A vegyes tüzelés környezetkárosító hatásáról és a közelgő újraszabályzásról szólt egy írásunk nemrég. A témáról kimerítően, könyvtárnyi irodalmat írtak már, hiszen a hatásfok növelésével nemcsak a fűtés költségei, de a környezet terhelése is csökken. Most egy rövid összefoglalót mutatunk be a fűtésnél kisebb-nagyobb mértékben kárba vesző energiáról.

Emberek víz alá költöztetésének ötletével talán az olasz maffia kezdett komolyabban foglalkozni (Luca Brasi már a halakkal alszik). A későbbi kísérletek igyekeztek hangsúlyt helyezni rá, hogy a leendő víz alatti polgárokat lehetőleg életben tartsák. Meg-megújuló lelkesedéssel láttak napvilágot tenger alatti lakóparkok tervei, de ha komolyabban sorra vesszük (az irgalmatlan költségek mellett) a felmerülő technikai problémákat, még mindig ott van az egész értelmetlensége. Felejtsük el az üvegből épült palotákat, ahol az ablaknál állva barátságos halakat bámulhatunk, semmit nem fogunk látni, hiszen mélytengerben csekély a látótávolság. Másrészt bizonyos mélység alatt olyan dolgokat láthatunk, amit jobb lett volna nem látni. Akár beköltözhetünk egy japán alvókapszulába, több halat látunk majd az ételfutárnak köszönhetően, mint a tenger alatt.

Az ötlethez való vonzódást az ember meghitt, elszigetelt lakóhelyre való elvonulásának igénye motiválhatja, ahova nem hallatszik be a segédmotoros kölykök zajongása és az adóhivatal is ritkán jár. Ahhoz már nagyon gyűlölni kell az emberiséget, a szervezett társadalom béklyóit, hogy a technikai nehézségeket legyőzzük vagy megfizessünk másokat ezért és egy mélytengeri - nem valami sekély pocsolyában fekvő - ingatlant vásároljunk. Irodalmi példákból említhetjük Nemo kapitányt vagy az egyik leghangulatosabb játékfeldolgozás  - a Bioshock - elszigetelt közösségét, Rapture városát.

Kasztanyetta után egy újabb egyszerű népi hangszer elkészítését mutatjuk be. A fonóba járás már nem oly népszerű, mint régen, nehézkesebb bemutatni köcsögünket (vagy dudánkat) a szélesebb közönségnek és ezzel felkelteni érdeklődésüket - hihetnénk. Azonban ez messze nem így van. Bónuszvideónkban egy nagyon népszerű zenekar diszkófeldolgozását hallhatjuk kasztanyettával, mosófával és más barkács hangszerekkel előadva. Tehát igenis lehetséges a köcsögduda populáris felhasználása.

Számos szabálya - megfontolandó műhelytitka van vállalkozásunk nyilvános megjelenítésének. Többek között logónk,  emblémánk megtervezése is figyelmet igényel. Köteteteket írtak már a logótervezésről és a márkanévvel kapcsolatos problémákról. A vizes VB egész kommunikációs története egy állatorvosi ló az idétlen kutyától a béna plakátokon keresztül a Water Wili (haha) figura egy kicsit másképp ismert változatáig.

Előfordulhat, hogy elalvás előtt hirtelen varázsütésre megformálódik elménkben egy zseniálisan humoros és egyedi, frappáns márkanév, esetleg a hozzá tartozó jelképpel együtt. Reggelre kelve első dolgunk legyen beírni a keresőbe és higgyék el, büszkék lehetnek magukra, ha csak 300 létező cég viseli ezt a nevet. Tapasztalataimról a zongoraállványos részben már írtam.

Nagyon egyszerű tárgyat készítettem (tökéletesítettem) a napokban. Alibi írásnak tűnhet dokumentálása, mert semmiféle találmányt vagy zseniális megoldást nem tartalmaz. Viszont barkácsblog vagyunk, ezért időnként fel kell mutatni valami saját gyártmányt a belinkelt hobbitházakon és apró, színes híreken kívül. Tessék tehát, egy fiókosztó házilag.

Különbözőek vagyunk. Más a testfelépítésünk, világnézetünk, mások a gyermekkori szorongásaink, de mindenkinek van egy fiókja tele kacatokkal. Rendet kell tartani és nagyjából elkülöníteni az apróságokat. Nem egészséges mikor a gázpisztoly izzólámpák, gyógyszer és aprópénz közt hentereg.

Nehéz érzelmek és indulatos állásfoglalások nélkül felvezetni a következő írást, mivel érintett vagyok a témában. Közbeszéd tárgya lett - már kormányzati szinten is - hogy valamit kezdeni kell a vegyes fűtésű kazánok okozta légszennyezéssel. Jól értesült Facebook-források és a legalja bulvár címeket használó médiumok már a vegyes tüzelés betiltását vizionálják.

Mivel fűtsek, ha nincs gáz a környéken? Kávéval?

Kormányszinten óvatosabban kezelik a problémát, mit kezdenének a Parlament felé menetelő, fagyoskodó milliókkal? Majd a matrica, az segít - állítják. Sajnos van tapasztalatunk a kőgazdag nyugati fejekből kipattant rendeletekkel, hogy például Föld anyácskát csakis egymilliós kondenzációs kazánnal menthetjük meg. Nem kétséges, egészségkárosító töménységben áramlik egyes településeken a nedves fával, szénnel vagy épp szeméttel (pillepalack+gázolaj) fűtött házakból kanyarodó füst. Azonban úgy érzem, már megint fűnyíróval metszett szabályzás készül és a minőségi, száraz fával tüzelőket egy kalap alá veszik az igénytelen, deviáns (vagy egyszerűen csak szegény) szeméttüzelőkkel.

Tart a farsangi szezon, jelmezbálok időszaka. Ha meghívót kapunk egy szigorúan beöltözéses bulira, barkácsblog-olvasóként valami hobbihoz illő jelmezt kell viselni. Mérnök? Túl egyszerű, elég egy civil ruha, számológép és szakáll. Esztergályos? Ugyan! Svájci sapka, kék munkásruha, Szalacsi-szakáll.

Akkor inkább öltözzünk őrült tudósnak, a legőrültebb, legtudósabb archetípus megtestesítőjének. Az "élet a vágókorongon túl" rovatunk mai vendége Dr. Phineas Waldolf Steel!

A ragasztópisztolyokról, és az olvadékragasztókról hallhatunk mostanában sokat. A legtöbb dekorációs meg csináld-magad műsorban sűrűn feltűnik ez a technológia. Jómagam, is találkoztam vele persze, de mindig kicsit bohóckodásnak tartottam, hiszen léteznek valódi ragasztók, minden anyaghoz megfelelő, és egy igazi férfi különben is tubussal és kinyomópisztollyal ragaszt, nem holmi elektromos ketyerével.

Ha eddig nem volt melegetek, akkor a mai posztot elolvasva garantáltan az lesz, vagy nem. Ismerjük az érzést, amikor a reggeli kávé közben próbálunk erőt gyűjteni, mert egész nap a metsző szélben kell majd dolgozni a szabadban. És tudjuk előre, hogy hiába húzunk fel több réteg termocuccot, legkésőbb délután kettő körül már az átfázástól belassulva zombiként fogunk csellengeni. Vagy amikor a hajnali félálomban szembesülünk azzal, hogy mégis leesett a hó, lehet korábban kelni havat lapátolni, és a forró tea hatása öt perc múlva már sehol se lesz. A túraboltok tele vannak a jobbnál-jobb kabátokkal, pulóverekkel, mellényekkel, de tud ilyet valamelyik?

Lakóházak földön-vízen-levegőben sorozatunkban ma cölöpházakat szemlézünk. Igen romantikus és természetközeli ideákat testesíthetnek meg képzeletünkben. Helyben van a horgászstég, tisztálkodásként fejessel vetődhetünk a hektárnyi fürdőkádba, a lakás párásítása sem megoldhatatlan és a betonalap ásást is kihagyhatjuk építkezéskor. A naplemente pedig különösen szépen fest a tükröződő vízfelületen, miközben sas csap le a keszeget rabló balint kiemelő kárókatonára. Szinte bőrünkön érezzük a vízcsakra sugárzását.

Sajnos a valóság kissé másképp fest, amennyiben nem saját horgásztavunk partján épült összközműves házunk. Körbenézve a világban, általában helyi nyomornegyedek vízre épült változatával találkozhatunk, ahol a "vízöblítéses WC" fogalmát még eredeti értelemben használják, nincs áram (nehéz is lenne kivitelezni a földelést), folyóvíz (maximum a ház alatt), szemetet apály hordja el és dagály hozza vissza. Összességében annyira szennyezett a környezet, mint egy brazil olimpiai helyszín. Másrészt aki lakott már mocsaras vidéken vagy tóparton, tudja, hogy ember nem kívánt még jobban szőnyegbombázást, mint a helyiek békanász idején.