Folytatódik sorozatunk, méghozzá egy igazi barkácskihívással. Adott méretű gyári berendezéseket kellett  szabással - toldással egységbe forrasztani újrapróbálási lehetőség nélkül. Az "emberoldali periféria", azaz passzentos billentyűzet kiválasztása és beépítése került sorra.

Célja az egész projektnek klasszikus megjelenésű zongoratestbe rejteni a digitális rendszert, hogy a húros hangszer hátrányait és hihetetlen költségeit (felújítás - hangolás) kiküszöbölve a számítástechnika kínálta rugalmasságot, személyre szabhatóságot és fejlesztett zongoratanulási lehetőségeket is becsempésszem a tiszteletre méltó külső mögé. Nem utolsó sorban elrejtve a kibogozhatatlan, porgyűjtő kábeldzsungelt.

A zongora billentyűi nagyon fontos részei a hangszernek. Felületük, billentésük ellenállása és érzékenysége még mechanikus jellemző, mely befolyásolja nemcsak a játékos (most magamra gondolva nem dobálóznék művész vagy zongorista jelzőkkel) komfortérzetét, de a digitális jelfeldolgozás és megszólaltatás minőségét is. Csak érdekességként, a "silent piano" és hibrid megoldásoknál beépítésre kerültek a hagyományos kalapácsok, melyek azonban nem húrokra ütnek, hanem kalapácsonként három optikai szenzor követi nyomon a leütés időbeli lefolyását. E görbéből generálja a digitális információt, melyhez a számítógép kikeresi az előre felvett hangkészletből a hozzá legjobban hasonlító hangot és módosítja, ha kell. Tehát a komoly hangszergyártók is fontosnak tartják a billentés jellemzőinek mérését.

A fotókon látható midi billentyűzetek megjelenítik az alsó árszegmensben is tapasztalható minőségi fokozatosságot. Tapasztalataim (a korábban kipróbált, nyüszítős hangú játékszintiket fel sem idézem) róluk:

- Az M-Audio Keystation-88 máig kapható, verhetetlen ár/értékarányú modell a teljes billentyűzetek között. Első hangszerként merem ajánlani, mert billentyűi ugyan kis ellenállással, a zongorához legcsekélyebb mértékben sem hasonló érzettel (mint egy nyomógomb) működnek, de 50e forintért nincs hasonló a piacon.

- Alesis Recital egy próba volt részemről a számítógépes rendszer elhagyására, mert beépített szintetizátort tartalmaz. Szerintem rondán szólt (pontosabban messze nem volt annyira hű és dinamikus, mint egy drága szintetizátor vagy a számítógép). Billentése egy fokkal jobb a Keystationnál. 88000 Ft.

- Oberheim MC-1000: A fentieket "félsúlyozott billentésérzékeny" címkével árulják. Viszont valódi érzékenység, húroshoz hasonlatosság és ordítóan kiemelkedő játékélmény a kalapácsmechanikás modelleknél kezdődik. Ezek egyik gyöngyszeme az Oberheim MC-1000 típus, ami a legtökéletesebbnek bizonyult a karmaim alá került zongorák közül. Aftertouch effektje (ami a kitartott hangokat finomítja), többféle lefutást imitáló stílusai, hosszú billentyűinek igazi billentést szimuláló érzetének emléke máig lelkiismeret furdalást okoz, amiért eladtam. Külseje is tiszteletre méltó, csinos. Csak egy apróság: ne vegyenek midi billentyűzetet 23 kiló tömeg alatt. Sajnos még csak midi kimenetekkel rendelkezett, a midi-USB csatoló bizonytalan és a beépítéshez fűrészelni kellett volna testéből.

Lássuk a beépítés legnagyobb mechanikai akadályát: A lenti fotón egy lehajtható zongorafedelet és felfogatásának módját látják. Hogy felhajtva is helyén maradjon, széles keresztmetszetűre kiképzett alja ellensúlyt képez. Felhajtáskor fél körívet megtéve a billentyűk szintjénél fél milliméterrel (azokra majdnem tökéletesen rásimulva) állapodik meg. Ez kizárja, hogy beépítendő berendezés kezelőszervei vagy kávája ennél magasabbra nyúljon. Márpedig látjuk, hogy a potenciális midi billentyűzetek-szintetizátorok mélységben benyúlnának a fedél alá és gombjaik-potenciométereik miatt nem lehetne lehajtani a fedelet. Pedig ez kardinális kérdés esetünkben.

Olyan gyártmány kell tehát, melynek pőre billentyűzetéről leválaszthatók - meghosszabbíthatók elektromos paneljei. Mint a fotón, ahol magasságban - szélességben - mélységben minimális különbség mutatkozik.

Már majdnem sikerült megtalálni a minőségi kalapácsmechanikás (Fatar gyártmány), fémházas, optimális elhelyezkedésű kezelőszervekkel felszerszámozott példányt egy Audiologic SL-880 személyében. Meg is vettem, de a futár összetörte ideúton. Nem csak a káva oldala tört le, de kiszakadt belül valami, amitől megnémult. Pech és azóta sem láttam hasonlóan kedvező áron másikat.

Ide szúrom be, hogy fejlettebb kalapácsmechanikánál a mély hangok billentyűi gyárilag nagyobb ellenállást tanúsítanak. Ez nemcsak a valódi zongorán előadók élethű gyakorlásánál segíti. Laikusként nagyon-nagyon óvatosan merem megosztani az elméletet, hogy ez az (esetenként állítható) keménységi különbség segít mérsékelni a mély hangokból álló ritmus szekció túl erős hangzását. Mert mi történik? Az egyforma ellenállású billentyűket csapdosva a nagyobb hangerejű mélyek hangosabban szólnak és elnyomják a magasabb szóló-dallam oktávokat, pedig nem így kéne lennie.

Tehát kompromisszumot kellett kötni az ár - minőség tekintetében. Végül egy másik Keystation88 került a flex alá, amit olcsón sikerült beszerezni és a másik kettőn gyorsan túladtam. Két hátránya van e típusnak. Nem kalapácsmechanikás és rövidebbek a billentyűi másfél centivel. Nem, nem értem ezt a spórolást. A hosszú billentyűk megnövelik a nyomatékot, mellyel lenyomjuk a billentyűt és könnyítik az (egy kézzel) egyszerre 3-4 hang lenyomását. Az erőlködés befolyásolja a játékot, tényleg.

Kicsit előreszaladva, szerelést tekintve ezt a másfél centis rést (ami az eredeti billentyűzethez képest jelentkezett) vagy elől vagy hátul kellett kompenzálni a zongorafedél eredeti működésének meghagyása mellett. Hátul nem jó, mert ha előrehúzom káváig a billentyűket, a fedél felhajtása után kilátszik a billentyűk tövének rugós része. Így valahogy:

Végül hátrahúztam annyira, hogy a fedél alja a félhangok tövéig ereszkedik. Másik oldalon betoldottam egy deszkát, sajnos nem teljesen eltüntetett réssel:

És most a beépítés, zanzásított formában. Alapanyag a már említett Keystation. Fontos előnye, hogy nem nyomógombos, hanem pozícióban megmaradó Power kapcsolóval szerelték fel, ezért nem kellett kivezetni és külön kapcsolgatni, hanem egyszerűen "BE" állásban hagyva építettem be.

Az csatlakozásokat tartalmazó panel elegendő hosszú szalagkábellel csatlakozik a billentyűmodulhoz.

Hasonlóképpen szerencsém volt a jobb oldalon elhelyezkedő,  hajlítókerekeket - funkciógombokat tartalmazó NYÁK-lap elhelyezkedésével is. Vágás-forrasztás nélkül kaptam elegendő hosszúságú vezetéket, miután levágtam a (zavarszűrésre?) szolgáló ferrit (?) gyűrűt, melyre körbehajtogatták a kábelt. Izgalmas pillanatok, fogóval tartva a gyűrűt, másik kezemben flex és egy milliméteres túltolás után már bele is metszettem volna a vezetékbe. Tisztára agysebészet. Bár nem véletlenül építették be azt a gyűrűt, hiányának hátrányát még nem tapasztaltam.

A (hang)hajlítókerék felesleges esetünkben, mert kifejezetten zongora utánzására építettem a berendezést. Látható két panel, egyik hangerőszabályzó, másik pedig a midi billentyűzet jellemzőinek (leütési stílus, oktáv transzponálás, stb.) megadására szolgál. Beállítva az értékeket, majd kihúzva a csatlakozót, működőképes maradt nélkülük is. Hátralévő utómunkaként a hangrendszer (hangerő, hangszín, balansz) és e panelek kezelőszerveit egy kézreálló műszerfalba építve később kivezetem.

Adott volt a gyári borítás, mely vízszintes, stabil tartást adott a billentyűzetnek, így levágva a felesleget továbbra is tartóként szolgál. Azt hiszem, ezzel elvesztettem a gyári garanciát :)

Következett a zongoratest kiürítése és kitakarítása:

A kalapácsmechanikát és tompító-zengető modulokat kiemelve, kétoldalt majdnem passzoltak a méretek...

...amit egy két centis deszka betoldásával pontosítottam.

Jobboldalon megfúrtam a fakávát és belesüllyesztettem a fejhallgató csatlakozó aljzatát. Ideális helynek bizonyult, de még hiányzik róla egy fekete takarógyűrű. A lehajtott fedél eltakarja, tehát maga a zongoratest első látásra eredetinek, változatlannak látszik.

Festés után (külön fejezet lesz) végül a fedél aljára rákerült mániám, a piros porvédő filccsík.

Összességében jól sikerült a kényszerűen, hozott anyagból történt párosítás. Sajnálom, hogy nem sikerül hosszú billentyűs, kalapácsmechanikás midi billentyűzetet beépíteni és ezzel messze áll a megcélzott, teljesen személyre szabott - ideális állapottól, de költségkeretbe nem fért be egy újonnan 160-600e forintos hangszer, (megfelelő felépítésű) használtat pedig akkor pont nem találtam.

Előző részek: Mennyit ér a hangszerem? - Billentyűzet felújítása - Több húron pendülve - Testformálás fűrésszel - Rezonanciateszt

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!