Ablakot már a legtöbb Furdancs olvasó alighanem látott. A legfőbb funkciója eme nyílásoknak a fény beengedése a barlangba lakótérbe. Persze sok másra is jó, némelyiket például ki lehet nyitni, hogy bejöhessenek a szúnyogok, keleten arra is használják, hogy a kompromittáló tudás és tapasztalások birtokában lévő egyének véletlenül kieshessenek rajta. Ezek persze extra funkciók, most maradjunk csak az eredetinél, ami a fény beengedése.

A fény persze nem mindig jön jókor. Itt például a stúdióban van egy darab ablak az udvar felé, amelyet azonban fixre eltakartunk belülről egy méretre vágott HDF lemez darabbal. Mert a tapasztalat azt mutatja, hogy bármikor is fogunk bármilyen videófelvételbe, jó eséllyel az ablakon besütő nap rögtön tönkre vágja az ügyesen kiókumlált világítási terveinket.

Azonban most indul egy új, rendszeres projekt, amihez, pontosan aminek hátteréül jól mutatna egy, a városra néző ablak. Hogy melyik városra? Hát igen, nyilván Budapestre. Meg Párizsra. Meg NY.-ra is… Vagy épp sehova, csak jól jönne, ha szép fehér fény áradna be az ablak formájú és osztású nyílásokon.

A feladatra egy mű-ablak látszott optimálisnak, ami egyébként a stúdió és a vizesblokk közötti falra került. Ezen a falon egyébként is volt egy szintbeli bemélyedés, most erre ácsoltam egy kvázi ablakkeretet, abba pedig két ablakszárnyat. Persze ez nem új ötlet, Jamie Olivertől Friderikuszig sokféle stúdió műsorban láthatunk ilyen megoldásokat. 

Nálam a koncepció az, hogy az ablakszárnyakba savmart (tehát fényáteresztő, de csak mérsékelten átlátszó, nem víztiszta) üveg kerül. Azért ez, mert az ablaktáblák mögötti pár centis térben egy LED szalag segítségével megvilágított poszter, illetve akár csak egy sima fehér felület kerül (ezek nyilván cserélhetők is) és a ködösebb, savmart üveg épp annyit mutat, mint egy párás ablak. Szép hátteret ad, de nem viszi el a nézők figyelmét. További előny, hogy ha a matt oldala lesz felénk, akkor a stúdió lámpái nem fognak tükröződni az ablakokban. 

Az ablakkeret és az ablakszárnyak is fenyő lécekből (3x2, 4x2, stb.) készültek. Az új keret nagyobb, magasabb (pontosabban lefelé nagyobb) lett, mint a korábbi bemélyedés.

Végül egy 180 cm széles, és 130 cm magas »nyílás” került kialakításra. A szárnyak nyithatóak, két-két zsanérral raktam fel őket, mert a LED szalag felragasztásakor, és különösen majd a kép behelyezésekor, cseréjekor ez a nyithatóság jól jön még majd. Az üvegtáblák két darab bő négyzetméteres darabból álnak, az ablak osztólécei csak dekorációs meg támasztó funkcióval bírnak, az üveg mögötte egyben van. 

Közbevetés: Ez a fajta üveg jó drága lett. Vélhetően a bútorlaphoz hasonlóan ez sincs benne az inflációt mérők fogyasztói kosarában...

Eredetileg körben LED szalag került volna fel (méterenként 1000 lumenes, hidegfehér szalagot rendeltem hozzá) de egyelőre csak a bal oldalra és felülre raktam fel, mert elég fényt ad, és így egy irányból jön a fény, ami realisztikusabb, mintha körben mindenhol lenne fényforrás. Persze ez később még alakulhat.

Most lettem kész az ablakkal, de poszter még nincs benne, azon még gondolkozom, péntekre kerül bele egy, aztán meglátjuk, hogy mutat igazán jól. A savmart üveg nagyon különböző képet mutat a mögötte lévő kép akár csak néhány milliméteres mélységbeli mozgatására, szóval ezzel még játszani kell majd. (Nyilván az sem mindegy, milyen posztert rakunk bele, nekem mindenképp egy tetőtérből fotózott, városi kép tetszene, de nyilván a világítás, az elhelyezés meg a kép együtt fog kiadni valamit. Egy ilyen méretű fotó nyomtatása 20 ezer pénz körül van, tehát inkább elméletben próbálkoznék, aztán a végül kinyomtatott kép már jó kéne legyen. 

Mindenesetre már most is egész hangulatos, szóval alighanem jó, hogy végre nekiálltam.

Ha nektek is tetszik, osszátok meg a posztot, ha nem, akkor is. És persze kövessetek, lájkoljatok, és szóljatok hozzá. Esetleg be.