Kevés szexibb dolog van a világon, mint egy fúrógéppel a falnak támaszkodó káromkodó férj látványa. Csak úgy egymagunkban álldogálni a falnál nem annyira izgalmas, így célszerű fúrni is egy kicsit. Egyrészt feleségünk újra belénk szeret, mert végre felkerül a polc, amiért egy éve könyörög, másrészt pedig mi magunk is újra férfinak érezzük magunkat.
Lássunk is hozzá! Adott a téglafal. Már csak egy fúrógép és néhány különböző méretű fúrószár szükséges, hogy munkához láthassunk. Fúrógépet kérjünk kölcsön, úgysem fogjuk túl sokat használni, akkor meg minek saját. Ha történetesen a szomszédjaink is hozzánk hasonló kvalitásokkal rendelkeznek barkácsolás terén, és nekik sincs fúrógépük, akkor battyogjunk el és vegyünk egyet. Meglepetések elkerülése végett a fúrógép kiválasztásakor ízlelgessük az ütve fúrás fogalmát. Keményebb falnál jól jöhet ez a funkció. Jó munkát jó szerszámmal lehet végezni, ettől függetlenül évi egy, maximum kettő furat elkészítéséhez nem feltétlenül a legdrágább gépet kell megvásárolnunk. Megvan tehát az ütve fúrásra is alkalmas készülék, jöhetnek a különböző méretű fúrószárak. Ez pusztán azért fontos, mert olyan még nem volt, hogy legalább egy furat ne mállasztotta volna szét az adott esetben indokolatlan vastagságú vakolatot. Ilyenkor ugyebár a kívántnál nagyobb, a következő méretű tiplinél viszont kisebb furatot kapunk. Ilyenkor jöhet a vastagabb fúrószár és a nagyobb odafigyelés. Vegyünk, mondjuk egy egész készletet! Általában háromféle fúrószárral találkozhatunk. Mi válasszuk a kimondottan téglafal fúrásához valót. Ezek általában ezüstszínűek és a végükön egy betét is található, olykor piros vagy sárga színnel megjelölve.
Fotóztam egyet, ilyet keressetek!
Na de most már tényleg lássunk hozzá, de előtte pár fontos dolog!
Fúrás előtt győződjünk meg róla, hogy a falban hol futnak vezetékek. Kellemetlen percektől,
sérüléstől és plusz munkától kíméljük meg magunkat.
Bár a barkácsolás közben szerzett sérülés is fokozza párunk libidóját, ne kockáztassunk.
Használjunk védőfelszerelést. Itt nem a libidóra gondoltam.
Fúrjunk! Válasszuk ki a megfelelő méretű fúrószárat. Na de mi a megfelelő méret, merül fel joggal a kérdés. Válaszuk a majdan a furatba kerülő tipli méretével azonos vastagságú fúrót. Hatos tiplihez hatos fúrót, nyolcashoz nyolcast és így tovább. Meglepő módon a méreteket számmal jelölik a fúrón és a tiplin egyaránt. Kevés kivételtől eltekintve a falra merőleges furatokra van szükségünk, ezért a fúrógépet fúráskor igyekezzünk minden oldalról derékszögben tartani. Illesszük a fúrószárat az előzőleg, mondjuk x-szel megjelölt falfelületre. Persze úgy, hogy már benne van a fúrógépben. Kérjünk meg valakit, mondjuk a feleségünket, hogy egy bekapcsolt porszívóval álljon mellettünk és a készülék csövét tartsa a fúrási munkaterület alatt. Így nem száll össze vissza a téglapor és ismét bebizonyítottuk, hogy milyen figyelmesek vagyunk. Enyhe előtolással kezdjünk el fúrni. Nem kell állat módjára nekiugrani a falnak. Hagyjuk, hogy a fúrófej dolgozzon. Mikor túljutottunk a vakolaton és jön a tégla, akkor aztán mindent bele! Persze csak ésszel, mert azt ugye nem tudjuk, hogy mikor érünk el a tégla üregéhez. Ha nem figyelünk, akkor megszalad a kezünk és úgy fejeljük le a falat, mint vasorrú bába a patkómágnest. Valamivel mélyebb furatot készítsünk, mint a furatba szánt tipli hossza. Erre van magyarázat is, de az most lényegtelen. Azt hogy milyen mély a furatunk egy egyszerű módszerrel ellenőrizhetjük le. Húzzuk ki a fúrót a falból és, úgynevezett szemrevételezéses módszerrel, vizsgáljuk meg, hogy meddig téglaporos. Na, olyan mély a furat. Elvileg kész is vagyunk. Az elkészült furatot érdemes nézegetni egy kicsit, esetleg fotót is készíthetünk róla, amit körbe küldhetünk a béna barátainknak. Mindenképpen legyünk büszkék magunkra!
Nagy előnye a falfúrásnak, hogy végre meghallgathatjuk kedvenc Pantera-számainkat is. Senkit sem fog zavarni a fúrógép zaja mellett.
Mondjuk ezt:
Jó munkát!
