Lyukat persze a legegyszerűbb fúróval készíteni, azonban házilagos körülmények között a 13-15 mm átmérőnél nagyobb fúrókat nem nagyon használunk. Kivételek persze lehetnek, de egy kézben tartott, nem túl nagy teljesítményű fúrógép esetében általában valahol itt van a limit.

Azonban aki szeret fából mindenféle beépített bútort készíteni, előbb-utóbb szembesül a problémával, hogy szükség lenne szabályos, kör alakú nyílásokra akár 20-30-60-80 mm átmérővel. Mondjuk mert vezetékeket kell áthúznunk, vagy épp szabályos konnektor- vagy csatlakozóaljzatot szeretnénk beépíteni, netán süllyesztett világításnak kell a hely.

Azt gondolom, a legtöbb fúró-faragó ember számára vannak olyan ismerős és rossz emlékű hangok, amelyeket bizony igyekszik kerülni, és amelyek, ha egyszer-egyszer mégis megszólalnak, a hirtelen beálló jeges félelem szorítása készteti egy-egy ütemnyi kihagyásra egyébkén bátor, és semmitől sem rettenő szívük.

Nem ez az első eset, amikor árakkal kapcsolatos írás kerül ki a Furdancs blogra. Az árak terén persze sokféle töprengésre találhatunk módot. Lehet a régen minden jobb volt - de legalábbis olcsóbb - féle vonalat követni. Vagy épp az igencsak megfoghatatlan minőség kérdésével kapcsolatos árkülönbségekről is szó eshet. (Tudjátok, van-e elfogadható, valós oka mondjuk adott esetben 10 szeres árkülönbségnek azonos célra készült, azonos méretű, csak épp más gyártmányú gépek esetében?)

De ha épp pozitívabb kedvünkben vagyunk, akkor olyasmiről is írhatunk, amiről ez a konkrét poszt szól. Vagyis a technika fejlődése és a sorozatgyártás árcsökkentő hatása okán sokszor hihetetlenül olcsón kínált és megvásárolható eszközökről.

Az elektromos kézi gyalukról már írtunk korábban a többi elektromos szerszámmal együtt. Azonban most egy üzenetben érkezett kérdés kapcsán külön is ejtünk róluk néhány szót. A kérdés egy szoruló ajtólap kapcsán érkezett, konkrétan arra vonatkozott, hogyan is lehet ezt orvosolni.

Jó, tudom, ez egy barkácsblog, de hát ilyen időket élünk, egyszerűen kikerülhetetlen a téma. Jómagam ugyan többnyire csak festéküzletbe, vas- és faboltba járok, amelyek itt felénk nyitva vannak most is, de azért a kocsmák és persze a fodrász zárva tartását én is megérzem. Ezen állapoton pedig csak a csoda az oltások segíthetnek. 

Még a múltkori csavarbehajtós írásunkban ígértük ezt a posztot. Azóta viszont jobban átgondolva a kérdést, elbizonytalanodtam. Egyszerűen túlságosan sok gyártó készít ilyesmit, mi ezeknek töredékét sem próbáltuk ki. Szóval néhány szempontot ugyan összeszedek ebben a posztban, de azért szívesen veszem, ha az olvasók is leírják a tapasztalataikat.

Múlt heti posztunkban megmutattuk, mire vezet, ha az ember teljesen felhagy a közlekedési eszközei karbantartásával. Azonban, miután a juhász a barátunk, most az egyszer még segítünk rajta, és megpróbálunk friss és működőképes járművet varázsolni a látványosan megöregedett drótszamarából.

A juhászokat mindenki ismeri, aki vidéken lakik, különösen, ha juhok is vannak a környéken. Juhászból persze sokféle van. A miénk viszonylag fiatal ember, képzett állattenyésztő, briliáns érzéke van mindenféle állathoz, a fejtartásukból megmondja, mi bántja őket, vagy épp mi jár a fejükben. Természetesen egy ellés levezetése épp úgy nem probléma számára, mint egy törött láb rendbetétele, vagy egy nyűgösebb betegség megfelelő antibiotikum kúrájának a levezénylése.

De, mint látni fogjuk, mindenhez Ő sem érthet…

Pár éve már, hogy először hallottam és írtam az akkor újdonságnak számító amerikai SawStop rendszerről. Aki nem ismerné, itt arról van szó, hogy amennyiben munka közben véletlenül hozzáérünk a működő körfűrészlaphoz (a rendszer az elektromos ellenállást figyeli) egy, az autók biztonsági öveinél használthoz hasonló pirotechnikai patron egy alumínium darabot robbant a körfűrész lapra. Ennek következtében az azonnal megáll, és a hirtelen fellépő nyomaték felhasználásával mintegy bezuhan/berobban a munkaasztal szintje alá. A rendszer hihetetlen gyors, gyakorlatilag század milliméteres hámsérüléssel megúszható egy ilyen baleset. 

A múlt héten írtunk a csavarbehajtókról, aminek kapcsán felvetődött mint ötlet, hogy igazán írhatnánk az ilyen gépekbe fogható bitekről is. Merthogy bizony igencsak nagy minőségi szórást találhat, aki sűrűn vásárol ilyesmit. Ez jó ötlet, a következő posztunk a mi ilyen irányú tapasztalatainkról szól majd. Előbb azonban előszedtük és leporoltuk egy korábbi írásunk, mintegy alapozóként a bitekről szóló poszthoz, mert így abban az alapokra már nem térünk ki, kifejezetten csak a minőségről fog szólni.

Azt gondolhatjátok, mit lehet írni egy facsavarról? Az csak egy darab vasrudacska, egyik végén fejjel/horonnyal a másikon némi menettel. Ez persze első megközelítésben igaz is lehet, de azért járjuk kicsit körbe a dolgot. Apám anno vagy 30-40 éve még mindent hagyományos, egyszerű sliccel ellátott fejű, folyamatosan szélesedő menetes véggel rendelkező csavarokkal rakott össze, méghozzá kézi csavarhúzóval. És emlékszem, bár mindig előfúrt a csavaroknak kézi fúróval (furdancs vagy mondjuk amerikáner) minden behajtott csavar verejtéket csalt a homlokára. Én akkor gyerekként ezeket a csavarokat megmoccantani sem voltam képes, annyira kapaszkodtak a deszkákba. Apám volt olyan szerencsés, hogy akkoriban eljutott az óceán túlpartjára is, és bizony csodákat mesélt arról, hogy ott milyen szerszámok és például csavarok vannak a boltban.