A meghatározott rend szerint sorba rendezett hangok, vagyis a zene sokunk életének képezi igen fontos részét. Néhányan maguk is művelik ezt, játszanak valamilyen hangszeren, de a legtöbbünk csak fogyasztja a zenét, vagyis csak hallgatjuk a mások által eljátszott dalokat.

De hogy hol, és hogyan hallgatjuk az persze messze nem mindegy. Valamikor, mondjuk 30-40 éve a minőségi otthoni zenehallgatás csak kevesek kiváltsága volt. Nem is feltétlenül azért, mert a szükséges berendezések megfizethetetlenül drágák lettek volna, inkább talán azért, mert készen, az üzletekben csak kevés berendezés volt kapható. A saját kezű építést, a szükséges berendezések megalkotását viszont csak a tényleg fanatikus, és persze hozzáértő zenehallgatók vállalták be. Így aztán a többség csak meglehetősen vacak minőségű eszközökön hallgatott zenét. Mindenesetre ekkoriban egy barkácsolással, fúrás-faragással foglalkozó kiadványban jó eséllyel találtunk egy-egy olyan leírást, ami valamilyen audió berendezés, rádió, erősítő, hangsugárzó építéséről szólt, és persze sokszor volt téma  az ilyen berendezések, vagy épp az akkori adathordozók, vagyis a lemezek tárolásához szükséges bútorok, szekrények elkészítése is.  

A rendszerváltás - elvileg legalábbis – elérhetővé tette a minőségi zenehallgatás eszközeit, persze itt már megjelent az anyagi szempont is. Vagyis valóban minden kapható, de persze az árak nem épp alacsonyak.  De a fő gond nem is ez. Hanem az, hogy a számítástechnika robbanásszerű fejlődésével az egész otthoni zenehallgatás átalakult. Pontosabban inkább úgy mondanám, hogy kihalt.

Egy mai fiatal szobájában jó eséllyel egyáltalán nem találunk klasszikus zenelejátszó eszközöket. A számítógéphez persze vannak hangszórók, és a telefonhoz, mp3 lejátszóhoz is van akár több fej- és fülhallgató is, de amolyan fotelben leülős zenehallgatáshoz, ahol  nyugodtan, a zene finomságaira, részleteire odafigyelve hallgathatnánk a zenét, nem találunk semmilyen elfogadható eszközt.  

És ez nagyon-nagyon szomorú. Kicsit úgy jártunk megint mint az életünk sok más területén is.  Sokáig csak vágyakozva szemléltük a jóléti társadalmak kényelmét és luxusát, aztán mire oda került a sor, hogy mi is csatlakozhattunk ehhez a világhoz, kiderült, hogy a vágyott életmód időközben ott is véget ért.

De térjünk vissza a poszt témájához. Azt gondolom, hogy a digitális világ sokat segít életünkön és sok pluszt hozott és hoz bele. De talán nem kéne lemondanunk a régi és bevált eszközökről sem, mert az ezek által megközelíthető zeneélmény, az ilyen eszközökön, és ilyen módon hallgatott zene által kiváltott érzések biztosan egész mások lesznek, mint bármilyen fülbe dugott mp3 lejátszó által kiváltottak. Itt a blogon már volt posztunk (két részben) a saját kezű hangsugárzó építésről.  Azoknak a posztoknak az eredeti megjelenésükkor nagyon kellemes visszhangjuk volt. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy néhány hasonló írással próbáljunk kedvet csinálni a régmúlt idők elegánsabb és sokkal ’odafigyelősebb’ zenehallgatásához.

Végigvesszük egy klasszikus otthoni ’hifi’ lánc eszközeit, meglátjuk, mit tudunk építeni vagy átalakítani, és ezek az eszközök tényleg visszahozzák-e a klasszikus, nyugalmasabb élet és persze zenehallgatás elveszett szépségeit.

Kezdjük a sorozatot egy lemezjátszó átépítésével. A klasszikus nagylemezek úgyis reneszánszukat kezdik élni. Egyre több album jelenik meg ismét bakelit (ami persze igazából vinyl) lemezen. Sokan azt vallják, hogy az analóg hanglemezek sokkal több információt tartalmaznak a zenéről, mint a digitális felvételek. Ennek kétségtelenül van némi technikai alapja, hiszen a digitális átalakítás mindenképp ’optimalizálja’ a zenét, de hogy ezt valaki képes-e észrevenni, az mindig az adott egyéntől, és persze a használt hangrendszertől függ.

A lemezjátszó, mint látni fogjuk, a világ egyik legegyszerűbb eszköze. Egy motor, egy hangszedő, és kész. Persze tudjuk, sokszor a legegyszerűbb eszközök rejtik a legtöbb lehetőséget és buktatót, itt sincs ez másképp. A cikkünk egy igazán olcsón beszerezhető használt lemezjátszó átépítését fogja bemutatni. Ilyeneket a hirdetési oldalakon tucatjával találunk már akár pár ezer forintos árakon is. 

A következő részben belevágunk, reméljük sok olvasó tart velünk. Végignézzük az elméleti alapokat, beszélünk pár szót a nyafiról, antiskatingról, tűnyomásról. Megnézzük miért olyan bonyolult egy ilyen egyszerű eszköz belső szerkezete, majd végezetül meglátjuk, lehet-e némi munkával és kreativitással audiofilebbé varázsolni egy ilyen öreg vasat.

Utóirat: Az otthoni zenehallgatás önmagában valóban csodálatos hobby és szenvedély lehet. Azonban az igazi, élő zenehallgatás egy teljesen más dimenzió. Erre én is csak idővel jöttem rá, nem voltam túl nagy koncertlátogató. Azóta viszont olyannyira megtetszett a klubkoncertek világa, hogy egy blogot is indítottam a témáról. Akit érdekel, kattintson rá, hátha sikerül még többeket rávennem a klubkoncertek látogatására.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.