szorulni fog. Különálló alkatrészekből megtervezve, elég a kérdéses alkatrészeket megváltoztatni, minden más megmarad a már bevált méretben és helyen.

Ennyit mára a büszkélkedésből. Legközelebb egy körfűrész asztalbetét tervezését-nyomtatását mutatom be lépésről-lépésre és gépajánlóra is sor kerül. Egy éves szélsőséges nyúzás után már bátrabban ajánlhatom saját nyomtatóm típusát.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!