Méghozzá falat. Hiszen nyár van, meleg, ideális időszak a nyitott ablakok mellett történő szobafestéshez. Nyáron nemigen vannak klubkoncertek, a fesztiválok viszont porosak, zajosak, és borzasztó a tömeg. Inkább maradjunk otthon, és fessünk. Manapság ez igazán egyszerű és gyors tevékenység, nem is kerül sokba, ráadásul jó buli. Nézzük, hogy csináljuk mi:

Nyilván több olvasónknak vannak emlékei a klasszikus szobafestésekről. Amikor mindent ki kell pakolni a lakásból, de legalábbis összetolni középre, és légmentesen betekerni fóliával. Aztán a csákós-létrás emberek (a speciálisan rozoga, direkt sétálásra kitenyésztett létráikkal) birtokba veszik a terepet, napokig csiszolnak, glettelnek, csiszolnak, glettelnek. Aztán még csiszolnak egy kicsit, majd nekiállnak a festésnek. Kevernek, öntenek, pacsmagolnak. Az egész roppant izgalmasnak tűnik, már persze, ha nem gondolunk arra, hogy ki fog a végén takarítani...

Gyermekkoromban minden festés így nézett ki. Tényleg komoly anyagi és lelkierőben történő összpontosítás kellett ahhoz, hogy valaki neki kezdjen.

Akkoriban nem gondoltam volna, hogy ez lehet jóval egyszerűbb, és vidámabb esemény is. A ház, ahol jelenleg lakom, egy átalakított parasztház. És való igaz, hogy a beköltözés előtt, a ház átalakítása és modernizálása után a fent vázolt, hetekig tartó macerákat el kellett végezni rajta. Miután ezt egy régi jó festőbarátom végezte, aki inkább művész, mint iparos, a végeredmény egy biliárdasztal simaságú, hófehér falfelület lett. Ezt évekig szerettük is, de idővel színesebb falakra vágytunk. Egyre többször nézegettem belefeledkezve mondjuk a Héra vagy épp a Dulux készre kevert falfestékeinek színárnyalatait. És egyre többször szúrtam ki filmekben vagy épp üzletekben a vagány színekre festett falakat a háttérben.

És tavaly végre nekiálltam, hogy nekem is legyenek színes falaim. Miután az alap, vagyis maga fal tökéletesen sima volt továbbra is, arra gondoltam, hogy igazából különösebb előmunkálatokra nem lesz szükség, a választott színnel és egy alkalmatos teddy hengerrel szépen végigmegyek a falakon.

Először még azért letakartam a padlót a falak mellett, de ahogy haladtam, kiderült hogy még erre sincs szükség. Ezek a mai festékek döbbenetesen sűrűek, szinte már alig folynak. Ami azt jelenti, hogy nem is csepegnek. És nagyon jól fednek, akár már egy rétegben is. Ha kicsit is megfontoltan dolgozunk, kerüljük a hirtelen mozdulatokat, akkor akár a tv, vagy a kanapé fölötti-mögötti falszakaszt is simán áthengerezhetjük, anélkül, hogy akár egy csepp festék is lepottyanna. Szintén nagyon sokat segít, hogy a szivacs vagy textilhenger használata után teljesen homogén felületet kapunk, abszolút függetlenül a hengerezés irányától.

Az első lefestett fal után igazából már úgy mentem tovább, hogy leakasztottam a képeket meg a faliórákat, és már hengereztem is. Semmi takarás, semmi bútorvédelem. És kis túlzással elmondható, hogy mire végigértem a falon, az eleje már meg is száradt annyira, hogy akaszthattam vissza a képeket. Egy nap alatt körbe tudtam így festeni egy 34 nm-es nappalit, úgy, hogy semmi takarítani való nem maradt. Döbbenet, tényleg.

Szóval mindenkit csak arra bíztatok, hogy ha egy kicsit is unja a lakásában található falak színét, nyugodtan és azonnal ugorjon neki a festésnek. Semmivel sem bonyolultabb mint mondjuk átrendezni a bútorokat, és hihetetlen hogy mennyire más jelleget kaphat egy új színtől egy lakás. Persze megeshet, hogy kis idő múltán rájövünk, mégsem jött be az elképzelés. De annyi szín van! 

A kezdeti inspirálódást megkönnyítheti egy színtervező program, például a Trilak oldalán található:

http://trilak.hu/szintervezo

Itt lehetőségünk van akár saját lakásunk fotóit is feltölteni, amit aztán a programmal kedvünkre átfesthetünk. És persze szinte végtelen számban kapunk kész mintákat, inspirációkat is. Ilyenekből jókat találunk a Dulux oldalán is:

http://www.dulux.hu/hu

Szóval, csak annyit javasolhatunk, hogy festésre fel. A világ színes, és ezeket a színeket igazán kár kizárnunk a lakásunkból...

A képek a Dulux, a Polifarbe és a Trilak oldalairól származnak.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Lemezmegmunkálás közben gyakran szükség van különböző keresztmetszetű lyukak készítésére. Vékonyabb lemezeken ezt a feladatot lyukasztással is elvégezhetjük. A lyukasztás célja különböző keresztmetszetű lyukak készítése vékonyabb lemezeken.

Lyukasztással kis átmérőjű lyukakat készítünk a lemezen. A lyukasztás a nyírásnak különleges fajtája, de attól a szerszám kialakítása és a művelet végrehajtása szempontjából eltér.

A lyukasztás is nyírás, az ollók szerszáméle egyenes vagy ívelt, a lyukasztókésé pedig zárt idom. Lyukasztással kör vagy tetszőleges alakú nyílást (lyukat) készítünk. Az anyag alakváltozása lyukasztáskor a nyíráshoz hasonló, de itt a folyamat zárt alakzat mentén (a nyílást határoló vonal mentén) megy végbe. Vékony lemezeket a kézi lyukasztó könnyen lyukaszt, vastagabb lemezeken azonban lyukasztógéppel kell a műveletet elvégezni.Rideg anyag nem alkalmas lyukasztásra, mert bereped; azt fúrni kell.

Kézi lemezlyukasztás
Lyukasztáshoz kézi lemezlyukasztót használunk. A szabványos lemezlyukasztó 1 mm-es méretsorozatban 1...10 mm lyukasztóhegy-átmérővel készül, teljes hossza 90... 160 mm. A lyukasztó szára kör keresztmetszetű és recézett.

Kézi lemezlyukasztó

A kézi lyukasztást úgy végezzük el, hogy a lyukasztandó anyagot ólomra, keményfa lapra vagy lyukkal ellátott vágólapra helyezzük. A lyukasztót beállítjuk, majd a kalapáccsal ütést mérünk rá. Az ütés hatására az anyag elnyíródik. A lyukasztással készített lyuk pontatlanabb, mint a fúrt lyuk. Csak ott alkalmazható, ahol nincs szükség nagyobb pontosságra.Előnye a fúrással szemben, hogy olcsóbb.
A lemezlyukasztót a lemezlyukasztáson kívül hengeres és kúpos biztosító, valamint rögzítőcsapok (szegek) kiütésére is használjuk.

Gépi lyukasztószerszám

Kézi golyós prés

Lyukasztás géppel
Vastagabb anyagok lyukasztásához és a tömeggyártásban lyukasztógépeket használunk. A szerszám bélyegből (matrica) és a bélyegnek megfelelő alakú vágólapból (patrica) áll. A bélyeg és a vágólap edzett szerszámacélból készül. A lyukasztógépek hajtása lehet kézi és gépi. A sajtológépen vágószerszám felhasználásával tetszés szerinti alakú idomok készíthetők. A kivágást alakos élű mozgó vágószerszám végzi. A bélyeg és a vágólap pontos működését megfelelő vezetéssel biztosítjuk. Ékszögük többnyire 90°.

Hidraulikus kézi sajtolószerszám

Mivel a nyírást zárt él mentén végezzük, itt is szükséges a vágórés (robbantási hézag), ami általában a lyukasztandó anyagvastagság 6%-a. Minden változó alakhoz új szerszám kell. Ez a sajtológépen végzett kivágás (lyukasztás) egyetlen hátránya, mert a szerszám viszonylag drága, és használata csak tömeggyártásban gazdaságos.

A kivágó- (lyukasztó-) szerszámot a következő sorrend szerint kell felerősíteni a sajtológépre:
- A bélyeget becsúsztatjuk a vágólapba.
- Az egész szerszámot a sajtológép tárgytartó asztalára helyezzük és a sajtológép rögzítőfejét lassan kézi működtetéssel leeresztjük a bélyeg befogócsapjára.
- Rögzítjük a bélyeget.
- A vágólapot a tárgytartó asztalhoz rögzítjük, ügyelve arra, hogy a hulladék, ill. a munkadarab akadálytalanul eltávolítható legyen.
- A bélyeg és a vágólap vágóéleit alaposan megolajozzuk.
- Elvégezzük a próbalyukasztást.

Különböző lyukasztószerszámok
Vékony fémlemez, papír, bőralátétek és tömítőgyűrűk kivágására a hengeres lemezlyukasztót használjuk. Kétféle alakban készül. Az egyik a kisebb méretű hengeres bőrlyukasztó, amely csőből vagy tömör koracélból esztergálással készül mm-es emelkedéssel 10 mm átmérőig. A másik a kengyeles bőrlyukasztó. Ennek kivágórésze kétágú kengyelben folytatódik, és a fogószárban végződik. Milliméteres emelkedéssel 10 mm-től 50 mm átmérőig készül. Mindkét lemezlyukasztó vágóéle kör alakú, ékszöge 18.. .20°.

Hengeres bőrlyukasztó és kengyeles bőrlyukasztó

A hengeres lemezlyukasztó tulajdonképpen nem nyíró-, hanem vágószerszám, mert a „lyukasztás” nem a nyírás, hanem a vágás elvén megy végbe. Az alátéteket és a tömítőgyűrűket hengeres lemezlyukasztóval úgy vágjuk ki, hogy a kivágandó anyagot keményfára (lehetőleg a rostszálakra merőlegesen elhelyezve) vagy lágy fémre helyezzük, s a lyukasztót függőlegesen tartva először a külső tárcsát, majd ebből a belső tárcsát vágjuk ki. A vágáshoz itt is kalapácsot használunk. A kivágott tárcsák a lyukasztó belső furatában helyezkednek el.

Tárcsakivágó

Az 50 mm-nél nagyobb átmérőjű vékony fémlemez-, klingerit-, papír-, bőr- és műanyagalátétek, tömítőtárcsák kivágására a tárcsakivágót használjuk, amely a tárcsakivágó testből és a hegyesvégű központosító szárból áll. A tárcsakivágó test négyszögletes vezetőfuratában csúsztat- hatóan van elhelyezve az állítható kar, ennek végébe recézettfejű csavarral rögzíthető a lapos kivágókés. A kivágókés ékszöge 12...30°. Az alátétek kivágása tárcsakivágóval a vágás különleges fajtája, metszésnek nevezzük.
A tárcsák kivágása úgy megy végbe, hogy a központosító szárat ráhelyezzük a munkadarabra előrajzolt kör középpontjára, a kést pedig beállítjuk az előrajzolt vonalra, majd az állítókart rögzítjük. A beállított méret ellenőrzése után a tárcsakivágó testen elhelyezett fogantyúval a tárcsakivágót az óramutató járásával megegyezően megfelelő nyomással mindaddig forgatjuk, amíg a tárcsa el nem válik az eredeti anyagtól.

Baleseti veszélyek lyukasztás közben
Kézi lemezlyukasztáskor a kalapács használatával összefüggő — már ismertetett •— balesetek fordulhatnak elő. Gépi lyukasztáskor gondatlanság és figyelmetlenség okozhat baleseteket. A gépi lyukasztást csak akkor kezdjük el, ha kezünket a lyukasztószerszámtól már elvettük.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A július eleji kánikula sokkja maradandó élmény ezen a nyáron. Nem mindenkinek adatik meg fürdőzés a kerti medencében, egy romantikus kiruccanás a festői Balira vagy legalább egy árnyas zug a kertben. Ha az izzó panelben egyszerre kívánjuk a patakcsobogás illúzióját megteremteni és gyógyírt keresni melegtől felzaklatott idegeinkre, akkor építsünk csobogót!

A fenti illusztráció leginkább egy vega tálra hasonlít, kukoricával és frissen tépett algával, de ez is csak a saját elképzeléseink megvalósításának sokszínű lehetőségeit mutatja. Hogyan lássunk hozzá? Mit kell tudnunk a csobogóépítésről?  Mickey Baskett "Csobogók" című könyvét ajánlom beszerezni a témában, melyet egykor kedvenc kiadónk jelentetett meg.

A könyv sorba veszi az alkotóelemeket: Szivattyúk - Csővezetékek - Szivattyúburkolatok - Tartóelemek - Díszítőelemek - Kitöltőanyagok - Növények - Különleges effektusok - Tömítő- és ragasztóanyagok. Jelentős részét teszi ki a további tartalomnak 28 darab építési útmutató bemutatása cseréptoronytól a kagyló domborműig. Ebből a bő kínálatból szakajtottam példát, tűz és víz találkozását gránit alapozással.

Csobogónk dísze egy gránittömbre emlékeztető gyertya. A viasztömbbe fúrt lyukba belehúzott műanyag csövön át a víz feljut a gyertya tetejéig, ahonnan lecsorog az alsó tálba. Hogy a díszgyertya ne égjen le, tegyünk egy kis teamécsest vagy háztartási gyertyát a közepébe, hogy az égjen a viasz díszítőelem helyett.

Hozzávalók
Szivattyú: 400 L/h szállítóképességű, kis méretű merülőszivattyú
Cső: 0,8 cm átmérőjű, 45 cm hosszúságú átlátszó műanyag cső
Víztartó edény: legalább 15 cm mélységű, 20 cm oldalélű, négyzet alakú üvegtál Központi díszítőelem: szögletes gyertya, amely 15 x 15 cm-es gránitkő benyomását kelti Kitöltőanyag: két-három darab sima, lapos kő; hozzá illő folyami kavics Eszközök: 45 cm hosszúságú fémnyárs

Elkészítés
1. Jelöljünk ki egy pontot a gyertya felső, majd alsó felén. Melegítsük a nyárs végét gáz- vagy gyertyaláng fölött kb. 30 másodpercig. Helyezzük a nyárs megforrósí- tott végét a gyertya tetején lévő jelölésre, majd átlósan nyomjuk lefelé az alsó jelölés irányába. Újra és újra melegítsük fel a nyársat, és többször nyomjuk a gyertyába, egészen addig, míg ki nem bújik az alsó jelölésnél. Forgassuk a lyukban a forró nyársat, hogy legalább 0,8 cm átmérőjűre kitáguljon a lyuk.
2. Fentről lefelé húzzuk át a gyertyán a műanyag csövet. Ha lágy buzogást szeretnénk elérni, húzzuk be a csövet kb. 0,8 cm-rel a gyertya felszíne alá. Ha erőteljesebb vízáramlást kívánunk, a cső végét a gyertya tetejével egy síkba igazítsuk.
3. Erősítsük a műanyag cső másik (alsó) végét a szivattyúra, majd tegyük a szivattyút a tálba.
4. Helyezzünk a szivattyúra lapos köveket. Halmozzunk rá bőven köveket, hogy a kőhalom teteje és a tál teteje között mindössze 2,5 cm maradjon.
5. Helyezzük a gyertyát a kövek tetejére, majd rakjuk körül a maradék kővel, hogy a csövet is eltakarjuk.

6. Töltsünk vizet a tálba, kapcsoljuk be a szivattyút, majd állítsuk be a kívánt víznyomást.

MEGJEGYZÉS: Ha a víz lágyan bugyog felfelé és nem érintkezik a lánggal, meggyújthatjuk a gyertyát. Amikor gyertyánk leégett, és középen üregessé vált, helyezhetünk bele újabb gyertyát, ezt bármikor másikra cserélhetjük, és közben megmarad „gránitsziklánk" is.
 

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Kertészbarkács következik. Ha nagy a kert, kevés az időnk, drága a víz vagy ezek valamely előnytelen kombinációja áll fenn, akkor érdemes beruháznunk egy költséghatékony locsolórendszerre. Számos előnyét ismerjük a célzott, takarékos vízellátás mellett. Kisebb mértékű a gyomosodás, mert sorközökbe nem jut víz. A levelekre sem, ezért a vírusos fertőzések esélye is kevesebb.

Erős paprika, amit szerkesztőnkről neveztem el őstermelői karrierem hajnalán.
Így mikor az első palánta felsírt, "Szabolcs-chili" nevet kapta a keresztségben.
Paprikához külön ajánlott a csepegtető öntözés, mert szereti.

Elég megnyitnunk a csapot, majd magára is hagyhatjuk. Nem történhet túlöntözés vagy csőtörés katasztrófa, mert a tartály kapacitása jelenti a felső határt. Óránként 2 vagy 4 liter víz kerül a megfelelő helyre, a szalag típusától függően.

Mielőtt megtervezzük és beruházunk, lássuk, hogyan szerelnek a profik. Csilla és András a Pokoli konyha gazdái osztották meg oldalukon saját tapasztalataikat. Tőlük kértem el az illusztrált és alkatrészárakat is tartalmazó anyagot.

Csepegtető öntöző rendszer építése (gravitációs-szalagos):

1. lépés: fejben át kell gondolni, hogy mennyi vízre van szükségünk, valamint, hogy mekkora területet szeretnénk öntözni.Ha ez megvan akkor papírra vetni egy nagyjából pontos tervet, melynek tartalmaznia kell a szükséges anyagok átmérőjét, mennyiségét stb. A felsoroltakat érdemes beszerezni különben maradunk a kannánál.

2. lépés: víztartály beszerzése (vízigény függvényében), nálunk 2x1000 l -es IBC tartály. (mi 13.000.-Ft/darab áron tudtuk venni)

3. lépés: tartály szétszedése és burkolása geotextíliával, természetesen lehet festeni is. Az a lényeg, hogy a nap ne érje a vizet, mert bealgásodik.

4. lépés: állvány készítése a tartályoknak, mi raklapokkal oldottuk meg. Nem muszáj ilyen magasra emelni, de ajánlott. (1,5-2,0m)

5. lépés: irány az esztergályos csináltatni egy csonkot, ami a tartály kimenetét 5/4 colos csővéggé varázsolja (KPE menet). Úgy tudjuk, hogy előre gyártott műanyagot is lehet kapni, de nekünk így egyszerűbb volt, meg valószínű, hogy olcsóbb is. (3.000.-Ft/2 db)

6. lépés: KPE cső és idomok szerelése. A csőből elég a víznek való 6 bar-os kb. 350-400 Ft/fm, a szerelvények összesen 15.000.-Ft-ban álltak meg, ebből a két csap volt a legdrágább, ezért ezeket ne alkalmazzuk, ha nem szükséges.

A szűrő talán az egyik legfontosabb része a rendszernek, sok bosszúságtól megkímélhetjük magunkat, ha megfelelőt választunk. Mi a 155 Mesh értékű, fémhálós mellett maradtunk (2.600.-Ft)

7. lépés: A KPE gerinc lefektetése után, azt egy speckó fúróheggyel megfúrjuk, (ezt ott tudjuk általában beszerezni, ahol a szalagot vettük kb. 2.500.-Ft).

8. lépés: Szalagok indítása, fektetése. Az indításhoz gumigyűrűs csapos indítót használunk (200-250 Ft/db). A szalag nálunk 8 mil/ 20 cm osztású, métere kb 16-17.-Ft.

A szalagokat csíkkal felfelé helyezzük a talajra, elkerülendő az eltömődést. A végeit 4x visszahajtjuk, majd a szalagból egy kb 10 cm-es darabot vágva azt ráhúzzuk. A szalagokat lazán lerögzítjük 2-3 méterenként.

9. lépés: A tartályt feltöltjük vízzel, és tesztüzem. Ha minden rendesen össze lett rakva, akkor általános gyönyörködés a bizalomgerjesztő öntöző objektumban.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ha az anyag olyan vastag, hogy azt kézi ollóval csak nehezen vagy egyáltalán nem lehet elnyírni, emelőkaros ollót kell használni. Ennek alsó kése mereven rögzített, felső kése forgócsap körül mozog. Az emelőkaros áttétel megkönnyíti a nyírást.

Emelőkaros gépi olló

Emelőkaros áttétel

Minden emelőkaros ollóra leszorítót szereltek. Ezt úgy kell beállítani, hogy nyírás közben az anyagot pontosan vízszintes helyzetben tartsa. Leszorító hiányában a nyírandó anyag kifordul a vízszintes helyzetből, a nyírott felület pedig ferde, pontatlan és egyenetlen lesz. Ilyenkor a felső kés is oldalra nyomódik és így az éle könnyen megsérülhet.

Állítható leszorító

Minden emelőkaros ollót bizonyos teljesítményre készítenek, és erre a teljesítményre méretezik a kar hosszát is. Ezért helytelen az olló karját csővel meghosszabbítani. Ha a nyírandó anyag olyan ellenállást fejt ki, amelynek leküzdéséhez a karon kifejtett erő már nem elég, ez vagy annak a jele, hogy az olló kései eltompultak, pl. rosszul vannak beállítva, vagy annak, hogy az anyag túl vastag, tehát az ollót nem ilyen lemezvastagsághoz szerkesztették. A kart meghosszabbító cső alkalmazása túlerőlteti a gépet, a kések megsérülhetnek, sőt az olló is eltörhet.

Meg kell azt is szoknunk, hogy a nyírás befejezése után az olló karját a biztosítókampóval azonnal rögzítsük, nehogy a kar véletlenül előrezuhanjon és sérülést okozzon.

Karos táblaolló

Hosszabb egyenes és ferde vonalú vágásokhoz vagy lemeztáblák darabolására a karos táblaollót használjuk. Az emelőkart ellensúly tartja egyensúlyban. A kedvező nyírási szög biztosítására a felső nyírókés kissé ívelt. A táblaollókon általában elöl állítható ütköző, az asztal lapján pedig állítható ütközőléc van. Az első ütközőt rendszerint úgy alakítják ki, hogy az a nyírókéshez viszonyítva párhuzamos vagy ferde vágásokra állítható be, és ebben a helyzetben a késhez közelebb tolható vagy a késtől eltávolítható. Többnyire kézikerékkel vagy forgattyúval mozgatható.
Nyíráskor a táblalemezt feltétlenül le kell szorítani a karos lemezszorítóval, amit bal kézzel kezelünk. Ha a lemezt nem szorítjuk le, a nyírás pontatlan. Ezenkívül, ha az emelőkart hirtelen lenyomjuk, a leszorítatlan lemez könnyen kiugrik és sérülést okozhat.

Az olló emelőkarjának ellensúlyát mindig úgy kell beállítani, hogy az súlyánál fogva a kart kissé felemelve tartsa. Ezzel megakadályozható, hogy a kar magától leessen és a dolgozót megsebesítse. Fontos az is, hogy a nyírott lemezt az olló oldaláról ne úgy igazítsuk, hogy kezünk az olló élei közé kerüljön. Sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az emelőkar lezuhanhat és súlyosan megsebezhet bennünket. Ezért a lemezt mindig csak az asztal irányából toljuk be az elülső ütközőig. A tökéletes nyírás érdekében az emelőkart munka közben kissé bal felé, a fix kés irányába kell nyomni.

Élhajlítóval kombinált tárcsás lemezolló

Körtárcsákat géppel is ki lehet nyírni. Ehhez tárcsaollót használunk, amellyel 40... 1000 mm átmérőjű tárcsákat lehet nyírni.

Tárcsaolló

 A nyírás közben betartandó szabályok:
- Mindig csak a lemez vastagságának megfelelő ollóval dolgozzunk.
- Kézi lemezollóval csak olyan vastag lemezt nyírjunk, amelyet megerőltetés nélkül el tudunk nyírni.
- Lemez megmunkálásakor, lemezvágáskor használjunk tenyérvédőt, mert a lemez sarkai és szélei élesek, sorjásak, ezek még elővigyázatos munka közben is komoly kézsérülést okozhatnak.
- Kézi lemezollóval köracélt, huzalt, lapos- vagy idomacélt nem szabad vágni, ezekhez megfelelő gépi ollót használjunk.
- Kézi lemezollót ne fogjunk satuba, ne erőltessük.
- Az emelőkaros olló fogantyúját ne hosszabbítsuk meg ráhúzott csővel.
- Kalapáccsal ne üssük az ollót.
- Ellenőrizzük gyakran az olló élét, mert csak éles, szakszerűen köszörült ollóval nyírhatunk kielégítően.
- Ellenőrizzük gyakran az olló éljátékát, és a szükségnek megfelelően állítsuk be.
- Az olló csapját időnként olajozzuk meg.
- Az emelőkaros és a gépi ollónál a lemez lefordulásának megakadályozására használjuk a leszorítót.

Tenyérvédő

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Nemrég bemutattunk egy házilag elkészíthető légkondit, arra az esetre, ha végképp elegünk van a forróságból a pénztárcánk meg üres. Facebook-oldalunkon szépen muzsikált a poszt, olvasóink közül ketten is bemutatták saját alkotásukat a témában. Átismételve a dolgot, a házi klímához mindossze egy tárolódoboz, mondjuk kiszuperált hűtőláda, egy ventillátor, igény szerinti mennyiségű könyökcső és hűtőközegnek némi jég szükséges.

Lássuk, mire jutott Zoltán! Elmodnása a szerint az alábbi pofás kis szerkezetet a legutóbbi nagy melegben rakta össze. Most is nagyon jól jött. Látható, hogy a tárolóedény egy otthon talált, használaton kívüli műanyagdoboz. Ilyet lehet kapni sok helyen, de meggyőződésem, hogy majd minden háztartásban kallódik néhány ehhez hasonló darab. A barkácsáruházban valamiért ellenállhatatlan vágyat érez az ember az efféle tárolóeszközök megvásárlására. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, mindenesetre ha tehetném, indítanék egy nemzetközi kutatást a témában. Zoltán klímaberendezéséből a hideget egy szabványos szellőztető ventillátor juttatja a szabadba. Előnye, hogy passzentosabban fel lehet eszkábálni a dobozra. Ebből a légkondiból nem kevesebb, mint két csövön keresztül áramlik ki a hideg.

A következő pályamunka Ferencé, aki posztunkon felbuzdulva, a melegtől elgyötörten, a műhelyben talált hulladékokból szerelt össze egy hűtőberendezést. Ferenc tárolódoboznak egy hűtőládát használt. Annyi előnye biztos lehet a hagyományos műanyagdobozokkal szemben, hogy ez tovább tartja a hőt, így nehezebben olvad a jég a doboz belsejében. Itt is egy szabványos hűtőventillátort láthatunk, és igaz, hogy csak egy, de annál combosabb kivezető csövet. Kipróbálni egyelőre csak a hűtőből kivett ásványvizes palackokkal tudta, de elmondása szerint majd egy órán át szolgáltatott kellemes hűvős levegőt a gép. Jeges hűtőközeggel hatékony lesz a szerkezet.

Kedves Zoltán, kedves Ferenc! Köszönjük, hogy megosztottátok velünk munkátokat.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Aki egynél többször próbálkozott már házilagos videók készítésével, az biztos találkozott az így készült felvételek esetén azzal a ténnyel, hogy bizony a kamera rázkódása, remegése nagyon is látható lesz az elkészült felvételeknél. Ez pedig még az amúgy jó minőségű videók esetében is egyfajta 'amatőr' megítélést ad az elkészült felvételeknek. Ezen persze lehet segíteni, és biztos sokan vagyunk olyanok, akik hamar eljutottak a különböző steadicam állványokat bemutató oldalakra.

Hogy mi az a steadicam? A wikipédia ezt írja: „A steadicam egy kamera-stabilizációs rendszer, amely kiszűri a kézikamerás felvételek során jelentkező rázkódásokat, így a rögzített kép olyan érzetet kelt, mintha a kamera a föld felett körülbelül másfél-két méteres magasságban „repülne”. Segítségével bonyolult kameramozgások érhetőek el, sínrendszerek és egyéb állványzat kiépítése nélkül. Filmes és televíziós környezetben is széleskörűen alkalmazott eszköz.”

Alapvetően kétféle rendszert találhattunk. Az egyik a professzionális felhasználók számára készült, az operatőr testére mindenféle hámokkal felszerelt, igen bonyolult megoldás. (Ilyen látható a poszt nyitóképén is.) Ezek valóban tökéletes végeredményt adnak, de egy egyszerű hobbista számára megfizethetettlenek.

A másik kategória a kis méretű, kézi állványoké. Ezek többnyire valamilyen ellensúlyt használnak, és ez a súly stabilizálja a rendszerint minden irányban elmozdulni képes kamerát. A net tényleg tele van egyrészt olcsó, távol keletről származó kész állvánnyal, másrészt mindenféle méretű és minőségű házilagosan készült állvány leírásával is.

Az én esetemben egy kis Sony gyártmányú koncert (pontosabban zene) felvevő kamerát szerettem volna finoman és rezgésmentesen mozgatni. Ez egy nagyon pici és nagyon könnyű darab, még a szándékaim szerint mellé szerelendő pót áramforrással együtt is akkora, mint két cigarettás doboz. Elvileg tehát elképzelhető volt, hogy egy valóban kompakt, kis méretű steadicam-ot készítsek hozzá.

El is kezdtem a munkát, persze némiképp ad-hoc jeleggel, megint csak. Az otthon fellelhető, kallódó kacatokból próbáltam kialakítani valamit, persze úgy, hogy a végeredmény azért vállalható kinézetű legyen.

Találtam például egy tökéletes markolatot, amely állítható és teljesen korrektül is néz ki, ez egy régi Skil fúrógépről maradt.

A főbb alkatrészeket bükkből kezdtem el megformálni, mert nagyon homogén és könnyen megmunkálható. ugyanakkor tartós és kemény faanyag. Az alap elképzelés az volt, hogy a markolatra egy két tengely körül elfordulni képes kapcsolódással lesz 'ráakasztva' a kamerát és az akkut tartó keret, amelyet a megfelelő helyeken állítható súlyokkal lehet pontosan vízszintesen tartani.

Azonban az építés közben egyre erősebb lett az érzés bennem, hogy az egész dolog rossz irányban halad. A neten fellelhető állványok szinte mind csak a vízszintes tengelyek mentén képesek mozogni. Vagyis a kamera mozgatása közben ki tudják egyenlíteni az oldalirányú mozgatásból, és a közelítés-távolítás során bekövetkező mozgásokat. Viszont szerintem egy ilyen kézi állvány legfontosabb tulajdonsága a lépések miatt megjelenő, fel-le irányú mozgás (zötyögés) csillapítása lenne. A poszt elején említett, nagy méretű, hámmal felcsatolható, gyakorlatilag robotkarra emlékeztető állványok képesek is erre, azonban a kis kézi állványoknál én nem igen találtam ilyen megoldást. Végig vettem, hogy hogyan is lehetne ezt megoldani, mindenképp egy függőleges irányú mozgást lehetővé tevő rugózott elem kellene. Ami ráadásul csillapított is. Ez egyébként szintén zavar az alapvetően ingaként működő kézi állványok esetében, vagyis ha a mozgást hirtelen szeretnénk megállítani, akkor a kamera bebólinthat, hiszen a csapágyakon, vagy gömbfejen felfüggesztett ellensúly nincs csillapítva, a fizika pedig működik...

Szóval itt tartok most. Néhány megoldást már papírra vetettem, de ezek mind rettentő bonyolultak, esztergált alkatrészeket, pontos csapágyazásokat igényelnének, ami nem kifejezetten az az út, amin szívem szerint elindulnék. Ráadásul növelik a méretet, amit én mindenképp elkerülnék. (A nagy méret amúgy pedig megoldaná ezt a problémát, ugyanis ha elég hosszú a súlyokat tartó rúd, és elég nagyok a súlyok, akkor pusztán a tehetetlenség is képes számottevően csökkenteni ezt a lépések következtében fellépő remegést is. Viszont én kis méretű szerkezetet szeretnék, hogy nagyobb tömegben is akadálytalanul lehessen használni. 

Ezt a posztot tehát tekinthetjük egyfajta segítség kérésnek is. Egy olyan megoldást keresek, ami a fenti problémát orvosolná. Nincs igazából szükségem a kamera vízszintes forgathatóságára, tehát ez a funkció kimaradhat, viszont tényleg jó volna, ha a lépések zöttyenéseit ki tudnánk védeni.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az elmúlt hetek enyhe téli időjárása után beköszöntött az évszaknak megfelelő idő. Ilyenkor aztán sokaknak eszébe jut, hogy milyen jó is lett volna pénzügyi tartalékot képezni egy jó kis légkondira. Van aki el is kezdi a tartalékképzést, azonban hazánk lakossági megtakarítási tempóját alapul véve, tél lesz mire összegyűlik a pénz egy klímára. Akkor meg ugye jön a karácsony és már el is füstöltük a tartalékot. Ajánlunk egy olcsó és egyszerű, alkotója szerint ráadásul igen hatékony megoldást arra az esetre, ha pénzünk nem is de legalább tettvágyunk és melegünk van.

A házilag előállítható légkondihoz mindösszesen egy nagyobb hűtőláda, egy csiptetős ventillátor, egy könyökcső és egy jégtömb szükséges. Az elkészítési módot az alábbi videóban találjátok.

Ha jól tudom, akkor annak idején az Országház hűtési rendszere is jéggel működött, azt mondjuk nem vitték sehova, ezt a hűtőtáskás verziót viszont akár szivargyújtóról is működtethetjük, ha épp olyan ventillátort használunk hozzá. Mekkora királyok lehetünk a kempingben egy légkondis sátorral. Ha nincs kéznél hűtőtáska, íme a vödrös verzió.

Kellemes hűsölést!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A hengerléssel készített lemezek nagyméretű táblákban állnak a műhely rendelkezésre. Ezeket a táblalemezeket előrajzolás után megfelelő méretre kell darabolni, ill. megfelelő alakúra kell megmunkálni. A lemezdarabolást vagy lemezszabást nyírással végezzük el. A nyírás célja tehát a lemezek előrajzolás utáni darabolása, szabása.

A különböző lemezanyagok vágására használt sokféle művelet közül a lemezek vágására, darabolására legalkalmasabb a nyírás, szerszáma az olló.

Kézi lemezolló

Az ollóknak két, egymással szemben ható nyíróélük van, de ezek nem találkoznak egymással, mint a harapásnál, hanem egymás mellett elcsúszva darabolják az anyagot. A vágóélek kialakítása szerint a kézi ollók többféle kivitelben készülnek. A legáltalánosabban használt az egyenes lemezvágó olló. Ez az olló a már ismert harapófogóhoz hasonlóan két egyforma félből áll, amelyeket egy csappal erősítünk össze.

Az olló vágóéleit is vissza lehet vezetni az elemi ék alakjára. Az ollók szemben álló ékszerű vágóélei az anyag szétválasztása közben nyíróhatást fejtenek ki.

A lemezolló mint kétkarú emelő

Az olló ékszöge $ = 75...85°. A nyírási munka megkönnyítése és a súrlódási ellenállás csökkentése érdekében a kézi olló nyírófelülete a = 2...3°-ra aláköszörült. A lemezolló nyírási munkája nyomán a levágott anyag felületén három élesen elhatárolt részt figyelhetünk meg
- a fényes és keskeny bevágási zónát;
- a szálkásan szétszakadt vágási zónát;
- a törési zónát (szemcsésen törött felület).

A lemezollók a kétkarú emelő elvén működnek, ezért nyíráskor a munkadarabot egyre közelebb toljuk a forgócsaphoz, ezáltal ugyanis a munkakart csökkentjük.
A kézi ollók nyírásszögét nem lehet állandó értéken tartani, ezért olyan emelőkaros ollókat szerkesztettek, amelyeknek alsó kése egyenes és rögzített, felső kése viszont logaritmusgörbe alakúra kiképzett és forgathatóan ágyazott. A logaritmusolló nyírási szöge, bármilyen helyzetben legyen is a felső kés, mindig 15°.

Minthogy az élek között hézag van, a két él által kifejtett erő nem ugyanabban a pontban hat. Ennek eredményeként olyan forgatónyomaték alakul ki, amely a munkadarabot az asztalról leemelni és azt a kések közé fordítani igyekszik.

Nyíráskor a két kés mindig egymás felé mozog és nincsenek pontosan egy síkban, hanem közöttük - a nyírandó anyagtól és ennek vastagságától függő - hézag van. Ezt a hézagot éljátéknak nevezzük. Ha nincs éljáték, az élek egymáson dörzsölődnek, egymást koptatják, és növelik a nyíróerőt. A szükséges éljáték 0,2 és 0,02 mm között van. Ha a hézag ennél nagyobb, akkor az anyag vágási felülete elnyomódik, és sorja képződik. Ha ez az éljáték megközelíti a nyírandó lemez vastagságát, előfordulhat, hogy a lemezt az élek behúzzák a kések közé. Ilyen esetben a kemény kések könnyen eltörnek.

A helyes és a helytelen éljáték

Az ebből származó késtörés és balesetek megelőzése érdekében olyan értékű és irányú erőt kell a munkadarabra kifejteni, amely ezt a forgatónyomatékot kiegyensúlyozza. Kézi ollóval való nyíráskor ezt az erőt bal kezünkkel fejtjük ki.

Az olló helyes fogása

Kézi lemezollóval eredményes munkát csak akkor végezhetünk, ha a lemezt helyesen fogjuk meg és jól tartjuk. Az olló éleit csak annyira nyissuk szét, amennyire azt az olló biztos tartása megengedi. Fontos követelmény, hogy a nyírópofák a munkadarabra merőlegesen álljanak.

Az olló helytelen fogása

Nyíráskor a kéz erejének lehetőleg a szárak végén kell hatnia, mert a megfelelő nyíróerő eléréséhez - a kétkarú emelő elvének megfelelően - ebben az esetben kell a legkisebb erőt kifejtenünk. Ha az ollót helytelenül a forgási ponthoz túl közel fogjuk meg, túl nagy erőt kell kifejteni.

Keskeny csíkok nyírásakor különösen fontos az olló éleinek helyes beállítása. Ha a forgócsap nincs kellően meghúzva, tehát az éljáték túl nagy, az anyag a nyírópofák között elhajolhat. Ha az éljátékot helyesen állítottuk be, az olló az előrajzolt vonalon a legkeskenyebb lemezcsíkot is könnyen és biztosan nyírja. A munkadarabot nyugodtan kell tartani, hogy pontosan tudjunk nyírni. Ezért célszerű, ha nyírás közben felső karunkat testünkhöz szorítjuk.

Az olló és a lemez helyes tartása keskeny szalag nyírása közben

Az olló két szárát nyírás közben kissé emeljük fel, hogy a lenyírt lemezdarab elcsússzon a kezünk alatt anélkül, hogy ujjunkat megsértené.

Kör alakú lemeztárcsák kézi ollóval való nyírásakor ügyeljünk arra, hogy a nyírás iránya megegyezzék az óramutató járásával, mert az olló így nem takarja el az előrajzolt vonalat.

Kör alakú lemeztárcsa helyes nyírása

Az óramutató járásával szemben végzett nyíráskor a felső nyírópofa mindig eltakarja az előrajzolást.

Kör alakú lemeztárcsa helytelen nyírása

Éles bevágásoknál gyakran fennáll az a veszély, hogy a bevágás csúcsában kissé túlnyírjuk az anyagot. Ha később az alkatrésznek ezt a részét üzem közben nagyobb igénybevétel éri, idővel a túlnyírás repedés alakjában továbbterjed. Ha ez valamely fontos alkatrésznél következik be, az ilyen, látszólag jelentéktelen műhiba súlyos balesetet okozhat. Ezért helyesebb, ha a bevágás csúcsában furatot készítünk és pontosan a furat közepe felé nyírunk.

Kézi lemezollóval kb. a következő vastagságig nyírhatunk:

A villamos kézi lemezolló igen hasznos szerszám, meggyorsítja és egyben megkönnyíti a munkát. A nehezen hozzáférhető helyeken is jól megoldhatók vele a nyírási feladatok. Az olló munkaszerszáma két kis kés. Közülük az egyik rögzített, a másik pedig fel- és lefelé irányuló váltakozó mozgást végez. A nyírási felület tiszta, a szélek pedig sértetlenek.

Villamos kézi lemezolló

A kések igen egyszerűen állíthatók be, többszöri köszörülés után is egyenletesen és jól működnek. A szerszám nagy előnye, hogy a két kés élei közötti hézagot igen könnyű a szükségesnek megfelelően beállítani. Az ollóval tehát egyformán jól vágható - a szerkesztéskor előirányzott két határértéken belül - a legvastagabb és legvékonyabb lemez is.

Villamos kézi lemezolló

Vastagabb anyagok nyírására a satuollót vagy a tőkeollót használjuk. A nagyobb nyírási vastagság elérését az teszi lehetővé, hogy a mozgó vágórész meghosszabbított szárával lényegesen nagyobb nyíróerőt lehet kifejteni, mint a kézi ollókkal. A satuollót satuba fogva, a tőkeollót pedig fatőkéhez erősítve használjuk.

 Satuolló

  Tőkeolló

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Mikor már csak hat - pontosan derékszögű - furat hiányzik a Nagy Mű befejezéséhez, és pont akkor romlik el az oszlopos fúró, mindenki másképp reagál. Gyengébb idegzetűek a műhelyasztalra borulva fel-felzokognak, a skizoid paranoiások megkönnyebbült kacajjal gyújtják magukra a műhelyt, míg mások távolba révedő tekintettel csendesen megőrülnek. Miért? Miért?  - suttogják végtelen ciklusban.

Megint mások, főleg a közszolgálati karriert hátuk mögött tudók részére egy ilyen csapás puszta ujjgyakorlat, a mindennapok része. Nyugodtan tűt-cérnát ragad az ember és megjavítja a fúrógépet. Vészbarkács technológia következik, csak halaszthatatlan esetben alkalmazandó.

Történt, hogy egy szép napon nekiláttam posztot írni önöknek. Dolgozatom címe: Variálható polcmagasságú tartóállvány előállítása (szikes talajon). Sok furattal kellett lyuggatni a zártszelvényeket, haladt a munka rendesen, azonban hirtelen elbizonytalanodó kattogásra váltott az ékszíj mindaddig megnyugtatóan egyenletes zaja.

Az ékszíj, mely vadonatújan sem tűnt hosszabb életűnek egy benzineskannával ballagó  buddhista szerzetesnél, fordult még néhányat, majd kissé megtörten lepihent. Maga az oszlopos fúró igazán kellemes ár/érték aránnyal rendelkezik, tervezem is bemutatni egy illusztrált írásban,  de sajnos az ékszíjat alultervezték kissé.

Az ékszíjméretezés külön tudomány és sokkal célravezetőbb a mintapéldányt kezébe nyomni a felkészült ékszíjbolti eladónak, mint majdhogynem találomra rendelni katalógusból. Ha érdekel valakit: az ékszíjat a külső palást vastagsága és anyagának hossza alapján rendeljük.

Azonban szerettem volna újra működőképesnek tudni a gépet és befejezni a fúrást. Mi pótolhatna egy rugalmas, az ékszíjtárcsára illeszkedő alkatrészt? Egy gumipók természetesen, méretre szabva. Kihívást a számos, párhuzamosan futó gumiszalag összeillesztése jelentette, melyet szövethéj fog össze. Nem kifejezetten összeillesztésre termett alapanyag. Már a megoldás elméleti fázisában kézenfekvő, hogy minél rövidebb kapcsolószakaszt kell alkalmazni. A kis átmérőjű tárcsán a drótból készült illesztés ne legyen kitéve alakváltozásnak, mert nem rugalmas és anyaga gyorsan kifárad hajlításra.

Mindenki őrizze meg nyugalmát, ez csak a méretvétel fázisa. Nem kapcsoltam be ebben az állapotban, féltve az alumínium tárcsákat.

Ehelyett a középen átvezetett drótot kétoldalt erősen rácsavartam a gumipók végeire, hogy ne dudorodjon ki, azaz egyenletes átmérőjű maradjon a szíj.

Kis szigetelőszalagos kezelést figyelhetünk meg a tárcsakopás elkerülése érdekében. Megfelelően ráfeszült és két fúrás erejéig stabilan közvetítette a motor erejét. Ezután elszakadt. A drót nem bírta mégsem az állandó hajlítást.

Tulajdonképpen mi más lehetne flexibilisebb néhány tucat öltésnél a varrócérnával? Sokkal nagyobb területen tudtam átszurkálni cérnával a szövetborítást, mint dróttal. Ezután szakadás nélkül használtam a pót-ékszíjat, amíg végül vásároltam egy új példányt.

A gumipók szíjat eltettem tartalékként rendkívüli esetekre. Problémamegoldásra négyest adtam magamnak és felírtam a dicsőségtáblára a winchester mellé, melynek kontakthibás tápegység csatlakozóját befőttes gumival fixáltam. Nyolc éven keresztül - a gép leselejtezéséig - működésben tartotta a berendezést. Tehát a gumi hasznos dolog, használják önök is.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.