A mai posztot a Tom Hindes, »Faragjunk apró figurákat« című könyvéről akartam írni. A fafaragás – legalábbis ebben a méretosztályban – épp a mindenki által, bárhol végezhető szabadidős tevékenységek közé tartozik, ideális ezekben a Covidos, kimozdulást egyáltalán nem támogató napokban. Ráadásul tényleg nem kell hozzá sok minden, plusz a faanyagok megfelelő megválasztásával hamar érhetünk el sikerélményeket. (Nyilván balzából vagy akár valamilyen nálunk is honos hársfaj fájából könnyebb faragni mint tölgyből vagy épp dióból.)

De aztán úgy döntöttem, erre később kerítünk sort. Hogy miért? Elmesélem.

Az van, hogy nálam időnként bekattan egy-egy téma, aminek kicsit jobban utána járok a neten. Ezek sokszor egy-egy épp olvasott cikk, vagy épp filmélmény inspirálta keresgélések és bizony néhány esetben kapcsolódnak olyan dolgokhoz, tárgyakhoz, ingatlanokhoz, járművekhez, amelyek az átlagember számára elképzelhetetlen pénzösszegeken megvásárolható életmódot szolgálják. Például korábban volt ilyen időszak, amikor New York-i felhőkarcolók tetőszinti luxus apartmanjaira kerestem rá, de ugyanígy volt időszakom, amikor karibi magánszigetek, vagy épp a magán repülőgépek világa varázsolt el.

Említettem már, hogy tetőtér mániás vagyok. Ez elég menő:

Ez utóbbi, a repülős, igazán érdekes téma. A magánjet kifejezés persze mindenki számára ismerős, a Cessna, a Dassault vagy akár újabban a Honda kis gépeit sokan ismerik. De ha elkezdünk utána nézni, rájöhetünk, hogy ezek a gépek bizony csak a szegény rokonok játékszerei.

Ha elindulunk a Bombardier Global (mondjuk mindjárt a Global 8000) repülőgépeinek virtuális bejárására, majd ezen az úton haladva rádöbbenünk, hogy mondjuk az Airbus esetében mit is jelent a „Corporate Jets” kifejezés, idővel azon kapjuk magunkat, hogy ez itt már egy másik univerzum, valahogy nagyon más, mint amiben élünk. (Ugyanez igaz persze az amerikai gyártókra is, a Boeing szintén kínál magángépnek bútorozott repülő luxuslakásokat.) Ha kicsit belegondolunk abba, hogy ezek az amúgy is hihetetlen drága repülő otthonok milyen döbbenetes járulékos költséggel (személyzet, karbantartás, reptéri díjak, stb-stb.) járhatnak, és milyen gyakorisággal lehet vajon szükségünk New York és Párizs között egy saját hálószobára, hát, jönnek a gondolatok, próbáljátok csak ki.

Ezek például egyszerűbb Bombardier Global repülő 'lakásbelsők':

Ez meg az Airbus ACJ promó videója. Afféle reklám. Nyilván ezek alapján döntenek a potenciális vevők is. (Nem. De jól néz ki.)

A gépek persze többnyire konfigurálhatók is a cégek honlapjain, variálhatunk a belső tér kialakításával, és persze megnézhetjük, meddig repülhetünk el Budapestről leszállás nélkül. (Nagyjából bárhová, ahová érdemes.)

No. De ezek korábbi becsípődések voltak, ami viszont friss, és ami eltérített a fafaragás bemutatásától, az ez:

Igen, egy yacht. Hogy? Azt mondjátok, mégis mi érdekes lehet egy yachton? No igen, hajót azért könnyebb építeni mint jetet. De ettől eltekintve, érdekes lehet egy ilyen Sunseeker nagyjachton mondjuk az ára. Ami ez esetben 6-8 millió dollár körül van. Ami mindaddig nem tűnik olyan sok pénznek, amíg át nem számoljuk forintra… És amíg bele nem gondolunk, hogy ennyi pénzért vehetünk egy körúti, 4-5 szintes - igaz, kissé lerobbant - bérházat, de kisebb budapesti utcákban akár kettőt is. Hogy ez a yacht ér-e ennyit, az persze más kérdés, az említett körúti bérházban sincs sokkal több márvány mondjuk, mint egy ilyen yacht 8-10 fürdőszobájában. (Amelyek persze itt is 2-3 szinten helyezkednek el.)

Amin inkább elkezdek ilyenkor gondolkozni, az az a része a dolognak, hogy ezek a járművek igazából magáncélokra készülnek. Nem egy pénztermelő vállalkozás munkaeszközei, hanem egy kellőképpen gazdag ember (és persze a családja, barátai és hölgy- és úrvendégeik) pihenését, szórakozását szolgálják. (Igaz, vannak számosan, akik szerint ezek 90%-ban reprezentációs célokat szolgálnak, üzleti partnerek, politikusok elkápráztatásával végül is mégiscsak üzleti céljuk van.)

És hasonlóan a repülősökhöz, ezek a gondolatok is sokfelé vezethetnek, bizony könnyen kerülhet összeütközésbe az az univerzum, amiben én élek, azzal a másikkal, amelyekben ezeket a járműveket vásárlók élnek. Ilyenkor valahogy kicsinek érzem a földet ahhoz, hogy két ennyire eltérő világ létezzen rajta. 

Ti mit gondoltok erről, egyáltalán gondolkoztok-e ilyesmin? Vagy épp azon töritek a fejeteket, hogy fizessétek be a villanyszámlát időben, esetleg azon, hogy jövő héten fizetni kéne az albérletet? Netán abban az indonéz tengerparti faluban éltek, amit épp egy videóban láttam nemrég, ahol a falu lakossága egy kisméretű dobóhálóval összefogott néhány darab halon él napokig...

Írjátok meg kommentben itt alul. 

Pénteken jövünk a fafaragós poszttal.