Az van, hogy a Grund Stúdió, meg a végre jobban elindult vlog- és podcast gyártás mellett azért még mindig besegítek egy asztalos vállalkozó barátomnak, ha épp nagyobb projektekben szüksége van rám. Tegnap egy konyhát kellett végre befejeznünk, ami már csak a gépek beépítését jelentette, a többivel elkészültünk korábban. Ez nyilván csupán bekötött szemmel elvégezhető ujjgyakorlat a hozzánk hasonló tehetségeknek. Khmm...

Pár hónapja írtunk itt a blogon az egyik videónkhoz szükséges MASK-féle maszk nyomtatásáról, amit egy barátom tett meg nekünk. Nemrég egy új, #nagyonsárga markológépre lettem figyelmes az oldalán. Rákérdeztem mi ez, mire elmesélte, illetve küldött is hozzá linkeket, meg képeket. A szerkezet leginkább egy önjáró markológépre emlékeztet, az állítható karon található markolókanálban egy igen komoly ledes világítótest kapott helyet, tehát ez igazából egy íróasztal-lámpa. Főképp persze fiúk részére. (Ezt azért írom ide, mert itt a Furdancsnál a gendertémájú kommentekből eddig kimaradtunk, hátha így végre sikerül ilyeneket is gyűjtenünk.)

A kertészeti és kertépítő magazinokat kedvelő, vagy épp építkezésben, kertrendezésben érdekelt olvasóink már biztos találkoztak a „folyóka” nevezetű műanyag vagy beton anyagú tárgyakkal. Ezek különböző méretű, általában ráccsal fedett vályúszerűségek. A sokszor meglehetősen futurisztikus kialakítású tárgyak valóban nagyon mutatósak tudnak lenni. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy valóban fontos alkotói-e egy kertnek?

A föld napja minden évben generál néhány aggódó hangú, számokkal és adatokkal telitűzdelt írást. Manapság eléggé elterjedt az álláspont, miszerint az elmúlt évtizedek adatai alapján immár megállíthatatlanul melegszik a Föld légköre. A klímaváltozás – a sokszor azért árnyaltabban fogalmazó vélemények ellenére – valójában már visszafordíthatatlan. Ettől még persze érdemes volna változtatunk az életmódunkon, hiszen nem közömbös, hogy 10 vagy épp 100 év múlva lesz élhetetlen a most még nagyobbrészt otthonosnak tűnő bolygónk.

Friss hír, hogy a kecskeméti Mercedes gyárban is leáll a munka egy időre, mert az autóiparban tapasztalható félvezetőhiány már itt is érezteti a hatását. Egy ilyen hírről persze sok minden juthat eszünkbe, merenghetünk a globalizáció hatásairól, az egyre összetettebbé váló termelési folyamat egyre komolyabb sérülékenységéről, de most nem erről írnék. Barátokkal erről beszélgetve megint eIőkerültek a dolgozó emberről, és annak tudásáról szóló elmélkedések. Tudjuk, a gépesítés, a különböző munkafolyamatok minél egyszerűbbé tétele mindig is (de az ipari forradalom óta mindenképp) célja és vágya volt az embereknek. Halad is a dolog szépen, tudjuk, ma már szinte emberi érintés nélkül készülnek a legbonyolultabb ipari termékek is. Azonban az otthoni munkák esetén és az igényesebb kézműves tevékenységeknél ez a legutóbbi időkig nem volt jellemző. Gépeket, vagyis motoros szerszámokat persze használtunk, de azért a végeredmény az adott ember kézügyességén múlott. Mostanában viszont ez megváltozni látszik. És hogy ez jó-e, azon azért lehet talán merengeni egy sort...

Itt a blogon már több alkalommal írtunk a modern, vizes bázisú, pontosabban vízzel hígítható festékek otthoni használatáról. Ezeknek több előnyük is van a hagyományos, észteres, lakkbenzin vagy épp nitro hígítású festékekkel szemben. Egyrészt a hígítók (bármilyen!) manapság igen drágák már, márpedig a hagyományos festékek esetében a festék hígításán túl a kifröccsent festékcsöppek lemosásától az ecsetek/hengerek elmosásáig, sőt, a kezünk lemosásához is ezeket kell használni. Aztán ezek az anyagok száradás közben mindenféle kellemetlen illatú és hatású gőzöket/párákat eregetnek, tehát az így festett felületeket, tárgyakat tartalmazó helyiségeket a festés után csak 2-3 nappal ildomos komolyabb, huzamosabb használatba venni. A legtöbb esetben a száradás is elég soká tart, itt bizony nem ritka, hogy tényleg 12-24 óra kell, mire legalább biztonságosan, ujjlenyomat hagyása nélkül megfoghatjuk az így festett tárgyakat. (Az a bizonyos érintésszáraz állapot.)

Lyukat persze a legegyszerűbb fúróval készíteni, azonban házilagos körülmények között a 13-15 mm átmérőnél nagyobb fúrókat nem nagyon használunk. Kivételek persze lehetnek, de egy kézben tartott, nem túl nagy teljesítményű fúrógép esetében általában valahol itt van a limit.

Azonban aki szeret fából mindenféle beépített bútort készíteni, előbb-utóbb szembesül a problémával, hogy szükség lenne szabályos, kör alakú nyílásokra akár 20-30-60-80 mm átmérővel. Mondjuk mert vezetékeket kell áthúznunk, vagy épp szabályos konnektor- vagy csatlakozóaljzatot szeretnénk beépíteni, netán süllyesztett világításnak kell a hely.

Azt gondolom, a legtöbb fúró-faragó ember számára vannak olyan ismerős és rossz emlékű hangok, amelyeket bizony igyekszik kerülni, és amelyek, ha egyszer-egyszer mégis megszólalnak, a hirtelen beálló jeges félelem szorítása készteti egy-egy ütemnyi kihagyásra egyébkén bátor, és semmitől sem rettenő szívük.

Nem ez az első eset, amikor árakkal kapcsolatos írás kerül ki a Furdancs blogra. Az árak terén persze sokféle töprengésre találhatunk módot. Lehet a régen minden jobb volt - de legalábbis olcsóbb - féle vonalat követni. Vagy épp az igencsak megfoghatatlan minőség kérdésével kapcsolatos árkülönbségekről is szó eshet. (Tudjátok, van-e elfogadható, valós oka mondjuk adott esetben 10 szeres árkülönbségnek azonos célra készült, azonos méretű, csak épp más gyártmányú gépek esetében?)

De ha épp pozitívabb kedvünkben vagyunk, akkor olyasmiről is írhatunk, amiről ez a konkrét poszt szól. Vagyis a technika fejlődése és a sorozatgyártás árcsökkentő hatása okán sokszor hihetetlenül olcsón kínált és megvásárolható eszközökről.

Az elektromos kézi gyalukról már írtunk korábban a többi elektromos szerszámmal együtt. Azonban most egy üzenetben érkezett kérdés kapcsán külön is ejtünk róluk néhány szót. A kérdés egy szoruló ajtólap kapcsán érkezett, konkrétan arra vonatkozott, hogyan is lehet ezt orvosolni.