Egy barkácsblogot azért többnyire olyanok olvasnak, akik maguk is szeretnek fúrni-faragni. Lehet, hogy egy-egy témához jobban is értenek nálunk, másokhoz viszont még annyira sem. Ezekben az esetekben pedig megoldás és tanácsok kellhetnek. Vannak akik ilyenkor hozzánk fordulnak, és az is megesik, hogy tudunk tanácsot adni. Most arra bíztatunk mindenkit, használja bátran a Furdancs Facebook-oldalát. Tekinthetjük akár úgy is, hogy ez is egyfajta szerszám. És hogy miért gondoljuk, hogy ez egy eszköz lehet a kezünkben? Elmondjuk.

A poszt apropóját az szolgáltatta, hogy jött szinte egy időben két olvasói kérdés is, mindkettő korábbi témánkkal kapcsolatban. Az egyik e-mailben, a másik egy poszt alatt kommentben. Mindkettőben tanácsot kértek egy-egy probléma megoldásához. És ehhez kapcsolódóan kerül szóba a Furdancs Facebook-oldala. Ugyanis többször megtörténik, hogy ha egy régebbi posztunkkal kapcsolatos kérdést tennétek fel, azt az adott poszt alatt teszitek, kommentben. Ami jó, de belátható, hogy itt igazából csak a posztok megjelenése utáni pár napban olvassák igazán sokan az adott témához érkező kommenteket. Ha egy régebbi bejegyzést találtok, mondjuk a hónapokkal ezelőtt írott kivetőpántos írásunk, és azzal kapcsolatban kérdeznétek valamit, akkor azt általában már csak a poszt írója látja (sőt, a komment beállítások miatt néha még ő sem), a többi olvasó nem bukkan rá. Pedig épp ez volna a nagyszerű egy ilyen közösségben, hogy egymásnak is lehet tanácsot adni.

A Facebook-oldalunkat viszont minden felhasználó eléri, és ahogy nézzük, egy-egy megosztást valóban sokan is néztek meg. Tehát a Facebook használható volna akár a klasszikus fórumok kiváltására is, a mi esetünkben ez lehetne a Furdancs fórum oldala. Ráadásul a Facebookon lehet mellékelni/feltölteni képet, videót, tehát itt bővebb lehetősége volna a kérdezz-felelek résztvevőinek, mint a kommentek között.

Tehát arra biztatunk minden Furdancs olvasót, bármilyen kérdése van valamelyik korábbi írásunkhoz kapcsolódóan, vagy akárcsak nagy általánosságban bármely fúr-farag kérdéssel kapcsolatban, tegye fel bátran a Facebook-oldalunkon. Mi biztos reagálunk rá, de lehet hogy a többi olvasónak még a mienknél is jobb ötlete/tanácsa lesz. A posztjaink végén olvasható szokásos felhívás tehát most különösen ide illik:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.  

Ezt az írást egy ismerősünk, Zsófi küldte, aki bizony tele van folyamatosan megvalósítandó fúr-farag tervekkel, és ezeket el is készíti, ha maga nem boldogul, addig hajkurássza segítségére számbavehető ismerősöket, amíg össze nem jön, amit elképzelt. Minket is megkérdezett az alábbi ötlete megvalósítása előtt, de mire hozzáláttunk volna, ő már meg is valósította.

Alábbiakban Zsófi sorait olvashatjátok:

Előre bocsátom, hogy eredetileg eszem ágában sem volt megírni ezt az írást. Mi csak egy kis barkácsolásra készültünk, épp ezért a gyártás folyamatáról nem is készült képanyag. De Thoreau noszogatott, hogy ez milyen jópofa poszt lenne, így engedtem a kérésnek. Ettől persze kép nem lett több, de talán a végeredményt bemutató képek is elegendőek a szöveg érthetőségéhez. 

Vasárnap délután egy kedves ismerősömmel találkoztam, akinek a segítségét kértem egy ritmushangszer elkészítésében. Egy úgynevezett „stompbox”-ról beszélünk, amit akár hívhatunk egy láb-cajonnak is. Vélhetően több olvasónk van, aki a stompboxról még nem is hallott. Tapasztalatom szerint a zenészek között is csak kevesen ismerik. Szóval, kezdjük az elején. A cajon egy akusztikus zenében használatos dob. Egy doboz, amiből általánosságban két, alapvetően más jellegű dobhangot, a lábdobot - mély basszus - és a pergő dobot - csengő, élesebb hang - lehet előcsalogatni. Ez egy téglatest alakú, álló eszköz, amin a használója terpeszben ül és az előlapot (többnyire rétegelt falemezből készült vékonyabb felületet) üti tenyérrel/ujjakkal. Belül vagy a doboz aljától a tetejéig feszül egy basszushúr, vagy a pergődobok alján használt, rezgő hangot adó sodronyt (fémszemekből összefűzött több sávos láncsor) tesznek a doboz belsejébe. Tehát ez a hagyományos cajon. A stompbox hasonló elven működik, de kicsit el is tér azért, mert itt már elektronikát is fellelhetünk. (Létezik persze elektroakusztikus cajon is már, de most azt ne keverjük ide.) A stompbox esetében is a doboz teste adja a rezgést, amit egy kis hangszedő felerősít, hogy jól hallható legyen. (Lévén, hogy ez jóval kisebb testű doboz, erősítés nélkül nem keletkezik kellő hangerő.) Ez a szerkezet főképp arra szolgál, hogy egy mély – lábdobszerű - basszus hangot tudunk ütni/taposni lábbal, gyakorlatilag saját magunkat vezetve-kísérve, miközben gitározunk.

Jó ideje már, hogy egy barátnőm mutatta az egyik zenés videóban ezt az eszközt, akkoriban rá nem bírtunk jönni, mi az, és vajon hogy hívják, hol lehet beszerezni? Nekiálltam hát hangszerboltokban, zenészektől érdeklődni, de nem sokan tudták a választ. Végül egyik hangszerépítő ismerősöm felfedte a titkot, ez egy stompbox. Úgy sejtettem, ilyet inkább mindenki magának csinál, hangszerboltban nem fogom tudni beszerezni, megcsinálom hát magamnak – alapvetően egy meglepetés ajándékként készült volna a videó felfedezőjének. Utána néztem hát a neten, találtam is mindenféle „hogyan készítsünk” videókat a témában. Viszont én itthon nemigen rendelkezem sem asztalos- sem elektrotechnikus műhellyel, keresnem kellett hát valakit, aki segít fizikai formába önteni az ötletem. Végül most vasárnap egy volt iskolatársammal nekiültünk a misének. Be kell valljam, a dobozt nem mi készítettük. A videókban sok helyen szivardobozokat használtak, így sejthető volt, hogy a vékonyabb lemezből készült doboztest jót tesz a belül kialakuló rezgéseknek. Viszont én nemigen szivarozok, pláne nem dobozszám. Így a dobozt, némi netes keresgélés után, egy hobbiboltban vettem. A kivitele szép és jó, azonban miután ez egy díszdoboz, nagyon vékony volt a fedlap, sejtettük, az szinte azonnal be fog szakadni, ha elkezdünk tapicskolni a hangszeren, szóval kellett valami erősítő réteget oda beszerelni.

Kerestünk egy megfelelő deszkalapot, méretre vágtuk. Először az elektroműszerész barátom által összerakott elektronikai 'berendezést' – ami egy 6.3-as jack aljzatot, egy hangerő szabályzót, és egy hangszedőt (ami egy 27 mm-es piezo pickup) tartalmazott - próbáltuk ki. Nagy örömünkre a dolog működött, a hangszedő által összegyűjtött rezgések megszólaltak az erősítőn keresztül. Ezután a már a helyén, az utólagosan megerősített doboztetőben próbáltuk ki, de itt hamar kiderült, ez a módosítás után már túl vastagnak bizonyult, túl sok rezgést csillapított, nem jött át eléggé a dobolás ereje. Vágtunk hát egy nagyobb kört a bélelő fa közepére, és a vékony doboztető közepére ragasztópisztollyal beragasztottuk a hangszedőt. Így a szükséges fizikai erősítés azért megmaradt, viszont a doboz közepén elég vékony a lemez a rezgések átviteléhez. Előzetesen persze bemértük és bejelöltük a dobozon a hangerőszabályzó (később ez kapott kívül egy kényelmesen tekerhető potméter sisakot) és jack aljzat helyét, amit kifúrtunk és belehelyeztük az oda valókat. A méretre vágott erősítést faragasztóval felragasztottunk a fedlap belső felére, súlyokkal megpakolva kb. 2 órát száradt. Megvolt tehát az összes szerelni való, a hangszedőnk is a helyén. A csúszásgátlás érdekében ragasztópisztollyal felrögzítettünk négy gumi darabot a doboz alján a négy sarokra.

Egy délután alatt el is készült az akusztikus zenéhez való, ritmusadó, tónusos, mély lábdob hangú stompboxunk!

Ennyi tehát Zsófi története. A magam részéről még annyit fűznék hozzá, hogy közben mi is elkezdtünk építeni ez ilyen szerkezetet, de a korábban már beharangozott cajon építésének ötletét sem felejtettük el. Mindkét – és minden hasonló alapvetően akusztikus – eszköznél azt érzem a legkritikusabbnak, hogy a doboz kivitele, anyagválasztása, belső kialakítása határozza meg a hangszínét. Aki hallott már profi cajont, az tudja, hogy micsoda fantasztikus hangokat, hangzást lehet ezekből kicsalogatni. Azonban ha a sok munkával megcsinált dobozunk nem úgy szól, ahogy kellene, sokat utólag nem lehet javítani a dolgon. Szóval az első darab elkészítése mindenképp rizikós, érdemes egy már bevált modellt lemásolni, így azért akkora gond nem lehet, közben pedig okosodunk a témában.

A poszt végére azért ideteszünk egy videót ahol egy igazi cajonon játszanak, inspiráló, azt hiszem:

Zsófi különben nemcsak barkácsol, hanem például koncerteket fotóz, és ír is róluk. Akit érdekel az ilyesmi, nyugodtan kattintson a linkekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Nemrég írtunk pár karácsonyi ajándéktippet, ezek egyike volt az a szerszám, amelyről most külön is szólunk. Azt minden barkácshajlamú olvasónk tudja, hogy rengeteg olyan finom munka adódhat a ház körül, amihez a hagyományos szerszámok túl nagyok, túl robusztusak. Az ilyen munkákhoz célszerű egy finomabb berendezés beszerzése. Persze ezek a munkák is lehetnek sokfélék. Fúrás, csiszolás, marás, vágás is szóba jöhet, minden feladatra venni egy mini méretű célgépet nem biztos hogy járható út. A most bemutatott gép talán segít ezen a gondunkon.

Jómagam gyerekként kacérkodtam a modellezéssel, műanyag maketteket és fából készült járműveket is építettem. Az akkor elérhető szakkönyvekben sokszor szerepeltek olyan műhelyek, vagy inkább műhelyasztalok, amelyek több, kifejezetten finom munkára kitalált kisméretű motoros szerszámot is tartalmaztak. Persze ezek a szerszámok még eléggé elérhetetlenek voltak (eleve drágább, német gyártmányú szerszámokról volt szó, Kínában akkoriban még inkább rizst gyártottak csak), de mindig vágyakozva néztem a képeket.

Később persze lett mindenféle szerszámom, de ez a miniszerszám kategória valahogy kimaradt. Láttam ugyan ilyeneket folyamatosan a boltokban, de az ismert jónevű gyártóktól származó gépek továbbra is túl drágák voltak, a különböző noname termékek viszont nem tűntek igazán meggyőző minőségűeknek. És persze az is igaz, hogy annyira nagy szükségem már nem volt ilyen szerszámra, modellezni már rég nincs idő. (A nyitóképen látható hajó már vagy három éve félkész állapotban várja vízretételt.)

Most azonban a kezembe akadt az Extol gyártotta mini gép és a hozzájáró tartozékkészlet. És a gyerekkori vágyak után végre módom adódott kipróbálni egy ilyen szerszámot.

A szerszám egy viszonylag kis méretű motortestből, - amely akár 32000 1/perc fordulatra is képes - és egy flexibilis cső végén ülő vastag tollat formázó tokmányból áll. A gép önmagában is használható, még épp meg lehet fogni, a szerszámok a cserélhető befogópatronok segítségével közvetlenül is befoghatóak. De ha igazán finom munka adódik, netán szűk a hely is, akkor érdemes a flexibilis hosszabbítót használnunk.

A gép meggyőző minőségű, a felhasznált anyagok és az összeszerelés is példás. (Egy ilyen szerszámnál nagyon fontos, hogy minimális rezgéssel működjön csak, hiszen ha mondjuk egy milliméternél is kisebb átmérőjű lukat kell fúrjunk, akkor a tényleg pontos, rezgés és kitérésmentes munkára van szükség. Ezzel itt nincs baj, a használati útmutató ráadásul külön taglalja, milyen szabványok és metódus szerint is mérték a rezgéseket, láthatóan nagy hangsúlyt helyeznek erre.) A motor lágy indítású, szénkeféi a burkolat megbontása nélkül cserélhetőek.

A szerkezet egy szép nagy, tartozékokkal és szerszámokkal teli dobozban érkezik. Tényleg sok minden van benne, és bár itt a blogon én általában a gépekkel adott gyári tartozékokat nem szoktam ajánlani, de ez esetben mégis jó, hogy ezeket megkapjuk, egyrészt mert van pár elég speciális tartozék is a dobozban, másrészt mert legalább látjuk, mi mindenre is jó a gép. Mert bizony sok mindenre jó!

A teljesség igénye nélkül:

• fúrás (mindent fúrhatunk vele)
• marás (elsősorban fa és műanyag)
• csiszolás (csiszoló feltétből van a legtöbb, minden anyaghoz és munkához találunk tartozékot)
• darabolás (mini flex koronggal fémet vagy kerámiát, követ is vághatunk)
• tisztítás (mini drótkorongokkal)
• polírozás (még egy kis tégely polírozó paszta is van a készletben)

Szóval tényleg sok mindenre jó egy ilyen gép. Normál javítási munkáknál is jöhet jól, hiszen tényleg alkalmas finom munkára, furatok készítésére, felületek finommegmunkálására, apró finom tárgyak tisztítására és polírozására, forrasztások előtti tisztításra, de az igazi terepe talán az alkotás, az új, akár művészi kivitelű tárgyak létrehozása. Ez lehet egy fából készült kis szobor, vagy épp egy apró, steampunk stílusú fém dísztárgy. Tényleg végtelen felhasználási területet találhatunk.

A végkövetkeztetés az, hogy mindenképp ajánlott, annál is inkább, mert igazán kedvező áru mini köszörűgépről van szó, egy tényleg sok tartozékot tartalmazó készletben. A gyártó az Extol, egy feltörekvő, de már többször bizonyított, korrekt itthoni képviselettel és szervizháttérrel rendelkező márka.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Most, hogy végigvettük, hányféle szempontot is kellene figyelembe venni egy sörkollektor építésénél, itt az ideje, hogy hozzálássunk a sajátunk építésének. Ezt persze tudományosan, gondosan méretezve kellene elkészíteni. Azonban a helyzet az, hogy a korábbi értekezésünkben összeszedett rengeteg szempont igen sokrétű háttérmunkát igényelne. Konkrét számítások, amelyek alapján el lehetne indulni, sem nagyon léteznek. Ezért aztán arra jutottunk, hogy a mi projektünk egy olyan kollektor lesz, amiben több minden is változtatható/cserélhető lesz. És ha elkészül, elkezdünk mérni. Aztán hátha kikerekedik ebből az egészből valami használható segédanyag az utánunk következőknek...

Ezen kollektorok egyik számottevő előnye, hogy viszonylag alacsony költséggel elkészíthetőek. Az első ilyen kollektoroknál például kifejezetten ajánlották a netes források a bontásból származó, hagyományos, gerébtokos ablakok és tokjaik használatát. A tokok képezték a kollektor keretét, a külső ablakszárnyak az üvegezett fedelet. Csak egy hátlemezre és pár deszkára volt szükség, no meg persze a csöveket adó sörösdobozokra. Való igaz, hogy egy ilyen őskollektor gyakorlatilag nulla költséggel, pusztán a saját kezünk munkájával elkészülhetett. Miután egyedi darabokról volt szó, nem igényelt túl sok tervezést sem, inkább némi improvizációs készséget.

És amikor elkészült, a belőle a szobába bekerülő meleg levegő mindenképp pozitív érzéseket keltett a készítőben, fel sem merült a 'megtérülés' és a hatékonyság kérdése, hiszen valóban ingyen energiát használtunk.

Azonban, ahogy látom, mostanában már számít a külcsíny is. És ha már szépet építünk, akkor a bontott anyagok kevésbé jönnek szóba, tehát vásárolni kell a hozzávalókat. Ha pedig pénzt adunk ki, akkor bizony már szóba kerül a hatásfok, szóval tervezni kell. Azonban, mint írtam, sörkollektorok esetén igazán jó tervezési segédletek nincsenek, inkább konkrét mérési adatok, egy-egy eszköz használatával összegyűlt tapasztalatok. Vannak viszont ajánlások a 'hivatalos' légkollektorokat, levegős fűtési rendszereket gyártó cégek honlapjain. Ökölszabályként ajánlják az 1:10 szabályt, tehát egy négyzetméter felületű kollektor lehet alkalmas 10 nm lakóterület (kiegészítő) fűtésére. De ezek a cégek is hangsúlyozzák, hogy az ingatlan hőszigetelése, belmagassága, a belső elrendezése mind-mind komoly különbségeket jelent. Szóval ezzel sokra nem megyünk.

De ha mégis ellenálhatatlan vágyat éreznénk mérnöki énünk kiteljesítésére, nincs azért veszve minden, hiszen a kollektoron átáramló levegő tekintetében már találatunk számolni valót. A ventilátorok és a légszállítás méretezése komoly tudomány, az alábbi linken találunk is egy helyes, képletekkel kellő módon megtömött segédanyagot a számoláshoz:

http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/5_2699_011_100930.pdf

És akkor lássuk a Furdancs projektjét:

Esetünkben végül a szokások és az intuíció mellett tettem le a voksom. Az nagyjából általános, hogy a két méter körüli csőhossz az ideális. Legfőképp azért, mert ez a méret még viszonylag kezelhető. A kollektor szélességére pedig az egy métert ajánlják a legtöbben, mert a két négyzetméter felületű kollektor még viszonylag kis méretű ventillátorral meghajtható. És a 2:1 oldalarány amúgy is nagyon komolyan és mérnökösen mutat. Azonban van ennél nyomósabb ok is erre a méretre. Azt írtam már korábban, hogy a kollektor fedésére a 2mm vastag, UV védelemmel ellátott polikarbonát lemez a legalkalmasabb, mert ez még ilyen vékony változatban is sokkal többet kibír, mint egy jóval vastagabb - ezért a napfényt is jobban szűrő - üvegtábla. (Közbevetés, mielőtt valaki megjegyezné: igen, a polikarbonát pont hőre lágyuló műanyag! Viszont ezek az építőlemezek -40 és +115 celsius fok között használhatóak, ami nekünk vélhetően elég lesz.) Szóval, a polikarbonát annyira nem olcsó, és táblaméretben forgalmazzák. Következésképp érdemes a kollektort olyan méretben elkészíteni, ami a polikarbonát lemez méretéhez illik.

Táblaméret többféle van, például 3050x2050, 2050x1250, 2050x1520, 1020x1015 méretek, de ez forgalmazótól és főképp gyártótól is függ.

Most úgy tűnik, én a 1020x1015 méretet választom, és két táblából fedem be a durván két négyzetméteres kollektort. Egyrészt azért, mert ekkora táblákat könnyű beszuszakolni a kocsiba, másrészt azért, mert ha mégis valami sérülés érné a kész kollektort, jó eséllyel csak egy fél táblát kell cserélni. Ráadásul így a két fedőlemez találkozásánál szükség lesz egy osztólécre, ami a csöveknek is ad egy plusz támasztást. Bár polikarbonátból nagyon sokféle többrétegű, cellás változat is van, ami hőszigetelés szempontjából nagyon előnyös, de nekünk most többet ér a minél jobb fényátbocsájtó képesség, úgyhogy nem ezeket a szemrevaló változatokat használjuk, hanem sima víztiszta, 2mm vastag lemezt.

És hogy miből lesznek maguk a csövek? Hát, nem italosdobozból...

Hanem macskakajás konzervdobozokból! Hogy miért? Elmondom, de előre bocsátom, hogy ez a projekt intuíción alapuló fele. Szóval, megítélésem szerint a konzervdobozok számos előnnyel rendelkeznek. Az első, hogy nagyon könnyű belőlük csövet készíteni, hiszen a konzervdobozok két vége egymásba illeszkedik. Egy konzervnyitóval kinyitjuk az aljukat is, eltávolítjuk a fenéklemezt, és ezután elegendő csak egy kis tömítő-ragasztó anyagba mártani a doboz végét, és szépen rányomni a következőre. Sokkal egyszerűbb és pontosabb az illeszkedés, mint az italosdobozok esetében. Aztán, ezeknek a dobozoknak az oldalfala hullámos. Meggyőződésem, hogy ez nagyban növeli a hőátadás képességét, hiszen jelentősen nagyobb a felület, mintha sima lenne a cső oldala. További előnyük, hogy nálam nagyon-nagyon sok van belőlük...

Van talán hátrány is, ez igaz. A konzervdobozok vastagabb oldalfallal rendelkeznek mint az italosok, tehát nagyobb a hőtehetetlenségük. Azonban véleményem szerint ez abszolút elhanyagolható különbség, a rendszer talán 1-2 perccel később éri el az üzemi hőmérsékletét, a folyamatos üzemben ennek nem lesz jelentősége.

A 400 grammos töltősúlyú konzervdobozok mérete is jónak tűnik, netto 10,5 cm a hosszuk (egymásba dugva, az átfedést levonva) és 7,4 cm a külső átmérő. Vagyis egy durván két négyzetméteres kollektorhoz kell vagy 200-220 doboz. Itt elég sok éhes macska van, talán összejön ennyi doboz. Ahol meg nem, ott itt az ideje befogadni minden szembejövő kóbor jószágot, esetleg összefogdoshatjuk a szomszéd macskákat is, és utána már csak venni kell nekik rengeteg konzerv ennivalót. 

A kollektor további alkatrészei a megszokott anyagokból kézülnek. A káva fenyődeszkából, a hátfal OSB lapból. A levegőgyűjtő csatornák a láda két végén valószínűleg alumínium lemezből hajtogatódnak.

A kollektor belső hőszigeteléséhez a Knauf Isolation segítségét kértem. Több megoldás is felmerült, hiszen ma már döbbenetesen jó hőszigetelő anyagok is elérhetőek. Mindenesetre igyekszünk okosan választani, mert bár egy mintakollektor elkészítésénél az esetleges költségek kevésbé számítanak, de azért mégsem lehet mindegy, mennyibe is kerül a felhasznált szigetelés. És az is fontos, hogy ezt az anyagot bárki be tudja szerezni, a szükséges – nyilván nem építőipari – mennyiségben is.

Fontos lesz még a szabályzó elektronika. Ezt már megtaláltuk, az alábbi viszonylag egyszerű kapcsolással kezdünk. Ez egy sima hőkülönbség kapcsoló, két rákötött hőérzékelő jelét figyelve kapcsol. Persze, ahogy azt korábbi, kínai elektronikákról szóló beszámolónkban írtuk, jóval komplexebb szabályzást is létre lehetne hozni, akár egy komplett kis Raspberry miniszámítógép felügyelete alatt. De most úgy látom, az egész feladat messze nem annyira bonyolult, mint amennyi munkába kerülne egy ilyen összetett vezérlés megalkotása, pláne a szükséges programozása. De persze ez a véleményem még változhat.

A ventilátor még kérdéses, azért a fent linkelt .pdf oldalakat én is átnyálazom. Mindenesetre valami viszonylag könnyen és olcsón beszerezhető darabot keresünk, amely bírja a folyamatos üzemet és nem nagyon zajos. A tapasztalatok alapján nem kell szívbajosnak lenni, nyugodtan keressünk nagyobb légszállítású modelt, a jól működő kollektort szép napos időben szinte lehetetlen túlhűteni, és nekünk amúgy is minél több meleg levegőre van szükségünk, mintsem kevés forróra. Vélhetően 12V-os típust választunk, a tápellátást egy desktop tápegységgel oldom meg, ilyen maradt a PC hangszóró projektből. (Nyilván ugyanolyan tápfeszültséggel üzemelő ventilátort kell keresni amivel a szabályzó elektronika is üzemel, ne kelljen kétféle táp egy ilyen egyszerű berendezéshez.)

Van ám még néhány érdekes kérdés. Kell néhány szűrő a redszerbe, de még ennél is fontosabb, hogy kikapcsolt állapotban a ki- és befúvő cső, ami a lakásból és a lakásba juttatja el a levegőt, lezárásra kerüljön, mert különben éjszaka, ha a falon kívül a kollektorban nagyon lehűlnek a csövek, a szoba meleg levegőjéből lecsapódhat bennük a pára. Ami előbb-utóbb kondentvízként is problémát okoz, de még nagyobb gond, hogy a klímákhoz hasonlóan itt is megjelenhet a penészedés és egyéb gombásodás. Ez pedig kerülendő, különösen hogy gyakorlatolag ezeket direktben be is fújnánk a szoba levegőjébe. Erre egy-egy automatikus visszacsapó szelep, amilyen például a fürdőszoba ventilátoroknál van, alkalmas lehet. Persze a levegő áramlásának ez sem fog jót tenni...

Következő posztunkban közzé tesszük a terveket, aztán jön egy kis szünet, amíg megépül a mintadarab. Erről is beszámolunk, utána megpróbálunk folyamatosan jelenteni a tapasztalatokról, és persze az esetleges menet közbeni változtatásokról is.

Sorozat korábbi posztjait Itt olvashatjátok:

1.  Beszélgessünk a sörkollekorokról!

2.  Sörkollektor 2 - kérdések

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Technológiai sorozatot kezdünk: 3D nyomtatás laikusoknak. Másfél éve írtunk először a témáról egy interjú keretében. A technológia már akkor ígéretesnek látszott, de az itthon kapható nyomtatók még kit (a vásárló által összeszerelendő) kiszerelésben is bőven 200e forinton felüli árcédulát viseltek. Ismerjük az átlagfelhasználót: elboldogul a számítógéppel, tervezni szívesen megtanul, de egy 800 (!) oldalas összeszerelési útmutató hibalehetőségeivel és fáradságával nem szívesen birkózik.

A kezdeti lelkesedést követően a hírekből is kikoptak a témáról szóló újdonságok. Vártam, hogy végre valamelyik profi nyomtatógyártó beszáll az üzletbe és szabványos, háttértámogatással ellátott, lehetőleg elérhető árú készüléket dob piacra, melynek kiforrott technológiája barátságossá teszi a különben sokváltozós nyomtatási folyamatot.

Ehelyett azt olvastuk, hogy már a 87. fiatal csapat látott neki pénzt gyűjteni az Interneten egy új típus kifejlesztésére, ami különben semmiben sem különbözik a lassan klasszikussá érett Replicator, K800, stb. készülékektől, csak most már ők is szeretnének valami pénzt szakítani az iparágból. Nagyon felszínesen ráláttam egy amerikai megrendelésre, itthon készült alkatrészekből álló x+1. típus tervezésének haladására. Összegezve: végtelen ciklusban újból és újból feltalálják a spanyolviaszt, Bangladesben összerakják, majd végül egymillióért árulják a neten.

- Na jó, irány Kína - mondta Marco Polo és az árérzékeny magyar vásárló. A legolcsóbb és épp  ingyen hajószállítással kapható példányok 220 dollár (63000 Ft) rendelhetők nettó. Ehhez Áfa+Vám+hazai szállítási költség társul. Kerekítsük 100e forintra, ami igen barátságos tétel. Innen válik ketté a potenciális vásárlók halmaza. Van, aki 1-2 hét hajóutat kivárva egy számára teljesen ismeretlen, hazai képviselettel nem rendelkező gyártótól megrendel egy terméket és utána a műszaki angol nyelven írt dokumentációt használva összeszereli-üzemelteti a berendezést. Ha elromlik (láttunk már ilyet) és még létezik a gyártó, akkor az egyediségénél fogva csak nála kapható alkatrészre várjon heteket, fizesse a szállítást és vegye a bátorságot megjavítani. Ezt a csoportot nagyra becsüljük, de többségünknek sem ideje - tudása - tapasztalata - szerszáma nincs utánozni őket.

Én a többséghez tartozom, aki inkább egy gyermekbetegségeit leküzdött, már bejáratott típust, itthoni telephelyről, magyar használati dokumentációval szerezné be és ezáltal háta mögött tudhatja a tanácsadásra, kellékbiztosításra képes kereskedőt.

Nos, ezekkel az elvekkel vágtam neki a vásárlásnak, de csak mert a Wanhao i3 nyomtató ára épp átlépte az árküszöböt, hogy a némi műszaki érdeklődéssel, kiforrott felhasználási tervekkel rendelkező átlagember számára is megfontolandó legyen a beszerzés. És nemcsak maga a berendezés anyagi valójában, hanem a magyar nyelvű tudásbázis, a garancia és a földrajzi közelségben lévő bolt is.

 A 3D nyomtatás - vagy legalábbis ez a készülék - eljutott oda (a későbbiekben a gyakorlatban bizonyítom), hogy nem csak egy szűk, felkészült réteg használhatja gond nélkül. A fotósorozat is a legelső, beállításokat - problémát nélkülöző nyomtatás folyamatát mutatja. Megvalósul tehát a 2D nyomtatók világában természetes folyamat, hogy kifizetem a rakás pénzt, hazaviszem, bekapcsolom és megy.

Mire számítsanak a folytatásokban? A konkrét géptípusról és az elvekről olyan részletesen olvashatnak a bolt weblapján, hogy időpazarlás lenne megismételni ezeket. Inkább azokról a kérdésekről, melyek az érdeklődőben felmerülhetnek: Mire jó? Mennyire tartós? Mennyibe kerül üzemeltetni? Melyik szoftverrel tervezzek és milyen anyaggal nyomtassak? Számos gyakorlati példán keresztül szeretném bemutatni használhatóságát gépészeti kiegészítőktől a makettezésen keresztül a művészeti - úgynevezett - önkifejezésig.

Az elveket saját gépem tapasztalataival illusztrálom, aminek kipengettem az árát, tehát nem fogom elhallgatni a problémákat. Ettől függetlenül a bolt megtámogatta az ismeretterjesztést némi kellékanyaggal és technikai segítséggel, így feltüntetjük szponzorként őket.

Sorozatunkat a 3D nyomtató shoppe szaküzlet támogatja.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A társasházak korszerűsítésével akár 60%-kal is csökkenthető lenne a lakások energiafelhasználása - ez derül ki az Energiaklub nemzetközi projektjének eredményeiből, amelyben konkrét épületeken vizsgálták a felújítási és megtakarítási lehetőségeket, valamint az alacsony beruházási kedv okait. A lakóközösségek ugyan nyitottak a korszerűsítésekre, ám a pénzügyi lehetőségeik korlátozottak, sokaknak már az előkészítés költségei is megterhelőek. Az Energiaklub és a Magyar Energiahatékonysági Intézet legfrissebb kutatása szerint a lakosság közel kétharmada nem vág bele otthona korszerűsítésébe az elkövetkező három évben, ha ehhez csak saját megtakarításaira és hitelekre számíthat. Az elavult épületállomány megújulására vissza nem térítendő állami támogatások nélkül nincs esély. Az állam felelőssége tehát igen nagy, a rendelkezésére álló erőforrások megfelelő felhasználása akár 25000 új munkahelyet és akár 70 milliárd forint költségvetési bevételnövekedést eredményezhetne.

Felújítással akár 60%-os energiamegtakarítás is elérhető

A 2015-ös párizsi klímacsúcson a világ vezetői egyértelműen az éghajlatváltozás megfékezése mellett tették le a voksukat. Magyarországnak is elemi érdeke, hogy javítson az ország energiahatékonyságán, ha pedig gyorsan és eredményesen szeretne jelentős energiamegtakarítást elérni, erre a lakóépület-állomány korszerűsítése a jó megoldás. A kétezres évek eleje óta alig javult a magyar otthonok energiahatékonysága A  lakossági energetikai felújítások száma nemcsak nálunk, hanem az Európai Unió más országaiban is alacsony.

Az  Energiaklub „Energiahatékonyság közösen” nemzetközi projektjében hat európai ország közösen vizsgálta az alacsony beruházási kedv okát és a felújítások elé gördülő akadályokat. A magyarországi programba négy társasházat választottak be, melynek lakóközösségei ingyenesen jutottak hozzá az induláshoz szükséges energetikai felméréshez és egy megtakarítási számításokkal is alátámasztott javaslatcsomaghoz. Az épületeken végzett mérések is alátámasztják, hogy a korszerűsítés nélküli házakban hatalmas, műszakilag könnyen kiaknázható potenciál van.

„A vizsgált épületek között van olyan, amelyben egyszerű hőszigeteléssel és ablakcserével akár 62% energia- és ugyanilyen arányú rezsiköltség-csökkenést lehet elérni. Ez évente több mint 3 millió forint megtakarítást jelent a lakóközösségnek, lakásonként pedig 100 ezer forinttal marad több a háztartásoknál. Az öt energetikai osztállyal jobb besorolásba kerülő lakás piaci értéke is nagyobb és gyorsabban értékesíthető” - mondta Czabarka Mihály, a Projektdoktor ügyvezetője.

Társasházak esetében az egyik alapvető probléma, hogy nagyértékű, bonyolult beruházásról kell sok szereplőnek döntést hoznia. Ez csak gondosan előkészített és kidolgozott koncepció alapján, megfelelő információ birtokában és többlépcsős egyeztetés után lehetséges.

A jó szakember kulcskérdés

Az Energiaklub a projekt keretében elkészített egy projektmenedzsment útmutatót, amely a lakóközösségek vezetői számára jelent hasznos segítséget. Végigvezeti az érintetteket az energetikai korszerűsítés teljes folyamatán, kapaszkodót nyújt a beruházás menedzseléséhez a döntéselőkészítéstől egészen a kivitelezésig (Az útmutató innen letölthető). Több tízmillió forintos társasházi beruházásnál egy félresiklott építkezés súlyos anyagi válságba sodorhatja a lakókat, pótmunka igényekkel szembesülhetnek és kiderülhet, hogy a felújítások nem az előre várt megtakarítást hozzák.

„A jó tanácsadó elengedhetetlen egy beruházás indulásánál, segítségükkel a költségeket és a kivitelezés időtartamát is kordában tarthatjuk, így biztosítható a műszaki minőség és az elvárt megtakarítás mértéke. A szakemberek rendszerben gondolkodnak tudják, hogy az adott termékek milyen tulajdonságokkal rendelkeznek és hogyan fognak együttműködni a beépítést követően. Cégünk közel 6000 szakember képzését végzi évente” - hangsúlyozta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.

Bár a lakóközösségek nyitottak és igénylik is a szakértői segítséget, sokszor már az előkészítés költségei is megterhelőek számukra.

„Azt tapasztaltuk, hogy a legnagyobb akadályt a magas beruházási költségek jelentik, vagyis a financiális kérdések egyértelműen kerékkötői a korszerűsítéseknek. Ez még a gazdagabb országokban is probléma. A projekben résztvevő briteknél is kiderült, hogy az állami források hozzák meg a beruházási kedvet. Nálunk is erre lenne szükség” - mondta Király Zsuzsanna, az Energiaklub projektvezetője.

A vissza nem térítendő támogatások szükségességét támasztja alá az Energiaklub és Magyar Energiahatékonysági Intézet frissen megjelent lakossági kutatása is. A megkérdeztettek közel kétharmada mondta, hogy csak saját megtakarításaira vagy hitelekre támaszkodva nem tud belevágni otthona korszerűsítésébe.

„A vissza nem térítendő pályázati források feladata a hiányzó önerő pótlása és a megtérülési idő lerövidítése. Enélkül a beruházások nagy része elmarad, vagy kényszermegoldások születnek. A közel négymilliós hazai lakásállomány további elöregedésének megállításához, energiahatékonyságának jelentős javításához évi 100 ezer otthon megújulására lenne szükség, de csak visszatérítendő támogatással nem indul el a felújítási hullám” - mondta Szalai Gabriella, a MEHI munkatársa.

Az energetikai felújítás minden szereplőnek haszon

A szakemberek szerint a lakossági energiahatékonysági beruházások hatással vannak a magyar gazdaság helyzetére, munkahelyeket teremtenek, és költségvetési bevételt eredményeznek. A vissza nem térítendő támogatásokból elköltött minden adóforint többszörösen megtérül. Németország 2010-ben 1,4 milliárd euróval támogatta a lakossági ingatlanok komplex energiahatékonysági fejlesztéseit. Ennek köszönhetően 340 ezer új munkahelyet teremtett, 5,4 milliárd euró adóbevétel többlet keletkezett, vagyis a befektetés ötszörösen megtérült.

„Számításaink szerint Magyarországon évi 64 milliárd forintból el lehetne indítani egy olyan programot, amely már a második évtől többszörösen megtérül. Évi 25 ezer új munkahely létesülne, akár 70 millárd forint költségvetési bevételt jelentene, fellendülne az adózott építőanyag forgalom, és segítené a kis-és középvállalkozásokat is” - emelte ki Kanyuk László, a Knauf Insulation Kft. marketingvezetője.

A beruházások hatására az ország földgázimportja akár 4%-kal csökkenne, pozitívan hatna a kibocsátott  üvegházhatású gázok mértékére, a szén-dioxid-kibocsátás csökkenése nyomán pedig az állam további kvótabevételekre is szert tehet. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A fúró élét rendszerint folyadékkal hűtjük. Legjobban a víztartalmú folyadékok hűtenek, mert 100 °C-nál a víz elgőzölög és hőmennyiséget von el. A hűtőanyag szappanos és olajos alkotórészei hűtéssel együtt a kenést is elvégzik, s így sima furatfal keletkezik. A hűtő- és kenőanyagokat a fúrandó anyagnak megfelelően kell megválasztani.

A különböző anyagokhoz felhasználandó hűtő- és kenőanyagokat a táblázat tartalmazza.

A fúrótörések okai

A fúrótörések többnyire a túlterhelés következményei. A túlterhelést többféle ok idézheti elő. Keletkezhet egyszerűen abból, hogy helytelenül választottuk meg az előtolást, az ebből származó forgácsoló erő így olyan nagy igénybevételt jelent, amekkorát a fúró már nem bír el. Fúrótörést okozhat a munkadarab lyukacsossága, továbbá ha a fúrókifutás a furatra ferdén elhelyezkedő felületen van, vagy ha a forgács eltenni a csigafúró hornyait. Akkor is bekövetkezik, ha a furat hosszabb, mint a fúró dolgozó része. Fúrótörést okozhat a fúróorsó holtjátékából származó hiba.

Ha a fúróorsó tengelyirányú támasztócsapágyainak holtjátéka van, akkor ez a hiba a fúrónak a munkadarab alsó felületéből való kilépésekor (azaz áttöréskor) bajt okozhat. Különösen kisebb és közepes átmérőjű fúrók használatakor és főleg lemezek fúrása esetén az említett holtjáték a fúró törését idézheti elő. Ugyanis a fúró áttörésekor az állvány feszültsége megszűnik, a rugalmas rendszer a főorsót hirtelen lefelé löki, majd rögtön utána felrántja. így a fúró lefelé menetben átbújik a még nem egészen áttört furaton. Közben a fúró még forog, és kezd megakadni az át nem tört anyagszeletben. Amikor a gépállvány átlendül a felfelé rugózásba, a fúró teljesen megakad, majd pedig a csavarás és a rántás együttes hatására eltörik vagy megsérül. Ezért a fúrógépek orsó támcsapágyainak utánállítása fontos és el nem, hanyagolható feladat.

A fúrógépek karbantartása
A fúrógépek rendeltetésszerű felhasználása, gondozása és rendszeres karbantartása megóvja a gép megmunkálási pontosságát, meghosszabbítja a gép használhatóságának idejét. A gép karbantartásakor a következőket kell figyelembe venni:
- Nagyobb munkadaraboknál minden csere után, kisebb munkadaraboknál szükség szerint seperjük le az asztalt ecsettel vagy forgácsseprővel.
- Naponta a munka befejezésekor az egész gépet tisztítsuk meg, fényes részeit tisztítóronggyal töröljük át.
- Minden héten egyszer alaposan tisztítsuk meg a gépet, mossuk le petróleummal.
- A kenési helyeket rendszeresen olajozzuk vagy zsírozzuk.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A különböző zenefelvétellel és zenehallgatással kapcsolatos elektronikák otthoni, saját kezünkkel történő építése régi keletű hobbija sokaknak. A rendszerváltás előtt, különösen a 60-as, 70-es években ezt a szükség is diktálta, hiszen készen csak nagyon esetlegesen és nehezen lehetett hozzáférni a szükséges berendezésekhez.

Azóta azonban nagyot változott a világ. A hagyományos alkatrészek helyét átvették az integrált áramkörök és az egészen apró, szabad kézzel szinte megfoghatatlan méretű SMD alkatrészek. Ezek már ipari gyártástechnológiához kifejlesztett technológiák, okos és gyors robotok dolgoznak velük. Ez bizony már nem az a terület, ahol egy kézben tartott pákával egy asztalnál ülve forrasztgathatjuk be az alkatrészeket a hagyományos NYÁK lapokba. Persze most is van azért erre is mód, hiszen elérhetőek a hagyományos alkatrészek is. Azonban az új technológiák, a folyamatosan egyre kisebb méretű, mégis egyre többet tudó integrált áramkörök eljövetele azt is jelenti, hogy az ezekkel készült gyári elektronikák bizony egyre olcsóbbak lesznek.

Jómagam pár hónapja kezdtem el kis méretű erősítő modult keresni egy PC hangszóró építéshez. Az itthoni gyártású találatok elég magas árúak voltak, sőt igazából maguk az alkatrészek sem tűntek annyira olcsónak, és persze nyákot csinálni-maratni-furkálni nem is akartam. Így aztán elkezdtem az ismert itthoni hirdetési portálokon kutatni. Sikerrel is jártam, a talált kis 2x15W-os sztereo IC-s végfok hangerőszabályó potival, csatlakozókkal alig 2000 forintba került a Vaterán. Ez beépítésre is került, és az elvárásoknak megfeleően működik is.

Azóta újabb ötleteim támadtak, és elkezdtem nézegetni a kínai (hiszen eredetileg az én modulom is onnan származik) oldalak ilyen jellegű választékát.

A legismertebb és leginkább bevált ilyen oldal az alibaba.com magánvásárlóknak alapított változata, az aliexpress.com. Ezen kívül még bizalomgerjesztőnek tűnik, bár még nem próbáltam ki a banggood.com oldal. Utóbbi akár forintban is megadja az árakat, szintén közli a Magyarországra vonatkozó szállítási költségeket is. Az ilyen jellegű oldalakon általában a kereskedőknek látható az értékelése, a vevők visszajelzései, és persze kapcsolatba is tudunk lépni velük. Pár barátom rendszeresen vásárol így, és még sosem jártak pórul. Igazából az egyetlen valós veszély szerintem csak az, ha a rendelt termék hibás. Itt sem az a gond, hogy nem fogják kicserélni, hanem inkább az, hogy jó eséllyel nem fogjuk tudni visszaküldeni a hibás terméket, csak nagyon drágán. De szintén baráti körben történt már olyan eset, amikor ilyen probléma esetén a világ másik végén lévő eladó nem is kérte vissza a hibás darabot, csak küldte az újat. Nyilván ezért érdemes jól megnézni az adott eladó értékeléseit, azért azokból sok minden leszűrhető előre.

Az alábbiakban néhány általam talált erősítő modult mutatok, mellette az árakkal. Erre persze még rájön a szállítás, de ha nem sürgős a dolog, akkor ez nem jelentős összeg, (ezeknél a kisméretű termékeknél általában akár 1000 forint alatt is maradhat, igaz, cserébe hetekig utazik a csomagocska) sokszor át is vállalja az eladó, pláne ha több dolgot/darabot is veszünk. Sokan az esetleg felmerülő hivatalos költségektől, adóktól és más népnyúzó sápoktól is tartanak. Nézzük hát először még ezeket:
 

A hatályos szabályozás szerint az EU-n kívülről rendelt áruk (amennyiben nem természetes személlyel kötünk üzletet) 22 euró értékig vám- és áfamentesek, e fölött 150 euróig a 27 százalékos áfát, míg 150 euró felett az áfát és a kereskedelmi vámtarifa szerinti vámot is meg kell fizetni.

Az EU-n kívülről érkező csomagokat mindenképpen vámkezelni kell, ezt a posta vagy a futárcég és a vámhivatal munkatársai közösen végzik. A vámkezelés néhány perc alatt elkészül, amennyiben ismert az áru, annak értéke és a címzett is. Az általános megnevezés - például pamut póló, táblagép, telefon - nem elfogadható. Ilyenkor röntgenezik és ha szükséges ki is bontják a csomagot. Előfordul, hogy a valósnál alacsonyabb érték szerepel a fuvarlevélen, ilyenkor a megrendelőt megkérdezik, hogy mennyit fizetett az áruért.

A magánszemélytől magánszemélynek küldött, EU-n kívülről érkező csomag 45 euróig vám- és áfamentes, 45,1-150 euróig pedig áfát kell fizetni utána. A 27 százalékos áfa és 2,5 százalékos vám terheli a 150,1-700 euró közötti értékű ajándékot. Efelett a kereskedelmi vámtarifa szerinti vám és a 27 százalékos áfa együtt fizetendő.

Ennyi tehát, amivel tisztában kell legyünk, ha a világ másik végéről rendelnénk. Most pedig, pár ízelítő darab, amelyek akár teljesen okafogyottá tehetik az otthoni forrasztgatásokat... A modulokat általában a felhasznált végfok IC-k típusa után nevezik el, persze a körítés sem közömbös, nyilván lehet ugyanazzal az IC-vel egyszerű és bonyolultabb áramköröket is alkotni.

TDA7492P modul, 2x25W, vezeték nélküli, Bluetooth (!) jelátvitellel. Látható, hogy a szépséges piros alaplap a kép jobb oldalán - a Bluetooth vevő mellett - tele van pöttyözve a kis SMD akatrészek apró kockáival. Hát, ezek azok, amiknek a beforrasztásához házilag már nemigen tudunk neki állni:

A modult a banggood.com oldalon leltem, ára most épp 3674.- jó magyar forint. No komment.

a következő legyen mondjuk a TDA 2030A modul, 2x15W teljesítménnyel, gyönyörű aranyszín potméterekkel. Ezt a aliexpress.com oldalon leltem, ára 12 USD: (Ezzel az IC-vel elég sok modult szerelnek, akár 6-7 dollárért is találunk működő erősítőket.)

Vannak ám bonyolultabb áramkörök is, ez például egy egész helyes 60W teljesítményű erősítő. Szintén a banggood oldaláról. Az ára? Az épp 2642.- forint:

Kedvcsinálónak talán ennyi elég is. Természetesen nem csak erősítő modulokat, hanem szinte minden elektronikai elemet beszerezhetünk ezeken az oldalakon. Külön érdemes odafigyelni a mini PC-k világára. Az Arduino, Raspberry és hasonló minigépekhez döbbenetes mennyiségű kiegészítő elektronika kapható, elég az oldalak kereső ablakába beírni hogy mondjuk 'Arduino'. Ezek a kiegészítők szinte bármilyen célfeladat elvégzésére képessé teszik ezeket a kis számítógépeket. Ha egy probléma felmerülésekor, egy feladat megoldásakor képesek vagyunk végiggondolni pontosan mit is szeretnénk, ezeken az oldalakon meg fogjuk találni a kész megoldásokat. Töredék árakon ahhoz képest, mintha mi kezdenénk el építkezni és alkatrészeket forrasztgatni.

Felmerülhet persze a minőség és a tartósság kérdése. Saját tapasztalat, hogy ezek az elektronikák a jobb eladók oldalain elég pontos dokumentációkkal és nagy felbontású képekkel szerepelnek. Ha rászánjuk az időt, és van némi rálátásunk a szakmára, elég jól belőhető, milyen gyártmányú és minőségű alkatrészekből építik azokat. Persze teljesen biztosra nem mehetünk, de azt gondolom, annyira kedvezőek az árak, hogy néhány próbát mindenképp megérhet a dolog.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Sörkollektoros sorozatunk második részében egy rakás kérdést borítunk a tisztelt olvasók elé. Mint jeleztük már, egy ilyen szerkezet építésekor - a látszólagos egyszerűsége ellenére - igen sok, egymással néha nagyon is ellentétes szempont átgondolására lehet szükség.

Nézzük is: a rendszer tervezésénél több szakterület tudására is szükségünk lehet, több szempontot figyelembe véve kell megtalálnunk az arany középutat:

Az viszonylag könnyen átlátható, hogy itt alapvetően arról beszélünk, hogy a levegő mozgatására használt, elektromos meghajtású ventilátor energiáját minél jobban használjuk ki. Az adott ventilátor légszállítása egy fix érték, ezen csak rontani tudunk, emelni nem, tehát a cél az, hogy az adott mennyiségű (amennyit a ventilátoruk szállítani tud) levegő minél magasabb hőmérsékletű legyen, amikor a lakásba belép. Azonban az is nyilvánvaló, hogy a hőmérséklet komfort és balesetvédelmi szempontokból sem fokozható a végtelenségig, még ha módunk is lenne rá. Hogy a levegő a rendszeren milyen könnyen jut át, vagyis mekkora ellenállást kell leküzdenie a csövekben, a ventilátor hatékonysága szempontjából alapvető fontosságú lehet. Minél könnyebben, simábban, nagyobb sebességgel áramlik, annál jobb. Legalábbis az egyik irányból nézve a kérdést. Ugyanis az is felmerülhet az emberben, hogy ha a levegő túl gyorsan átjut a rendszeren, nem lesz ideje felmelegedni. Ezen persze a rendszer méretének növelése segíthetne, azonban a hosszabb csövek nyilván nagyobb ellenállást is jelentenek. Tehát meg is van az első megtalálandó kompromisszum. A doboz méretezése, pontosabban a csövek hossza kritikus kérdés. Bármilyen csövet is használjunk, kell legyen egy optimális hossz. Ennél hosszabbat felesleges építeni, mert a dobozban kialakuló hőmérséklet adott, mondjuk 80 fok, tehát ennél melegebb elméletileg sem lehet a szállított levegő. Ha növeljük a cső hosszát, csak a rendszer ellenállása lesz nagyobb. Persze a hatásfokot úgy is növelhetjük, ha több csövet használunk. Így megmaradhat a rendszer kellő átbocsátó képessége, mégis lehet a levegő áramlása lassabb. (Ha ugyanolyan mennyiségű levegő mondjuk kétszer akkora keresztmetszeten kell átjusson adott idő alatt, nyilván kevésbé kell szedje a lábát.) Így azonban kétszer akkora lesz a kollektor, kétszer annyiba kerül és persze jóval nagyobb szabad falfelület kell a felszereléséhez.

A csövek formája, felületük kialakítása is érdekes kérdés. A fenti gondolatmenet alapján, minél simább a cső fala, annál jobb, hiszen annál kisebb az ellenállásuk. Vagy mégsem, hiszen ha a levegő túl könnyen halad a csőben, nem lesz ideje átvenni a csőfalakról a hőt. Lehet, hogy egy kismértékben bordázott, a levegőt kicsit fékező cső ebből a szempontból sokkal jobb? Alighanem itt is valamilyen ideális kompromisszumra van szükség.

Nagyon fontos még, hogy meg tudjuk becsülni azt, milyen körülményekre is akarjuk belőni a rendszer teljesítményét. Egy átlagos, tiszta januári napon, már reggel 8-9 óra között is számottevő, igaz elég laposan beérkező napsugárzást észlelhetünk. Ha megállunk egy napos ablak mögött, arcunkon érezhetjük is, hogy bizony ez a napfény bizony melegít. Ezt a meleget jó volna hasznosítani, ugyanakkor azért itt komoly méretezésbeli kérdések is felmerülnek. Mert nyilván célszerű, ha már akár délelőtt 10 órakor, a laposan beeső napfényből is tud hasznosítani valamit, ugyanakkor a rendszer csúcsra járatva, déli verőfényben egy mondjuk 0 fokos napon sem 'olvadhat el'. Itt persze már szóba kerülnek az elhelyezés kérdései is, hiszen ha módunk van, ezzel tudunk játszani. Ha a berendezést úgy állítjuk fel, hogy mondjuk a reggeli napfényre optimalizáljuk, akkor délben az erősebb napsütés már kevésbé optimális szögben esik rá, tehát nem melegszik túl a rendszer. Igaz, ez esetben a délutáni napsütésből már semmit nem hasznosíthatunk, pedig az éjszakai lehűlés és érthető üzemszünet előtt minden gramm meleget érdemes volna összegyűjtenünk...

Ha a rendszert végül is megépítettük, akkor érdekes munka lehet az elektronikus szabályzás megalkotása. Persze kézzel is kapcsolgathatjuk a levegőt keringető ventilátort, de mennyivel jobb, ha ez automatikusan történik. Egy alap rendszernél elég két hőérzékelő-hőkapcsoló, amely figyeli a külső (vagyis a kollektorunkban lévő) levegő hőmérsékletét, és a szoba hőfokát. Amennyiben a külső hőmérséklet magasabb mint a benti, elindítja a ventilátort. Profibb rendszernél a ventilátor sebessége is szabályozható, itt már a levegő áramlásának sebességét is szabályozhatjuk. Ez esetben módunk van a kevésbé erős napsütésben több időt hagyni a csöveken áthaladó levegőnek a felmelegedésre.

Nagyjából ezek a figyelembe veendő elméleti szempontok. Természetesen magának a kollektor házának, vagyis a doboznak a kialakítása is vet fel kérdéseket. Például érdemes-e a legszükségesebb vastagságnál nagyobb dobozt építeni, mert a nagyobb belső térben több meleg levegő lesz, és ez amolyan pufferként is működhet, tehát ha épp egy felhő úszik a nap elé, nem áll le rögtön a rendszer. Azonban, ahogy a különböző szakportálokon olvashatjuk, ez mindenképp egy gyors, 'átmenő rendszerű' fűtési megoldás, nem nagyon érdemes a hőtároló képességre apellálnunk. Tehát a doboz építésénél érdemes mindent alárendelni a „minél gyorsabban, minél több napfényt kell elkapjunk” filozófiának. Ez az irányelv sok esetben segít, például én sokáig úgy gondoltam, érdemes lehet kétrétegű, thermo üveget használni a kollektor fedésére, de kiderült, hogy a dupla üveg feleslegesen szűri a napsugárzás energiáját, az általa jelentett plusz hőszigetelésre pedig egyszerűen nincs szükség. (Tapasztalatok szerint különben a 2mm vastag fedőüveg elég, persze ez túl vékony és sérülékeny, ezért inkább a 2mm-es UV bevonattal ellátott polikarbonát lemez az ajánlott, ez persze nem olcsó, viszont gyakorlatilag mindent kibír. Erről még írunk, természetesen.)

A következő szerdán már egy konkrét tervet mutatunk be, majd mi is építünk egy kollektort.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A japánban játszódó, japánról szóló filmekben többször láthattunk már homokkal borított kerteket, ahol láthatóan a nyugalom nagyon magas fokán álló kertész gereblyével rajzolt szépséges mintákat a homokba. De láthatunk ilyesmit akár New York-i menedzserekről szóló filmekben is, ahol a csúcsmenedzser az íróasztala szélén álló kis kertben végzi ugyanezt a nyugtató tevékenységet. Egy barátunk kért most tőlünk egy ilyen kis kertecskét, és ha már megcsináljuk, gyorsan meg is írjuk...

A japán sziklakert (枯山水, kareszanszui), más néven zen kert a tradicionális japánkert egy fajtája, egy körülzárt, sekély homokdoboz, ami homokot, fövenyt, sziklákat, és néha füvet vagy más természeti elemet tartalmaz. A kareszanszui fő részei a sziklák és a homok, benne a tengert nem víz, hanem a hullámzó vízre emlékeztető alakzatban elgereblyézett homok jeleníti meg. Sok kareszanszui kertben a növények cseppet sem fontosak, sőt egyáltalán nincsenek is jelen.

A japán sziklakertek nyugaton Zen kertként váltak ismertté. Ezt a szakkifejezést talán 1935-ben Loraine Kuck amerikai írónő használta először „100 kiotói kert” (100 Gardens of Kyoto) című könyvében, és azóta a japán nyelv is átvette (zen niwa). A zen kertek kifejezést ma már a naturalisztikusan beültetett, sziklás tájakra is használjuk.

A kertek építéséhez felhasznált elemeknek sokféle magyarázata van. Ezek néha nagyon eltérnek egymástól, íme néhány példa:

• A legáltalánosabb, hogy a sávosan, hullámszerűen gereblyélt föveny az óceánt jelenti, a sziklák pedig Japán szigeteit

• Mások szerint a kert sziklái egy anyatigrist jelentenek a kölykeivel, amint éppen egy sárkányhoz úszik

• Megint mások szerint a sziklák a kanji részei, és a szívet vagy az elmét szimbolizálják

Persze sziklákon kívül is tehetünk bele sok mindent, mécseseket, mini méretű keleti szobrokat, vagy épp apró japán stílusú épületeket.

Egy ilyen kert szobai méretben való elkészítése szerencsére jóval egyszerűbb, mint a fenti magyarázatok közül kibogarászni az igazit.

Nem kell hozzá más, mint egy megfelelő méretre szabott fenéklemez, ami kisebb kerteknél lehet csak 3mm-es HDF lemez, nagyobbaknál vastagabb, 5-8-10mm-es rétegeltlemez. A doboz oldalai pedig egyszerű fenyőlécekből készülhetnek, nyilván itt is a doboz méretéhez illő szélességű léceket kell választani. Esetünkben egy kicsi, 35x25 cm méretű kertecske készül, ehhez 5x1cm keresztmetszetű fenyőléc elégséges lesz. Akinek van kedve, szabályos fogazással is összeállíthatja a felszabott lécekből a keretet, de a feladatnak (végül is itt gyakorlatilag semmilyen fizikai igénybevételre nem kell számítani, és a homok is száraz lesz, nedvesség sem éri a szerkezetet) elegendő, ha a pontosan felszabott lécecskéket összeragasszuk, esetleg két-két apró szeggel összerögzítjük.

Az igazi japán kert csak japán fűrésszel készülhet...

De a szögek és a ragasztó esetében használhatjuk más náció termékeit is...

Természetesen a kerthez szükséges egy apró gereblye is. Hurkapálca fogakkal, evőpálcika nyéllel. 

A fenéklemezt szintén ragasztóval rögztjük a kerethez, esetleg ezt is megfoghatjuk pár szegecskével, amíg megköt a ragasztó. Ha ez megvan, csinálhatunk a maradék lécekből négy kis lábat a tálca alá. Ezután már csak pácolni és lakkozni kell, majd feltölteni homokkal, és keresni bele pár úszó tigrist, vagyis szép csiszolt követ. Ha valaki szeretné a kertjét több részre osztani, tehet a dobozba a keret anyagával egyező méretű osztóléceket is.

Ezután már csak néhány apró kertészeti eszközre lesz szükség, egy apró fafogú gereblye, egy apró kis simító, és kész is a lelkünk békéjét szolgáló kert.

A fenti alkotmányt sajnos nem tudtam lefotózni már belakott, homokos-köves-gereblyézett állapotában, mert csak a hétvégén kerül a tulajdonosához. Addig is itt egy neten talált kép:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.