Elöljáróban rögtön egy vallomással kell indítanom: Számos hibám egyike a Párizs »mániám«. Magával ragadott a város, így persze az ikonikus épületei is. Nem véletlen, hogy a stúdió műablakából is a párizsi tetőkre látni. Jó ideje szeretnék egyet a legpárizsibb épületből, nevesül A TORONYBÓL. Merthogy saját Eiffel-torony nélkül ugyan lehet élni, de hát minek?

Egy rendes Furdancsos nyilván tervrajzokat böngészget, aztán hurkapálca- és gyufaerdők felhasználásával maga épít egy ilyet. Én azonban rendetlen (más szóval lusta) furdancsos vagyok, ezért inkább (fél-) kész megoldást kerestem. Pár hete végre beszereztem a méltán kedvelt Heller választékában megtalálható Eiffelturm makettet. Ez egy 1:650 arányú, megépítve mintegy fél méteres makett. Nem olyan nagy, amekkorára vágytam, de – véleményem szerint az épület ikonikus voltához képest meglepő módon – nem nagyon van konkurenciája az általam beszerzett makettnek, igazából nem találtam/gyártanak nagyobbat.

Szóval megvan a makett, össze is raktam egy fél délelőtt alatt. Akinek már volt dolga műanyag makettekkel, az nem fog nagy meglepetésekkel találkozni, ugyanakkor az kétségtelen, hogy a maketthez adott rajzos összeszerelési leírás messze nem elég részletes, van pár pont az összeépítésben, ahol lehet hibázni és ugye ez egy annyira filigrán, finom szerkezet, hogy javításra, a már kötő ragasztó elválasztására nemigen van esély. Ráadásul pont a finom szerkezet miatt a kötési időket jobbára kézben tartott alkatrészekkel kell kivárni, mert az ilyen maketteknél szokásos ruhacsipeszes, befőttes gumis ideiglenes szorító megoldásokhoz egyszerűen túl sérülékeny a szerkezet.

Készen viszont már meglehetősen masszív, hiába, a jó öreg Gustave tudott térhálós szerkezeteket konstruálni, no meg a modern műanyagfröccsöntő-ipart sem kell félteni.

Szóval megvan a torony, jött a festés. A dobozon rajta van, hogy most milyen színű a torony (Eiffel-barna) és az is, hogy a különböző részei – például az emeleti étterem teteje) milyen színű. Valami 5 szín kéne hozzá. Viszont én nem makettként, inkább szoborként használnám, szóval én csak egy színt szerettem volna. Mint utána olvastam, a torony élete folyamán igen sokféle színben pompázott. A torony kovácsoltvasból épült, olyan anyagból, amelyet folyamatosan óvni kell a korróziótól az időjárás viszontagságai miatt. A jelenlegi szín - 1968 óta - egy meglehetősen semleges szín, amely a barna három árnyalatából áll (ez az úgynevezett „Eiffel-torony barna”). Sötétebb a torony alján, és felfelé haladva világosabbá válik, hogy az egységesség vizuális benyomását keltse. Eredetileg a tornyot velencei vörösre, majd vörösesbarnára festették a mínium (más néven „vörös ólom”) miatt, amelyet akkoriban gyakran használtak a festékben. Nagyjából 7 évente kapott új festést a szerkezet, méghozzá az eredetileg Gustave Eiffel által tervezett ciklus szerint. Színe az évek során változott, a vörösesbarnától (1889) az okkerbarnáig (1892), a sárga 5 árnyalatán keresztül (1899), a sárgás-barna (1907-1947), majd a vörösesbarna. (1954-1961) színig. 1968 óta pedig az említett - szintén három különböző árnyalatú - „Eiffel-torony barna” színben láthatjuk.

Végül az eredeti színéhez hasonló, sötét vörös árnyalatot választottam, mert itt a stúdióban ez mutat jól. A már bevált módon egy sima, barkácsboltokban kapható akril festékspray-t használtam, ezek bőven elég szépen porlasztanak a festéshez, és sokkal egyszerűbb a használatuk, mintha mindenféle mini kompresszoros festékszóró-pisztolyt és direkt maketthez való festéket használnánk. próbafestést persze végezni kell, épp erre valók a műanyag alkatrészek fröccsöntő keretei.

Plusz adalék a nagyságrendeken való töprengéshez: Azért az elgondolkodtató ám, hogy az asztalon álló félméteres toronyhoz illő ember figura mintegy 2,7 milliméter magas volna...