Ne legyünk álszentek, a tudás temploma nem csak a könyvesbolt és könyvtár, hanem az Internet is. Mely irodalmat nem találjuk meg elektronikus formában, az vagy nagyon érdektelen vagy nem is létezik. A letöltés életünk része lett, bár jómagam több szempontból sem tartom elegánsnak frissen megjelent műszaki kézikönyvek ingyenes letöltését. VV Senkiházi botrányos életének egy éjszaka alatt megírt oldalaival szemben elképesztő szerzői munka van a valódi tartalmat felmutató szakmai - ismeretterjesztő - tudományos művekben, melyet lektorok, korrektorok, illusztrátorok és még sok más munkatárs ölt formába.

Bescannelni, fellökni az Internetre könnyű, de előbb-utóbb értelmetlenné teszi az egész könyvkiadást, nem terem több tudás. Másrészt a nagy felbontású ábrákkal, táblázatokkal illusztrált kötetek nem is igazán képernyőre termettek. A műhelybe nem cipeljük el őket, ha pedig kinyomtatjuk, ott tartunk, mint ha megvettük volna a könyvet. Nem praktikus tehát.

Az EU emberi ésszel felfoghatatlanul életszerűtlen és aberrált jogszabályainak egyike (sok ilyen van), hogy míg a nyomtatott könyvek 5% ÁFA-kulcs alá esnek, addig az e-book kereskedelem a szolgáltatás kategóriába tartozik és 25% a sarc. Természetesen Magyarországon is. Ez nem fogja előremozdítani a legális e-könyv kereskedelmet, mert szinte azonos árban mozognak nyomtatott társaikhoz képest.

Más kérdés az aktualitásaiban elavult, már nem kapható kötetek közkinccsé tétele. Két okot mondanék, amiért különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül töltöm és használom pl. a Fémipari alapműveletek (1974.) című könyvet. Ezt rugalmas hozzáállásomnak köszönhetően Önök is megteszik hetente egyszer, a belőle kivonatolt  a posztokat olvasva. Ugyanez vonatkozik azokra a szakmunkásképzős művekre, melyek összeállítói (egy jóval korábban megírt anyag újrafeldolgozásáról beszélünk, tehát nem minden szavát a szerző találta fel) talán még élnek is, nemhogy 70 év eltelt volna haláluk után.

Viszont volt itt egy szocializmus nevű dolog, melyek tankönyvszerzőit az adónkból honorálták és azok a művek akkor közkincsnek számítottak (1. ok). Apáink építgették a népgazdaságot és munkájából leadózott összeget e könyvek tartalmának előállítására is fordították. Ellenértékeként az ingyenes olvasást megörököltük elődeinktől - állítom nagyvonalúan. Végül pedig ezeket a könyveket ebben a formában már nem adták ki azóta (2. ok), tehát nincs elmaradt haszon, amivel megkárosítanánk bárkit. Például a Technológiai újdonságok a gépiparban (1962) közzététele nem vezetne drasztikus létszámleépítéshez a már különben nem létező Táncsics (szakszervezeti) könyvkiadónál.

Termetesre hízott bevezetőm után lássuk a kínálatot. A fenti jogállású könyvekből szemezgetek - link nélkül - melyek létezéséről talán nem is tudtak, de igazán hasznos kiadványok.

Czagány Lajos - Bútorasztalos és díszítő munkák

Az igénytelenül, ráadásul kétoldalasan scannelt verzió a Műszaki könyvkiadó 1980.-ban megjelent kiadását tartalmazza. Nagyon korrekt, illusztrációkkal gazdagon ellátott szakszöveg anyagismerettel nyit, bemutatja a bútorkészítés gépeit, a megmunkálást. Ragasztás, furnér-előkészítés, felületkezelés-lakkozás és szerelés után a fa esztergályozása következik. Még nincs vége, mert az intarzia, berakás, fafaragás és metszés teszi teljessé a  bútorasztalos szakma bemutatását. Hogy mindenki ez elődök írásaiból merít, példa ez a könyv is. Némileg aktualizálva az 1958. óta megjelent gépekkel-módszerekkel, de lényegében Pál Armand "Bútorasztalos" című könyvét újította fel.

Adler R. Otto - Fogazás mindenkinek

Természetesen a fogaskerekek világába vezet a kiadvány. Megismerkedünk a fogazás elméletével, rövid történelmi áttekintés, hogyan fogaztak régen, majd belevágunk a közepébe. Hengeres fogaskerékhajtások, evolvensképzés, kúpfogaskerék, csigahajtás fejezeteket látok ahogy beletekerek a dokumentumba. Az utolsó bő részben egyenletek és táblázatok sorakoznak. Sok egyenlet. Hiába ötvenéves a könyv, mikor belekóstolunk a gépészeti tervezésbe, vagy katalógusokat böngészgetünk, pont ezen szabványokra és jelölésekre kell támaszkodnunk, melyet a könyvben együtt megtalálunk.

Óhegyi Albin - Palást- és furatköszörülés

Ki gondolta volna laikus fejjel, hogy egyetlen megmunkálási fázisról egy teljes könyvet lehet írni? Ahogy kell, alapfogalmakkal kezdődik, rögtön köszörülési táblázatokkal, később egyenletekkel folytatódik és ez így megy sokáig. A köszörűgépek ismertetése, technológiai oktatás, jellegzetes hibák elkerülése és baleset-elhárítás. Nem ebéd utáni, könnyű olvasmány. Hét forintba került 1968-ban, csak érdekességképpen.

Dr. Doboslav Nemec - Gépi megmunkálás

Hasonlít ez a könyv kedvenc Fémipari alapképzés tankönyvünkhöz, csak fiatalabb és tüstént a lényegbe vág. Külön posztba sem férne bele a tartalomjegyzék, ezért röviden: tartalmaz minden szerszámgépet és munkafolyamatot,  ami a fém megmunkálásához szükséges. Fúrás, marás, esztergálás, köszörülés, menetkészítés, plazmavágás és a többi. A mai ajánlóban talán a leginkább átfogó igényű mű.

Lehetne folytatni a sort, és ha nem jut eszembe jobb téma, folytatni is fogom. Tény, hogy csak fémipar témakörben 7.8 Gb anyagot találhatunk és ezek kb. fele 1990. előttről származik, lenne alapanyag. Letöltési linkeket nem adtam a felsorolt műszaki irodalom mellé, de aki keres, az talál. A könyvcímeket már tudják.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az előző írásban összeszedtünk néhány szempontot, ami bár fontos és meghatározó része a gépjárművédelemnek, mégis a különböző cégek merőben máshogy kezelik ezeket. Az autó védelmének lelkét adó klasszikus riasztó igazából nagyjából ugyanazt tudja mindenkinél. Sokféle szenzoron keresztül figyel, és szól, ha bármi gyanúsat észlel. A különbség inkább abban van, hogy a riasztási eseménnyel egy időben mit is tesz konkrétan a rendszer az autó védelmében. Nézzünk kicsit jobban a dolog mélyére.

A fenti képen egy GSM blokkoló látható. Pici, könnyű, egy ingzsebben elfér, és vagy 50 méteres körzetben garantáltan elnyomja a mobiltelefon jelét. Remekül hangzik, igaz?

És hogy hogy jön ez a szerkezet ide? Hát úgy, hogy a modern védelmi rendszerek általában mobiltelefonon keresztül kommunikálnak. Ha tudnak. De erről még később lesz szó. Elsőként talán nem haszontalan, ha egy rövid kis fogalomtárat illesztünk ide a blogba. Jó tudni, hogy a gépjárművédelmet kínáló cégek anyagaiban az a sok betűszó és rövidítés mit is jelent:

• CAN-BUS rendszer:  A járművek új generációi egyre több vezérlő egységgel rendelkeznek. Ezek felügyelik és szabályozzák a motor vezérlését, a biztonsági és menetdinamikai berendezések működését, de például az egyre nagyobb számban előforduló elektromos szervokormányok és persze számtalan kényelmi berendezés működését is.  Ezen berendezések számtalan kölcsönös kapcsolódást igényelnek, azonos adatok alapján végzik a saját feladataikat. A hatékony összekötés problémájára született meg a CAN-BUS rendszer és hálózat (Control Area Network), amely az autó minden elektronikus rendszerét hatékonyan és áttekinthetően kapcsolja össze. Sokan mondják, hogy a mai autókban ez a rendszer már nem is megkerülhető. Ez természetesen nincs így, van olyan cég ahol minden szükséges szenzort és ezek vezetékezését is külön, a gyáritól elszeparálva építik be.
• Hibakód olvasó csatlakozó:  A CAN-BUS rendszer tette lehetővé a modern járművek egységes hibakód olvasó csatlakozóinak kialakítását. Az autó adott pontján elhelyezett csatlakozó aljzaton keresztül a megfelelő számítógép és szoftver segítségével minden információ megtudható az autó állapotáról, hibáiról, a rendszer több alkotóeleme ezen a csatlakozón keresztül programozható is. Ezen a csatlakozón keresztül általában hozzáférhetünk a jármű minden rendszeréhez, de van olyan gépjárművédelem, amelyik aktiv állapotban blokkolja ezt a csatlakozót.
• Indításgátló:  Ahogy a nevéből is kitűnik, ez a rendszer felel az autó illetéktelenek általi elindíthatatlanságáért. Kialakítástól függően a motor működését többféle módon képesek blokkolni, akár a motorvezérlésen, gyújtásblokkoláson vagy épp az üzemanyag útjának elzárásán keresztül. A korszerű indításgátlók több ponton is beavatkoznak, épp ezért nem egyszerűen kiiktathatóak.
• Immobilizer:  Gyakorlatilag az indításgátló eredeti elnevezése, ugyanakkor a köznyelvben a működtető eszköz – ami a legtöbb esetben egy a kulcsba/kártyába épített jeladó chip – megjelölésére használják. (Lásd még „Transzponder”)
• Keypad: Bizonyos indításgátlók és riasztó rendszerek esetén a tulajdonos azonosítását egy beépített billentyűzeten történő kód beírásával végezhetjük el. Ezt a billentyűzetet nevezzük keypadnak. Manapság már kevésbé divatos, de régebbi autókban még előfordul.
• GPS:  (Global Positioning System) A műholdas helymeghatározás elnevezése. Segítségével az erre szolgáló műholdakon keresztül pontosan meghatározhatjuk a rendszert használó pozícióját. Használatához megfelelő antennával ellátott. műholdak jeleinek vételére alkalmas eszközre van szükség.
• GSM:  (Groupe Speciale Mobile) A mobiltelefonos kommunikáció elnevezése. Gépjárművédelem esetén a legtöbbször ezen keresztül lehet kommunikálni a járművel, ezen a rendszeren tudjuk lekérni a szükséges állapot- és pozíció adatokat.
• OBD kódok: Az OBD (On-Board Diagnostics) egy egységes kódrendszer, amely a gépjármű hibáit jeleníti meg a hibakód kiolvasás során.
• Rablásgátló: Általánosságban olyan berendezések megnevezése, amelyek az autó menet közben történő eltulajdonítását akadályozzák meg. Olyan esetekben is, amikor a tolvaj birtokába kerül az autó eredeti kulcsa és távirányítója is. Az esetek többségében ez az autó elindításakor, vagy közvetlen az után egy külön protokoll betartását kéri a jogosult vezetőtől, például egy kapcsoló meghatározott módon történő működtetését.
• SIM:  Ez a kis chipkártya tartalmazza a GSM rendszer használatához szükséges személyes azonosítókat (pl. telefonszám) és adatokat, ennek segítségével tud azonosítani az adott GSM szolgáltató hálózata.
• Transzponder: Ez a fogalom általában egy gyárilag beégetett kódot tartalmazó chipből és az ehhez szükséges elektronikai modulból, antennából áll. Itt a kódot tartalmazó – általában kulcsba/kártyába épített – jeladó chip nem rendelkezik saját áramforrással, hanem az olvasó közvetíti az azonosításhoz szükséges energiát. 

Ennyi most elég is lesz. Hanem azért a címbeli kérdés még ott lebeg a fejünk felett. Tényleg nincs ellophatatlan autó? A helyzet az, hogy - sajnos - tényleg nincs. A gépjárműbe bejutást egy üveg ablakokkal ellátott fémdoboz esetében nyilván nem lehet teljesen kizárni. Az autó saját lábon történő elvitele már keményebb leckét adhat a tolvajok számára, de azért itt végső soron az időtényező az ami segíthet rajtunk. Vagyis elméletben, elegendő idő alatt egy felkészült tolvaj mindent vissza tud fejteni. Szerencsére a gyakorlatban ennyi idő nincs, a mai tolvajok típus alapján, megrendelésre dolgoznak, a legkevesebb kockázatot jelentő prédát keresik, ha az általuk használt szokásos módszer nem jön be, nem fognak nekiállni éjszakába nyúlóan próbálkozni. Ugyanakkor sajnos a végső érv továbbra is a tolvajok kezében van, egy autómentőre bármikor felhúzhatják az autónk.

Épp ezért van szükség több lépcsős és több funkciós védelmi rendszerekre. Olyanokra, amelyek a "támadás" fokozataihoz tudnak alkalmazkodni,  és ha minden kötél szakad, legalább el tudják "mondani" hová is vitték az autót a tolvajok.

Nézzük, hogy a különböző gépjárművédelmet kínáló végek hogy közelítik meg a kérdést. (A lista nyilván nem teljes, néhány ismertebb piaci szereplőt tartalmaz. Az ilyen összetett rendszerek sok esetben kész, másoktól beszerzett elektronikai összetevőket is tartalmaznak, így adott esetben akár egy kis műhely is összeállíthat egészen ütőképes és biztonságos megoldást.)

Pajzs

A Pajzs talán a legismertebb ilyen jellegű gyártó. Kommunikációjuk legfontosabb eleme a speciálisan lezárt motortérbe elhelyezett, máshonnan hozzáférhetetlen gépjárművédelem. Ők is azt vallják, hogy az autó utastere igazából védhetetlen, de az autó elindítását meg lehet gátolni, ha a védelmi eszközöket máshol (motortér) helyezik el. Rengeteg csomagjuk van, az igazán jól összeállított, teljes körű védelmet kínáló csomagok viszont már havidíjasak. (Igaz, itt vállalnak lopásgaranciát, de erről már írtunk az előző részben.)

Blue 16

A Blue 16 fő ütőkártyája a távirányító teljes kerülése. Ők a megfelelő helyre (általában a szélvédő sarkára) ragasztanak egy transzponder vevőt, amihez kívülről kell odaérinteni a nálunk lévő "kulcsot". Ők abban hisznek - amúgy logikusan - hogy ha nincs rádiójel a távirányító és az autó között, akkor nincs mit kioltani, másolni, kiolvasni. 

Car-Őr

A Car-Őr a gépjármű gyári használati komfortjának megőrzésére helyezi a hangsúlyt. Ezért a rendszert a gyári távirányítóval lehet működtetni, és az Ő esetükben nem csorbulnak az esetleges gyári kulcsnélküli, közelítő kártyás (Advanced Key, Keyless Go, stb. rendszerek) funkciók sem. Ezt úgy teszik, hogy minden rendszer alaptartozéka a rablásgátlás, ami egy többnyire mechanikus és teljesen egyedi módon történő kapcsolást is igényel az autó jogosult elindításához. (Ez bármi lehet, mondjuk háromszor meg kell nyomni valamelyik meglévő kapcsolót.) Az Ő esetükben ezen kívül nagyon tág a mobilon keresztüli pozíció lekérdezési és beavatkozási lehetőségek köre is. A rendszer a jármű több pontján kerül elhelyezésre, integrálva a gyári elektronika elemei közé. Havi díj nincs.

Cerberos

A Cerberos a mechanikus védelem egyik fő támogatója. Az általuk telepített megoldás az elektronikus elemeken túl rendelkezhet automatikus váltózárral és a kuplung működését megakadályozó szerkezettel is. Nem zárják viszont a motorházat, mert a Car-Őr véleményéhez hasonlóan ezt nem tartják jó megoldásnak, hiszen bármilyen baleset vagy probléma esetén szükség lehet a motorház gyors nyitására.

Ezek a gyártók persze folyamatosan fejlesztenek, ha a védelmi rendszer egy-egy, a konkurencia által kínált eleme népszerűvé válik, azt beépítik a saját rendszerükbe is.

A választás tehát nem egyszerű. A legfontosabb talán az, hogy a saját használati szempontjainkat vegyük számba. Vagyis mennyire fontos a komfortos használat? Szoktunk-e rengeteg szatyorral bevásárolni? Mennyire kockázatos helyen lakunk? Milyen sűrűn adjuk kölcsön az autónk?  (El kell.e árulnunk a rendszer működési módját, vagy van szerviz-üzemmód is?) De fontos az is, hogy egy adott rendszernél kérdezzünk rá a lehetséges hibaforrásokra is. Például mi történik, ha lemerül az akkumulátor? Vagy mi történik, ha elmegy a mobiltelefon térereje? Netán zavarják vagy elnyomják a mobiltelefon-vételt, ez esetben hogy reagál a riasztó? (Van olyan cég, ahol ilyen esetben azonnal működésbe lép a rablásgátlás, sőt a szerkezet azt is érzékeli hogy "normális" térerő gyengülésről van szó, vagy szándékos zavarásról.) Egyáltalán, ha valahol a világ végén mozgásképtelenné válik az autónk a védelmi rendszer vélhető hibájából, van-e mód kikapcsolni, hatástalanítani a rendszert? Ha ilyen esetben, mondjuk elszállíttatjuk az autót a helyi márkaszervizbe, ahol azt mondja a szerelő, hogy a hibát a riasztó okozta, ezért a garancia nem érvényes. Ilyenkor mi a teendő? Vagy mondjuk elromlik a motorháztetőt záró plusz szerkezet, ki lehet-e más módon nyitni azt? Sok-sok kérdés merülhet fel.  

Döntés előtt mindenképp kénytelenek leszünk utána olvasni kicsit a lehetőségeknek, böngésszünk át minél több blogot a témában, és ne elégedjünk meg a gyártók/telepítők által elmondott, a terméket dicsérő mondatokkal, hanem kérdezzünk rá arra is, ami esetleg nem képezi a sztenderd marketingszöveg részét...

Ha bármilyen élményetek, személyes tapasztalatotok van gépjárművédelmi rendszerek kapcsán, mondjátok el a komment részben, hátha segít másoknak, akik még csak most keresnek megfelelő védelmi rendszert. Zárásul iderakunk egy kis filmecskét, amelyben megtudhatjuk, hogyan is kell kinyitni egy lezárt motorházat. (Pontosabban azt, hogyan csinálják ezt az óceán túlpartján a tűzoltók...nem utolsó sorban az eszköz végre valami olyan, ami akár a Furdancs blog olvasói által is elkészíthető, ha már Can-bus illesztőt és GPS vevőt nem csinálhatunk a konyhaasztal sarkán...) 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.  

Lassan hagyománnyá válik, hogy a péntek autós témáról szól. írtuk már, hogy vagy 20-25 évvel ezelőtt, amikor még egy lakótelepi parkolóban szinte mindenki maga bütykölte az autóját, és az akkori autók összes extráját jórészt a tulajdonosok barkácsolták a járműbe utólag, nyilván jobban kapcsolódott még az autózás a barkácsoláshoz. Manapság persze már az is egyre ritkább, hogy egy gépjárműbe utólag kellene beszerelni egy rádiót... 

A mai autók felszereltsége és extrákat tartalmazó listája már a gyártáskor eldől, és az autósok jó része ezen később már nem változtat. Azonban van egy olyan nagy területe az autókban lévő extra elektronikáknak, amelyek bizony még manapság is utólag kerülnek beépítésre. Bár, mint látni fogjuk, ez sem a házilagos barkácsolás terepe, de talán nem felesleges kicsit körbejárni a témakört. Hogy ilyen jellegű védelemre szükség van, azt bármelyik autólopási statisztika bizonyíthatja, ráadásul az autó valós piaci értéke nem játszik szerepet, hiszen egy népszerű, olcsó autóhoz nyilván olcsó alkatrészt is keresnek, tehát bontásra lopni még öreg és meglehetősen kommersz gépjárműveket is érdemes.

A mai posztunk témája tehát a gépjárművédelem lesz. Rögtön tisztázzuk, hogy egy egyszerű riasztó, vagy egy gyárilag beépített immobilizer önmagában nem tekinthető teljes  körű gépjárművédelemnek. A mai rendszerek ennél sokkal összetettebbek.  Egy korszerű védelmi rendszer több feladatnak kell megfeleljen:

• természetesen jeleznie kell, ha az autót megpróbálják eltulajdonítani – ez a klasszikus riasztó funkció

• a jelzésen kívül meg is kell akadályoznia hogy a lopás megtörténjen – ez az indításgátló, indításblokkoló funkció

• és ha mégis elvinnék a járművet (akár tréleren) akkor tudatnia kell a gazdájával az aktuális pozícióját.

• plusz a mai rendszereknek általában van rablásgátló funkciója is, tehát ha a piros lámpánál valaki kirángat az autónkból és bepattanva a helyünkre elhajt vele, akkor se juthat túl messzire.

Az elektronika persze fejlődik, a mobilhasználat már általános, tehát ezeket a funkciókat ki kell egészítse a távolról történő beavatkozás lehetősége is.  Vagyis a tulajdonos nem csak arról kapjon információt, hogy a gépjárműve épp merre jár, de be is tudjon avatkozni a távolból, például le tudja állítani az autót, még akkor is, ha a tolvaj a gyári kulcsokkal vitte azt el, mert mondjuk kilopta az uszoda öltözőszekrényéből.

Több olyan, - ráadásul már több éves múltra visszatekintő - rendszer van, amelyik ezt már tudja, és persze ahogy az lenni szokott, több utat járnak be a gyártók-fejlesztők, merőben más filozófiákban hisznek.

Közbevetés:  Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell egyáltalán utólagos védelem? Igaz, jelenleg a gépjárművek már majd minden esetben tartalmaznak valamilyen, - általában a kulcsba épített, jeladós - gyári indításgátlót. Azonban ezek a gyári rendszerek a legtöbb esetben a jármű központi hibakód olvasó csatlakozóján keresztül egy szakember számára kiiktathatóak. Manapság már sok esetben egy mobiltelefonra is feltölthető a megfelelő gyári szoftver, elég egy csatlakozóval ellátott vezeték, és máris kiiktatható az autó gyári védelme. Az utólagos rendszerek más protokollokat és más kódrendszert használnak, ráadásul a központi csatlakozóról sem érhetőek el, vagy mert teljesen külön rendszert alkotnak, vagy mert van olyan funkciójuk, amely aktív védelem esetén blokkolja ezt a csatlakozót.

És hogy melyek ezek az eltérő filozófiák? Az alábbiakban összeszedünk néhány olyan jellemzőt, amelyet a különböző cégek merőben máshogy közelítenek meg:

A mai autók mint tudjuk erősen "elektronizáltak". A legolcsóbb modellekben is komoly vezeték és szenzormennyiség található. Ennek sok oka van, de a legfőbb, hogy az egyre szigorúbb biztonsági és károsanyag-kibocsátási elvárásoknak már csak egy agyonszabályozott elektronikai rendszerrel, és persze fedélzeti számítógéppel szerelt jármű tud megfelelni.

Egy mai autóban akár ennyi különböző, elektronikát tartalmazó illetve elektronikusan vezérelt rendszer lehet. Persze átfedések lehetnek köztük, de az biztos, hogy jóval több bit és bájt van az autóinkban mint lóerő... 

Utólag ezekhez a rendszerekhez csak óvatosan lehet nyúlni. Itt rögtön adódik két különböző út, az egyik iskola azt vallja, hogy teljesen külön rendszert kell kiépíteni, mert az biztonságos. A másik azt, hogy a gyári CAN (egységes adattovábbító) rendszerre „felfűzött” rengeteg szenzor és jeladó jelét igenis lehet hasznosítani, csak arra kell vigyázni, ne zavarjuk meg a rendszer működését, ne tápláljunk a gyári rendszerbe visszafelé adatokat. Mindkét felfogás mellett lehet érvelni, és persze ellenük is.

A következő nagy különbség a rendszer beépítése. Van cég, amelyik mindent egyetlen dobozban bedug a motorházba, és azt a gyári mechanizmussal nyithatatlanná teszi. Csak a tulajdonos tudja speciális módon kinyitni a motorházat. A másik iskola szétszórja az autóban a rendszert alkotó elektronikákat, mondván hogy mindet megtalálni és hatástalanítani nehéz, a nem megtalált elemek dolgoznak tovább, ráadásul minden autóban egyedi helyre kerülnek az alkotórészek, erre nem tud előre felkészülni a tolvaj.

Nagy különbséget jelent a berendezés működtetése. Vannak hívei a külön távirányítónak. De vannak hívei a rádióhullámok teljes kizárásának is, tehát csak érintő (transzponderes) jelátvitelt használnak a riasztó és a rendszer aktiválásához. És vannak olyan cégek is, ahol azt vallják, egy mai sokadik generációs gyári távirányító elég jól kódolja már a jeleket, (minden ellenkező híreszteléssel szemben az autógyártók nem teljesen hülyék ám, és egy az autóhoz adott gyári távirányító semmivel sem rosszabb egy olcsó kínai távirányítónál, amit sok cég az "ez biztonságosabb" szlogennel tukmálna ránk) ráadásul az autóba való bejutást úgysem lehet megakadályozni, tehát náluk a rendszer több lépcsőben azonosítja a felhasználót, akár mechanikus kapcsolókat használva, de akár a tulajdonos mobiltelefonját felismerve. Ez is egy olyan terület, ahol bátran indulhat vallásháború a felhasználók között.

Különbség van abban is, hogy a rendszer használatáért kérnek-e havidíjat az azokat gyártó és beépítő  cégek.  Itt ugye általában a folyamatos felügyeletre, a diszpécserszolgálatra szoktak hivatkozni. A helyzet azonban az, hogy ezen rendszerek működéséhez szinte mindig kell egy SIM kártya (ezen kommunikál velünk az autó) tehát ennyi költségünk mindenképp lesz, bár ez lehet feltöltőkártya is, így ez nem feltétlenül komoly tényező. A pozíció lekéréséhez szükséges GPS rendszer használata jelenleg még ingyenes. Az autó közvetlenül velünk tud kommunikálni. Ebből viszont következik, hogy a jól megépített rendszerek esetén havidíjas szolgáltatásra nincs szükségünk. Igaz, azok a cégek, ahol havidíjat kérnek, általában vállalnak anyagi garanciát is a gépjármű ellopása esetén. A megoldás persze egyszerű, ezek a cégek a havidíj egy részéből gyakorlatilag cascót (pontosabban valamilyen viszontbiztosítást) kötnek a gépjárműre (nyilván nem egyenként, hanem flottaként, egyben az általuk felügyelt járművekre). A vállalt garancia tehát igazából a mi zsebünkre megy, mi fizetjük. (És  akkor már lehet, hogy jobban járunk, ha mi magunk keresünk egy megfelelő casco konstrukciót.)

Eddig csak az elektronikus védelemről beszéltünk, de persze minden rendszernek lehetnek mechanikus részei is. Váltó- vagy épp kézifékzártól kezdve a fékekre ható rendszereken keresztül sok mechanikus védelmi és blokkoló elem is elérhető.

 A mechanikus védelem kétségtelenül komoly eszköz lehet a tolvajok elleni küzdelemben.

A rendszerek használatakor persze mindig a felhasználók igényei a meghatározóak. Alapvetően elmondhatjuk azt, hogy bármelyik jól megépített, többfunkciós és több ponton védő rendszer az esetek túlnyomó többségében kellő védelmet ad. Rengeteg olyan jármű van ugyanis, amelyben a gyári indításgátlón kívül nincs más védelmi eszköz. Amíg ilyenek állnak az utcán a mi autónk mellett, addig a mi gépjárművédelemmel ellátott autónk jó eséllyel biztonságban lesz, bármelyik megoldást is válasszuk.

De ha mégis szeretnénk érteni, mi is szól egyik vagy másik rendszer mellett, egyáltalán mit is jelentenek az olyan kifejezések, mint például a CAN-BUS, vagy épp a transzponder, a blogbejegyzés következő részéből megtudhatjuk.

Addig is tekintsük meg minden idők legjobb gépjárművédelmét:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.  

Egy kép ezer szóval felér, egy animáció kétezerrel, de legalábbis kreatívabban oktatja műszaki berendezések működését, mint egy kiterített rajz vagy száraz szakszöveg. A magyarázó ábra megmozdul és szemléletesen ábrázolja a burkolat alatt zajló folyamatokat.

http://animagraffs.com/

Az Interneten bukkantam Jacob O'Neal oldalára, mely igazán szép köntösben mutatja be a hangszóró, sugárhajtómű, lapos képernyő működését. Nem maradt ki az ismeretterjesztésből a tarantula pók bemutatása, vagy akár a Moonwalk járás modellezése sem.

Az "Animált motorok" oldalon robbanó- és gőzmotorok szerényebb grafikai kivitelezésű, a teljességre törekvés igényével összeűllított bemutatói láthatók. A működés részletekre bontott szakaszainak bemutatása mellett egy csuszkával szabályozhatjuk a lejátszás sebességét. Itt épp egy csillagmotor felépítése látható, melyet világháborús vadászgépekből ismerhetünk. Ilyennel repült Ted Striker is a Macho Grande felett.

http://www.animatedengines.com/

Amit a hajtásláncokról és mechanikai mozgásokról tudnunk kell, 507 ábrában és részben animált tablóban, rövid leírással. A források a korai ceruzarajz illusztrációk és kiszínezett műszaki rajzok minőségét fogják át.

http://507movements.com/

És a magyar weben? Csak egy legény van talpon a vidéken. Nagy Sándor tanár úr honlapja minden részletében érdekes, most a tolómérce működésének bemutatását emelem ki ízelítőként.

http://nagysandor.eu

Sajnos ezen az egyetlen oldalon kívül puszta hirdetéseket találunk a témához tartozó keresőszavakra, melyek az iskolákban rendszeresített digitális táblákhoz ajánlanak tartalmakat. Ezek is leginkább statikus ábrák és szövegek digitalizálva, a rossz nyelvek szerint minimális interaktivitással. Nem egyszerű és olcsó minőségi  tartalmat előállítani, viszont hatalmas a piac, hiszen az utolsó, omladozó tanyasi iskolát is kötelezően ellátták digitális iskolai táblákkal... Talán sikerült tippet adni egy startup témát keresgélő olvasónak, hogy mérje fel a terepet a digitális tábla megjelenítők, tartalmak piacán is.
 

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A falak készítéséhez nemcsak egész falazóelemeket használunk. Sokszor előfordul, főleg a falak végeinél, hogy részelemekre van szükségünk. A  különféle építőanyagokat más és más módon kell megmunkálni.

A téglák elvágásának ősrégi módszeréhez kőműveskalapács szükséges, amelynek  éles vágóéle van. Ez a módszer csak kis és közepes méretű elemek, elsősorban égetett és mészhomok téglák darabolásához alkalmas. A téglákon nem lehetnek repedések.

A tapasztalt kőműves egyetlen ütéssel kettévágja a téglát. Biztosabb eredményt  érünk  el,  ha a téglát a kívánt törés vonalában köröskörül kissé bevájjuk, majd a kőműveskalapács széles végével erősen ráütünk. Az eredmény azonban nem mindig kielégítő.

Ezzel a módszerrel sok nagyméretű falazóelem eltörik, a pórusbeton sem igazán alkalmas ilyen megmunkálásra. Egy széles laposvéső legalább olyan jó szolgálatot tehet, mint a kőműveskalapács. A kívánt törésvonalat itt is köröskörül kissé bevéssük.

Bizonyos porózus építőanyagokhoz, pl. pórusbetonhoz vagy pórustéglához jól használhatók a rókafarkfűrészhez hasonló (kézi) kőfűrészek, amelyeknek keményfém betétes speciális fűrészlapjuk van. Az ilyen fűrészeket részben a falazóelemek (pórusbeton) gyártói, részben szerszámgyártó cégek hozzák forgalomba.

Az egyenes vonalú, méretpontos vágást derékszögű vezetősablonok könnyítik meg. A pórusbeton megmunkálása annyira könnyű, hogy az akár egy közönséges kézi fűrésszel is vágható, ha régi fűrészlapot használunk és nincs szükségünk túl sok vágásra.

Így biztonságos: Bizonyosodjunk meg arról, hogy gépünk megfelelő állapotban van-e és a megfelelő  kőzetkorongot  használjuk.  A  védőburkolatot úgy rögzítsük, hogy az védje testünket. A munkadarabot   szorosan   fogjuk   be (pl.  csavarszorítóval),  a  gépet pedig két kézzel vezessük, nehogy elbillenjen. Viseljünk megfelelő védőszemüveget és porvédő maszkot.

Ha tiszta vágási felületeket vagy vágott éleket akarunk kapni, pl. vakolatlan téglaburkolatú homlokzaton, akkor célszerű vágótárcsás kézi csiszológépet használni. Nagyobb gépekkel a nagyméretű falazóelemeket is köröskörül bevághatjuk, a kettéválasztást azután lapos vésővel fejezzük be.

Elektromos kőfűrészre - amelyet építőgép-kölcsönzőknél is bérbe lehet venni - aránylag kemény kőfajták (pl. terméskövek vagy könnyűbeton falazóelemek) megmunkálásához van szükségünk. Ezek természetesen más kőzetfajták megmunkálására is használhatók.

Bizonyos falazóelemeket (pl. a könnyűbeton elemek) gyárilag előkészített törési helyekkel látnak el, ezek mentén laposvésővel könnyen el lehet törni az elemeket.

Sokszor egyszerűbb, ha gondos tervezéssel teljesen elkerüljük a falazóelemek megmunkálását. Gyakran mód van arra, hogy olyan falhosszakat írjunk  elő,  amelyeket a rendelkezésre álló formátumok éppen kiadnak. Sokféle kisebb formátum is kapható, esetleg külön készített kiegészítő elemek, amelyekkel  meghatározott  hézagokat egészen pontosan ki lehet tölteni. Ha a szokásos, habarccsal kitöltött hézagokkal dolgozunk, akkor bizonyos határig a fugák megnövelésével is elérhetjük a méretek kiegyenlítését. A megnövelt hézag se legyen azonban 2 cm-nél nagyobb és ez a módszer csak nem teherhordó falaknál használható.   

Építőipari sorozatunkban Max Direktor „Falazás, betonozás, vakolás” című könyvéből idézünk részleteket a kiadó engedélyével. A kötet a gyakorlatban számtalanszor kipróbált, hasznos ötleteken és mesterfogásokon keresztül mutatja be a szakterületet. Lépésekre bontva, ábrákkal és szöveges részekkel ismerteti az egyes műveleteket.  
 

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Régebbi autóknál megszokott jelenség, hogy a biztonsági övet kicsatolva az nem, vagy csak igen lassan tekeredik vissza a helyére. Így aztán sokszor megesik, hogy a kocsiajtót rácsukjuk a félig kilógó övre, rosszabb esetben magára a csatra, amely persze előbb-utóbb el is törik.

Általában azért nem teszünk semmit ezzel a helyzettel a bosszankodáson kívül, mert azt gondoljuk, a visszacsévélő rugó fáradhatott el, és annak (vagy akár a komplett visszacsévélő-mechanikának) cseréje macerás, és vélhetően drága is. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy ez a helyzet.

Ha belegondolunk, a biztonsági öv egy igencsak igénybe vett alkatrész, amely különösen hajlamos a szennyeződés összeszedésére, és miután textilből van, ezt a szennyeződést gyakorlatilag magában is tartja. A fenti jelenségnek a legtöbbször épp ez az oka. Bár nem vesszük észre, de az elpiszkolódott öv jóval merevebb és egész más textúrájú lesz az évek során. Akár olyan szintig is eljuthat, hogy a felcsévélő dob rugója már nem is képes az öv felénél, kétharmadánál többet visszahúzni, maximum, ha kézzel rásegítünk, 'etetjük' az övvel a dobot.

Az én autómnál is elkövetkezett ez az időszak, ezért némi tanakodás után nekiálltam elmosni az öveket. Az igazi megoldás ilyenkor az volna, ha kiszerelnénk az övet a csévélő dobbal együtt, hiszen így tökéletesen meg tudnánk tisztítani mindent. Azonban ez általában macerás, le kell bontani az ajtóoszlopok belső burkolatát, esetleg a küszöbök burkolatát is, minősített esetben maga az ülés is lehet útban.

Ráadásul az öv dobhoz közeli része vélhetően jóval kevésbé piszkos, hiszen normál használat - és normál testméret - esetén ez nemigen kerül ki a dob házából. Így aztán én most az első próbálkozáshoz nem szereltem ki semmit. Egy vödörben kevertem jó sűrű és meleg mosószeres vizet, ráraktam az ülésre, az övet kihúztam amennyire tudtam, a tövében egy szorítóval rögzítettem visszacsévélődés ellen, majd az egészet beáztattam a vödörbe. Hagytam ázni vagy fél órát, közben néha kézzel és körömkefével is átsikáltam.

A víz feketedett is szépen, tehát alighanem jó úton jártam.

A fél óra elteltével újra végigcsutakoltam az övet, majd amennyire tudtam szárazra törültem, és kifeszítettem az autóban. Majd egy éjszakát hagytam így száradni, letekert ablakokkal, hogy járjon a levegő. (Napsütésben persze elég lehet kicsukni az öveket az ajtóval, a nyári nap hamar megszárítja.)

Másnap reggel leszedtem a szorítókat az övek aljáról, és elengedtem őket. Csodák-csodája, egy pillanat alatt visszaugrottak a helyükre. Szóval a műtét sikeres volt. Nem sok ilyen gyors sikerélményben van része az embernek, tehát javaslom mindenkinek az övmosás kipróbálását.

Az övmosáshoz persze ajánlunk zenét is. Ha már úgyis az autóval matatunk, amiben vélhetően van rádió, hallgassuk mondjuk ezt a dalt:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A tegnap kezdett cikkünk végén ígértük, hogy adunk néhány általános támpontot az elektromos szerszámok kiválasztásához. Természetesen tudjuk, hogy különböző gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező olvasóink vannak, néhány tanácsot talán lesz aki megmosolyog, de én bizony ezen szempontokat végig szoktam venni.

Lássunk hát neki:

• Jómagam azt vallom, hogy a szerszámok fémből készülnek. Természetesen a készülékházak, kapcsolók lehetnek műanyagból, de a szerszám belsejében azért inkább fémből készült alkatrészeknek kellene lenniük. (Műanyagból ruhacsipeszt kell gyártani, nem fogaskereket.) És bár a szerszám szétszedését a kereskedők aligha tolerálnák, van egy jó módszer, ami segíthet, mégpedig a szerszám súlya. Vagyis az első tanácsunk az, hogy soha ne a legkönnyebb modellek közül válasszatok. Kivéve persze, ha valami hi-tech lithium akkus csodáról van szó, horror áron. Bár a masszív mechanikus kivitel ez esetben sem mellékes. 

• A második, szintén fontos szabály a szerszám külső burkolatának minősége. Ez ugyan látszólag kevésbé fontos, de tapasztalatból mondom, az a gyártó, aki ügyel arra, hogy a készülékház kellemes tapintású, jó ergonómiájú, abszolút sorjamentesen fröccsöntött műanyagból készüljön, az valószínűleg a belső tartalomra is odafigyel… (Ráadásul vélhetően nem egy nagy gyártó levetett fröccsöntő szerszámait használja, ami a tartósság és a precíz illesztések szempontjából megint csak nem hátrány.)

• Nem árt két kézzel kicsit megtekerni, megrecsegtetni a szerszám házát. Ha nem mozog, nem nyöszörög az mindenképp jó jel…

• Ha az adott szerszámhoz vannak plusz tartozékok (csavarbehajtó bitek, furószárak, pengék, kulcsok) akkor érdemes azok minőségére is vetni egy pillantást, bár azt mindenképp tudni kell, hogy a gyári plusz tartozékok ritkán készülnek igazán tartós minőségben. Ez inkább marketing célú ajándék. Nincs kellemetlenebb, mint amikor azt hiszed, fel vagy készülve mindenre, aztán ha tényleg szükség volna rá, az ajándék tartozékok az első használatkor megadják magukat. Épp ezért kerülendő mondjuk az olyan fúrógép vagy akkus csavarbehajtó amihez egy fél koffer tartozék jár „ajándékba”. (Ugye tudjátok mit mondanak az ingyen ebédről?) Inkább válasszátok ugyanazt a gépet pár ezressel olcsóbban tartozék nélkül. És vásároljatok hozzá kevesebb, de jó minőségű tartozékot, külön.

• Akkus gépek esetén nem árt jobban megnézni az adott akku kivitelét és méretét. Érdemes összehasonlítani több gyártmány hasonló teljesítményű akkumulátorát (ezek általában simán kivehetőek a boltban is). Itt is igaz az, hogy a súly azért nem hátrány, mert azt jelzi, van benne tartalom is. Persze nem mindegy milyen akkumulátor-technikáról van szó.  A modern akkuk már kompaktabbak, és az akkus gépek esetében fontos az alacsony tömeg, de ha egy akkumulátor túl kis méretű, miközben a ráírt teljesítmény/kapacitás ugyanakkora, mint a másik kétszer akkora méretű akkun, akkor ott valami turpisság lehet, ami ha máshol nem, a rövidebb élettartamban biztos fog jelentkezni. Nagy előny, ha jár a gép mellé pót akkumulátor is, mert ezek külön beszerzése szinte minden esetben aránytalanul drága. (Szándékosan nem megyek bele a különböző akkufajták taglalásába, az külön cikk lehetne.)

• Nyilván számít a garancia kérdése, bár az egy év mindenképpen meg szokott lenni, azt pedig, hogy az adott gép szervize mennyire felkészült mondjuk alkatrészek terén, úgysem tudjuk megállapítani. A 2-3 év garancia persze biztató, de azért tartsuk szem előtt, hogy nincs ingyen garancia.  Azt minden gyártó mindig beépíti a termék árába. Tehát ha az adott gép mondjuk 20-30%-al drágább, de van rá két év garancia, akkor lehet hogy igazából ugyanott vagyunk. Inkább akkor fontos ez, ha a szerszámot tényleg sokat használjuk, és előfordulhat, hogy a garancia idő alatt el is koptatjuk azt. Ez esetben a hosszú garancia valóban segíthet a szerszám életének meghosszabbításában.

Ezek a gépek a műhely sarkából kerültek elő. Közös bennük, hogy valamennyi olcsó volt, elromlottak és javításuk konstrukciós hibák/túl költséghatékony belső kialakítás miatt nem volt lehetséges ezért it maratak...

• Szintén eldöntendő kérdés azért a szerszám márkája is. Pontosabban hogy márkás gépet válasszunk-e? Az előző írásban már volt erről szó, nem biztos hogy az ismert márkajelzés és gyártó minden esetben 100%-os garancia a jó minőségre. De egy szempont azért fontos lehet: a ismertebb márkáknak biztos hogy elérhetőbb és használhatóbb szerviz és alkatrész háttere van. És ez azért fontos lehet, különösen a drágább és bonyolultabb gépek esetén. (Konkrét példa: az én 10+ éves Bosch felsőmarómat elvittem egy nem márkaspecifikus szervizbe, ahol cikkszám alapján lekérték hozzá az alkatrészt, és három nap alatt megcsinálták. Ez egy ismeretlen márkánál nem biztos hogy így működne.) 

Szóval összetett kérdés ez is. De talán ez a néhány pont is segítségetekre lehet. Sokkal részletesebben és szerszám-specifikusan is lehetne erről írni, ha igény lesz erre, esetleg még folytatjuk a sorozatot.

A hozzászólásokat, kérdéseket örömmel fogadjuk.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Régi mániám a gyanúsan olcsó termékek, kéziszerszámok elleni küzdelem. Ha megnézzük bármelyik barkácsáruház reklámkiadványát, rögtön feltűnik, hogy akár tízszeres különbség is lehet két azonos funkciójú és hasonló névleges teljesítményű elektromos szerszám ára között. Ha hozzá vesszük a kérdéshez azt is, hogy ráadásul az áruházakban az igazán jó nevű márkák profi termékei általában nincsenek is jelen, még érdekesebb a helyzet. Sokan mondják persze azt, hogy ők csak keveset használják az adott gépet, ezért nekik felesleges a drágább márkát választani. Az különben is csak a név miatt kerül többe, belül mind egyforma.

Meg kell mondjam, ez a vélemény nálam mindig „kiveri a biztosítékot”. Több okból és megközelítésből is:

• „Filozófiai” megközelítésből:

A szerszám munkára való. Jó munkát pedig csakis jó szerszámmal lehet végezni. Az hogy egy szerszámot csak ritkán használunk, nem jelenti azt, hogy amikor szükség van rá, ne szeretnénk hogy 100%-ban megfeleljen a céljainkra. Egy átgondolatlan tervezésű, olcsó anyagokból összerakott szerszám időzített bomba.

• A „műszaki” megközelítés felől nézve:

Aki már szedett szét ilyen szerszámokat, pontosan tudja mennyire nem mindegy, hogy egy adott alkatrész mennyire masszív, hogy mondjuk a csapágy a gép nyeklő-nyakló műanyag házába van belepréselve, vagy esetleg van egy masszívabb, fémből készült tartószerkezet belül? Mennyire van túlméretezve a motor? Mennyire figyeltek oda a motor hűtésére, a szennyeződés kizárására?

• De nézhetjük „közgazdasági” megközelítésből is:  

Ha kimegyünk a sarki villanyszerelési vagy csavarboltba, tapasztalhatjuk, hogy egy fél marék csavarért vagy csatlakozóért simán otthagyunk egy-két ezrest. Akkor hogy gondolhatja bárki, hogy mondjuk 3000 forintért lehet fúró- vagy csiszológépet venni, ahol a 3000 forintos eladási árból nyilván lejön a bolt és az importőr haszna, a szállítás költsége, meg még ki tudja mi minden. Komolyan van aki azt gondolja, hogy ez egy használható szerszám lehet? Én hajlamos vagyok már automatikusan visszafelé számolni fejben. Ha látok valamit nagyon alacsony áron, rögtön elkezdem levonni a fenti százalékokat. Hamar észre lehet venni, hogy az adott termék vélt előállítási költsége olyan alacsony, hogy ép ésszel szóba sem kerülhet a megvásárlása.

Egy sima akkus gépben is ennyi alkatrész található. Bármelyik elkopása megállíthatja a masinát. Ennyi alkatrészt egyformán jó minőségben legyártani viszont nem filléres tétel, ezt bizony tudomásul kell vegyük.

Persze ha nem ismeri valaki közelebbről a gyártókat, akkor nem könnyű eligazodni. Rengeteg mutatós, ám gagyi szerszám van a piacon, és sajnos vannak olyan nevesebb gyártók is, akik, hogy versenyben tudjanak maradni a saját szerszámaikon is elkezdtek spórolni, néhány esetben valóban alig jobbak ezek mint a noname gyártmányok. És persze vannak gyártók akik tartják a színvonalat, esetleg külön brandet hoztak létre az olcsóbb termékek számára, az eredeti márkanév pedig esetükben továbbra is a minőségi termékekre kerül rá.

Rengeteg szempont lehet ami alapján választunk. Maga a szerszám fajtája sem közömbös, egy hagyományos elektromos fúrónál kevésbé lehet mellényúlni, ott egy 4-5000 Ft árú darab is lehet használható ideig-óráig. Ugyanakkor egy felsőmarónál a 25-30.000 forintos árszint alatt esélytelen használható szerszámot találni. A 20000 fordulat/perc körüli sebességgel forgó marófej megfelelő csapágyazása elengedhetetlen a pontos munkához, ezt az olcsó változatok már új korukban sem tudják biztosítani.  Érdemes jól átgondolni, mire is van szükségünk, és mire elegek a lehetőségeink. A nagyobb nem feltétlenül jobb is!  Saját tapasztalat, hogy egy neves gyártó kis méretű fúrókalapácsa, amikor egy ízben egy extrém méretű betonalapot kellett szétbontani, sokkal jobban teljesített (és a mai napig működik) mint a háromszor akkora méretű és teljesítményű, de érdekes módon ugyanolyan árú, noname távolkeleti gép. (Ami a munka közben gyakorlatilag meg is adta magát…)

Itt a Furdancsnál úgy gondoljuk, van néhány „ökölszabály”, ami segíthet a választásban. Hogy melyek ezek, és hogy a sok buktató után mégis mi alapján lehet választani, azt a következő cikkünkben járjuk körbe.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Természetesen abból, hogy a Furdancs egy barkácsblog, nem következik az, hogy mi mindent csakis saját kezűleg készítenénk. Mint már említettem korábban is, eredeti szakmám asztalos. Rendszeresen felvetődő kérdés, különösen újabb keletű ismerősökkel beszélgetve, hogy milyen jó nekem, mindent meg tudok építeni magamnak. A helyzet azonban az, hogy a mai tömegtermeléses és zilált gazdaságú világunkban jó esély van arra, hogy egy sztenderd méretű és funkciójú bútort bizony olcsóbb megvenni készen.

A modern gépek bizony lenyűgözőek... és pontosak is.

Ráadásul a kész bútor esetében lehetnek vitathatatlan előnyök: egy fél szobányi megmunkáló-központ alighanem pontosabban fúrja elő a pántok helyeit, mint mi tennénk egy fúrógéppel. Az is biztos, hogy egy furnérozott felületet szebben tudnak pácolni és lakkozni a bútorgyárban, mint mi tennénk házilag. Nyilván sok alapanyagot mi jóval drágábban tudunk beszerezni, mint a gyár, és vannak anyagok, amelyek kis tételben egyszerűen nem is beszerezhetőek. (Folyton előkerülő példa az IKEA konyhabútora. Ezeknél a neves német bútorvasalat-gyártó pántjait és fiókjait használják IKEA logóval. Ezek a teljesen szerszám nélkül szerelhető pántok, és Metabox fiókok boltban megvásárolva bizony prémium árszintű termékek. A bútoráruházban egy sztenderd 4 fiókos szekrényt olcsóbban tudunk megvenni, mint amennyiért csak a négy fiókmechanikát vennénk meg a szerelvényboltban.)

A házilagos asztaloskodás inkább a beépített szerkezeteknél (lépcsők, galériák) és a speciális méretű bútorok esetében lehet alternatíva. És persze a különböző kis kiegészítő bútorok esetében. Ha mondjuk teszünk egy sétát a szentendrei skanzenben, és épp megtetszik egy láda, vagy egy fali edénytartó, azt aligha kapjuk meg készen. Ez esetben érdemes nekiállni, tervezni, rajzolni majd fűrészelni és csavarozni…

A lépcsőmet én is magam készítettem.

Az alábbi konyhai kiegészítő is így készült. Megláttam valami újságban, és azonnal akartam ilyet magamnak. (Merthogy ez egy vidéki házba elengedhetetlen!) Elkészítéséhez ráadásul szinte semmi nem kellett, az alapanyag néhány fenyődeszka, a szerszámnak megteszi egy dekopírfűrész és egy felsőmaró.

Szóval asztaloskodni azért lehet és érdemes is. Miután maga a készítés is szórakoztató tevékenység, nem mindig érdemes persze azt mérlegelni, az adott darabot gazdaságosabb-e elkészíteni, mint megvenni. A számítások inkább nagyobb projekteknél jogosak, ha mondjuk egy gardrób szobát kell telerakni szekrényekkel, azért komoly árkülönbségek lehetnek, itt érdemes körbenézni az üzletekben is.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Öreg Fordunk egyelőre semmilyen poszttémát nem szolgáltat. Működik, alig fogyaszt, falja a kilométereket. A külsején ugyan lehetne javítani, de miután a szponzorok csak lassan gyűlnek, így még nem tudjuk, szerintünk - természetesen abszolút részlehajlás nélkül... - mi lesz a legjobb termék, amit ajánlunk és amivel vizuálisan is megfiatalítjuk.

Belül viszont hatalmas változások történtek.

Az autónk belsejének korhű módon történő egyedivé tételére számtalan mód létezik. Akaszthatunk bele mindenféle fityegőket, tehetünk bele kék fénnyel világító ledeket, vagy épp egy helyes bólogató kutyát. De a fagolyós üléshuzat is remek ötlet, különösen a szőrösebb combú, rövidnadrágos sofőrök számára lehet ez emlékezetes választás.

Persze nem biztos, hogy az igazán korhű dekoráció lesz a számunkra tökéletes választás...

A hifi kapcsán már leírtam, hogy a korhűség bizony nem feltétlenül szolgál a hangminőség javára, és esetleg mégis csere lesz. Sikerült is szerezni ajándékként két fiatalabb fejegységet is, mindkettő Sony gyártmány, az egyik kazettás, a másik mini disc-et használ. Mára mindkettőn túlhaladt a - műszaki - történelem. Az utóbbi, MD játszó igazán érdekes választásnak tűnt, de miután egyetlen egy darab üres MD lemezem van itthon, ráadásul már egy darab felvételre alkalmas MD asztali lejátszóm sincs, ezt a verziót inkább félreraktam, és a kazettás modell került a Ford gyári rádió helyére. Mit mondjak, ég és föld a két készülék hangminősége közt a különbség, ráadásul ez a beszerelt darab valamikor igen profinak számított, igazán okos szerkezet.

Szóval, hogy visszakanyarodjunk az eredeti gondolatmenethez, az autó belső díszítésével kapcsolatban is a visszafogottságra szavaztam, tehát a 15x15 centis piros plüss dobókockák inkább nem kerültek be az autóba, és a váltógomb sem lett billiárd golyóra cserélve. Jómagam igen kedvelem a népszerű dán játékgyár apró figuráit. És miután nemrég sikerült szert tennem egy szakasz rohamosztagosra, adta magát a lehetőség hogy őket használjam az autó belső világának díszítésére. Igen ám, de az apró minifigurák nemigen maradnak nyugton a csúszós műanyagokon. Ezért ragasztottam néhány kis fekete, két pöttyös alapkockát a szükséges helyekre, így már stabilan állnak.

Ráadásul ezzel a fejlesztéssel bármilyen stílusra válthatunk egy pillanat alatt. A Lego minifigurák szinte a teljes film-, képregény- és valós univerzumot lefedik, bármilyen történethez, eseményhez találunk alkalmas figurát.

Fussunk is át néhány lehetséges verziót:

Ha már Furdancs blog, akkor ugye itt van néhány szaki. Szerelők, hibaelhárítók autójába kötelező:

Ha rajongunk a krimikért, netán a legnagyobb magyar faluért, Londonért, válasszunk valami klasszikusabbat:

Zenészek vagyunk? A turnébuszba ajánljuk:

Az amerikai sportok a mindenünk? Al Bundy volt a jelünk az oviban? Az sem gond:

Művészet? Történelem? Rajzfilm? Gyermekünk kedvenc figurája? Mi sem egyszerűbb:

És akkor ez még mind-mind csak az alapot képezi. 

Az igazi művész a limitált példányszámú különlegességekkel díszít, például a Marvel univerzum speciális figuráival, amelyek között mindig vannak a szokástól eltérő értékesebb darabok.

De elérhető a teljes Star Wars, Jurassic Park, vagy épp Indiana Jones univerzum is. Ki ne szeretne egy igazi Laura Dern, Sam Neil vagy épp Jeff Goldblum figurát az autójába?

Látható, hogy ezek a kis bábuk minden autó kötelező felszerelését kellene képezzék. Ha ilyenekkel rakjuk teli az autónk, mindenki látni fogja, hogy maradt még bennünk valamennyi a gyermeki énünkből, van humorunk, ízlésünk. Ha pedig a kesztyűtartóban is tartunk pár különböző tartalékbabát, szinte minden kihívásra azonnal meg fogunk tudni feleni.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.