A téli hideg romantikus ábrándokat csalogat elő lelkünk legmélyéről. Kiben a festői Bali emléke, kiben a betonozási szezon alkotó percei iránti nosztalgia kap szárnyra. E nosztalgia jegyében saját satum öntött betontalpát szeretném bemutatni, kapcsolódva fémipari sorozatunk első részéhez, melynek tárgya a satupad volt. 

"Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot." Mire célzott ezzel Arkhimédész? Talán neki is elege lett a nyiklő-nyakló satupadból vagy műhelyasztalból és szeretett volna stabil alátámasztással flexelni, midőn kétkarú emelőjét barkácsolta.

Mikor birtokba vettem frissen vásárolt ingatlanunkat, a háznak támaszkodó egykori istálló (még korábban temető) pályafutásának folytatását egy barkácsműhelyben képzeltem el. A padló lebetonozása után első dolgom volt kiönteni egy biztos pontként magasló satutalpat.

Már a padlóbetonozás idején megterveztem leendő helyét. Betonvas gyanánt ezért némi fémhulladékot a padlóba betonoztam. Beépítve meredeztek, mikor a szélesebb talpat zsaluztam.

Az öntés két lépésben történik. A támasztólábat hagytam megkötni, addig bútorhulladékból egy oszlopformát szögeltem. Nem olvastam szakirodalmat a satumagasság helyes megállapításáról, de ösztönösen is a konyhai pult magasság + satu lett a mérete. És nem is volt hosszabb deszkám, mint a Nevada tálalószekrény roncsai.

A Hilti-szalag igazán alkalmas megállítani és megtartani egy erőhatást, példánkban a híg beton tömegét. Kritikus pont a beágyazott menetes szárak elhelyezése és pontos távolsága...

....mert ha nem illeszkednek a satuba, akkor a fárasztó, nehézkes és önkritikus trágárságokkal tűzdelt hibajavítás órái következnek. Így a tartólécbe fúrt 10 mm menetes szárakat a satu furatai alapján rajzoltam fel és bele is próbáltam öntés előtt.

Megérkezett a beton, amit beöntés közben tömörítettem egy rúddal. Finomabb sódert használtam és nem dobáltam bele téglákat, mint az aljzatbetonba-alapozásba. Van benne anyag.

Mielőtt a beton locsolással néha megszakított pihenőjére térne, még csavarokat építettem be oldalaira, hogy majd bizonyára rögzítek rájuk valamit. Például kapcsolótáblát. 

Mikor megkötött a beton, kizsaluztam és befestettem igazi műhelykékre. A satu maradék festéktől kapott vidám elmegyógyintézet folyosó-zöld színt.

A satut tartó, körülbelül 40 centire lenyúló menetes szárak stabilan kapaszkodnak az oszlop közepébe. Ezt segítette, hogy a végeire kapaszkodókörmöket csavartam, így húzó erőhatásokkal szemben ellenállóbb, mintha csak a menet kapaszkodna a betonba.

 A leendő kacsolótáblát tartó M8 csavar. 

Lehet, hogy ez a fotó kritikákat fog kiváltani, de meglehetősen hidegen hagy. Nem botladozom vödör vizekkel a műhelyben, s mint a fotó mutatja, négy év alatt sem halmozódott fel a dugaljakban por. Tehát víz- és por elleni védelem kipipálva. A kapcsoló az egyik konnektor áramkörét szakítja meg. Lapzárta után született meg az elhatározás bennem, hogy időmet és energiáimat továbbiakban a gépészetnek szentelem. Ez generált egy nagyobb műhelyátalakítást és a kapcsolótábla átkerül máshová. Köszönöm az együttműködést, szép éveket töltöttünk együtt.

A "Majd valamit akasztok rájuk" csavarok, melyek azonnal ki is szakadtak helyükről. Már tudom, hogy két menetes szárat kellett volna átvezetni az oszlopon, nem pedig csavarokat beültetni.

"Én vagyok Groot!" - Ugye, hogy hasonlít a szomorúszemű faember arcára? Pedig ezek csak a kiszakadt csavarhelyek kráterei. Mélyebbre kellett volna ágyazni.

Eltelt négy év és némi festékkopástól eltekintve az oszlop stabilan állja a sarat.

Mutasd be Te is! 

Egyszerű, mint a satu! - tartja a szólás. Ezért is választottam egy kedvcsináló felhívás mellé a saturól szóló írást. Nevezetesen, ha akár ilyen egyszerű tárgyat vagy bonyolultabb berendezést készített, olyan járdát betonozott, hogy csodájára járnak a szomszédok és van kedve megosztani a dicsőséget olvasóinkkal, ne habozzon! Fotózza és küldje meg nekünk egy rövid-hosszú leírással, mi bemutatjuk. A legjobbak még nyereménytárgyra is számíthatnak.
Címünk: furdancsblog@gmail.com. Határidő nincs, a részleteket e-mailban megbeszéljük.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Bármely gyártmány előállításakor - akár kézi, akár gépi megmunkálással készül - a megkívánt méret és a pontosság betartása céljából mérésre vagy ellenőrzésre van szükség.

A munkadarabokat a vas- és fémiparban rajz alapján készítjük el. A rajz tartalmazza a munkadarab alakját, méreteit, a felületi megmunkálás és a minőség követelményeit.

A mérés és ellenőrzés célja a legalkalmasabb eszközökkel megállapítani, hogy a munkadarab a rajz előírásainak megfelel-e. A mérés és az ellenőrzés lényegében összehasonlítás; a munkadarab tényleges méretét és alakját hasonlítjuk össze a mértékegységgel vagy az ellenőrzőeszközzel.

Az egyszerűbb mérő- és ellenőrzőeszközök felosztása

Az egyszerűbb mérőeszközök lehetnek: 
- nem állítható mérőeszközök: acélmérce, acélvonalzó mm-es beosztással, mérőszalag;
- állítható mérőeszközök: tolómérce, mélységmérő.

Az ellenőrzőeszközök állandó méretűek, nem állíthatók. A leggyakrabban használt egyszerű ellenőrzőeszközök a következők: derékszög, mérővonalzó (élvonalzó), sugármérő, egyengető- (ellenőrző-) lap, szögidomszer.

Méterrendszer
Hazánkban a hosszúság mérésére a méterrendszert használják. Egysége a méter (1 m). A műszaki gyakorlatban a méterrendszert metrikus rendszernek nevezik. A szabványok (MSZ) a vas- és fémipar minden ágában kizárólagosan ennek használatát írják elő. A vas- és fémiparban a méreteket mindig milliméterben adják meg.

A méretekben az egész számok mindig mm-t jelentenek. A pontos méret meghatározásához a mm törtrészét használjuk. Nevezetesen: tizedmilliméter (0,1 mm); századmilliméter (0,01 mm); ezredmilliméter (0,001 mm). Az ezredmillimétert mikrométernek nevezzük - régebben mikron - és μ-vel (görög betű, kiejtése: mü) jelöljük.

Hüvelyk mértékrendszer
A múltban gyakran használták az angol coll (hüvelyk) mértékrendszert is. Egyes gépelemeket (pl. golyókat, láncokat, csőátmérőt és részben menetet) még ma is angol hüvelykben mérnek.
Az angol coll (jelzése ") egysége a yard. (1 yard = 0,914 m). Egy yardban három láb van (1 láb = 0,305 m). Egy lábban 12 coll van (1 coll = 1'" = 25,4 mm). A colinál kisebb értékeket törtszámokban fejezik ki (pl. 1/2", 1/4").

Az angol coliban megadott méreteket kielégítő pontossággal átszámíthatjuk milliméter re, ha a tört számlálóját megszorozzuk 25,4-el és a szorzatot osztjuk a nevezővel.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A műhely egyik legfontosabb berendezése a satupad és a rajta levő satu. A satupad magassága kb. 0,75 m, szélessége kb. 0,85 m, hosszúsága a rajta elhelyezett satuk-gépek számától függ. Lábazata fából vagy acélból készül. Felső lapja deszkával borított. A satupadon a legkülönbözőbb munkák végezhetők el.

Munka közben különböző nagyságú és irányú igénybevételnek van kitéve, ezért a lábazatot megfelelő merevítéssel kell ellátni. A munka közben ide-oda mozgó, nem kellően merevített satupad akadályozza a munkát.

A satupad lapja alatt helyezkedik el a lakattal zárható szerszámfiók, amely a kéziszerszámok, mérő- és ellenőrzőeszközök tárolására való. A munkadarabot kézben fogva vagy asztalra fektetve a legtöbb esetben nem tudjuk megmunkálni. Szükséges tehát egy olyan segédeszköz, amely a munkadarab rögzítését lehetővé teszi. Erre legalkalmasabb segédeszköz a satu. Rendeltetésétől függően többféle satu ismeretes: párhuzam-, kovács-, gép-, kézi, cső- és ferde satu. Közülük leggyakrabban a párhuzam satut használjuk.A satu a munkadarab munka közbeni befogására, rögzítésére való. 

Párhuzamsatu

A párhuzamsatu több alkatrészből áll, ezek a következők: álló satuöntvény, mozgó satuöntvény, orsó; orsóhüvely, forgatókar, pofabetétek.

A satu csúszófelülete

Az álló és a mozgó satuöntvény leggyakrabban fecskefark alakú csúszófelületekkel kapcsolódik egymáshoz. A csúszófelületek hosszirányú elmozdulást tesznek lehetővé, és pontosan illeszkednek egymáshoz. A satuöntvényeken a pofabetétek helyéül derékszög alakú, megmunkált bemélyedés van két-két belső csavarmenettel a rögzítőcsavarok részére.

A pofabetétek acélból készülnek, szorítófelületük általában recés, nehogy a befogott munkadarabok elmozduljanak. A csavarvédő hüvely a pofabetétek felerősítő-csavarjait védi a megmunkálás közbeni igénybevételtől, egyben pedig a betétek elmozdulását akadályozza meg.

A pofabetét felerősítése

A mozgó satuöntvény előre- és hátra- mozgatását az orsó és az orsóhüvely segítségével végezzük. Az orsó a mozgó satuöntvénybe elfordulás-mentesen van rögzítve, az orsóhüvely viszont az álló satuöntvényben forgatható. Az orsóhüvely tengelyirányú elmozdulását az ütközőlap akadályozza meg, amely csavarokkal van felerősítve az álló satuöntvényre.

Az orsóhüvely forgatását, ill. a mozgó satuöntvény előre- és hátramozgatását a forgatókarral végezzük. A forgatókart a munkadarab befogásakor az óramutató járásával megegyező, kivételkor pedig az óramutató járásával ellenkező irányban forgatjuk.

A munkadarabot általában a bal kéz hüvelyk- és mutatóujjával, a súlyosabbat szorosan átmarkolva emeljük ki a szorítópofák közül, miután a csavarorsót meglazítottuk. A párhuzamsatu elnevezés onnan ered, hogy a szorítópofák párhuzamosak maradnak akkor is, ha a munkadarabot a satu egyik vagy másik szélén fogjuk be. Ezt a satuöntvények fecskefark alakú illesztése teszi lehetővé.

 A kovácssatu

A párhuzamsatu arra nem alkalmas, hogy a befogott munkadarabot erős kalapácsütésekkel munkáljuk meg. Erre a célra a kovácssatut kell használni. A kovácssatu anyaga kovácsolt acél, tehát jól bírja az ütésekkel járó igénybevételt. A kovácssatunak nincs külön pofabetétje, az álló- és mozgórészt - külön-külön - egy darabból kovácsolják.

A kovácssatu mozgórészét ugyancsak az orsó és orsóhüvely szerkezettel mozgatjuk. A satuorsó forgatását itt is a forgatókarral végezzük. A párhuzamsatu szorítófelületei a munkadarabnak a satu szélénél való befogásakor is párhuzamosak maradnak, viszont a kovácssatu szorítófelületei nem párhuzamosak egymással.

A kovácssatu szorítófelületei nem párhuzamosak,
ha a munkadarabot a satu szélén fogjuk be

A satumagasság akkor megfelelő, ha a satu felső éle megegyezik testünkhöz szorított könyökünk magasságával. A kovácssatu szorítófelületei nem párhuzamosak, ha a munkadarabot a satu szélén fogjuk be. A satu magasságát termetünktől függően kell meghatároznunk. Alacsonyabb vagy magasabb satu természetellenes testtartásra kényszerít bennünket, és lényegesen csökkenti a munkateljesítményt, korai elfáradást okoz. A kívánt satumagasság a satu alá helyezett faalátétekkel érhető el.

A satumagasság szabályozása szerkezeti megoldással

Az orsót és az orsóhüvelyt, valamint az álló és a mozgó satuöntvény illeszkedő felületeit a satu megóvása érdekében hetenként legalább egyszer olajozni kell. 

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

 

Talán az X-akták, két ünnep közötti, egyben történő vizuális feldolgozása, vagy valami egészen más lehet az oka, mindenesetre mostanában jó érzékkel találok rá olyan tárgyakra, melyek vagy valamire valók, vagy hasonlítanak valamire, de legalább annyira misztikusak, mint a népszerű amerikai sorozat. Ilyen hosszú mondat is csak a mesében van. Mondom: valami fura történik velem. Talán emlékeztek rá, hogy minap bemutattunk nektek egy őskori csavarbehajtót, melyet nagybátyám szerszámai közül halásztam elő. Már akkor szemezett velem egy HILTI felirat, mely egy olyan bádogdobozon foglalt helyet, amilyenbe még akkor csomagolták a szerszámokat, amikor még minden jobb volt, szóval régen. Ez volt az:

Csak ki kellene nyitni, hogy mégis mi lehet benne. Megmondom őszintén, hogy az ilyen állapotú dobozokban általában szegekre, csavarokra, javítókészletből visszamaradt alátétekre, és ehhez hasonló "valamire jó lesz még" jellegű kiegészítőkre szokás lelni. Volt súlya, és mint azt a Jurassic Park óta tudjuk, ami nehéz az biztos drága is. Kinyitottam és ez a látvány fogadott:

Nyilván egy vérbeli Furdancsoshoz méltatlan módon fogalmam sem volt róla, hogy ez micsoda, de vegyük úgy, hogy egyáltalán nem számítottam, hogy egy háztartási szerszámosládában egy stucninál bonyolultabb eszközt fogok találni. Ez mondjuk még hasonlított is rá: volt neki kézreálló markolata, volt vége, amit lehet ütni, de mégis olyan más volt. Ez volt az én frigyládám, bár az én arcomról szerencsére nem égett le a hús, kezdetleges vizuális trükkök kíséretében.

Úgy döntöttem, hogy az lesz a legokosabb, ha szétszedem. Alapvetően három részre lehetett bontani.

Abban biztos voltam, hogy ezt a valamit ütni kell, ennél messzebbre nem jutottam. Így aztán felkerestem Tákolmányi kollégát, aki sokkal de sokkal tapasztaltabb nálam és rákérdeztem, hogy látott-e már ilyet, és ha igen, akkor mi ez. Nem vesződött a megalázásommal, hogy mégis milyen dolog az, hogy én nem ismerek fel egy HILTI D66L betonszegbeütőt. Az ilyen támadásokra amúgy "az én meg szépen fogom a C dúrt a gitáron" mondattal szoktam visszavágni.

E mondat elsütésére ezúttal nem került sor, Tákolmányi pedig nem is olyan ember, aki nekitámad a másiknak, ha az nem annyira felkészült, vagy tapasztalt. Amúgy pedig, hogy apámat idézzem: "ha nem tudsz valamit fiam, annál csak egy dolog rosszabb, ha meg sem kérdezed". Szóval jött a válasz egy videó formájában, melyből kiderül, hogy mire is való ez az egyébként csudaszép szerszám. Ahelyett, hogy elmagyaráznám, arra buzdítanék mindenkit, hogy nézze meg a két helyes amerikai srác főszereplésével készült filmet. A fentiek fényében hitelesebb, mintha én írnám le.

És az Ön gépe?

A sufni mélyén motozva találhatunk Internet-időszámításunk előtti szerszámokat, melyeknek alig van nyoma a keresőben. Sőt, léteznek olyan célgépek és szerszámok, amikről az átlag háztartásban nem is hallottak. Lamellázógép, robbanómotoros potenciométer, de még akár egy elektromos gérvágó is lehet újdonság a széles közönség számára. 

Kérjük, ha idegen technológiát sejtető vagy nagyon retro, vagy célgép funkciója miatt ritkaságnak számító berendezést birtokol, küldje el nekünk fotóját és néhány bekezdésben a leírását. Könyveket fogunk sorsolni a beküldők között. Címünk: furdancsblog@gmail.com. Határidő nélkül, folyamatosan várjuk leveleiket, köszönjük!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Minap, az ünnepektől megfáradva, illetéktelen turkáláson kaptam magam nagybátyám szerszámai között. Nem volt hiábavaló a bűnözés, mert az alábbi fotón látható korabeli csavarbehajtóra bukkantam. A kis túlzással élve, légkalapács méretű és súlyú darab azonnal könnyeket csalt szemembe, olyan szép.

A szerszámot a Sandvik cég gyártotta, nem tudom, hogy mikor. Azt gondoltam, hogy majd az Internet megmondja, de nem találtam olyan információt, melynek segítségével akár csak megközelítőleg is el tudnám helyezni a csavarbehajtót nem csak térben, hanem időben is.

Tudom, hogy léteznek már ennél jóval modernebb és kézreállóbb darabok, de akárhogyis nézzük ez maga a történelem. Egy furdancsos számára ilyet találni olyan élmény, mint régésznek egy edény az avar korból. Ahogy forgattam a kezemben, mint mókus a makkot, rögtön az apáink által sokszor emlegetett, "ebben még volt anyag" örökbecsű megállapítás ötlött fel bennem. Kedvencem a szerszám  akkumulátora. A kis sárga pöcök megnyomásával tudjuk kiszedni a helyéről.

Tölteni úgy tudjuk, hogy az akkun található másik sárga pöcköt megnyomva előcsalogatjuk a villásdugót, hogy aztán egyszerűen a konnektorba dugva megetessük az akkumulátort. Ehhez én lusta voltam, de biztosíthatok mindenkit, hogy működik a cucc. Túl sok izgalmas információt nem nagyon tudok elmondani erről a csavarbehajtóról, egyszerűen csak jó érzés egy ilyen szerszámtörténeti különlegességet kézben tartani. 

A végére még annyit, hogy a neten egyetlen hazai darabot találtam ezen kívül. Annak még ára is volt az egyik apróhirdetési oldalon. Kőkemény ötezer forintért kínálta a gazdája.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az üvegfestészet, pontosabban a festett üvegablakok, eredetileg mindenféle katedrálisokból, meg szecessziós bérpalotákból lehet ismerős. Általában hatalmas és lenyűgöző alkotások, a rajtuk beömlő ezerszínű fény fantasztikus hatásokat képes létrehozni a megvilágított helységekben.

Azt azért a legtöbben sejtjük, hogy ez a szakma - mármint a festett üvegtáblákból alkotott ablakok készítése – nem tartozik kifejezetten a házilagos barkácsolásra ajánlott tevékenységek közé. A szakértelmen túl szükség van üvegre, festékre, mindenféle vágó és csiszolószerszámra. Aztán kell persze kemence, a festék égetéséhez, és persze az ólomból készült osztó- és rögzítő lécek elkészítése, megmunkálása sem igazán egyszerű feladat.

Ugyanakkor itt is igaz az, hogy mindent emberek készítenek, és amit az egyik ember képes elvégezni, azt egy másik is képes megtanulni. És bár üvegablak gyártásra biztos kevesebben adják a fejük, mint mondjuk virágállvány, vagy épp szúnyogháló készítésre, azért akadhatnak olyanok, akiket annyira megérint a festett üvegek csodája, hogy maguk is alkotni szeretnének. Kisebb munkákhoz szükséges anyagot azért össze lehet vadászni, és a többi szükséges eszköz is megoldható, ha valaki igazán 'rákattan' a témára.

Nemrég jelent meg egy kötet, amely segíthet elindulni az üvegfestés tudománya felé vezető, éles üvegcserepeken át vezető úton. Mert ne feledjük, napjainkban is élő, működő, alkotó művészeti ágról beszélünk, ahol köztünk élő és járó művészek alkotnak. Ezek egyik legjelentősebbje Bráda Tibor. Az ő művészetéről jelent meg ez a különleges kötet. Különleges, mert ez a képzőművészeti albumok igényességével készült, parádés képanyagot tartalmazó kiadvány több, némileg eltérő céllal íródott kötet anyagát egyesíti magában.

Egyfelől megismertet a technikai kivitelezés oldalával, az üvegfajták, a festés, az ólom rengeteg apró és nagyobb titkát, a velük való munka fogásait is megismerhetjük belőle. Az alapfogalmak, az  üvegfestés alapanyagainak és eszközeinek  pontos bemutatásán túl, konkrét munkák folyamatait is bemutatja a kötet. Teszi mindezt olyan alapossággal, hogyha esetleg kedvet kapunk az üvegablakok készítéséhez, akár az első lépések megtételét is elsajátíthatjuk a könyvből! A teljes munkafolyamatok bemutatása a szükséges technikai összetevőkön és a buktatók leírásán kívül persze más előnnyel is jár.

A kötet több példán keresztül abba is bepillantást enged, milyen módon történik a művészeti alkotás folyamata. Hogyan, milyen megfontolások eredményeképp keletkeznek az első vázlatok, és hogyan alakul ezekből a végleges mű. Megtudhatjuk, adott esetben mennyi nyomozás, tanulás és kutatás előz meg egy-egy munkát, mennyi művészeti, építészeti, történelmi összetevője lehet egy jól sikerült alkotásnak. Különösen így van ez a vallásos és történelmi témákat megörökítő műveknél, hiszen itt a ruházatok, a környezet megjelenítésében a történelmi hűség is fontos, ugyanakkor az adott tér és az építészeti szempontok által meghatározott kívánalmak, például az ablak színei, a kép sötét vagy épp világos volta, vagyis az átbocsátott fény mennyisége és színe sem mellékes szempont.  

Úgy tűnik, nem volt véletlen a címadás: ’Egy festő belső monológja’. Valóban belsőséges módon ismerhetjük meg, hogyan is gondolkodik az alkotó. Beleláthatunk a vívódásokba, az útkeresésekbe, és megismerhetjük az időnként elkerülhetetlen kompromisszumokat is. A kötet képanyaga nagyon bőséges, az elkészült ablakokon kívül számtalan vázlatot, közbenső állapotot is bemutat, több műnél a teljes folyamat követhető az első vázlattól a kész állapotig.

Szóval, valóban nem mindennapi műről van szó. Azt gondolom, mindenképp ott a helye minden művészet és építészet iránt érdeklődő olvasó könyvespolcán, de azt is, hogy ha valaki saját maga kíván foglalkozni e gyönyörű mesterséggel, ebben a kötetben, megtalálja a szükséges kezdőlökést, és muníciót!

Az már sajnos a mai közérdeklődés állapotát jelzi, hogy átlagos könyvesboltokban erre a kiadványra nemigen bukkanhatunk, legcélszerűbb ha rögtön a kiadótól rendeljük meg.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Egy kerámiaburkolatú főzőpulttal a régi építésű konyhát rafináltan át lehet alakítani. Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyvéből idézzük ezt a tippszerű, nem túlbonyolított leírást. A kötet anyagismerettől a gyakorlati kivitelezésig végigvezeti olvasóját a hagyományos és modernebb burkolási technikákon. Néhány részen keresztül a gyakorlati kivitelezés fejezeteiből szemezgetünk.

Anyagszükséglet: Pórusbeton téglák, 28 mm-es vízálló (könnyűbeton) forgácslapok, gyorsépítő csavarok, 3×5 és 6×6 cm-es élfák, pórusbeton dübelek, 20×20 cm fajanszcsempék, díszlécek, 20×20 cm greslapok (IV. kopásállósági csoport), mélyalapozó, diszperziós, por alakú ragasztó, rugalmasságot fokozó szer (főzőpulthoz), epoxiragasztó, fehér, szürke fugázóhabarcs.

A régi konyha közepén pórusbeton téglákból központi tömböt falaztak fel, amelybe a tűzhelyet és a mosogatót helyezték el. Ez a tömb lehetővé teszi, hogy a különböző ellátó- és elmenő vezetékeket eredeti helyéről bevezethessük a helyiség közepébe. A konyhát a lakótértől magas bárpult választja el.

A forgácslapból készített, körbefutó dobogó 20×20 cm-es greslapokkal készített, könnyen tisztán tartható, elegáns burkolatot kapott. Balololdalt talapzaton áll a szintén burkolt konyhaszekrény. Epoxiragasztót használtak a munkához.
A pórusbeton konyhatömb szintén csempézve van. A pórusbeton felületeket a burkolás előtt mélyalapozóval kellett kezelni, hogy a diszperziós ragasztó ezen a nedvszívó alapon is biztosan meg tudjon kötni.

Nagyon tetszetős a fekete, fehér és vörös dekorcsíkokkal kialakított minta a fehér csempék között.

A munkalap 28 mm vastag, vízhatlan forgácslap, amelyet pórusbeton dübelekkel erősítették a lábazatra. A munkalap felületét azonos formátumú greslapokkal burkolták. Ezek a munkalapra eső terheléseket jobban elviselik, mint a csempe. A ragasztáshoz kétkomponensű epoxiragasztót használtak, amely egyben vízhatlan fugázásra is alkalmas fugákat eredményez.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Hideg van mostanában, ezért frappáns ötlettel hidegburkolási gyorstalpalót indítunk Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyve felhasználásával. A kötet anyagismerettől a gyakorlati kivitelezésig végigvezeti olvasóját a hagyományos és modernebb burkolási technikákon, mint például a hálóra ragasztott greslap. Néhány részen keresztül a gyakorlati kivitelezés fejezeteiből szemezgetünk.

Anyagszükséglet: Fényes greslap (hálóra ragasztott közepes mozaik), elszórtan elhelyezett dekorcsempék, por alakú ragasztó, diszperziós ragasztó, epoxiragasztó, szürke fugázóhabarcs, szilikon fugázómassza, mosogatószer.

Konyhákban, ahol a higiéniának nagy jelentősége van, továbbá naponta dolgozunk vízzel, zsírral és sok más anyaggal, könnyen tisztán tartható falakra, padlóra és munkafelületekre van szükség.  A  padlóhoz  a  IV.  kopásállóságú padlólapot válasszunk. Kis konyhákban a padló jobban igénybe van véve, hiszen minden munkát igen szűk térbe beszorítva kell elvégezni. A konyhapadlók nap mint nap elkerülhetetlenül vizesek, ezzel együtt pedig csúszósak lesznek. Ebből a szempontból a kisebb formátumú burkolólapok előnyösebbek, mert a több fuga miatt kevésbé csúszós a felület.

Kis konyhákhoz és saját kezű munkához ideálisak a hálóra ragasztott közepes formátumú lapok, amelyek 5×5, 7,5×10 és 10×10 cm méretekben kaphatók. Az aránylag kis formátumok a kis felületeket nagyobbnak mutatják. A 300×500 mm méretű táblákban hálóra ragasztott panelekkel a lerakás gyorsan megy, egyben az  egyenletes  fugaképet  megoldja a következő tábla pontos elhelyezése. Ezek a formátumok nedvesen is viszonylag csúszásmentesek.

A hálóra ragasztott és így könnyen kezelhető táblákat a látómezőbe eső részen beállítjuk, majd leragasztjuk. A ragasztót előzőleg vízzel felhasználásra alkalmas állagúra kell bekeverni.

A munkalapok és a falra függesztett szekrények közti falfelületeket szintén mázas, 10×10 cm méretű mozaikkal burkoljuk. A hamuszürke falszegélyek jól mutatnak, és kellemes összhangot teremtenek a konyhaberendezés világos színeivel. A csempéket diszperziós ragasztóval, vékonyágyazatú technikával ragasztjuk fel. A burkolat szélére kerülő, méretre vágott darabokat a teljes burkolat elkészülte után illesztjük be.

Fugázzuk ki a csempézett munkalapot. A kétkomponensű ragasztó mint fugázóanyag, nem kényes a zsíros szennyeződésekre, és tömör fugákat hoz létre.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ezt a rövid posztot egy barátunk facebook megosztása alapján írtuk gyorsan meg, amolyan optimistább évindításként... 

Lássuk tehát a Tamás által írottakat:

"Nem kellett sokat várnom az idei első sikerélményre.  Monitort javítottam. Már egy ideje szórakozott az egyik használtan vásárolt Syncmaster 931BW-nk. Nagyjából úgy működött mint a régi tévék... idő kellett neki mire megjött a kép.  Na, ma reggelre úgy döntött, hogy soha többet nem mutat aktív pixeleket.

Kipróbáltam egy másik gépen, hátha a videókártya a ludas, de nem. Egyértelműen monitor hiba. Gondoltam, olyan nagy baja csak nem lehet, ha ilyen szép fokozatos, lassú halált halt. Irány a google. Kis keresgélés után találtam pár nagyon jó cikket, ahol elég jól megírták, hogy a ház lecsavarozása után mit keressek, mi szokott meghalni bennük.

Azt írták, az első leggyakoribb ok : a kondenzátorok pusztulása.

Elértünk hát megint az év végére. Történt már ilyen velünk korábban is, de a 2014-es év különösen veszélyesnek tűnt tavaly ilyenkor.

Mint látjuk, nem lett vége a világnak. Nem vittek el az ufók, nem támadtak ránk a zombik, nem törtek ki ketrecükből a velociraptorok. Sőt, éjszakánként nem motoznak a tetőnkön vámpírok, és még a régóta dédelgetett Mad Max járművünkre sem volt szükség. Van villany, gáz, még melegvíz is. Sőt, különadó mentes internet is.

Szóval, igazából nem történt semmi.

De a következő év, 2015 talán végre igazán izgalmas lesz. Mindenesetre mi készülünk, jövőre is megmutatunk mindent amit tudunk, segítünk megküzdeni a vízkő vagy épp a penész rémével, elmondjuk hogyan ragasszuk meg a letörött lábosfület, hogyan rögzítsük a lötyögő kilincset.

És persze továbbra is az olvasóink elé tárjuk az igazán energiahatékony és környezettudatos erődépítések mintáit, csakúgy, mint a motoroskapák zombiirtásra való átalakításának módozatait. Segítünk csapdát és szögesdrótkerítést tervezni, valamint megmondjuk hogyan válasszuk ki a megfelelő láncfűrész vagy balta modellt, ha hatékonyan kívánjuk védeni otthonunk.

Tehát az 2015-ben is számíthatnak ránk olvasóink, és persze mi is számítunk rájuk.

Addig is kívánunk boldog és eredményes új évet minden látogatónknak!