Egyszerű, olcsó, gyorsan és könnyen elkészíthető ajándék karácsonyra. Mondhatni gyerekjáték, a fiammal csináltuk a lányoknak. Íme a végeredmény. Az alábbiakban hevenyészve írtam le, viszont annál alaposabban dokumentáltam az egyedi mécsestartók elkészítésének módját.

Ahogy azt annak idején Öveges professzor mondotta: minden háztartásban van otthon vihar által kidöntött diófa gyökér, tűzifának kuglizott akác, vagy bármilyen egyéb levágott faág.

Én magam az előbbi kettőből választottam alapanyagot. A méhviasz beszerzéséhez jó ha van méhész a családban (még egyszer köszönet Ádám sógornak), de a neten is biztos található egyéb beszerzési forrás, mint ahogy az a kanóc esetében is történt.

Ezen kívül egy üres konzervdoboz, villanyrezsó (persze jó a gáz is ha éppen nem sül rajta palacsinta, a mienken szerencsére sült) fúrógép, smirgli, forrasztópáka, egy fogó, és némi maradék lazúr szükségeltetik csupán.

A diógyökeret lecsiszoltam, nem túl finom 400-as vászonnal és kb. egy 15 centis darabot vágtam belőle. Hasonlóan az akácból is, ez utóbbinak rajta hagytam a kérgét csak kicsit lepucoltam drótkefével, szerintem jól áll neki a nyersesség. A diót unortodox módon olívaolajal, az akác kérgét színtelen lazúrral kezeltem le.
A névtáblák diófa kéregből készültek, a feliratot a belső felére forrasztópákával égettem bele.  A furatot kb. 5 cm mélyre fúrtam, aminek az aljára szöggel rögzítettem a kanócot, így azt a viaszöntéskor könnyű volt középre igazítani.

 Most pedig következzen megannyi fotó a mécsestartók elkészítéséről. Többet mondanak ezer szónál. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.