A minap megintcsak egy Youtube videóra bukkantam, majd ennek nyomán egész sereg hasonlóra. Most azonban csak erről az egy videóról írnék pár szót. A tévében persze már mindenki látott mindenféle hajótöröttes, meg lakatlanszigetes filmet, és persze a National Geographic különböző, a világ eldugott vidékein élő természetközeli népek életéről szóló dokufilmek közül is láthattunk legalább néhányat. Van tehát némi fogalmunk arról, - ha más nem elméletben - hogyan is kell kinézzen egy hagyományos, a természetben található építőanyagok felhasználásával épült kunyhó.

Az itt bemutatott videó is ilyesmiről szól. A technológia abszolút kőkorszaki, az egyetlen használt eszköz egy kőből készült fejjel rendelkező baltaféleség, aminek a feje vésőként is funkcionálhat.

Az építőanyag azonban a fa váz kivételével szinte teljes egészében agyag. Ideértve a falakat, és magát a tetőt is, amit saját gyártású és égetésű cserepekkel borít a film szereplője.

De van itt több más érdekes is, például a kunyhóban kialakított fekvőhely, amit alulról fűt a tűzhely. Érdemes megnézni, hogy a házikó egyik oldalán van a tűzhely, de a másikon a füst kivezető nyílás, tehát a forró füst a fekvőhely alatt kialakított, lapos kövekkel borított hosszú csatornában megy végig.

Nem is szaporítom tovább a szót, nézzük a mozit:

Az bizonyos, hogy az égetésnek gyakorlott mestere kell legyen, aki ilyen kunyhót épít, és persze nem árt, ha valóban jó minőségű agyagot lehet bányászni a környéken. Azonban számomra mégiscsak az a legérdekesebb az egészben, hogy ezzel a meglehetősen primitív technológiával milyen összetett házikót sikerül építeni.

A Youtube csatornához tartozik egy weboldal, pontosabban blog is, érdemes ott is körülnézni, angol nyelvű az igaz, de a videók érthetőek nyelvtudás nélkül is.
 

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A kézi dörzsárakat a fordítóvassal forgatjuk, ezért a kézi dörzsárakon a fordítóvas ráhelyezésére szolgáló négyszög van. A fordítóvasban három különböző nagyságú négyszögnyílás található, ennek megfelelően egy fordítóvas több különböző méretű dörzsárhoz is felhasználható.

Az állítható fordítóvas prizmás vezetésű szorítópofai az egyik forgatószár csavarorsója segítségével bizonyos határok között megfelelő méretre állíthatók. Az állítható fordítóvas előnye, hogy a fordítókarok hossza mindig egyenlő. A nem állítható fordítóvas használatakor a hajtókarok hossza különböző, így a művelet nagyobb óvatosságot igényel.

Ha a dörzsölendő furat helyzete miatt nem lehet a kétszáras fordítóvassal körülforgatni, egyszáras fordítóvasat kell használni. Az egyszáras fordítóvasban általában egy négyszögnyílás van, emiatt minden szerszámmérethez külön fordítóvasra van szükség. Ennek kiküszöbölésére fejlesztették ki a gömbös végű fordítóvasat, amelyen a gömbös vég- fejben négy különféle nagyságú négyszögnyílás van.

A dörzsölés munkaszabályai
Dörzsölés előtt a furat bemenő és kimenő részét sorjázzuk le. A dörzsár végére illesztett fordítóvasat szárainál fogva kezdetben középen egy kézzel, később két kézzel enyhén lefelé nyomva forgatjuk. A dörzsárat nem szabad erőteljesen a furatba nyomni.

Dörzsölés közben a dörzsárat csak egy irányba forgassuk, visszafelé még akkor se, ha esetleg megszorult. Ha ugyanis a dörzsárat visszaforgatjuk, a leválasztott finom forgácsrészecskék a forgácsoló élek és a furat fala közé szorulnak, ennélfogva a felület berágódik, az élek pedig megsérülnek. A furatba beszorult dörzsárat hossztengelye irányában igyekezzünk óvatosan kiütni. A dörzsárak kenésére acélba és öntöttvasba készített furatok dörzsöléséhez ásványolajat, könnyűfémekhez repceolajat használunk. A sárgarézbe és bronzba készített furatokat szárazon dörzsöljük.

Gyakori művelet az 1 : 50 kúposságú kúpos furat dörzsölése kúpos szegekhez. Ezt úgy végezzük el, hogy a kúpos szeg legkisebb átmérőjének megfelelő furatba helyezzük a megfelelően kiválasztott dörzsárat, majd ezt a derékszögűség ellenőrzése után fordítóvassal forgatni kezdjük. A dörzsárat a dörzsölt furatból többször kivesszük, s a kúpos szeg furatba helyezésével ellenőrizzük a dörzsölés mértékét. Ügyelni kell arra, nehogy a furatot nagyra dörzsöljük, mert akkor a kúpos szeg beleesik a furatba és használhatatlanná válik.
 
Nagyobb kúpos furatok megmunkálásához gyakran használunk kúpos dörzsárakat. Mivel hengeres furatot készítünk elő, a dörzsöléssel nagy mennyiségű anyagot kell leválasztani. Ezt egy szerszámmal általában nem lehet megoldani, ezért három darabból álló készletet alkalmazunk.

Kúpos dörzsárkészlet

A készlet előnagyoló, nagyoló és simító (készre munkáló) darabból áll. A forgács nagy részét a nagyoló dörzsár választja le. Ennek hiányában a dörzsár munkáját lépcsős furat készítésével könnyíthetjük meg, ügyelve a megfelelő ráhagyásra. A gépi dörzsölést a már ismertetett fúrógépekkel végzik. Ha a dörzsár üt, a furat az előírtnál nagyobb lesz. A dörzsár drága szerszám, ezért igen gondosan kezeljük, óvjuk az ütődésektől. Ha a vágósebesség a megengedettnél nagyobb, a dörzsár tönkremegy.

Baleseti veszélyek
Kézi dörzsöléskor ritkán fordulnak elő balesetek. Ezek apróbb kézsérülések, amelyek figyelmesen végzett munkával megelőzhetők. Gépi dörzsöléskor ugyanazok a balesetek fordulhatnak elő, mint fúráskor.
 

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Hogy egy embernek mekkora élettérre is van szüksége, arról megoszlanak a vélemények. Nyilván megvan az előnye az igazán nagyméretű lakásoknak és házaknak is, sokakat jó érzéssel tölt el, ha mondjuk az emeletről lefelé vezető lépcső egy valóban terem méretű nappaliba érkezik.

Egy nagy lakás persze több gond is, sokkal több takarítani való, és mindenből több kell bele, például este fényből, télen melegből... szóval a rezsi bizony nem lesz kicsi.

A minap egy videóra bukkantam, ami épp a másik végletet mutatja be. A bemutatott élettér - merthogy lakásnak igazából nem nevezhető, bár laknak benne – összesen 90 négyzetláb, ami nagyjából 8,5 négyzetméter.

Érdemes végignézni a filmecskét, meglehetősen egyszerű a berendezés is, amolyan „alsópolcos” Ikea bútorzat. A hely, mint olyan, itt értelmezhetetlen fogalom. Cserébe a rezsi persze szintén mikroszkopikus méretű lehet. És az ajtón kilépve Manhattan-ben talájuk magunk. Ami azért nem rossz...

A fenti minilakás tulajdonosa azóta nagyobb bérleménybe költözött (erről is van film a youtube-on). De én elkezdtem nézegetni, és persze találtam rögtön egy rakás hasonló filmecskét. Van belőlük sok, akit érdekel, ezeket a minilakásokat „micro-apartmen” keresőszóval érdemes kutatni.

Szóval találtam egy párizsi (ez a második kedvenc városom) tetőtéri garzont is, ez 129 négyzetláb. Vagyis 13 nm körül lehet. Viszont itt már van egy csomó érdekes belsőépítészeti megoldás, érdemes megnézni ezt a videót is:

A lényeg, ami miatt most ezt a kis posztot összeraktam, az, hogy vajon tényleg szükséges-e a nagyobb tér. Tényleg kihasználjuk-e a nagyobb lakásokat? Sokan lehetünk, akik nem ott élünk ahol igazán szeretnénk, mert azt gondoljuk, arra igazából nem telik. (Ez lehet Párizs épp úgy, mint a budapesti várnegyed, vagy épp bármilyen tetszőleges, drágábbnak számító környék.)

Közben lehetséges, hogy simán odaköltözhetnénk, csak épp kicsit át kéne gondolni, mi az amire igazán szükségünk van...

Nem mellesleg egy ilyen pici teret valóban nagyon high-tech bútormegoldásokkal is be lehet építeni, hiszen a kis helyre mindenből kevés kell csak. Tehát például a szükséges drága bútoripari csodavasalatokból sem kell sok. Sőt, semmiből nem kell sok, akár a bútorok anyagát, akár a konyha szerelvényeit, vagy épp a felhasznált kerámiaburkolatokat nézzük, mindenből kevés kell, tehát nyugodtan keresgélhetünk a prémium anyagok között is. (Ha mondjuk a teljes konyhasarokba összesen egy doboz csempe elég, nem leszünk rákényszerítve, hogy az ár miatt megalkudjunk a minőség kérdésében.) 

Ami meg ugye a járulékos költségeket, mondjuk a rezsit illeti, egy szobányi lakásnál tényleg elmondható, hogy szóra sem érdemes...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az ünnepek lassan abszolút mumusokká válnak itt a blogon. Amikor még nagyjából egy hónap távolságban vannak, ez persze nem látszik, olyankor kifejezetten örülünk nekik, hiszen módot adnak mindenféle mókás ünnepi poszt elkészítésére...

De aztán ez a hónap elrepül, mókás ünnepi poszt meg persze sehol. Ezt mostanában sikerül odáig fokozni, hogy a poszt megjelenésére szánt nap előtti este sincs még egy betű sem a dologból. Az idei húsvét előtt sikerült maximumra fokozni, még orákkal a tervezett élesítés előtt sem volt poszt. Persze a húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a Julián-naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum, némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja épp ezért gyakran vita tárgya volt. De ezzel azért most igazából nem takarózhatunk. (A húsvét különben egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22 és április 25-e közé.)

Aztán ilyenkor jön persze a pánik.

Például elkezdjük Google barátunkat a „rabbit” és a barkácsolás kapcsán eszünkbe jutó összes angol kifejezés párosításával nyaggatni.

Mire meglepően kevés használható találatot lelünk.

Aztán ugyanezt megtesszük a tojás és a barkácsolás összevonásával is. 

Itt sem segít rajtunk a gép.

A szintén az aktuális ünnepkörhöz tartozó szögelés és a keresztácsolás most kimarad a szórásból, az előbbiről milliószor írtunk már, az utóbbit pedig mindenki meg tudja csinálni, külön poszt nélkül is.

Szóval nyakunkon az ünnep, poszt meg sehol.

Elvileg persze lenne téma, az én kedvencem minden idők legnyulabb barkácsolt nyula, Arthur király híres trójai fanyula. Erről ráadásul van is anyag a neten, a baj az, hogy ezt eddig kétszer is elsütöttük már.

Miután itt mindenki kedveli a zenét, adta magát a nyúl és a hangszer párosítása is, egy helyes nyúlgitárt például találtunk. Gondolom kifejezetten trashmetál színpadképhez fejlesztették. Farka mondjuk nincs, viszont a fenekébe nyomtak egy nyakpánt tartó patentot. Nincs hát okunk csodálkozni a kevésbé vidám mosolyán.

Aztán nagyjából ennyi. Egy darab nyúl formájú szerszámgépet, sőt igazán korrekt nyúlrobotot sem leltünk. A nyulak meglehetősen alulreprezentáltak ebben a barkácsolásos témában.

A tojás sem sokkal sikeresebb téma. Fatojás persze van sok, de mit lehet írni egy fatojásról? Tojásformájú és fábol van. Ráadásul minél jobban sikerülnek, annál egyformábbak. Úgy hasonlítanak egymásra mint két (vagy több) fatojás...

Maradna esetleg a tojásfestés, vagy a tojáspatkolás. Ezekről már van anyag a világhálón, de hát ezekről is volt szó már...

Úgyhogy idén elmarad a húsvétra ráhangoló poszt. Azt hiszem, a sonka és tojásevés közben elkezdem írni a Mikulásos posztot, többet nem fognak ki rajtam ezek az ünnepek...
 

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A permetezőszer olyan, mint a rum. Kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben drága. Káros is, persze. Kertemben csak a legszükségesebb mértékben használok növényvédő szert és régóta gondot okoz kis mennyiségek kimérése.

A digitális konyhai mérleg +/- 1 grammos hibahatárral mér, miközben legtöbbször összesen egy grammra van szükségem. Eddig szemmértékkel adagoltam, azaz a gyárilag négy grammos adagot kiöntöttem és négy részre osztottam, de ez a módszer nem az igazi. Valami van, de nem az igazi.

Kéne egy patikamérleg - tűnődöm már régóta - és méltatlan lennék barkácsblog szerzői státusomra, ha nem saját kútfőből oldanám meg a kérdést. Így a 3D nyomtatáshoz fordultam ismét. Egyben köszönettel üdvözlöm a Conrad webáruházat, mint nyomtatós sorozatunk új támogatóját.

Bemelegítésként egy kétkaros levélmérleget készítettem. Az állványt a netről szedtem és ennek kapcsán egy fontos tanulságot szeretnék megosztani önökkel. Említettem már a Thingverse oldalt, mint a 3D tervek bőséges lelőhelyét. Semmiképp se Firefox böngészővel válogassanak, rendkívül lassú. Először a szerverre gyanakodtam, de utána Chrome böngészővel próbáltam és azóta hasít a nézelődés.

A mérleg nyelve saját tervezés. A "Furdancs" felirat csak azért került rá, hogy mutassam, ilyet is tudunk. Két átmenő furatot tartalmaz. A mérleg karja M5 menetes szár, hogy anyacsavarokkal finoman beállíthassam az egyensúlyt, a tengely pedig M4 csavar. Minél kisebb a surlódás, annál finomabb a mérleg, tehát szélsőséges esetben még csapágyazhatjuk is.

Íme a mesterterv, miszerint egyik serpenyőbe a mérendő anyag, a másikba etalon súlyok kerülnek. Nézzünk körbe apró tömegek után, melyből elegendő egyforma darabot keríthetünk. Tízesével megmérjük őket, mert egynek méréséhez nincs megfelelően hiteles mérlegem.

10 darab M8 anya tömege 45 gramm, tehát egy darab 4.5 grammos. Ez elég súlyos, viszont az M5 anya 1 gr, M4 anya: 0.7 gr,  M3 anya: 0.25 gramm. Ezekkel az egységekkel már finoman mérhetjük ki az adagokat. 

Hevenyészett demonstrációs fotónkon 2.1 gramm komplex műtrágyát látnak, melynek palánta beöntözéshez ajánlott hígítása 0.03%, azaz 0.3 gramm/liter. Műtrágyával is ki lehet irtani virágzó növénypopulációt, tehát az adagolást szintén óvatosan végezzék. 

Új tapasztalat, hogy próbát tettem a gázforrasztó készülékkel, így erősítettem fel a tálcák felfogatására alkalmas fémlemezeket. Meglepően jól sikerült. Alig bírtam lefeszegetni az egyiket, mikor rájöttem, hogy a második felforrasztása előtt a mérlegnyelvet rá kellett volna húzni a tengelyre...előfordul ilyen.

Tehát a sikeres forrasztás titka: Keményforrasztó 1950°C, Rothenberger (számos más dologra is kiválóan alkalmas, például viharban rágyújtani), forrasztóvíz a jobb tapadásért és forrasztó ón.

Viszont van egy gyakorlati probléma a kétkaros patikai mérleggel. Elkezdjük adagolni a mérendő anyagot vagy a súlyokat. A nagyon finoman kiegyensúlyozott mérlegkar azonnal dőlni kezd és szerencsétlen esetben kiborul az egész. Sajnos nyakamon volt a cikkleadás, ezért csak a makettjét tudom megmutatni a továbbfejlesztett konstrukciónak. Erre utal a cél érdekében feláldozott szögmérő, ami egy skálát szimulál.

Működési elv: A tálcát kiegyensúlyozzuk, majd egy ismert tömeget teszünk rá. A kitérés egyenesen arányos a forgatónyomatékkal, amit a ráhelyezett mérősúly okoz. Próbamérésekkel fokbeosztást rajzolunk fel egy skálára, mert egy mérés nem mérés. Nagyságrenddel nagyobb felbontású mérőeszközt kaptunk. Az ellensúlyt esetleg egy finom rugóval helyettesíthetjük, hogy stabilabb legyen a szerkezet. A rugó megnyúlása, ezáltal a mutató kitérése szintén arányos a tömeggel.

Sorozatunkat a Conrad webáruház szaküzlet támogatja.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Egyszerű történet következik egy Kínába szakadt Strauss rokonnal és az ő furcsa titkáról, amit markolatában rejtegetett. A "Megjavítva" sorozat kezdetben mindig "Szétszedtem" címet kap, mert elromlott, szétszedtem, aztán majd lesz valami. Most épp sikerült életre kelteni boncolás közben. Lássuk be, ez orvosprofesszoroknak sem sikerül mindig. Mellékhatások tekintetében forduljon nekromantájához vagy kérdezze műszerészét.

180 wattal nem lehet nagyot csiszolni, ezért inkább kézzel, dörzspapírral végigsimítom azt a néhány fa alkatrészt, amit készítek. Ritkán használtam emiatt ezt a rezgőcsiszolót, de még így is korán elromlott. Mivel amúgy általában elégedett vagyok ezzel a márkával (Strauss, hehe, echte bajor származásra utal), megbocsátóan elnéztem korai halálát.

Bekerült a "Majd egyszer megjavítom vagy kidobom" ládába, de most előbányásztam, mert szükségem van egy kis teljesítményű 230V motorra. Hátha nem a tekercselés mondta fel a szolgálatot.

A rezgőcsiszolót valószínűleg forgórész centírozás közben találhatták fel. Működése egy tökéletes egyensúlytalanságban lévő tengelyen alapul, mely fordulata közben oldalra rántja a motortestet. Számos elektromos berendezés használja az elvet, csak nem mindegyikre tesznek dörzspapírt...

Talpa tartalmaz egy csapágyrögzítő mélyedést, a csiszolópapírt felfogató rugalmas huzalt és alul gumiborítást.

Látjuk, hogy a tengelyre erősített lendítőkerék "kettős tömegű". Feléből lemartak néhány milliméteres réteget, és nem is középpontján halad át a tengely. Elméletileg ezek a hatások kiegyensúlyoznák egymást, de mivel tagadhatatlanul rezeg a berendezés (már amikor működik), ez csak mérsékelten igaz.

Bármilyen elektromos kéziszerszámot felbontva, nagyjából hasonló egységeket találunk a belsejében. Műanyag ház, tápkábelt leszorító kengyel, elektromos kapcsoló ravasz, mely tartalmaz egy rögzítő gombot, motor forgórész - állórész, csapágyak, hűtőventilátor...

... kondenzátor és a szénkeféket tartó tok. Ez egy 11000 fordulat/perces motor, fokozott igénybevételnek teszi ki a rezgés, por, hőhatás. Nehéz így üzembiztosan működni. Közben elszomorodom, mert kiszámoltam tervezett felhasználásának paramétereit és kissé nagy löketsebességet (27,5 cm/sec) kaptam. Így már csak a nemes cél  - az önök ismeretterjesztő jellegű szórakoztatása - ösztönöz folytatásra.

A szénkefék állapotából azonnal kiderül, hogy nem elkopásuk a hiba oka. A motorok strapabíró szerkezetek, ha nincs leégés nyoma rajtuk és nem árasztanak amperszagot (a megpörkölődött szigetelés sokáig szaglik), akkor van remény.

Kívülről befelé haladva elkezdtem kimérni. Kicsiny az esélye, de egy próbát megér meggyőződni róla, hogy a dugaszolóaljzatban - ahová a gépet csatlakoztatjuk - van-e áram. Ha igen, készítsük elő a mérést. Stabilan rögzítsünk minden alkotóelemet, a csupasz áramvezető felületek véletlenül se találkozzanak egy hirtelen mozdulat során. Itt egyszerű az érintésvédelem biztosítása, csak egy picit kellett lehúzni a kapcsológomb érintkezőjéről a szigetelő gumit és a sorkapoccsal is nehéz lenne megrázatni magam. Bár semmi se lehetetlen. Viszont jó hír, van feszültség a hálózati kábelen, azaz nem megtörés okozta kontakthiba áll a háttérben. Pontosabban ez rossz hír, mert ennél csak drágább alkatrész sérülhetett.

Behúzott helyzetbe rögzítem a bekapcsológombot, ilyenkor vezetnie kéne az áramot. De nem vezeti, csak kóbor áram járja át a mérőkört.

Átkötöm a hibás kapcsolót. Működik. Természetesen a tápvezeték és a kapcsoló tesztelését többször megismételtem, úgy biztos. Lehet, hogy csak egy kapcsolóba került porszem okozta a kontakthibát.

Ha elromlott, hát elromlott, tovább már nem szabhatjuk. Ilyenkor hivatalosan azt a tanácsot adom, hogy siessenek a boltba egy hasonló bekapcsoló nyomógombot vásárolni. Vagy vigyék szervizbe.

 Lássuk a nyomógombot.

Nahát, ez a nyomógomb úgy néz ki, mint egy kapcsoló!

És tényleg. A ravasz megnyomása átbillenti egy rugó ellenében, s mikor elengedjük, az visszanyomja, lényegében egy átbillentő kapcsolást hajt végre.

Mi lehet a háttérben? Az üzemben rábukkantak másfél tonna kapcsolóra? Hiszen a billenőkapcsoló nem olcsóbb (persze itt csiaó nagyságrendű összegről van szó), mint egy fröccsöntött nyomógomb . "Egy jüan 10 csiaót (角 – eredeti jelentése: ’szeglet’) ér. Egy csiao tovább osztható 10 fenre (分 – eredeti jelentése: ’feloszt’)."

Mindenesetre egyértelműen sérülékenyebb megoldás, el is romlott.

Adjunk neki egy esélyt, kimérem be- és kikapcsolt állapotában. Nem kétséges, ez a meghibásodás oka.

Az én műhelyasztalom felkészült az olyan esetekre, mikor sérült kapcsolójú vagy eredetileg gombnyomásra működő eszközöket kell üzemeltetni. Egy dugaszolóaljzatot külön kapcsolható kivitelben építettem a ráépített kapcsolótáblába. Nem hiszem, hogy egy elszabadult rezgőcsiszoló képes lenne tragédiát okozni. Így ha használnám, így használnám tovább.

 
   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A különböző modern szigetelőanyagokról már számos esetben írtunk. Beszéltük fújható, tapasztható, vagy akár szerkezeti elemként is használható hőszigetelésekről.

Azonban a legtöbbünk számára, - különösen, ha az elmúlt 30 évben volt szerencsénk saját tetőteret beépíteni - a hőszigetelés szót meghallván, még mindig a padláson és a tetőtérben lefektetett, vagy a szarufák közé behelyezett szálas, üveg- vagy közetgyapot anyagú, paplan vagy tábla jellegű szigetelőanyagok ugranak be.

Ezeknek az anyagoknak számos előnyük van, az áruk is kedvező, ugyanakkor saját emlékeim szerint a velük való munka, nem túl gyakorlott amatőrként, sokszor kicsit macerás, kellemetlen volt. Különösen igaz ez a régi, klasszikusnak mondható üveggyapot szigetelésekre. Itt komoly irritáló tényező volt a rengeteg por és üvegszál-darabka, az anyag vágása sem volt mindig problémamentes, és bizony sokszor nehéz volt rávenni a szigetelést, hogy ott is maradjon, ahová szántuk. Épp ezért örömteli a hír, hogy azért a fejlesztés az ilyen klasszikusnak számító anyagokat sem kerüli el. Bár nem szakmabeliként ez tisztán szemrevételezéssel nem biztos hogy megállapítható, de az ilyen felépítésű termékek is sokat fejlődnek.

A Knauf Insulation termékpalettájában is komoly részt képeznek ezek az anyagok, természetes hát, hogy ezek fejlesztésére is hangsúlyt fektetnek. A cég ez év tavaszán új fejlesztésű terméket vezet be az ásványgyapot könnyűlemezek piacára.

Az MPN Plus 037 ásványgyapot összehasonlítva a hasonló, általában rosszabb Lambda értékkel rendelkező könnyű kőzetgyapotokkal, alacsonyabb kiporzású, könnyebben kezelhető, rugalmas és tartós termék. Könnyen vágható, jól illeszkedik, egyszerű dolgozni vele, és a már jól ismert, felhasználóbarát ECOSE technológiával készül.

Kiválóan alkalmas az említett klasszikus feladatokra, tehát magastetők, padlásfödémek, válaszfalak hőszigetelésére. A képen is látható szarufák közötti szigetelés (15 cm) a könnyed illesztés után, kiegészítő rögzítés nélkül is megállja a helyét roskadás, vetemedés, összecsúszás veszélye nélkül.

Szintén a tetőtérben kialakított válaszfalak esetén is jól használható (a hideg padlástér és a fűtött tetőtér között) hő és hangszigetelésként is megállja a helyét. Ilyen felhasználás esetén akár összesen 25 cm vastagságban is beépíthetjük.

A termék már elérhető a kereskedőknél, aki idén tavasszal/nyáron látna neki a tetőtere kialakításának, már nyugodtan számolhat ezzel az anyaggal is.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ha olvasóink is szeretik nézni, ahogy mások dolgoznak, fogadják szeretettel ezt a kertészbarkács etűdöt. Az épülő Halálcsillag üvegház kész alapanyagokra improvizált elkészítésének fotósorozata csak egy epizód kedvenc témánkból, az üvegház-építésből, melyet könyvajánlóval is megalapoztunk korábban.

Sikerült beszerezni egy nagyobb adag dupla üvegtáblát. Némelyikből kiszökött a gáz, kettőben még víz is lötyögött, de nem finnyáskodtam. Eleve nem az űrben hasznosítom, illetve az üveg nem olcsó, nagyjából huszadáron jutottam hozzá, mintha üvegestől vásároltam volna. Előfordulnak ilyen kedvező hirdetések, érdemes félretenni egy kis barkács forgótőkét.

A konstruálásban (bármilyen területen) legérdekesebb időszak a meglévő alapanyagokra épített számolgatás és cserebere. A nagyobbik darab szélessége egyenlő a kisebbik táblák hosszúságával, könnyű összepároztatni őket. Vagy inkább szórjam el a kicsiket aprótáblás felületekre? Itt mindenféle rudakat és repedt (gyakorló) táblákat rakosgattam, mire kialakult a terv.

Harmadik dimenzió a tábla vastagságához vágandó cserépléc mérete, mely megegyezik a táblavastagsággal, azaz 18 mm. A gyalult 50*30-as lécből kettő kijön és még marad is. Koncepció a következő: a táblavastagságú lécekből keretet készítek, melyhez egyik oldalt a kívülről rászögelt díszléc tartja az üveget, belülről pedig rácsavarható, gumírozott tartók. Ez merevíti a modult, a hőtágulás nem okoz gondot, mint egy fém-üveg találkozásnál és szigetel is.

Kövessük a tapasztalati anyagrendelés útmutatóját, azaz számoljuk ki, hogy mennyire lesz szükségünk, majd szorozzuk meg 1.2-vel és imádkozzunk, hogy a felére elég lesz. A négyméteres szálból leeső maradék és kimetszett göcsörtös darabok (ezeket mindenképp vágjuk ki, vagy legalábbis kerüljük el, hogy facsavart kelljen beletekerni) jócskán megnövelik az anyagszükségletet. Persze nem minden gyújtósnak megy, csak erre a célra már nem használható.

Másik bölcsesség: soha ne tervezzünk egy csavarhelyet, hogy azt többé úgy sem kell kitekerni. Az lesz az első a terepen, melyet oldani kell valamely probléma megoldásához. Tehát: soha! A két tanács keresztmetszete, mikor a görcsbe beleszakad a facsavar és a fejét vesztett csonkot a félig összerakott üvegház alól kellene kiszedni valahogy.

Ha végigolvassák ezt és kedvet kapnak táblaüvegből készíteni, akkor is lehet duplaüvegest konstruálni. Díszléc - üveg - távtartó léc- üveg - díszléc szendvicset kell készíteni. Lényeg, hogy a keret simuljon rá szorosan az üvegekre, rendkívüli mértékben merevíti a modult. A keret facsavarokkal lett összeerősítve, mindössze a két, középső keresztléc lett csapolva.

Valami van ezzel a fényképezőgéppel, mert a keret különben egyenes mindenhol. Egy kellően nagy asztalra elhelyezzük az üvegtáblákat és közéjük/köréjük vágjuk - csavarozzuk a léceket. Így biztosan mérethelyes lesz a szerkezet és szállításhoz ki tudjuk emelni belőlük a táblákat. A csavarokat kissé megoldva könnyebben megy majd.

Miután az asztalon összeépítettük a keretet, díszlécet szögelünk rá, ezek tartják vissza a kieséstől a táblákat, másrészt eltakarják a kiszökő meleg levegő elől a réseket. A szélső lécek keret+1 cm szélességűek és 6-7 mmm vastagságúak, a belsőkhöz 50*50 méretű lécet? gerendát? használtam alapanyagként. Levágtam belőle 7 millimétert, majd azt hasogattam, csak így volt gazdaságos előállítani a 40*7 mm takaróléceket.

Elégedetten konstatáltam a szoros, de mégis repedésbiztos kivitelezést. A belülről történő megfogatást 30*3 mm laposvasból oldottam meg. Akkora darabokat vágtam, melyre rá lehet húzni egy bicikli belsőből kivágott darabot, így nem kell ragasztgatni. A gumi kell, mert a fém és üveg találkozása sosem szerencsés.

Itt egy oldalsó szorítólemezt látunk, melynek furata a vázléc közepe+takarandó szélesség miatt oldalra került.

Ez viszont egy középső felfogató, ahol mindkét oldalra 1-1 centire nyúlik ki. A gumit lyukasszuk ki előzőleg, enélkül a facsavar belekapaszkodik és felcsavarja.

Szerintem korrekt megoldás. Azonban legközelebb - okulva az összerakás tapasztalataiból - mégis inkább mindkét oldalra takarólécek kerülnek, a tetőmodulokra mindenképp. A favázas - fém merevítőkkel erősített - megoldás előnye, hogy bárhol könnyen megfúrhatjuk és a modulok adják az önmerevítő vázat.

Két modul találkozásánál belül egy ház formájú cserépléc váz szolgál tartó-merevítő célra. Elméletileg bármekkora falat kialakíthatunk ezzel. Legstabilabb az egy modulhosszúságú üvegház,. Az oldalfalhoz csavarozzuk a homlokzatot és hátsó falat. A többmodulos méretnél már gondolnunk kell arra, hogy a tető tömege kifelé nyomja a falakat.

A tető oldalfalainak elkészítése ugyanilyen egyszerű feladat, ide már a nagyobb (97*67 cm) darabokat szántam. Központi elem egy tetőgerenda 50*50 lécből, melyre ráfekszenek a tetőmodulok. Derékszögű tetőt könnyű készíteni, mert minden összeillik. Ha szerencsénk van. Általában nincs.

Itt biztatóan egymáshoz illenek az alkatrészek. Problémák majd inkább terepen, összerakáskor jelentkeznek, mikor a kifelé nyomott oldalfalak néhány centis eltérést okoznak és ezt későn vesszük észre... A belső fémváz, vagy az olcsóbb megoldás - az oldalfalak ideiglenes összehúzatása - segít derékszögben tartani azt, amit derékszögnek szántunk. Sokat segít az is, ha figyelünk arra, amit csinálunk. Szmájli.

A tető háromszögeivel kapcsolatos megpróbáltatásokról olvashattak már az üvegdarabolós posztban. Összegezve az összes kínlódást, a legközelebbi alkalommal műanyagból vágom ki ezeket a részeket.

Végül összeállt valahogy az első verzió. Mérete 155*220 cm (3.4 m2). Oldalfal magassága 80 cm, legmagasabb pontja 155 cm. Tömege kb 150 kg. Már nem kell ritmikus gimnasztikai gyakorlatokat végezni, ahogy féloldalt behajolunk a felhajtható tetőjű kis palántanevelőbe, hanem valódi házba lépünk be. Ismétlem, megdöbbentően stabil lett minden irányban. Összerakása másnapján két utcányira a szélvihar vastag fát döntött egy házra, de az üvegházam rezzenéstelenül állta a természet - ahogy talán Verne fogalmazna - fékezhetetlen vad szilajságával támadó csapásait.

Azonban nem késett soká az első hardverfrissítés, mikor plusz egy modullal 5 m2 alapterületűre növeltem a méretét. Erről olvashatnak a folytatásban két hét múlva

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Egy hosszú és fárasztó hét végére értünk. Három munkanap mindenképpen túl hosszú ahhoz, hogy egymás után ledolgozzuk. De nincs mit tenni, az élet nem csupa móka és kacagás. Mi is igen elfáradtunk, ezért a mai poszt kicsit rövidebb lesz, egy fényképválogatást szedtünk össze.

A képeken ötleteket mutatunk arra, hogyan is éljük túl a munkás napokat. Igaz, most hétvége jön, de hát ha esetleg vasárnap nem lenne vége a világnak, akkor hétfőn újra indul a verkli, jobb felkészülni.

Az első néhány képen azt mutatjuk be, hogyan tudjuk megoldani a munkahelyi jelenlétet, úgy hogy közben máshol vagyunk:

Ha nagyobb a nyomtatónk, persze nagyobb méretben is gondolkozhatunk:

De ha mégis ott kell lennünk, akkor valahogy vidámabbá kell tegyük rabságunk idejét. Méghozzá a meglévő eszközök felhasználásával. Valami ilyesmire gondolunk:

De nemcsak magunkat kell lekössük, kollégáinkra is gondolni kell:

Látható, hogy egy igazi furdancsos feltalálja magát, ha nektek vannak hasonló, bevált ötleteitek, küldjétek be őket, közkincsé tesszük. (Ne feledjétek, az élet túl rövid ahhoz, hogy komolyan vegyük.)

Pihenjetek. Hallgassatok sok zenét, és menjetek koncertekre! Teli a város zenével.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

(A képek a Diply.com oldaláról valók.)

Pirx kalandjai megvolt? Emlékszünk a fantasztikus filmsorozatra, a felnagyított konyhai krómedények és majolika virágcserepek közt tehenész gumicsizmában botladozó színészekre? Ne legyünk igazságtalanok, az Alfa Holdbázis és az Orion űrhajó kalandjai pont ilyen gagyinak tűnnek az idő távlatából, csak több keret állt rendelkezésükre a műszerfalba épített vasalók számára.

A blue screen technika kezdeti időszakában még látszottak a kék (később zöld) háttér előtt felvett jelenetek hibái, de aztán kiokosodtak a videoszerkesztő rendszerek. Házilag is barkácsolhatunk ilyen effekteket. Előtte azonban tekintsük meg "Pirx kalandjai" ajánlóját.

A technikai megoldás egyszerű. Zöld háttér előtt vesszük fel a jelenetet, amit egy filmvágó- vagy célszoftver behelyettesít a kiválasztott tájjal. A sok dínós, transzformeres, űrhajós jelenet helyett egy emberibb környezettel példálózom, a Nagy Gatsby lenyűgöző városi jelenetével. Egyben örüljünk együtt! Ugyan már ennél a filmnél aktuális lett volna, de Leo végre magkapta!!

Nagyon szép, de mennyibe kerül nekem mindez? - kérdezheti egy green screen reklámban az aggódó producer. 2.2 milliárd forintból kijön mindenestül és ezért megkapja a fantasztikus Udo Kier és Otto Götz párost is. Ennyiből készült a szórakoztató Iron Sky mozifilm, mely még mindig csak hobbi-amatőr kategóriájú alkotásnak minősül.

Lehetne olcsóbban? 1600 Ft megfelel? Rátérve a barkácstémára, oktatófilm következik leendő filmrendezők részére. Már csak forgatókönyv, díszletek és színészek kellenek.

Ha nem volt elég, itt egy másik bemutató, mely a zöld vászon felrögzítését és a bevilágítást is megmutatja.

 Itt a szoftveres utómunkáról láthatunk rövid tanfolyamot.

Ez a filmrendezősdi is olyan előrelépés az általános világboldogság felé, mint a személyi számítógép, a filléres szintetizátor és még számos terület, ahol régebben mechanikus-analóg, azaz drága és nehezen hozzáférhető eszközöket, tudást kapunk kezünkbe. Nemere, Zsoldos fantasztikus regényei ötlenek fel, ahol az emberek testhez tapadó műanyag rucikban téblábolnak a steril űrállomásokon, a bölcs Világkormány uralkodik és az emberek munkáját a robotok végzik el. Ők pedig művészetekkel és tudományokkal foglalkoznak szabadidejükben.

Szkeptikus hangulatban ilyenkor megjegyzem, hogy így is tele van szeméttel az Internet (ez nem önkritika), hátha még másik hatmilliárd ember is odaöntené novelláit. Persze, a kommerciális Transzformers sorozat is egy nézhetetlen hulladék, ezért minden amatőrt megillet az első próbálkozás joga. Ha valakinek a filmrendezéshez van kedve, próbálja ki és mutassa be, a technika és olcsó eszközök már elérhetőek. Annyira azért nem rossz ez a világ. Mi a véleményük?

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.