Minden embernek az életében egyszer el kell zarándokolnia Mekkába, Jeruzsálembe, a Vatikánban vagy a kék-sárga áruházba, kinek-kinek a világnézete szerint, hogy boldogabb ember legyen. Mi most bocsánatos módon az utolsóba mentünk kamra polcokat venni, meg hát közelebb is volt. A zarándoklat közepette láttunk néhány jópofa faládát, ami szimpatikus volt ugyan, de az árát sokalltam, amikor már így is telipakoltuk a bevásárlókosarat a körmenet alkalmával.

Morfondíroztam, nézegettem a ládákat, de csak nem vitt rá a lélek, hogy majd négyezret adjak darabonként értük. Akár én is össze tudnám szögelni ezeket, ne terheltjük ezzel a családi költségvetést… Ekkor a feleségem bedobta, hogy ott figyel egy csomó hulladék, levágott lambéria maradék a műhelyben, amiből ezt a kérdést gyorsan le is lehetne zárni. Valljuk be rossz volt kimondani – igazad van –, hogy ez egyszer nem nekem jutott elsőre az eszembe! Az asszonyi logika ez esetben, de csak is szigorúan ebben az egy esetben kapóra jött!:)
Na, akkor lássuk az elkészítés lépéseit:

Itt vannak a szükséges darabok:

A láda lambériás anyagait praktikusan csak két méretből vágtam. Ez az alját és hosszabb oldalát kiadja, ami 48 cm. Lehet ez több vagy kevesebb is, de én azért választottam, mert erre jön még két anyagvastagság és akkor is befér a polcok lábai közé. Három lambéria deszka az alja, kettő-kettő pedig az oldala lesz. Ezen kívül kell még 4 db fa a sarkokhoz és két lapos léc az aljára lábnak, ha ezeket jól pozicionáljuk, akkor, mint a Legót egymás tetejére pakolhatjuk a ládákat.

A méreteket célszerű előre levágni egy gérvágóval. Mással is le lehet, de ez a legpontosabb.

A láda felső részén elhelyezkedő lambériákról érdemes a csapos vékony részt levágni, ami máshol nútba passzolna.

A fogantyú részét saját anyagából készítjük el, a sarkokat érdemes pánthelyfúróval/nagyméretű csigafúróval kifúrni, szebb is jobb is és csak utána dekopír fűrésszel a többit.

Az alját két lapos léccel összetűztem. Az elektromos tűzőgépem nekem viszi a 32-es szöget és a 25-ös U kapcsot is (ajánlott olyan méretet választani, ami tart, de nem túl hosszú vagy nem túl rövid), szögekkel vagy apró csavarokkal is lehet helyettesíteni, de ilyenkor mindig faragasztóval rögzítsünk egymáshoz minden alkatrészt. Én kapcsok mellett is ragasztottam az egészet, biztosra mentem. Mindegyik elemet legalább két-két tűzőkapoccsal rögzítsük! A tűzőgépet azért is szeretem, mert gyors, egyszerű és sok gyakorlással úgy szól, mint egy szonett.

Az oldalaknál én mindig L alakokat állítok össze és majd ezeket fordítom össze, mint a láda oldalát és rögzítem tűzőkapoccsal egymáshoz. Az oldalát egy kicsit magasabbra pozicionálom, mint a faláda alja, mert így kevésbé sérül az széle és egymás tetejére lehet csúszásmentesen rakni.

Az alját mindegyik oldalon megtűztem, hogy biztos ne szakadjon ki nagyobb súlynál sem.

Íme az elkészült ládák.

Így néznek ki egymás tetejére rakva.

Legvégül pedig mindegyik bekerül az új éléskamránkba, ahol évekig szolgálnak majd praktikusan hol ezt, hol azt tárolva benne.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!