A múlt héten írtunk a csavarbehajtókról, aminek kapcsán felvetődött mint ötlet, hogy igazán írhatnánk az ilyen gépekbe fogható bitekről is. Merthogy bizony igencsak nagy minőségi szórást találhat, aki sűrűn vásárol ilyesmit. Ez jó ötlet, a következő posztunk a mi ilyen irányú tapasztalatainkról szól majd. Előbb azonban előszedtük és leporoltuk egy korábbi írásunk, mintegy alapozóként a bitekről szóló poszthoz, mert így abban az alapokra már nem térünk ki, kifejezetten csak a minőségről fog szólni.

Azt gondolhatjátok, mit lehet írni egy facsavarról? Az csak egy darab vasrudacska, egyik végén fejjel/horonnyal a másikon némi menettel. Ez persze első megközelítésben igaz is lehet, de azért járjuk kicsit körbe a dolgot. Apám anno vagy 30-40 éve még mindent hagyományos, egyszerű sliccel ellátott fejű, folyamatosan szélesedő menetes véggel rendelkező csavarokkal rakott össze, méghozzá kézi csavarhúzóval. És emlékszem, bár mindig előfúrt a csavaroknak kézi fúróval (furdancs vagy mondjuk amerikáner) minden behajtott csavar verejtéket csalt a homlokára. Én akkor gyerekként ezeket a csavarokat megmoccantani sem voltam képes, annyira kapaszkodtak a deszkákba. Apám volt olyan szerencsés, hogy akkoriban eljutott az óceán túlpartjára is, és bizony csodákat mesélt arról, hogy ott milyen szerszámok és például csavarok vannak a boltban.

Aztán jó ideig nem volt kapcsolatom az ilyen macerás-menetes kötőelemekkel, de amikor a faipari iskolát befejeztem, dolgoztam pár évet a szakmában. És épp akkortájt bizony fantasztikus változás állt be már itthon is a csavarok világában. Megjelentek a „pozdorja” csavar-ként nevezett, csak a végükön szélesedő, és természetesen már kereszthornyos, pozidriv vagy phillips fejjel ellátott csavarok. Általában kadmiumozott vagy más rozsdásodás gátló bevonattal ellátott műszaki csodák. Fantasztikus kidolgozás, időnként briliáns tervezés sugárzott ezekről a kötőelemekről.   És persze a hagyományos facsavaroknak is számtalan változata lett, kereszthornyos fejjel, akár automatikus előfúró véggel.

Ez például egy előfúrást nem igénylő darab. Hát nem gyönyörű?

Ez a választék - ahogy az már ilyenkor történni szokott – szinte végtelen módon specializálja az adott felhasználási területhez illő csavart. Gyakorlatilag bármilyen anyag fához vagy fa-szerű anyaghoz való rögzítéséhez találhatunk megfelelő kötőelemet. Csak győzzük kiválasztani. A menet fajtája, emelkedése, hossza, az előfúrás igénye vagy épp felesleges volta, a csavarfej pontos kiképzése mind-mind egyike a szinte számtalan változónak, amely befolyásolja a megfelelő csavar kiválasztását.

Pár tanács az eligazodáshoz:

A minőség kérdése fontos. Óvakodni kell minden olyan áruháztól ahol pár százasért szépséges műanyag dobozban kínálnak egész komoly mennyiségű kötőelemet. Ezek a termékek, bár látszólag vasból készült kötőelemeknek tűnnek, lekvárból készülnek. Sokszor kicsit puhábbak is, mint egy jó régi lekvár. Becsavaráskor elkenődik a fejükön a horony, kicsavaráskor egyszerűen beletörnek a fába.  Csavart csak csavarszaküzletből, vagy komolyabb barkácsüzletből, lapszabászatból érdemes beszerezni. Igaz, hogy itt egy minőségi csavar darabja akár 5-15 forint is lehet, de higgyétek el, megéri! (A csavarbeszerzésről is írtunk már, katt ide.)

Ha a jó minőségű csavarunk megvan, akkor már csak a megfelelő behajtó eszközre van szükség. Ez manapság már - miután úgyis elektromos csavarbehajtót használunk - inkább csak bitekre értendő. Sajnos itt sem tudunk spórolni, a pár 100 forintos bitkészletek inkább játéknak jók, esetleg a gyerek tud vele célba dobálni. Sokszor még a nevesebb barkácsgép gyártók által a gépek mellé csomagolt bit fejek sem érnek sokat. A minőségi bitek darabja bizony belekerülhet akár többszáz forintba is. Cserében viszont, ha egy korrekt bitet beleillesztünk egy korrekt minőségű pozidriv hornyos csavarba, úgy érezzük, mintha odanőtt volna. Gondolhatni, hogy az ilyen kapcsolatnál nem fog kiugrálni a bit behajtás közben a horonyból.

Sokszor összekeverik a sima kereszthornyos (phillips) és a bonyolultabb támasztó ékes (pozidriv) csavarfejeket és biteket. A phillips (PH) csavarhúzók szárnya kúpos kialakítású. Mégpedig azért, mert ezeket a csavarokat főleg lemezcsavarokhoz és gipszkarton csavarokhoz használják, melyek a bitek kapaszkodását szolgáló hornyainak kialakítása szintén kúpos. Amikor a lemezcsavart teljesen behajtjuk, akkor a kúpos kialakításból a kúpos csavarhúzó vagy csavarbehajtó hegy (bit) kiugorhat (vagyis kihajtja magát), így kevésbé teszi tönkre a csavart vagy a hegyet. 
A pozidriv (PZ) csavarhúzók szárnyai párhuzamos kialakításúak. Itt többnyire az a feladat, hogy a csavart be kell süllyeszteni a fába, ezért a maximális nyomaték átadása a cél. Itt pont kerülendő, hogy a csavarbehajtó hegy kiugorjon. Ezért nem illeszkedik a PH csavar fejébe a PZ-s csavarhúzó és fordítva.

A megfelelő hossz kiválasztása (ne lógjon ki a másik oldalon a hegy), az előfúrás szükségessége (csak a menetek kell belemarnia az anyagba, a csavar „tengelyének” elő kell fúrni) nyilván amúgy is magától értetődő, de a jó szaküzletben nyilván ezt is el tudjuk meséltetni, ha bizonytalanak lennénk.

Most ennyi ismétlésként. A következő posztban elmeséljük a saját tapasztalatainkat a boltokban kapható bitekről, torziós szárakról és titán bevonatokról. Ne menjetek sehová, jövünk!

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.