Egy szalonzongora átépítésébe, külső felújításába vágtam bele nemrég. Lassan révbe ér, ezért a munka dokumentálását elkezdem megosztani olvasóinkkal, hiszen sokrétű és blogunk profiljába vágó téma. Tervezés-vásárlás, fúrás-faragás, festés-forrasztás munkákkal teli folyamat. Elmerülést igényel szakmák irodalmában, mely tágítja az ismerethorizontot is. Tehát ízig-vérig barkácskihívás.
Első alkalommal a használt vagy új zongoravásárlás - szállítás - beüzemelés érintésével szemügyre vesszük (és meghallgatjuk) a pillanatnyilag rideg tartáson, istállóban időző hangszert. A korosztályába tartozó példányok valós értékének és hasznosítási lehetőségeinek megállapítása sem marad el. De lényeg a rengeteg fotó, ami kívül-belül ábrázolja a tiszteletre méltó hangszert.
"Eladó zongora, rajtunk maradt. A képen látható állapotban van. Nem tudjuk, hogy működik-e vagy használható-e valamire csak azt, hogy rettenetesen nehéz. Szállításban sajnos nem tudok segíteni. A hirdetés csak néhány napig lesz fent, ha senkinek nem kell akkor szét lesz bombázva. Kérlek vigyétek el. Köszönöm" - szól egy nem ritkaságszámba menő hirdetés. Más hozzá tette még, hogy remekül ég.
Az 1900-as évektől kezdődően a polgári lakásokban szinte mindenhol fellelhettünk bécsi- vagy a drágább angol mechanikás példányt - toleráns népek éltek akkoriban egymás szomszédságában. - hiszen az általános műveltség része volt a zenélni tudás, illetve a zene elérhetősége csak a koncertekig terjedt. Nem volt még opció az "Kösz, de inkább Wágnert hallgatok CD-n" (Erik, a viking) megoldás.
Mivel ipari mennyiségben gyártották őket, és megszabadulni sem könnyű tőle, sőt, "üzemképesen tartása" is éves kiadást jelent, ezért nagy számban bukkanhatunk használaton kívüli, eladó zongorára. Free piano-t, azaz térítésmentesen elvihető zongorát megyényi sugarú körben mindig találni, azonban a vevőnek kell lecsalogatni a harmadik emeletről és hazaszállítani. Ennek vannak költségei és nem gerincbarát akció, ha barátainkból alakított kalákával cipeljük a 180-300 kilós monstrumot.
Az átlagos, bécsi mechanikás, otthoni használatú példányok felújítása nem gazdaságos és igény sincs rá. Következő részben majd az alkatrészárakat és a felújítás szélsőségesen precíz metódusait sorolom. Viszont az újonnan méregdrága koncert zongorák milliós értéket képviselnek teljes felújítás után. A zongoratest és páncéltőke, esetleg a pőre kalapácsmechanika kivételével minden cserére szorul bennük, de még így is megéri. Tehát ha út szélén heverő zongorát találnak Steinway & Sons, Rösler vagy Bösendorfer felirattal, ne hagyják ott, vagy nekünk szóljanak először.
Egy húros zongora csodásan bonyolult mechanikai remekmű, mely megérdemli tiszteletünket funkciója és kivitelezése miatt. Pontosabban nem túl bonyolult, csak épp 88 példányban ismétlődik benne a húrokat rezegtető finom kalapácsmechanika és ehhez kapcsolódik a húrozat akár 20 tonna húzóerejének is szilárdan ellenálló súlyos páncéltőke. E linket követve olvashatnak egy rövid, de velős összefoglalót a zongora felépítéséről, típusairól.
A húros zongora nagy, hangos és drága. Félévente hangolásra szorul és még a tárolóhelyiség páratartalmára is ügyelni kell, különben "szétszikkad" a radiátorok fűtötte panel száraz levegőjében. Nem csoda, hogy sokan inkább szabadulnának tőle.
Rövid kis teszt következik a lehangolódott jövevényen, amihez tudni kell, hogy nem tudok zongorázni, illetve meglátszik a kihagyott 40 évnyi gyakorlás. Ahol szünetet hallanak, ott a billentyű túloldalán törött kalapács lógott. A hiányzó csontborítások helyén is eléggé érdes a tapintása (és ez úgy összezavart...):
Tehát mennyit ér a zongoránk? Használt, még hangolható és működőképes állapotban 100-200 ezer forintra alkudható egy klasszikus vonalú, igényes anyagokból összeállított példány napi használatból. Billentyűborítás nem hiányos, bár sárgulhat és kalapácsok, tompítók (szinte minden egymással érintkező alkatrészt) filc- és vékony szarvasbőr bevonata sem telítődött porral, nem foszlott-kopott el. E kritériumoknak egy félúton (50-60 évente) felújított hangszer felel meg. Fiatal - 30-40 év körüli - koruk miatt ennyibe kerülnek az ormótlanul dobozszerű, ronda festésű, kétpedálos Ukrajna pianínók is.
A szalonból rendelhető akusztikus zongorák erősen eltérő árazásúak. Különbséget nem a beépített anyagok minősége jelenti, hanem az évszázadnyi felhalmozódott tudás és legmodernebb technológia ötvözetével megalkotott hangzás, amitől egy zongora "koncert minőségű" plecsnit és árcédulát kap.
Még a csúcs szintetizátorok közt sem ritka a milliót közelítő árcédula, pedig gyártósorokon készülnek tökéletesen megegyező paraméterekkel. A jóval nagyobb szakértői - zenészi munkaidő szükségletet (még tömeggyártásnál is jelentős a kézi utánaállítás, finomhangolás) igénylő húrosoknál ez többszörösére nő. Egy Kawai (mely kínai hangzása ellenére minőségi márka) 3.6-17 millió forint. Az olcsóbb Yamahák 3-5 milló, míg a felső kategóriások 25 millió körüli áron vásárolhatók. Ha ez vigasztaló, a házhoz szállítás és első hangolás ingyenes. Egy legendát meg kell fizetni. Itthoni árat nem találtam, de a Steinway honlapján kínált hitelkonstrukció (1031,94 dollár / hónap mindössze 6 évig!) alapján egy Steinway Grand Piano Model-S 22.000.000 Ft. Kápéban olcsóbb.
A zongora alakú, kisebb méretű digitális típusokra legközelebb térek ki, mert erre a projectre részben egy vándorcirkusz, részben a Roland V-piano Grand család adta az ihletet / kivitelezési mintát.
Jelképes, 10-25000 Ft (plusz szállítás) áron kapható vagy ingyen elvihető zongorák esetében ne legyenek illúzióik, hangszerként már kevés esélyük van újjáéledni. Az 50-100e közötti árfekvés esetében helyszíni megtekintés és kipróbálás javasolt, hiszen lehet, nincs tisztában értékével eladója és túlárazta. Pianínó esetében nyitva áll a lehetőség átalakítani szintetizátorrá, hiszen kis helyen elfér és hozza a klasszikus feelinget. Én is így tettem zongora alakú zongorámmal, de csak mert bakancslistás volt egy versenyzongora birtoklása és akkor jó ötletnek tűnt. Persze, ha van hely a lakásban, ad némi előkelő érzést a helyiségnek.
Illetve még egy hasznosítási lehetőség átalakítani bútorrá. Akár szétvagdalva könyvespolcnak, akár fiókos szekrényként. Szép kihívás egy barkácsolónak. Én is úgy voltam vele, mikor begörgették a lomisok: Ha nem tudom felújítani húros hangszerként, még mindig lehet belőle egy hét oktávos... ágyneműtartó.
Legközelebb némi betekintés a valódi (tehát húros hangszerként) történő felújítás anyagköltségeibe és menetébe. Több érdekes, eltérő felkészültségű emberrel ismerkedtem meg zongorák kapcsán és az ő tapasztalataikból is osztok meg érdekességeket a szakirodalmi hivatkozások mellett.
Addig is, a pillanatnyi állapot - egy kiadós takarítás és áthelyezés előtt:
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!