Nyilván szentségtörés egy hagyományosan bambuszból készült hangszert műanyagcsőből "kifaragni", de ha épp nincs más kéznél, akkor legalább barkácsolunk egy kicsit. A gyerek meg örül, mert apa csinált neki egy nagy furulyát. Párunk szemében pedig újra férfiak lehetünk. A bambuszfurulya, eredeti nevén Shakuhachi (ejtsd: sakuhacsi) történetéről ITT olvashattok bővebben. Azt pedig, hogy hogyan készítsünk egyet műanyagcsőből ITT nézhetitek meg. Szerintem remek kis dolgozat a hétvégére. Az alábbi videón meghallgathatjátok, hogy hogy szól egy ilyen hangszer, ha ügyesek voltatok.

Boldogsággal tölt el bennünket, hogy Maglite-játékunkra több száz helyes megfejtés érkezett. Kérdésünkre, miszerint "Melyik évben mutatták be az első Maglite elemlámpát?", a helyes válasz az 1979 volt. A sorsoláson Kondor István nevű olvasónk volt a legszerencsésebb. Az alábbi képen látható nyeremény tehát az ő markát üti. Gratulálunk!

Ma  egy olyan eszközről fogunk tanulni, amivel én gyerekkoromban leginkább kardoztam.  A felnőttek legnagyobb örömére. Ez a vízmérték. Nevezik még libella műszernek is, én leginkább vízszintmérőnek szoktam hívni, bár nem vagyok benne biztos, hogy helyesen. Majd ti megmondjátok.

Aztán felnőttkoromban is találkoztam a vízmértékkel, legutóbb nem is olyan rég. Talán emlékeztek rá, hogy amikor Árpi barátommal ajtót szereltünk a helyére, nagy szerephez jutott ez a műszer. Anyáztunk is rendesen, hiszen, mint Árpi mondta: "itt az összes kőműves részeg volt". Én megengedőbb voltam. Talán nem volt jó a vízmértékük.

Bár még nem voltam börtönben, de feltételezem, hogy ott egy dologból van bőven. Ez pedig az idő. Ezt is csak a börtönös filmekből sejtem, melyek valószínűleg nem mindig fedik a valóságot. Mindenesetre az alábbi  gyűjteményből kiderül hogy a fogvatartottaknak olykor sikerül szabadjára engedniük a kreativitásukat. Főleg, ha szökésen törik a fejüket. Idejük biztos, hogy van rá. Az ITT bemutatott, különböző börtönökben barkácsolt eszközöket, három csoportra osztanám. Az egyik ilyen csoport a mindennapi élethez szükséges kiegészítők, a másik a szökéshez használatos segédeszközök, a harmadik pedig a fegyverek. Az utóbbiaktól elzárkózunk. Nézzük együtt, mi mindent készítettek a fogvatartott MacGyverek.

Merülőforraló

Nyilván senki nem fog nekiállni kulcsot reszelgetni, de sosem baj, ha az ember birtokában van az efféle tudománynak. Ki tudja, mikor hozza úgy a sors, hogy egy csaj ezért szeret belénk. "Hát tudod Margit, ez a srác úgy másolja a kulcsot egy reszelővel, meg egy satuval, hogy olyat még nem láttál. Milyen lehet az ágyban?" Kicsi a valószínűsége egy ilyen beszélgetésnek, de láttam én már éjjeliőrt nappal meghalni. Ma tehát két házilagos kulcsmásoló technikát ajánlok figyelmetekbe. Az elsőről ITT szerezhettek tudomást. Ez szerintem az egyszerűbb és szakszerűbb megoldás. A másikat inkább vásári mutatványoskodásnak nevezném, bár kétségtelen, hogy a cikk alján látható videóban a végére csak lesz egy működőképes másolat a főszereplő kezében. A videóban a fószer egy mobiltelefon, némi Photoshop és egy nyomtató segítségével készít sablont a másoláshoz.

Bear Grylls helyében biztos, hogy szenteltem volna legalább egy adást annak feltérképezésére, hogy miként tudjuk túlélőkészletté alakítani a kezünk ügyében lévő tárgyakat. Lehet, hogy volt ilyen, de én nem láttam, tehát nincs. Bármikor előfordulhat, hogy úgy találjuk magunkat túlélésre kényszerített helyzetben, hogy pont összetört a mobilunk. Nem feltétlenül kell olyan helyzetre gondolni, hogy mondjuk kényszerleszállást hajtunk végre Szibériában. Elég csak a BKV tetszés szerinti járatán utaznunk. Véssük az agyunkba az alábbi ábrát és hasznosítsuk az okostelefounkban rejlő lehetőségeket. A hasznosítható részek, úgymint az alaplap, hangszóró, kijelző, vezetékek, akkumulátor, alkalmasak arra, hogy vágószerszámot, iránytűt, élelem szerzésre alkalmas eszközt vagy jelzőtükröt készítsünk belőlük. Emellett az akkumulátorral és egy darab dróttal megkísérelhetünk tüzet "csiholni". Mondjuk egy lángoló buszon nem feltétlenül van rá szükség, és szerintem nem is működik, de ezt majd ti eldöntitek. Mindenesetre tanulmányozzuk át ezt a remekbeszabott kis összefoglalót!

Forrás: Survival-Spot

Nem mondom, hogy most azonnal álljatok neki egy otthoni bowlingpálya építésének. Inkább csodálkozzunk együtt, hogy mi mindenre érnek rá az emberek. Van ez a Tim nevű amerikai fazon, aki nyilván nagyon szeret bowlingozni, emellett a barkácsolást se veti meg. Egy szép napon gondolt egyet és vett az E-bayen egy leharcolt bowlingpályát. Jó lesz nekem ez ide a garázsba, gondolta. Nem sokat teketóriázott. Beépítette az autó helyére, a fűnyíró mellé. Hova máshova.  A pálya jóval rövidebb, mint kellene. Szerintem sok értelme nincs, de egyébként remekül működik. Képek és videók alább.

Mai főhősünk egy igazi rosszfiú a reszelők között. Fajtársaihoz képest óriási fogakkal rendelkezik, melyek határozott megjelenést és tekintélyt kölcsönöznek neki. Ha jól emlékszem, akkor hallottam egyszer egy olyat, hogy "nem minden reszelő ráspoly, de minden ráspoly reszelő". Egyszerűbben: a ráspoly a reszelők "családjába" tartozik, mégis egy külön "kasztot" alkot. Ráspoly elnevezés a német "raspel" szóból ered, de angol nyelvterületen is a "rasp" kifejezéssel illetik ezt a nagyszerű szerszámot.

A mai poszt nem egy "hogyan építsünk űrhajót gyufaszálakból" mélységű írás, de garantáltan tartalmaz hasznos információkat egy elsőre egyszerűnek tűnő szerelési munkával kapcsolatban.
Tegnap Norbert kollégánk, aki egyébként a Houdinis gitárosa, kétségbeesett kérést intézett hozzám, miszerint vásárolt a gitárjához egy úgynevezett strap lockot és be kellene építeni a régi helyére. A strap lock egy olyan kütyü, aminek segítségével egy mozdulattal le lehet szedni a hevedert, gitárpántot (Erdélyben átvető) a gitárról. Magával a cserével nem is lett volna gond, de az eredetileg a gitáron lévő hevedergombénál hosszabb és vastagabb csavart kapott az új "babához".

Örömteli hírünk van! 20 darab belépő landolt szerkesztőségünkben a 2013. február 20-22-e között megrendezésre kerülő, Tetők-Falak-Homlokzatok + Épületenergetika szakkiállításra. Ha mennétek, de kímélnétek a családi kasszát, nincs más dolgotok, mint egy e-mailt írni a furdancsblog@gmail.com címre, melyben kifejezitek igényeteket a belépőkre. Fejenként legfeljebb kettőre. Utána csak fel kell markolnotok a jegyeket.  A belépőket érkezési sorrendben osztjuk ki. Jegyüzérek kíméljenek!