Bár már jó néhány éve kaphatóak a különböző fóliaanyagú medencék a kereskedelemben, igazán olcsóvá az utóbbi 5-10 évben váltak. Manapság már akár 30000.- Ft alatti összegért is vehetünk egy 3,6 méter átmérőjű medencét, szűrő és vízforgató berendezéssel, takarófóliával. Persze ilyen alacsony áron nem számíthatunk túl hosszú élettartamra, de ez már az az árszint, ahol akár egy szezon miatt is megérheti a beruházás, különösen, ha több gyerek is van a családban, hiszen ennyi pénzt akár egy hétvégén is otthagyhatnánk egy strandon.
Ezek a medencék alapvetően két csoportra oszthatóak, merev falúakra és felfújhatóakra. (Illetve van még a fémvázas megoldás, ami igazából afféle köztes variáció, itt egy rudakból összelegózható kaloda adja a merevítést.) Minden típusnál fontos tudni, hogy a medencék merevítését igazából a bennük lévő több köbméter (vagyis több tonna) víz végzi el. A medencék anyaga túl vékony ahhoz, hogy a víz támasztása nélkül önállóan megállna. A merev falúaknál valamilyen fém- vagy műanyag lemez van a víz bent tartásáért felelős fólia külső oldalán, a felfújhatóaknál pedig egy levegővel töltött „öv” ami a medence merevségét biztosítja.
Merev falú medencéből sokféle van. Akad olyan is, ahol a fal önhordó, tehát megáll a lábán üresen is, de sok esetben csak egy vékony fémlemez, amely a benne lévő víz támasztása nélkül nem igazán stabil.
A felfújható "öv" a víz színén igyekszik lebegni, ezen az elven egészen nagy méretű medencék is vannak. Igazából ezek nem mások, mint egy vízzel töltött nagy zsák, amelyet a saját levegővel töltött pereme óv meg a felborulástól...
Az ilyen medencéknél épp a fentiek miatt hihetetlenül fontos, hogy sima és vízszintes felületre kerüljenek. Ezt persze a használati utasításuk is írja, azonban tapasztalat, hogy ezt igazán komolyan csak kevesen veszik. Az is igaz, hogy a nem gyakorlott szem nem biztos, hogy észreveszi a felállításra kinézett terület pár fokos lejtését. És amikor a medence félig feltöltve finoman elkezd csavarodni/dőlni a lejtés irányában, akkor már a legtöbben azt gondolják, mindegy már, ennyi vizet nem öntenek ki, jó lesz ez így is. Pedig ez nagyban megrövidítheti a medence életét. Az anyagfelhasználás minimalizálásával készült medencék ragasztásaiban sokszor nincs annyi tartalék, hogy egy nem ideális irányú terhelést túl sokáig elviseljenek. Különösen igaz ez, ha a medencében folyamatosan egy csomó gyerek ugrál…
Ezen a képen látható ahogy a medence balra dől. Ez a medence ragasztásait fokozottan igénybe veszi,
mindenképp az éllettartam rovására megy.
Szintén oda kell figyelni a medence aljára, vagyis arra, hogy valóban sima felületre kerüljenek. Itt ugyanaz a helyzet, a medencék használati útmutatója ugyan előírja, hogy megfelelően sima felületre kerüljön, geotextilia, vagy akár homokágyra, de a valóságban sokszor megelégszünk azzal, hogy ne legyenek a medence alatt éles kövek, ágdarabok, de néhány fűcsomó már átcsúszhat az ellenőrzésen. Pedig itt is fontos a gondosság. A medence alja sokszor csak 1-2 milliméter vastag (vékony…) anyagból van, és ne feledjük, akár 4-5 tonna súlyú víz is lehet benne. Ez persze azt jelenti, hogy idővel akár egy pár milliméter méretű - a talajból kiemelkedő - élesebb tárgy is kilyukaszthatja a medence alját.
Tehát a medence alatt tényleg szükséges komolyabb talajsimítási munkálatokat végezni, és akár több réteg plusz talajtakarást (fóliát, geotextilt) is a talajra teríteni. Épp a nagy súly miatt lehetőleg ne feltöltsük a talajon található mélyedéseket, hanem azok szintjéig vegyük el a felesleget.
Az ilyen medencékhez adott vízforgatók és szűrők általában eléggé alulméretezettek. A tisztításukra fontos odafigyelni, különösen ha a medence olyan helyen áll, ahol belepotyoghatnak levelek, virágok is. A használaton kívüli medencét érdemes letakarni, még akkor is, ha ez sokszor macerás, mert a víz nagyon hamar elalgásodhat, és ha ezt elhanyagoljuk, később már szinte lehetetlen megszabadulni az algabevonattól a medence oldalain.
És ha már szóba kerültek az algák! A medencéhez adott (vagy külön vásárolt) ph értéket beállító vegyszereket és az algásodás megelőzésére adagolható anyagokat használjuk folyamatosan. A klóradagolás is rendkívül fontos. Akár két-három nap alatt zöld levessé válhat a medencénk, és mint az előbb írtam, ilyenkor már nagyon nehéz rendbe rakni.
A víz cseréje általában nyűgös kérdés. Ennyi vizet nem szívesen önt ki az ember, és a kertben való ellocsolása sem egyszerű… Optimális esetben a megfelelő vízkezelés és –szűrés elég hosszú ideig biztosítja a víz megfelelő állapotát, azonban a belekerült napolaj és egyéb folyékony szennyezések azért idővel felgyülemlenek. Az olcsó szűrők általában csak mechanikus szűrést végeznek, tehát az ilyen jellegű szennyeződést nem tudják maradéktalanul kitisztítani. A medence telepítésekor arra kell számítsunk, hogy a szezon alatt párszor (nyilván a használat és időjárás függvényében) szükséges lehet lecserélni a benne lévő vizet. Sokan használják azt a módszert, hogy 3-4 naponta lecserélik a víz 5%-át. Ez még épp a kertben ellocsolható mennyiség, és így szinten tarthatjuk a medence vízminőségét. Ugyanakkor a víz ph értékét és a klórszintet minden ilyen részleges csere után is rögtön be kell állítsuk.
Balesetek persze történhetnek itt is. A medencetest sérülése ugyan általában javítható, de ez legtöbbször a víz leengedését kívánja meg. (Vannak már a víz alatt is használható ragasztók, ezekkel mindig a belső oldal felől kell dolgozni, hogy ragasztás után a medencében lévő víz nyomása a felülethez préselje az odaragasztott foltot.) Erre - vagyis a víz hirtelen leengedésére - számítani is kell, tehát a medencét mindig olyan helyre kell felállítani, ahol nem okoz túl nagy kárt, ha rövid idő alatt jelenik meg a benne lévő vízmennyiség. A nappali teraszán például jól mutat a medence, de gondoljuk arra, hogy probléma esetén egy pillanat alatt 10-20 centi magas szökőár bukhat át az erkélyajtó küszöbén, ami nem biztos hogy jót tesz a nappali parkettájának, a kanapékról és az elektromos csatlakozókról nem is beszélve…
A fentiek betartásával ugyanakkor biztos hogy vidám nyarunk lesz, mert bár az ember alapvetően szárazföldi lény, azért nem tagadhatjuk le, hogy első őseink bizony a tengerből másztak ki a szárazföldre…
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni!