Megint posztbejegyzést kell írni. De miről? Ez a nap is pont úgy kezdődött mint a többi. Egyszer csak reggel lett, kikászálódtam az ágyból, kerítettem kávét, stb-stb… most meg már este van. Mindjárt lehet menni aludni megint. (Mondtam már, hogy milyen gyorsan elszáll az élet?)
Hogy közben mi történt? Hát, valamikor délután megszólaltak a hónapok óta készülő hangsugárzóim. Bizony. Merthogy beszerelésre kerültek végre a keresztváltók is.
A keresztváltók ugyan abszolút alapmodellek, semmilyen külön, az adott hangszórókhoz és dobozviszonyokhoz illő korrekciót nem tartalmaznak, viszont jó minőségű alkatrészekből korrekt módon összeállított gyári darabok. Azt gondolom messze nem ez lesz a leggyengébb láncszem...
Azt ugye tudni kell, hogy - mint írtam korábban ezen a blogon, ITT – arra számítottam, hogy egy saját gyártású és tervezésű hangsugárzó az első bekapcsoláskor biztosan pocsékul fog szólni. Legfőképpen azért, mert az új hangszóróknak be kell járatódniuk, épp úgy mint egy új cipőnek. Vannak fórumok, ahol a végleges állapot elérését akár 3-500 (!) üzemóra utánra teszik. Persze az is belejátszhat a dologba, hogy nemigen értek a hangszórótervezéshez. Olvasni persze olvastam sokat a dologról, de korrekt bemérésre alkalmas műszerezettségem nincs, és a tervezés sem a legmodernebb számítógépes modellezőprogramok segítségével történt. No, meglátjuk...
A keresztváltókat hazahoztam, kitaláltam hová kerüljenek, fúrót, csavarhúzót és pákát ragadtam. Aztán alig fél óra múlva kész volt minden. A ragasztott csillapítóanyagok már bent voltak a dobozokban, most csak a birkagyapjút gyömöszköltem az általam jónak gondolt helyekre, és a reflexcsövet vágtam le a szükséges 14 cm-es méretre. A hangszórók belső vezetékei már elkészültek, egy régebbi Gale hangszóróvezetékből (emlékeim szerint igen drága volt) lettek leszabva a belső vezetékezés darabjai. Állványra raktam a dobozokat, bedugtam, vettem egy nagy levegőt, és eltekertem az erőlködő volume gombját…
És elkezdett szólni a zene. Se nem rosszul, se nem jól. Csak úgy, átlagosan… végigment pár szám az első cd-n. És szinte folyamatosan jöttek meg a hangok, a hangszerek. Elkezdtem cserélgetni a cd-ket. Hirtelen azt vettem észre, hogy zongoraszerű zongorahangot hallok. Aztán meghallottam néhány zörejt a felvételeken. Apró pattanásokat, reccsenéseket a zenében. Kezdtem felengedni, elővettem azokat a felvételeket, amiket korábban a régebbi hangsugárzóimon már teszteltem/hallgattam eleget.
Ilyenek mondjuk a Dire Straits / Money for nothing (dobok miatt), Chris Rea / Auberge (utcazajok, térhatás, üvegcsörömpölés), Emberek, Charlie (énekhangok miatt). Néhány klasszikus felvétel, néhány Blue Note jazz, Holly Cole, Jam and Spoon / Kaleidoscope Skies...
Szóval, ahol most tartok:
Dobozhang és rezgések nincsenek. A magas hangok rendben vannak. A középtartomány nagyon (!) rendben van. Részletező, pontos, élő. Van térérzet, vannak oldalak. Korrekt.
Hanem a mélyeknél még lesz munka, bár ez is mintha tisztulna fel óráról órára. A szokásos eset állt elő, ha rátolom a falra (a hátán van a reflexnyílás) akkor van mélyhang de nem elég tiszta. Ha elhúzom a faltól minimum 50-60 centire, akkor tisztább, de kevesebb. Bár egyelőre még nagyon változik minden, pár napig nem nyúlok hozzá, csak hagyom, hogy menjenek. (Szerintem éjszakára is.)
És a konklúzió? Mindenképp megérte! A bakancslistáról ugye lekerült egy tétel. Ráadásul egyelőre úgy fest, hozta azt a hangminőséget, amire számítottam. Most úgy tűnik, hallgatható hangdobozok épültek, hosszabb távon sem zavaró hanggal. (Ráadásul ugye innentől a fentiek alapján csak jobb lehet a hangjuk.) Alighanem jó döntés volt, hogy a hangszórókészletnél engedtem az eredeti minőségi elvárásokból. Ha azokkal építettem volna meg, alighanem túlzott elvárásokat tápláltam volna a hangminőség tekintetében. így azonban elégedett vagyok, ráadásul azt gondolom, fogok szerezni egy nagy rakás tapasztalatot a különböző modifikációk során. Aztán egyszer talán építek valamit igazán drága építőelemekből is.
Szóval, aki teheti, építsen saját hangsugárzókat. Jó játék!
A hosszúra nyúlt építési folyamat adta az ötletet a dobozok nevére is. Ezentúl a Project Luca névre hallgatnak az általam készített dobozok. A kellőképpen koptatott hátfalakra csináltam is egy-egy adattáblácskát. (Mint írtam az előző részben, némi történelmi hátteret költöttem a dobozok mögé, ezért a koptatott feeling, és ezért az angol elnevezés, a modell pedig azért A betűs helységnév után lett elnevezve, mert így nyitva áll a lehetőség a későbbi konstrukciók előtt. Jöhetnek a B,C,D... betűs változatok...)
Update: Ahogy itt írok ám, és közben megy a zene, nincs olyan nagy gond a mélyekkel sem. Most épp Jazz + Az szól, teljesen rendben vannak a mélyebb alapok is. Hmm. A Hétrét / Merrily halk de testes dobjai a háttérben is megvannak.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
