Az analóg fényképezőgép olyan tárgy, melyről első pillantásra feltételezzük, hogy apró kis rugócskák, billenő karok, mikrocsavarok és még apróbb izék dolgoznak belsejében összehangoltan, hogy ezredmásodperces időzítéssel nyissanak-zárjanak blendét vagy állítsanak fókuszt. Váza, alkatrészei természetes anyagokból készültek, mint fém, üveg, bőr. Igazán tetszetősek és finoman, nagyon finoman kattannak, mikor tekerünk rajtuk.
Még a gyermekkorunkból ismert népszerű típusok - Zenit, FED2, CMEHA8M, (Pajtás?) - is sugalltak egyfajta méltóságot, mely a belsejükben rejtező finom mechanikát sejttették, hát még a tradicionális profi formákban pompázó nyugati gépek. Mai posztunkat ezen finommechanikai művek előtti tisztelgés inspirálta. Csak fotók és azokra kattintva link nagyobb fotókhoz vagy további gyűjteményekhez, a végén újrahasznosítási próbálkozások.
Próbálkozások következnek régi fotómasinák lakberendezési tárgyként vagy művészi célú felhasználására. Ezek a fényképezőgépek annyira tökéletesek, hogy vagy eleve nem lehetséges ötletesen és szépen átformálni őket, vagy rosszul válogattam a kísérleteket. Kivéve talán az első fotót.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.