A barkácsolás és javítgatás körülvesz bennünket. Akkor támadnak amikor nem számítasz rá. Nálunk például szombaton a sült hús illatába kavart bele a flex semmivel össze nem téveszthető hangja.

Történt ugyanis, hogy házunk közös képviselője szombaton arra ébredt, hogy ma bizony nincs lustálkodás, hiszen hétvége van. Reggel megjelent egy jó kedélyű, nagydarab emberrel, hogy most azonnal tegye rendbe a tárolóhelyiség rácsos kapuját. Ami zöldre van ugyan festve, de nem a népdal miatt. A szakinak nem volt őszinte  a mosolya, mikor megtudta, hogy ma bizony nem kirándulni fog a gyerekeivel. Ehhez képest egész hamar neki is látott a munkának. Azzal kezdte, hogy rögtönzött kiállítást rendezett a munkához szükséges szerszámaiból. Volt ott ívhegesztő, sarokcsiszoló, salakoló kalapács, csupa csodálatos eszköz.

Ezek nem a kiállítás képei. Ennél sokkal több cuccot hozott magával. Csak a lélekjelenlétemnek köszönhető, hogy nem fotóztam le őket.

Első lépésként le akarta szedni a kaput a zsanérról, ami gyakorlatilag magától leesett, így nem kellet sokat bíbelődnie a dologgal. Az elrohadt felső részt elkezdte leflexelni. Ekkor rohantam ki másodszor, hogy mégis mi zajlik az udvaron. Ez a látvány fogadott.

Egyszerűen gyönyörű

Ezek után a jóelőre méretre vágott szögvasat illesztette a rács tetejére. Két gyorsszorítót használt, ami első ránézésre akár szexuális segédeszköznek is elmenne. Ne próbáljátok ki, van egy idevágó sztorim. Egyszer majd elmesélem. Következett a hegesztés. Szerintem a kapu így alacsonyabb lett, de sebaj, végülis hétvége van. A hegesztés után a csinos kis varratokat egy salakoló kalapáccsal ütlegelte a szakember, majd flexsszel kicsit rákacsintott még. Tisztán emlékszem, hogy készítettem fotót a salakoló kalapálásról, de nem találom.

Szögvas, gyorsszorító, hegesztés, varratkezelés

A zsanérokat is le kellett cserélni, mert ezek is annyira szétrohadtak, hogy csak na, bár a fotókon egész jól néznek ki. Mondjuk egy elegáns partyn nem lehetne megjelenni velük az igaz.

Zsanérok. Rohadt egy ügy.

Közben elkészült az ebéd, így a végjátékról lemaradtam. A kapu nélkülem került vissza a helyére. Még az elején megkérdeztem a mestert, hogy mit hallgatna szívesen munka közben. Zámbó Krisztiánt kért. Így jelenlévő felesége, egyben inasa döntött. Nagyon meglepődtem, amikor kiejtette a száján a Judas Priest nevét. Nyilván megvan az összes lemezük, így meghallgattuk az alábbit. Nyitott ablaknál, a ház legnagyobb örömére.

Kevésbé pontos mérésekhez az acélmértéket, a tokos acél mérőszalagot és a mm-beosztású acélvonalzót használjuk. Ezeknek a nem állítható mérőeszközöknek legnagyobb mérési pontosságuk 0,5 mm. Fél és egész mm közötti értékeket csak „becsléssel” tudunk meghatározni.

A mérték beosztása 1 milliméteres. A beosztás a hosszirányra merőleges és a mérték homlok- felületénél kezdődik. A beosztást osztógéppel készítik, minden ötödik mm-t hosszabbított vonallal, minden tizedik mm-t még hosszabb vonallal jelölnek meg és számozással látnak el. A számozás a cm-ek számát adja.

Acélvonalzó

Az acélmérték és a többi nem állítható mérőeszköz használatakor a pontos mérés előfeltétele, hogy
- a mérce sértetlen legyen;
- a mérce nullavonala egybeessék a homlokéllel;
- a homlokél merőleges legyen a hosszanti élre.

Az acélmérce homlokéle merőleges a hosszanti élre

Méréskor ügyelni kell arra, hogy az acélmérce és a mérendő munkadarab éle párhuzamos legyen, ellenkező esetben a méret leolvasása pontatlan lesz.

Ha az acélmérce és a munkadarab éle nem párhuzamos, a mérés pontatlan

A mérőléc biztos felfekvése érdekében kisebb méretek mérésekor a munkadarabot hüvelykujjunkkal megtámasztjuk

Méréskor a munkadarab megtámasztására hüvelykujjunkat használjuk

Ha a mérőlécet helytelenül tartjuk, a felfekvés bizonytalanná válik. A méret leolvasásakor a mérőlécre merőlegesen kell nézni, különben leolvasási hiba (parallaxis) keletkezik.

Ha ferde nézőszögből olvassuk le a méretet, az eredmény hibás lesz

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Pontosabb (0,1-0,05 mm pontosságú) méréseket tolómércével végzünk. A tolómérce a műhelygyakorlatban legáltalánosabban használt mérőeszköz. Többféle mérésre alkalmas (hosszúság, vastagság, külső és belső átmérő, magasság, mélység).

A tolómércék a következő változatokban készülnek: A10 (0,1), A50 (0,05) vagy A20 (0,02) mm leolvasási pontossággal. Nagyság szerint 100, 125, 200, 300, 500, 800 és 1000 mm felső méréshatárral. Alak szerint zseb-, egycsőrű, egycsőrű finombeállítós, kétcsőrű finombeállítós és mélységmérő tolómérce.

A zsebtolómérce külső és belső méretek mérésére alkalmas. A tolómércén mélységmérő is van 10 vagy 20 mm leolvasási értékű nóniusszal. A 0,1 vagy 0,05 mm pontosságú méreteket a nóniuszon olvashatjuk le. A nóniusz a főbeosztáshoz képest olyan eltolható segédbeosztás, amely a főbeosztás 1 mm-nyi osztásának tört részét teszi leolvashatóvá.

0,1 mm pontosságú nóniusz

A 0,1 mm leolvasási pontosságú tolómércénél a főbeosztás 9 mm-es szakasza a nóniuszon tíz egyenlő részre van felosztva. A nóniusz skálájának egy beosztása tehát 9:10 = 0,9 mm, vagyis 0,1 mm-rel kisebb, mint a főbeosztás egységnyi osztása.

Alapállásban a mm-beosztás kilencedik rovása a nóniusz beosztás tizedik rovásával esik egybe. Ha a nóniusz beosztás kezdő rovását a mm-beosztáshoz képest jobbra, de 1 mm-nél kisebb mértékben elmozdítjuk, az elmozdulás mértéke annyi tized mm, ahányadik rovása a nóniusz beosztásának (balról számítva) a mm-beosztás valamelyik rovásával egybeesik.

A nóniusz beosztásának 7. rovása esik egybe a mm-beosztás rovásával,
tehát az elmozdulás mértéke 0,7 mm.

A munkadarab méretét úgy állapítjuk meg, hogy a tolómércét a mérendő darabhoz beállítjuk, majd a nóniusz kezdő (0) rovásánál a főbeosztáson az egész mm-eket, ettől kiindulva pedig a nóniusznak azt a rovását keressük meg, amelyik egybeesik a főbeosztás szemben levő rovásával. 

Egycsörű tolómérce

Az egycsörű tolómérce csak külső és belső méret mérésére való. Nóniusz beosztásának leolvasási értéke 1/10 vagy  1/20. A méretet úgy olvassuk le, mint a zsebtolómércén, azzal a különbséggel, hogy a belső méréskor a leolvasott értékhez az S vastagságú mérőpofák vastagságát is - 10 mm-t - hozzá kell adni. A belső méret tehát D - a leolvasott értek + 2S = leolvasott érték + 10 mm.

Belső  mérés egycsőrű  tolómércével

Egycsörű, finombeállítással ellátott tolómérce

Az egycsörű, finombeállítással ellátott tolómérce is csak külső és belső méretek mérésére való. Nóniusz beosztásának leolvasási értéke 1/20 vagy 1/50 mm. A nóniusz skálának egy osztása 49:50 = 0,98 mm, azaz 0,02 mm-rel kisebb, mint a főbeosztás egységnyi osztása. A méretet a 0,1 mm-es tolómércéhez hasonló módon olvassuk le, de ez esetben a nóniuszon leolvasott osztások számát kettővel szorozzuk, s ez adja a századmillimétereket. A finombeállítóval pontosabb a mérés, mint nélküle.

Ügy mérünk, hogy a tolókával -• ennek rögzítőcsavarját lazán hagyva - megközelítjük a mérendő felületet, majd a kengyelt a kengyelrögzítő csavarral rögzítjük, s a finombeállító anyát addig forgatjuk, amíg a tolómérce mérőfelülete ütközik a mérendő felülettel.

Kétcsörű, finombeállítással ellátott tolómérce

A finombeállítóval ellátott kétcsőrű tolómérőén a horony és a külső méret mérésére szolgáló felületek egymástól különállók.

Mélységmérő tolómérce 

A mélységmérő tolómérce a munkadarabokon levő hornyok és fenékfuratok mélységének, lépcsők magasságának mérésére való. Leolvasási pontossága ugyanolyan mint az egyéb rendeltetésű tolómércék (0,1 - 0,05 - 0,02 mm). 150, 200, 300 és 500 mm felső méréshatárral készül. Mélységmérő tolómérőével a furatmélységeket csak a szár szélességénél nagyobb furatok esetében lehet mérni. Ennél kisebb átmérőjű furatok mélységét a zsebtolómérce mérőnyelvével mérjük.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Előző posztunk végén ott hagytuk abba, hogy most akkor a lemezjátszóról szólunk pár szót. Kezdetnek itt van két állítás:

• Nincs egyszerűbb szerkezet a lemezjátszónál. Motor, lemeztányér, hangkar és hangszedő. Nem véletlen, hogy gramofonok már a dinók korában is készültek, akár pattintott kőbalták használatával is összeállíthatunk egy ilyen gépet.

• A lemezjátszó a legösszetettebb elektroakusztikai szerkezetek egyike. Zajtalan motor, gondosan kiegyensúlyozott, tökéletesen csapágyazott lemeztányér, kecses és könnyű hangkar, érzékeny hangszedő. Csupa olyan alkatrész, aminek a megfelelő elkészítésére a legmodernebb technika is csak bizonyos korlátok közt képes.

Egy hanglemezt egyszer akár egy gombostűvel is le lehet játszani, kézzel forgatva a tányért, és papírtölcséren hallgatva a hangot. De ha szeretnénk kihasználni az adathordozóban rejlő potenciált, ráadásul soká és sokszor tennénk ezt, bizony a második állítás felé kell húzzon a szívünk.

A lemezek minél nagyobb hűséggel történő lejátszásához rengeteg összetevőnek kell passzolnia.  Nem elhanyagolható az alapok kérdése, vagyis a futómű milyensége.

Azt, hogy egy lemezjátszó hogyan is működik, nagyjából minden olvasónk tudja. A motor által forgatott lemeztányéron lévő hanglemezre helyezett lejátszó tű mechanikai rezgésekként érzékeli a lemez barázdáiban tárolt információt, majd ezt alakítja elektromos jelekké. A lemezjátszók összes fő problémája is ebből adódik. A hangszedőnek teljesen közömbös, honnan származnak a rezgések, egyformán jelekké alakítja azokat. Minden rezgést, tehát a motor és a csapágyak rezgéseit épp úgy, mint bármely egyéb, a levegőben, vagy a lemezjátszó testén keresztül odajutó rezgést.  A lemezjátszó mechanikus zajának hivatalos elnevezése a dübörgés, de a német elnevezés alapján inkább 'rumpli'-nak szokás nevezni.

Van egy másik fontos kérdés, ez pedig a lemez fordulatszáma. Ennek tökéletesen állandónak kell lennie. Tökéletes dolgok persze a való világban nemigen vannak, márpedig a sebesség eltérése a névlegestől igen zavaró lehet. Elméletileg a percenkénti fordulatszámot 1/8 hangköznyi eltérésen belül kell tartani, ami nagyjából 1%-nyi eltérést engedélyez.  Ha viszont a sebesség hirtelen változik, ennél kisebb eltérést is észreveszi a fülünk, ez a ’nyafi’ elnevezésű hiba.  A motor és a lemeztányér állandó sebességét sokféle módon próbálták megvalósítani. Egyfelől maguk a motorok is igen jó minőségűek és precíz kivitelűek lehetnek.  De a különböző hajtásmódok esetében (szíjas, közvetlen, vagy épp dörzshajtás) alkalmazott megoldások a legtöbbször a motor fordulatszámának elektronikus szabályzását is tartalmazzák.

Ha sikerül a fordulatszámot kordában tartani, és a hajtómű sem túlságosan zajos, akkor jönnek a finomabb megoldani valók. A hangkar feladata roppant egyszerű: gondoskodnia kell arról, hogy a hangszedő a lemez barázdáiban zavartalanul fusson. A hangszedő hossztengelye mindig merőleges legyen a lemeznek a tűn áthaladó sugarával. A tűhegyre csak akkora erő hasson, amekkora a lejátszáshoz szükséges, de ne emelkedjen el lejátszás közben a barázda oldalfalaitól. És végül a kar ne módosítsa a lejátszási frekvenciamenetet.

A főbb paraméterek az alábbiak:

• szöghiba (a fenti, megfelelő pozíciótól való eltérés)
• skating/antiskating erő (vagyis a lemez lejátszásakor a tűre ható oldalirányú erő, sodródás, vagy korcsolyázás és ennek kiegyenlítése)
• tűnyomás (vagyis, hogy a tű mekkora erővel nyomódik a lemez barázdáira)

A probléma az, hogy egy darab forgásponttal rendelkező karcsapágyazás esetén eleve lehetetlen tökéletes megoldást létrehozni. (Vagyis olyat, ami a lemez külső és belső barázdáinál is egyformán működik.) Használható kompromisszumra van lehetőség, de azt tudni kell, hogy ezen paraméterek mindegyike összefügg a többivel, tehát a számolás és a kísérletezés szinte végtelen variációt kínál. A szöghiba az adott hangkar és a lemezjátszó vázának konstrukcióján múlik, ezen változtatni nem tudunk, a tűnyomás és az antiskating viszont állítható.

Nos. Egyelőre ennyi elég is az alapokból. Illetve messze nem elég, hatalmas lyukak tátonganak itt, de egyszerűen nincs módunk oldalakon keresztül képletekkel és rajzokkal illusztrálni, hogy mondjuk az effektív karhosszúság milyen összefüggésben van a szöghibával, vagy hogy a nyafi mérésére milyen szűrőelektronikákat szokás használni. A frekvencia-intermodulációs torzítás (FIM) méréséről végképp le kell mondjunk.

A lényeg úgyis az, hogy tudunk-e ebből a Tesla lemezjátszóból valami elfogadhatót faragni. A kiindulás ugye egy Tesla NC-420. Ami nem igazán jó hírű masina. Probléma a nem túlságosan stabil és elég zajos motor, de a mechanikai felépítés is lehetne jobb. Van pár olyan dolog is, ami a szerkezet korára vezethető vissza. Ez még egy 220V/50Hz hálózatra fejlesztett motort tartalmazó lemezjátszó, és a kimenete is egy évtizedekkel korábban divatos hárompólusú DIN csatlakozó.  A motor ráadásul amúgy is a végét járja. A hangszedő az eredeti Tesla gyártmány, de igen sokat használt, és vélhetően sérült is.

A fentiek alapján a tervben az alábbi lépések szerepelnek:

• A motor és a hajtószíj cseréje egy új darabra. A motort a rezgéseket jobban csillapító módon kívánom beépíteni a házba, meglátjuk ez hogy sikerül.
• nagyobb és nehezebb lemeztányér felszerelése.
• A hangszedő cseréje egy Ortofon OM-5 típusra. Jobb híján, mindenkép mozgómágneses (MM) hangszedőt szeretnék, és ez még épp belefér talán a költségvetésbe. (És már volt ilyen hangszedővel szerelt lemezjátszóm, hallgatható volt.)
• A belső vezetékezés és a csatlakozások cseréje, a kimeneti csatlakozók RCA csatlakozókra történő cseréje

Gyakorlatban azonban ez elég megbízhatatlanul működik, sajnos. Én azt tervezem, hogy ezt az egész lemezmiskuranciát nyugdíjazom. Egyszerű gépet szeretnék, minnél kevesebb alkatrészből állót. És miután egy lemezjátszó manapság már biztosan nem az az eszköz, ami a háttérzenét szolgáltatja, hanem amolyan ’odafigyelős’ zenehallgatásra való, szerintem menni fog a manuális, általam végzett végállás kapcsolás.

Ezen kívül a lemezjátszó vázán is tervezek némi változtatást. Szóval ezek a tervek. A szükséges alkatrészek elvileg beszerezhetőek, bár a motor megrendelését még nem igazolták vissza. A harmadik részben már a szerelésről és a kész lemezjátszó hangjáról szeretnék írni, tehát ez a rész akkor jön, ha megérkeznek az alkatrészek.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni. 

Jött két privát hozzászólás a lemezjátszós sorozathoz, ezek adták ennek a posztnak az apropóját. (Jött több is, de ez a kettő volt úgymond negatív.) Szóval, a hozzászólások lényege nagyjából annyi volt, hogy ez egy fúró-faragó blog, ahol az emberek mindenféle, a napi használati tárgyaikkal kapcsolatos problémára keresnének megoldásokat, ezekkel kapcsolatos információkat. Vagyis, hogy mit tegyenek a csöpögő csappal, wc tartállyal, vagy épp hogyan és mivel ragasszák meg a szétesőfélben lévő széket. És a hozzászólók nehezményezték, hogy mi bizony írunk mindenféle 'úri huncutságról' például házi lemezjátszó-építésről.

Nos. Az említettek valóban mindennapos és bosszantó problémák. És persze vitathatatlan, hogy ha a megoldásukra valóban jól használható módszereket és tanácsokat adunk, akkor igazán jól szolgáljuk a köz belénk helyezett bizalmát.

Ugyanakkor mi itt a blognál, (én legalább is bizonyosan) nem gondoljuk, hogy csak a mindennapi problémák elhárításában kéne kimerüljön egy blog, vagy mondjuk akár egy minket olvasó ember élete. A világ színes, és egy rakás szépséget is tartogat. Persze ezek észrevételéhez képesnek kell legyünk elvonatkoztatni a csöpögő csap problémájától, és kicsit a napi gondokon kívüli világot is szemügyre venni. Mert van ilyen világ, és mindenki számára elérhető.

És miért ne adhatna ötleteket a Furdancs blog a világnak ezekhez a szépségeihez is? Ha ugyanazzal a tudással, amivel a lötyögő eresztékű széket megjavítjuk, rendbe tudunk hozni egy 100 éves zenedobozt, ha ugyanazokkal a szerszámokkal, amelyekkel megjavítjuk a lógó kertkaput, újjá alkothatunk egy öreg csónakot, ha képesek vagyunk megragasztani egy törött nyakú gitárt, vagy ha újjá éleszthetünk egy régi lemezjátszót, miért ne tennénk? Az életünk jó része persze a mindennapi tárgyak között telik, és a kényelmünkhöz, életszínvonalunkhoz is ezek teremtik meg az alapokat.

De az életünk igazi minőségét nem ezek határozzák meg.

Kevéssé valószínű, hogy egy ilyen járművel járnánk dolgozni, vagy épp a sarki boltba. Ugyanakkor azok számára, akik érdeklődnek a kerékpárok, vagy akár csak a technika iránt, biztos hogy jó érzés pusztán ránézni is egy ilyen gépre. Miért ne áldozhatnánk arra az időnk és a pénzünk, hogy rendbe hozzunk egy ilyet, ha épp lehetőségünk nyílik rá?

Ha volna otthon egy ilyen rádióm, nem hiszem, hogy többet hallgatnám rajta mondjuk a Dankó rádiót, mint most teszem. (A nullához konvergáló értékről van szó.) Ettől függetlenül, abszolút biztos vagyok abban, hogy jobban érezném magam a birtokában, mint nélküle. Egyszerűen azért, mert szép, és mert rengeteg olyan pluszt ad pusztán a látványa is - gondolatokat és érzéseket a korábbi korok technikájáról, életéről - ami igenis képes jobbá tenni az életemet. Még úgy is, ha közben tudom, hogy a fürdőben a kád csapja kicsit csöpög.

Egy megfelelő minőségben meghallgatott zeneszám, egy saját kezünkkel alkotott, öncélú, de gyönyörű dísztárgy, egy saját magunk által felújított régi kerékpár, írógép vagy épp csónak sokkal több pluszt tud adni, mint bármilyen használati tárgy.

De száz szónak is egy a vége: a hasonló jellegű írásoknak bizony továbbra is helyük lesz itt a blogon. Mert az élet ugyan fontos, de a minősége sem elhanyagolható...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Egy nagyobb teljesítményű szalagfűrész drága és súlyos alkotmány, komoly mennyiségű fémet kell beépíteni, hogy stabilan viselkedjen. Néhány alkatrészét megkerülhetetlenül a kereskedelemből kell beszerezni, de a szerelési munkán és árréseken megtakaríthatunk annyit, hogy érdemes legyen készíteni egy saját gépet. A fémipari gépeken kívül szükséges egy tervrajz, vagy legalábbis konkrét elképzelés a kivitelezésére.

Barkácshősökhöz illő önzetlenség nyilvánossá tenni egy mesterművet tervezéstől a kivitelezésig, hogy a sikeres munkálkodás gyümölcseit miden érdeklődő ingyen és bérmentve leszakíthassa, azaz utánépíthesse a berendezést. Ezt tette Horváth Miklós háromrészes videójában, mikor egy komoly szalagfűrész építését örökítette meg. Azon ritka barkácsvideók egyike, mely bevezetéssel, működést modellező animációval, az elkészítendő alkotóelemek bemutatásával kezdődik.

A folytatásban az alkatrészek elkészítését veszi sorra váztól a gépelemekig. Narrációt nem tartalmaz, alkatrészjegyzéket sem, de a képek magukért beszélnek és könnyen reprodukálható minden fontos mozzanat. A legfontosabb alkatrész, a 400-as fűrészkerék (átmérő milliméterben) 32-35e Ft-ért beszerezhető. Egy bármely gyártmányú, 400-as gyári gép tízszer ennyibe kerül és hát.. láthatóan nem sok anyagot tettek beléjük. A videón centis lemez képezi a váz és szalagvezető alapanyagát, tehát stabilitása biztosított. Az első részben ezen alkatrészek elkészítése és egybeszerelése követhető figyelemmel.

A második videón a külső borítás elkészítése, a váz festése látható. Alapozás után gusztusos ipari zöld réteget kapott. Tengely, szalagvezető felerősítése, elektromos szerelés a következik, majd a villanymotor és meghajtás beépítése.

A harmadik rész a végleges összeszerelés és főegységenkénti kipróbálás terepe. Végül rendeltetési helyén combnyi vastag rönkök vágásával nyer bizonyítást, hogy az ipari kivitelezésű szalagfűrészekkel vívott versenyben is megállja a helyét a berendezés. Tartósságát szavatolja a már említett minőségű alapanyag.
Soha ne utánozzák azt a fűrészelési stílust, amit a mestertől láthatunk. Ha kötekedni akarunk az egyébként tökéletes oktatófilm láttán, akkor az a fej- és karcsonkolást előrevetítő, rémisztően vakmerő munkastílus.

Összességében valamiféle Furdancs-érdemrendet adományoznánk - ha létezne ilyen - Horváth úrnak a kivitelezés és nemes szándék okán, mellyel megosztotta velünk a szalagfűrész-építés rejtelmeit. A videók alatti hozzászólások egybecsengenek a lelkendező írásommal és még választ is kapunk készítőjétől a felmerülő kérdésekre. Érdemes megtekinteni a többi, saját munkáiról készült filmet is. Akad ott csőhajlító, fűrészelő kocsi és kapunyitó automata készítési segédlet is. Gratulálunk és sok sikert a további ötletekhez!

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Pályára-irányító sorozatunkban már bemutattunk analóg-digitális elektronikai tanulókészletet, forrasztottunk és NYÁK-készítésére is sor került. Most teszem fel az i-re a pontot, mikor gyakorlati demonstrációval körítve egy rendkívül sokrétűen felhasználható eszközt, a mikrokontrollert mutatom be. Egy kísérletező panel változat, az olaszos nevű Arduino Leonardo írásom tárgya.

Célszámítógépek tucatjai vesznek körbe bennünket. Mosógép, digitális hőmérő, médialejátszó, gépjárművek. Mindegyikük a külső érzékelők jeleinek függvényében reagáló programot futtat. Felszínes terjedelemben szeretnék bemutatni egy vezérlőelektronikát, mellyel LED-villogtatástól kezdve bonyolult szerszámgépek komplett vezérléséig olcsón, könnyen programozható módon kiválhatunk egy folyamatvezérlő számítógépet.

A folyamatok más és más erőforrásokat, változó számú ki/bemeneteket igényelnek. E sokszínűség kielégítésére széles választékban találunk mikrokontrollereket, áruk is változó. A következő néhány példában az   Arduino Leonardo változatra hivatkozom. Annak is bőségesen felszerszámozott kísérleti panel változatára, ami ismerkedésre és profi felhasználásra egyaránt alkalmas. Konkrét célra olcsóbb kistestvérei is felhasználhatók, de programozásra és tanulásra ez a legalkalmasabb változat.

A Leonardo Platinum több és kevesebb, mint személyi számítógép. Kevesebb, mert nem fut rajta a Windows, azonban 20 ki/bemenetet tartalmaz, melyek közül 12 darabot alkalmazhatunk analóg bemenetként, azaz szenzorokat, kapcsoló- és mérőeszközöket köthetünk rá, 7 darab pedig analóg kimenetként szolgál motorok és más eszközök vezérlésére.

A panel apró, de tartalmazza az USB-bemenetet, tápegység csatlakozót, RESET gombot
és a digitális - analóg ki-bemeneteket.

A külvilág összes fizikai jelenségét - melynek mértékegysége van - mérni és digitalizálni tudjuk gyári vagy barkácsolt szenzorokkal. A teljesség igénye nélkül néhány: nyomás, hőmérséklet, mágneses tér, gyorsulás, légnyomás, páratartalom. További érzékelők: mozgásérzékelő, dőlés szenzor, giroszkóp,  rezgés érzékelő, Hajlás és nyúlás szenzor, érintés érzékelő modul, ultrahangos és infravörös távolságérzékelő, színszenzor modul, 3 irányú gyorsulásmérő, stb. És ha ez nem elég, bármilyen elektromos mérőműszerről (rosszabb időkre Geiger-Müller számláló például) levett analóg jelet arányosíthatjuk és felhasználhatjuk.

Az A/D (analóg/digitális) átalakítás után az általunk készített program a "ha ez-meg-ez történik, akkor csináld ezt-meg-ezt" utasításokat végrehajtja és a kimenetekre digitális és/vagy analóg jeleket ad. Ezek (némi erősítés, esetleg galvanikus leválasztás után) bármilyen elektromos fogyasztót vezérelhetnek. Motorokat, izzókat, bármit.

Eleve nem lehetséges néhány oldalon keresztül bemutatni, mire és hogyan használható a mikrokontroller. Néhány link, mely bőven és részletesen (érhetőbben is) magyarázza a témát.

TAVIR, mely a honlap mellett 60 napos tanfolyamot tart hírlevélben.
Egy közérthetően magyarázó áttekintés az Arduino családról
Számos kapcsolás és példa gyakorlati felhasználóknak: Elektromanoid

Most pedig nézzük, hogyan is fest ez a gyakorlatban. Bemutatom legegyszerűbb felhasználási módját, LED-ek működtetését. A mikrokontroller programozás "Hello world!"-je a digitális kimenetre dugott LED villogtatása.

Miután USB adatkábellel csatlakoztattuk (ez egyben tápkábel is), a számos példát tartalmazó programozó modult indítjuk a számítógépen. A futtatott program igen egyszerű: "Gyújtsd ki a 13-as lábra dugott LED-et, majd 1000 milliszekundum után kapcsold ki, ezután várj ismét egy másodpercet. Ezt a ciklust ismételgesd."

Egy gombnyomással a mikroprogramot átküldjük a mikrokontroller memóriájába, ezután le is választhatjuk a számítógépről, egy 9V-os elemről táplálva önállóan működni fog. A videón megváltoztatom a villogás frekvenciáját egy másodpercről tizedannyira. Az eredmény látszik, ahogy átküldés után felgyorsul üteme.

Itt már hat LED-el Knight Rider effektet játszunk. A programot korábban áttöltöttem, így felszerelhetném KITT-re, ha nem sajnálnék egy 10e forintos panelt ilyen minimál feladatra elpazarolni, miközben CNC-marógépet is vezérelhetnék vele, vagy robotkezet, mint itt. Teljesen Skywalker család feeling.

Legközelebb a kereskedelemben kapható szenzorok, shieldek (jelerősítők), panelek, valamint mechanikus elemek kerülnek sorra. A kompakt eszközök megkímélnek a forrasztgatástól és használatuk elektronikai alapismeretet sem igényel. Elég csak a programozásra koncentrálnunk, hogy ne forgácsoljuk szét erőinket. Mint az építőkocka elemeit egymásra helyezve, könnyen összeállíthatunk egy lánctalpas hordozóeszközre telepített autonóm járőr robotot, mely sms-t küld, ha olyat tapasztal, amiről tudnunk kell.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Közeleg a karácsony, a díszkivilágítás szezonja. A kereskedelemben kész megoldásokat találunk, de nem lennénk barkácsblog, ha nem buzdítanánk fényfüzérek házilagos elkészítésére. Gyengeárammal, kis (5-12V) feszültséggel működő megoldást ismertetek. Áramütéstől nem kell tartani, maximum egy fürdőkádban ülve.

Anyagára tápegység nélkül méterenként 100,- Ft körül kijön, plusz a műanyag cső ára. Forrasztani kell és vezetéket vágni, de semmi ennél bonyolultabb ismeretet nem igényel. Bár számítanunk kell áramot, feszültséget, ellenállást és teljesítményt is, de igyekszem olyan közérthetően leírni, mint ahogy nekem elmagyarázták. Lépésenként haladunk, eltéveszteni sem lehet. Ha mégis zavarba ejtő lenne a sok képlet, az írás végén készre kapott megoldást közlünk.

Íme a LED. Piros tilos, zöld szabad.

Tehát a LED, napjaink népszerű fényforrása félvezető anyagból készült világítótest. Polarizált eszköz, azaz csak akkor működik, ha megfelelő lábára adunk pozitív feszültséget. Ez a (katalógusokban) Anode, és egy új LED-en a hosszabbik láb. Ha már egyformára vágtuk a lábakat, akkor a negatív oldal (Cathode) oldalán látható lapos bevágás alapján azonosíthatjuk, vagy egyszerűen megfordítjuk a polaritást, ha nem világít.

Rajzjel és azonosítás

Igyekszünk jóárasítani a fényözönt, így - kabáthoz a gombot - meglévő tápegységünkhöz illesztjük igényeinket. Nézzünk szét a háztartásban. Biztosan találunk egy combosabb mobiltöltőt vagy más egyenáramú tápegységet. Ha nincs, elemmel-akkumulátorral is megoldhatjuk fényfüzérünk táplálását, bár atomvillanást ne várjunk ez esetben.

Ezekre lesz szükségünk. Vezetéket UTP hálózati kábelből szereztem, mert megy ki a divatból.

Két fontos jellemzője a tápegységnek a (természetesen egyenáramú) feszültség és a leadható áramerősség. Mindkét értékre szükségünk lesz, olvassuk le címkéjéről vagy mérjük meg. A töltők általában 300-500 mA áramot biztosítanak. Négy darab minőségi AA ceruzaakkumulátor 6V/2500 mA értéket produkál, ha nem akad más. Ezek szabják meg lehetőségeinket. Az akkumulátor már csak azért is praktikusabb, mert nem kell kivezetni a lakásból a tápvezetéket.

Keressünk egy webáruházat, mely feltünteti az árusított LED-ek értékeit, ha a gyári katalógus is letölthető, még jobb. Válasszunk ki 5mm-es piros, zöld, sárga, fehér vagy kék LED-diódát a kínálatból, ízlésünk szerint. A kéknek kissé mások az értékei és kb. hatszor drágább is, mint mezei színes társai. A színváltó LED-ekről legközelebb írok.

 Afrikai naplemente hangulat

Innentől lépésenként haladunk:

1,) Az ismertetőben keressük meg az I_F (Forward Current - nyitóáram) és a V_F (Voltage Forward - nyitófeszültség) értékét. Ennél a feszültségnél-áramnál kezd el világítani a dióda és úgy is marad. Értékeik jellemzően 20mA/2.0-2.5 V, a kék színűnél 25 mA/3.5-3.8V

2,) Tápegységünk feszültsége (U_T) jelenti a beépíthető LED-ek maximális darabszámát (egy ágon - ezt később), azonban a teljes rendszer szempontjából még fontosabb a maximális áramerősség (I_T). A ceruzaakkuk esetében I_T / I_F = 2500 mA / 20 mA = 125 darab LED egy órán keresztül való üzemeltetését jelenti. A mobiltöltő I_T =500 mA-nél csak 25 darabot, viszont nem kell tölteni. Még ez is jól hangzik, 30 centis izzótávolságnál 7,5 méter füzérhosszúság.

3.) Az akku 6V feszültsége maximum két fényforrást hajt meg. Lássuk be, egy két LED-ből álló fényfüzér elég szerény látványosság. Két lehetőségünk van: nagyobb feszültségű áramforrást keresni, vagy pedig párhuzamos ágakra osztani az áramkört. Továbbra is az áramerősség szabja meg izzóink maximális számát. Vessünk számot ezzel és ha újraszámoltuk az egy áramkörre eső LED-ek számát, lépjünk tovább. És ne, ne jusson eszünkbe egyenirányítani a 230V hálózati feszültséget, komolyan.

Sötétben jobban látszik

4.) Előtét ellenállást kell áramkorlátozóként beiktatnunk, mert a LED mohó jószág és minden lehetséges áramot felvéve rövidzárként viselkedik. Rövid fénykitörést produkál és véget ér szerény kis élete. Ezt megakadályozandó a tápfeszültségből vonjuk ki a LED-ek összeadott nyitófeszültségét (ez mindig legyen kisebb, mint a tápfeszültség). Példánkban, két LED-el számolva U_T -(2*V_F) = 6V- (2*2.5V) = U_R =1V.

Előtét ellenállás az anódra kötve

A példa LED nyitóárama (I_F) 20 mA. Az előtét ellenállás kiszámítása R= U_R / I_F = 1/.0020= 50Ω. Ekkora ellenállás kell a pozitív tápfeszültség elé tennünk. Az ellenállásokat nem ohmonkénti emelkedéssel gyártják. Válasszuk ki a katalógusban a számított értékhez legközelebbi ellenállást (mindig a nagyobbat) és ezt vegyük meg. Ha nincs otthon más, sorba is köthetünk ellenállásokat, melyek értéke összeadódik. Tulajdonképpen tekintettel kell lennünk az ellenállás teljesítményére is, hogy ne melegedjen túl. Az előtét ellenállás jellemzői közt szerepel a terhelhetőség értéke. P= (tápfeszültség-nyitófeszültségek összege) * nyitóáramok összege. Minél kisebb a különbség a tápfeszültség és a LED-ek összek nyitófeszültsége közt, annál kisebb terhelhetőségű ellenállást kell választanunk.

 5,) Egy ág - tekintve a benne lévő LED-ek csekély számát (példánkban legyen 3 db LED) - nem túl hosszú lenne. 30 centis izzótávolságot figyelembe véve 90 cm. Ezért határozzuk meg a fényfüzér teljes hosszát. Legyen 3 méter. Vágjunk méteres vezetékdarabokat és odafigyelve a LED-ek polaritására, forrasztással kössük össze őket a vezetékekkel. Némi húzóerőt ki kell bírnia a forrasztásnak, mikor behúzzuk a csőbe a köteget, ezért inkább csavarjuk össze a lábakat és a vezetéket, így forrasszuk össze.

Tehát az áramkör felépítése: Pozitív tápkapocs - előtét ellenállás - LED pozitív láb - LED negatív láb - Vezeték - ... - LED pozitív láb - LED negatív láb - Nulla vezeték - Negatív tápkapocs.

Az ágak párhuzamos kapcsolása

Egy láncot képeztünk, melynek utolsó elemétől a lánc hosszúságával megegyező nullavezeték indul vissza a tápegység negatív sarkára. Így kaptunk egy ágat. Teszteljük le a fényfüzért. Ha minden LED-et polaritás-helyesen kötöttünk be, világítania kell.

A sorba kötött fényforrásokból álló ág

6,) Ezeket az ágakat a tápegység maximális áramának erejéig korlátlanul párhuzamosan kapcsolhatjuk. Az ágakat 30 cm-es távolságra eltolva egymásra fektetjük, így kapjuk meg a 30 centis izzótávolságú, 3 méteres fényfüzért. Az ágak a fényfüzér legvégén egyetlen közös nullapontban találkoznak, melyet egy lehetőleg vastagabb nullavezetékkel vezessünk vissza a tápegység negatív sarkára. Az ágak vezetékeit ragasztószalaggal vagy egy darab dróttal rögzítsük egymáshoz és a nullavezetékhez. Kapunk egy kábelköteget. Teszteljük le a fényfüzért ismét. A párhuzamos ágak külön kapcsolgatásával látványos effekteket hozhatunk létre, mint váltófény, futófény, de ez túllép az írás keretein.

7,) Szerezzünk be hajlékony műanyagcsövet, lehetőleg átlátszót. A LED-eket óvatosan visszahajlítjuk, hogy beleférjenek a csőbe. Vékony acélszalagot - vagy amihez hozzájutunk - toljunk át a csövön. Rögzítsük a nullavezetékhez és annál fogva, vigyázva húzzuk be a csőbe a kábelköteget (ezért javasoltam vastagabb, teherbíróbb nullavezetéket). Zárjuk le a cső végeit, hogy csak a tápvezetékek lógjanak ki belőle. Időjárástól védett dobozba helyezzük a tápforrást és kapcsoljuk be. Boldog karácsonyt!

Itt valakit csőbe húztak

Ha túl bonyolultnak tűnik a sok számolgatás miatt, íme az egyszerűsített verzió. Azért vagyunk, hogy segítsünk. Szerezzünk egy 12V feszültségű tápegységet, akkumulátort vagy akkutöltőt. Mindegy hogyan, szerezzünk. A fényfüzér minden méterére számolva rendeljünk 4 db ilyen LED-et különféle színekben és 1 db ilyen előtét ellenállást, majd ugrás az ötödik pontra.

Legközelebb a dekorációs világításokat próbáljuk ki.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A meghatározott rend szerint sorba rendezett hangok, vagyis a zene sokunk életének képezi igen fontos részét. Néhányan maguk is művelik ezt, játszanak valamilyen hangszeren, de a legtöbbünk csak fogyasztja a zenét, vagyis csak hallgatjuk a mások által eljátszott dalokat.

De hogy hol, és hogyan hallgatjuk az persze messze nem mindegy. Valamikor, mondjuk 30-40 éve a minőségi otthoni zenehallgatás csak kevesek kiváltsága volt. Nem is feltétlenül azért, mert a szükséges berendezések megfizethetetlenül drágák lettek volna, inkább talán azért, mert készen, az üzletekben csak kevés berendezés volt kapható. A saját kezű építést, a szükséges berendezések megalkotását viszont csak a tényleg fanatikus, és persze hozzáértő zenehallgatók vállalták be. Így aztán a többség csak meglehetősen vacak minőségű eszközökön hallgatott zenét. Mindenesetre ekkoriban egy barkácsolással, fúrás-faragással foglalkozó kiadványban jó eséllyel találtunk egy-egy olyan leírást, ami valamilyen audió berendezés, rádió, erősítő, hangsugárzó építéséről szólt, és persze sokszor volt téma  az ilyen berendezések, vagy épp az akkori adathordozók, vagyis a lemezek tárolásához szükséges bútorok, szekrények elkészítése is.  

A rendszerváltás - elvileg legalábbis – elérhetővé tette a minőségi zenehallgatás eszközeit, persze itt már megjelent az anyagi szempont is. Vagyis valóban minden kapható, de persze az árak nem épp alacsonyak.  De a fő gond nem is ez. Hanem az, hogy a számítástechnika robbanásszerű fejlődésével az egész otthoni zenehallgatás átalakult. Pontosabban inkább úgy mondanám, hogy kihalt.

Egy mai fiatal szobájában jó eséllyel egyáltalán nem találunk klasszikus zenelejátszó eszközöket. A számítógéphez persze vannak hangszórók, és a telefonhoz, mp3 lejátszóhoz is van akár több fej- és fülhallgató is, de amolyan fotelben leülős zenehallgatáshoz, ahol  nyugodtan, a zene finomságaira, részleteire odafigyelve hallgathatnánk a zenét, nem találunk semmilyen elfogadható eszközt.  

És ez nagyon-nagyon szomorú. Kicsit úgy jártunk megint mint az életünk sok más területén is.  Sokáig csak vágyakozva szemléltük a jóléti társadalmak kényelmét és luxusát, aztán mire oda került a sor, hogy mi is csatlakozhattunk ehhez a világhoz, kiderült, hogy a vágyott életmód időközben ott is véget ért.

De térjünk vissza a poszt témájához. Azt gondolom, hogy a digitális világ sokat segít életünkön és sok pluszt hozott és hoz bele. De talán nem kéne lemondanunk a régi és bevált eszközökről sem, mert az ezek által megközelíthető zeneélmény, az ilyen eszközökön, és ilyen módon hallgatott zene által kiváltott érzések biztosan egész mások lesznek, mint bármilyen fülbe dugott mp3 lejátszó által kiváltottak. Itt a blogon már volt posztunk (két részben) a saját kezű hangsugárzó építésről.  Azoknak a posztoknak az eredeti megjelenésükkor nagyon kellemes visszhangjuk volt. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy néhány hasonló írással próbáljunk kedvet csinálni a régmúlt idők elegánsabb és sokkal ’odafigyelősebb’ zenehallgatásához.

Végigvesszük egy klasszikus otthoni ’hifi’ lánc eszközeit, meglátjuk, mit tudunk építeni vagy átalakítani, és ezek az eszközök tényleg visszahozzák-e a klasszikus, nyugalmasabb élet és persze zenehallgatás elveszett szépségeit.

Kezdjük a sorozatot egy lemezjátszó átépítésével. A klasszikus nagylemezek úgyis reneszánszukat kezdik élni. Egyre több album jelenik meg ismét bakelit (ami persze igazából vinyl) lemezen. Sokan azt vallják, hogy az analóg hanglemezek sokkal több információt tartalmaznak a zenéről, mint a digitális felvételek. Ennek kétségtelenül van némi technikai alapja, hiszen a digitális átalakítás mindenképp ’optimalizálja’ a zenét, de hogy ezt valaki képes-e észrevenni, az mindig az adott egyéntől, és persze a használt hangrendszertől függ.

A lemezjátszó, mint látni fogjuk, a világ egyik legegyszerűbb eszköze. Egy motor, egy hangszedő, és kész. Persze tudjuk, sokszor a legegyszerűbb eszközök rejtik a legtöbb lehetőséget és buktatót, itt sincs ez másképp. A cikkünk egy igazán olcsón beszerezhető használt lemezjátszó átépítését fogja bemutatni. Ilyeneket a hirdetési oldalakon tucatjával találunk már akár pár ezer forintos árakon is. 

A következő részben belevágunk, reméljük sok olvasó tart velünk. Végignézzük az elméleti alapokat, beszélünk pár szót a nyafiról, antiskatingról, tűnyomásról. Megnézzük miért olyan bonyolult egy ilyen egyszerű eszköz belső szerkezete, majd végezetül meglátjuk, lehet-e némi munkával és kreativitással audiofilebbé varázsolni egy ilyen öreg vasat.

Utóirat: Az otthoni zenehallgatás önmagában valóban csodálatos hobby és szenvedély lehet. Azonban az igazi, élő zenehallgatás egy teljesen más dimenzió. Erre én is csak idővel jöttem rá, nem voltam túl nagy koncertlátogató. Azóta viszont olyannyira megtetszett a klubkoncertek világa, hogy egy blogot is indítottam a témáról. Akit érdekel, kattintson rá, hátha sikerül még többeket rávennem a klubkoncertek látogatására.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A munkahelyen tartott rendnek nagy jelentősége van a munka helyes megszervezésében, általában a nagyobb munkateljesítmény egyik fontos feltétele.

Minden szerszámnak meghatározott helye legyen. A gyakran hasznait szerszámokat úgy helyezzük el a satupadon, hogy azokat munka közben kinyújtott karunkkal elérjük.

A szerszámok és egyéb eszközök satupadon való elhelyezésekor a következő szabályokat kell betartani:

- A satupadon csak a használatra kerülő szerszámok legyenek.
- A gyakran váltandó szerszámokat a satu jobb oldalán kell elhelyezni.
- A munkadarab - mivel bal kézzel helyezzük a satuba - a satu bal oldalán legyen.
- A mérő- és ellenőrzőeszközöknek a satutól távolabb adjunk helyet.
- A műhelyrajzokat úgy helyezzük el, hogy könnyen olvashassuk, tanulmányozhassuk őket.

Tartsunk rendet a szerszámfiókban is. Az apróbb és gyakrabban használt szerszámokat a szerszámfiók felső, a ritkábban használtakat pedig az alsó részében tartsuk. A mérő- és ellenőrzőeszközökre különös gondot kell fordítanunk, mindennemű sérüléstől meg kell óvnunk őket. A reszelőket ne helyezzük egymásra, mert így élettartamuk csökken. A szerszámfiókba csak tiszta szerszámokat szabad elhelyezni.

Néhány szó a balesetvédelemről
A munkaruhával szemben követelmény, hogy testünket, ill. alsó ruhánkat védje a munka közbeni szennyeződésektől; szabad mozgásunkat ne akadályozza; testünket melegen tartsa, de ne zárja el légmentesen, hogy testünk szabadon párologhasson; ne akadjon bele mozgó, forgó géprészekbe, ne veszélyeztesse testi épségünket.

Nem helyes, ha munkakezdés előtt csak a felső ruhát váltjuk. Az alsó ruházat váltása azért fontos, mert a test munka közben megizzad, s az izzadságot az alsó ruházat szívja fel. A műhelyben hordott alsó ruházatot hetenként legalább egyszer cseréljük.

A sapka (fejkendő) nemcsak arra való, hogy a hajat védje a por és a piszok ellen. Viselése gyakran balesetelhárítási szempontból is szükséges. Sokszor okozott már balesetet, hogy a dolgozó haja forgó géprészek közé került vagy beleakadt a fogaskerekekbe.

A fémipari alapműveleteket általában álló testhelyzetben kell végezni. A lábra tehát nagy munka hárul, ezért igen fontos, hogy megfelelő lábbelit viseljünk. Erős, magasszárú és alacsony sarkú cipő biztos tartást ad a lábnak. A cipő ne legyen túlságosán szoros, és ne akadályozza a láb mozgását. Magas sarkú cipő viselése munka közben nem célszerű, mert a magas sarok miatt a lábfej billeg, az állás bizonytalan.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.