Lyukat persze a legegyszerűbb fúróval készíteni, azonban házilagos körülmények között a 13-15 mm átmérőnél nagyobb fúrókat nem nagyon használunk. Kivételek persze lehetnek, de egy kézben tartott, nem túl nagy teljesítményű fúrógép esetében általában valahol itt van a limit.

Azonban aki szeret fából mindenféle beépített bútort készíteni, előbb-utóbb szembesül a problémával, hogy szükség lenne szabályos, kör alakú nyílásokra akár 20-30-60-80 mm átmérővel. Mondjuk mert vezetékeket kell áthúznunk, vagy épp szabályos konnektor- vagy csatlakozóaljzatot szeretnénk beépíteni, netán süllyesztett világításnak kell a hely.

Ilyenkor több megoldás is lehetséges. Az egyik, ha a pontosan megrajzolt nyílást lomb- vagy dekopír fűrésszel vágjuk körül. Ez megfelelő fűrészlappal megoldható, de a vékony és keskeny fűrészlapok érthetően nem túl merevek, és ilyen kis rádiuszú vágásoknál bizony hajlamosak elhajlani, ferdén vágni. Tehát a nyílás nem lesz tökéletes, vagy sok utómunkát igényel.

Szintén megpróbálhatjuk vékony fúróval a kerülete mentén körbe fúrogatni a kivágandó kört, majd a furatokat vésővel összekötni. Ez is járható út, de ez sem gyors, és itt sem lesz túl szép a kapott nyílás széle.

Szerencsére vannak a feladatra kitalált célszerszámok is, ezek pedig a körkivágók. Ezekből mutatunk most be néhányat. A működési elvük egyszerű, ezek gyakorlatilag kör alakú fűrészlapok, amelyek egy központosító fúró segítségével szép kör alakú nyílást képesek fűrészelni. Ez valóban szép eredményt biztosító, működőképes megoldás, azonban minden itt bemutatott szerszámnál észben kell tartsuk, hogy ezek a fix, zárt körpályán mozgó fűrészlapok nem képesek kifújni az általuk leválasztott forgácsot, pontosabban fűrészport. Tehát ha folyamatos jó teljesítményre van szükségünk, akkor a szerszámot munka közben sokszor fel kell emelnünk a munkadarabról, hogy a fűrészpor eltávozhasson.

A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás ez:

Mint látható, itt egy fix alapba lehet a különböző fűrészlapocskákat beszorítani, egyfajta bajonett-záras megoldással. Ezek a készletek viszonylag alacsony árúak. Akadnak köztük jobb anyagból készültek is, azonban az egész konstrukció meglehetősen gyenge, csak nagyon óvatosan használható. Tapasztalatom szerint maximum 20 mm vastag fában, vékony rétegelt- vagy HDF/MDF lemezekben működhet. Bútorlapnál és konyhapultoknál is használható, de itt bizony oda kell figyelni a szerszám pihentetésére, hogy le tudjon hűlni. A vékony fűrészlap hamar felmelegszik, tehát ez a szerszám képes a leghamarabb „megégni”, vagyis a túlzott hőhatástól kilágyulni, és rekord gyorsan elveszteni a vágóképességét. Egy ilyen készlet már 1000-1500 Ft körül elérhető, ez általában 7 különböző átmérőt jelent.

A következő szintén nem túl drága készlet már eggyel profibb:

Itt a vágólapok már komplett egységek, a központosító fúróra a csésze alakú, teljes szerszám ül rá. A nyomatékot egy, a szerszám 'tengelyére' passzoló kivágás viszi át. Ennél fogva ez egy jobb megoldás az előzőnél, sokkal erősebb konstrukció, ami keményebb anyagoknál jól jöhet. Természetesen a fűrészpor eltávolítása itt is fontos, ha bent marad a vágatban, akkor eltömi a fűrészfogak közeit, a vágásteljesítményt csökkenti, a hőmérséklet nagyon meg tud emelkedni ilyenkor. Ezek a készletek 1600-2000 Ft körüli ársávban mozognak.

A harmadik készlet ennek egy jóval igényesebb változata. Itt mind a szerszámok anyaga, mind a befogó-központosító fej is jóval kifinomultabb.

Ennél a készletnél a szerszámok HSS Bi-metál alapanyaga lehetővé teszi, hogy nem csak fát, de akár vasat és acéllemezt is megmunkáljunk velük, természetesen figyelve a hőmérsékletre és a vágási sebességre. Fontos, hogy fémeket mindenképpen csak hűtő-kenő közeggel szabad vágni. Ez a szerszám valóban sokat tud. Itt már a szerszám maga menetes, de pluszban két stift is biztosítja a nyomaték megfelelő átvitelét. Megfelelően erős fúrógéppel meghajtva szinte mindent elvág, de a melegedésre itt is figyelnünk kell. Itt bizony már ötszámjegyű árra kell számítsunk, 10-12 ezer forinttól indulnak a készletek árai.

Hogy a három megoldás közül melyiket érdemes választani? Ez több mindentől függ. Egyrészt persze a pénztárcánk lehetőségeitől, másrészt attól is, hányféle átmérőben gondolkodunk. Alap esetben tapasztalatom szerint elég néhány méret. Például az elektromos ajzatok beépítéséhez általában 65 mm átmérőjű lyuk kell. (Ha nem használunk műanyag szerelődobozt, kisebb, mondjuk 57 mm méretű is elég.) Egy földelt hálózati csatlakozó általában átfér egy 40 mm átmérőjű nyíláson is. Egy, a vizes helységekben használt flexibilis cső csatlakozójának sokszor 30 mm is elég. Tehát akár 3-5 mérettel elég jól elboldogulhatunk. Ezek pedig nem jelentenek akkora költséget egy profibb kivitelű 5-6 darabos szettként sem. Néha szempont lehet a helyigény is a szerszámládánkban. Ha fontos, hogy kis helyen elférjenek, akkor az első megoldás a legjobb, hiszen itt mind a 7-8 átmérőhöz egyetlen szerszámtengely tartozik, az egész egyben szállítható. A drágább készletek már saját dobozkát igényelnek, ami már csak azért is indokolt, mert a drágább szerszámok fogazására jobban is vigyázunk, nem okos dolog hagyni a többi szerszámmal zötykölődni a nagy mindenes ládánkban.

Aki igazán rákattan a témára, természetesen még igényesebb és drágább megoldásokat is találhat, hiszen például a vágó él lehet akár keményfémlapkás is, mint a faipari körfűrész lapokon. De ezekre a megoldásokra már tényleg inkább csak akkor van szükség, ha nagy mennyiségben kell egy adott méretű lyukat előállítanunk, általános barkácstevékenységnél nem tudjuk kihasználni az ilyen szerszámok nyújtotta pluszt.

A fenti három megoldás közül számomra mindenképp a legutolsó a legszimpatikusabb. Rövidesen jövök egy poszttal, ahol a gyakorlatban is bemutatom, milyen különlegesebb feladatokra is jó megoldás egy ilyen szerszám.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.