A tükrösíteni kívánt csövek forgatással való csiszolása nem új ötlet. Kézenfekvő fúrógépbe fogni a vékonyabb munkadarabokat. Ha épp nincs otthon tokmányos esztergagépünk, a fúrótokmány maximum 11-13 mm-es kapacitása felett befogóeszközt kell barkácsolni.

Fogjunk egy M8-M12 méretű menetes szárat, tekerjünk az aljára egy anyát, nagyobb átmérőjű alátét, csiszolni kívánt munkadarab, alátét, majd újabb anya.

A szárnyas anyával gyorsabban megszoríthatjuk a végét.

Lassú fordulaton a cső beáll középre, ekkor húzzuk meg erősen. Először nagyobb szemcseméretű, majd finomabb dörzspapírral (esetleg fémipari dörzs-szivaccsal) tükrösítsük, majd szövettel szedjük le a fémport.

Nyilvánvaló a különbség az eredeti, a kézzel csiszolt és a forgatással tükrösített végeredmény között. Ahol mélyebben mart a rozsa a csőbe, foltokat tapasztalunk, tehát a teljesen sima felülethez sok anyagot kell lecsiszolni.

A tükrösítést festéshez való felületkezelés mellett használhatjuk egybecsúszó csövekhez, ami egyrészt teleszkóphoz hasonlóvá teszi a két csövet, illetve a belsőről a puszta fémes érintkezés lecsiszolná a festéket amúgy is.

Itt célzott felhasználás miatt fényesítettem ki a hengert. Feketére festett alappal és az egybecsúsztatott csövek 1.7 mm lötyögését kiküszöbölő, nyomtatott műanyag kónusszal elég csinos végeredményt kaptam.

Kérdésem a szakmabeli olvasókhoz: Mivel lehet tartósítani ezt a fényes felületet, hogy ne rozsdáljon be a szoba páratartalmától? Ne legyen nagyon büdös sem.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.