Meggyőződésem, hogy a pánikszoba kifejezést a hazai lakosság jelentős része soha nem hallotta, egészen 2002 - ig. Ekkor került ugyanis a mozikba az azonos című film, Jodie Foster főszereplésével. Részemről azt sem tudtam, eszik-e, vagy isszák. Gondolhatnánk, hogy a hidegháború folyamatos fenyegetettsége szülte ezt az objektumtípust, az Egyesült Államokban. Az alábbi leírás szerint azonban sokkal régebbre nyúlik vissza a vész esetére létrehozott menedékek története.  Az itt bemutatott objektumban viszonylag jó eséllyel élhetünk túl akár egy nukleáris vagy biológiai támadást is. Még nem döntöttem el, hogy ez vicc, vagy komoly. Az ára mindenképpen komolynak mondható, de ettől még lehet vicc. Tanulmányozzuk együtt! 

Forrás: Survival-Spot

A legokosabb az lesz, ha a hetet irodai barkácsolással kezdjük. Egy irodában elegendő kütyü áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kis időre magára hagyjuk a nemzetgazdaságot, és felébresszük magunkban a kétkezi alkotás mélyen szunnyadó ösztönét. Egyébként pedig, bárki bármit mond, az ilyen tevékenység egyfajta meditatív állapotot eredményez, ami felszínre hozhatja a válaszokat, a világ nagy kérdéseire. Ha a főnök kérdezi, hogy mit csináltok, nyugodtan idézhettek szó szerint. Persze a balhét majd nektek kell elvinni. Találtam egy csinos kis gyűjteményt az irodai eszközökből megépíthető minifegyverekről. Katt a képekre! A teljes kollekciót ITT találjátok. Jó szórakozást!

A tabletek korát éljük. Nem mondom, hogy nem kifizetődőbb szaküzletben vásárolni ilyesmit, de ha nagyon unatkoztok, magatok is készíthettek egyet egy leharcolt laptopból. Nem lesz szép, de legalább kicsit elfoglaljátok magatokat. Az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem, hogy miként varázsolunk érintőképernyőt a szerkezetre. A részletes leírásban erre is választ kaptok. A dolognak ez a része igényel némi beruházást. Szép kis dolgozat hétvégére. Ha véletlenül valamelyiktek készített már ilyet, azt látni szeretnénk: furdancsblog@gmail.com. Részletekért katt a képre!

Amikor ezt a szerkezetet megláttam, csak néztem, mint Overdose a szántásban. Ha a gányolás témakörben az ajtógomb-"tuningolós" posztot szerettétek, akkor ezt imádni fogjátok. Már a miliő is csodálatos, ahol ez a "nem tudom mi" készült. Nevezzük gokartnak, bár a klasszikus formától azért messze van. Amit elsőre látni, hogy a meghajtást egy fél robogó biztosítja. Mondjuk ennyi pont elég hozzá, csak a jó felét kell használni. A fotón szereplő darab épp egy vízhűtéses példány, de jó hozzá a léghűtéses motor is. A másik dolog, amit kiemelnék  a TÜV-tanúsítvánnyal nyilván nem rendelkező ülés. További részleteket ITT tudhattok meg. A végeredmény szerintem egész hatékony, de hogy néz már ki!?

A talicskáról az első élményem, az amikor a nővérem, a még járásképtelen öccsét, azaz engem megtalicskáztatott. Tudjátok, ez az a játék amikor az egyik embernek, aki a talicska, a kezén kell járnia, miközben a másik fogja a lábát. Ennek az akciónak a nyoma, ma is ott virít a homlokomon. A küszöböt találtam el, szüleim legnagyobb örömére. Legközelebb trágyahordás közben találkoztam a talicskával, ekkor már egy igazival. Rögtön egymásba szerettünk. Lássuk, mit is érdemes tudni erről a szállítóeszközről.

Új szuperhős jár közöttünk! A már jól ismert cellulózalapú fújható szigetelés mellett a fújható üveggyapot is megjelent a piacon. Ismerkedjünk meg vele!

A fújható üveggyapot már színében is különbözik hagyományos társától. Ez ugyanis fehér. Már ezért is jobban szeretjük, ráadásul könnyen felismerjük. A gyapotdarabok víztaszító tulajdonsággal bírnak és néhány cm hosszú szálai kis vattapamacsként egymáshoz tapadnak. A hópihére emlékeztető anyagot a csomagoláskor összepréselik, bálázzák. Így a felhasználási területtől függően akár 1–1,4 m3 is lehet egy 16,6 kg-os bála tartalma.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi a csuda az a cajon (ejtsd: "kachón", spanyol eredetű, jelentése: doboz). A cajon nem más, mint egy ütőhangszer, a perkások (ütőhangszeresek) egyik kedvenc játékszere. Leginkább egy dobozra hasonlít, ahogy a neve is utal rá, de madáretetőnek is szokták hívni. Ha megnézitek az alábbi fotót, rájöttök, hogy miért.

Tekintve, hogy a helsinki illetőségű szobrászművész, bizonyos Miina Äkkijyrkkä, közel ötven évig dolgozott tehenekkel, adta magát, hogy szoborba öntse őket, így tisztelegve e csodás állatok előtt. A művésznő  gondolt egyet és körbetelefonálta Finnország jó néhány autóbontóját, hogy önkifejezéséhez beszerezhesse a hozzávalókat. Csodálkozzunk együtt az alábbi szobrokon!

A saturól két meghatározó élményem van. Az egyik a haverom azonos nevű kutyája, aki egy napos délután úgy tépte le rólam a gatyát, mintha rajtam se lett volna. A másik a Casino című film idevágó jelenete (18+) Nem tudom, melyik volt nagyobb élmény. Emellett, bármilyen meglepő, a satu egy szerszám is. Nem is akármilyen. A satu a rögzítőszerszámok terminátora.

Itt ez a figura, akit Jesse Hacketnek hívnak. Legszívesebben azzal tölti az idejét, hogy mindenféle szemétdombokról és hulladékgyűjtő helyekről szed össze olyan cuccokat, amikből aztán hangszereket tud eszkábálni. Elmondása szerint az ötletet Afrikából hozta, ahol a szegénység, pénztelenség miatt valóban rákényszerülnek az emberek, hogy akár szemétből készítsenek maguknak hangszert. Miután elkészültek, saját stúdiójában zenél riszájkling zeneszerszámaival. Nézzük együtt!

A videóban szereplő fiatalember művészetében ITT merülhettek el komolyabban.

Forrás: GreenThing