Anya Csavar (olvasói levél)

2012.11.24. 09:27 | Írta: Mr. Furdancs

Elérkezett az örömteli pillanat, amikor a Furdancs Blog olvasói levelet kapott. Ráadásul egy kétgyermekes anyukától, aki a barkácsoláshoz kötődő viszonyáról írt egy rövid merengést. Olvassuk együtt Júlia levelét! 

Szeretem azt hinni az életről, hogy amolyan könnyed, olyan teljesíthető. Ezt az életérzést próbálom belefolyatni a tevékenységeimbe, bár ennek is megvan olykor az ára. Barkácsprojektjeim kapcsán ez a következőképpen néz ki: igaz, a készítést megelőzi egy, a múzsával való hosszas pettingelés, de előbb-utóbb eljutunk a csókig és a fejemben összeáll a prototípus: „na, akkor most vacsira összedobok egy kis ágykeretet a gyerekszobába”. Valószínűleg ez az attitűd húzódik meg amögött, hogy sohasem a megfelelő szerszámokat, öltözéket használom, és azt hiszem a nem megfelelő eszközök mellé nyugodtan felvehetjük a nem megfelelő időpont, helyszín és közönség kiválasztását.

working women.jpg

Na nem kell arra gondolni, hogy heringgel vágom a fát, de előkerül a kenőkés, az evőpálca, a fogó és a gyöngyfűzőkészletből gyakran használatos eszközeim, mert meggájverebb vagyok én annál hogy lemenjek szerszámokért a garázsba, ahol tök hideg van. A gyerekeimet is elfelejtem halálosan megfenyegetni, hogy ha a nyitott festékhez nyúlnak, akkor egyáltalán nem jön idén a mikulás. Viszont ez az egyetlen olyan helyzet, amikor szerencsésnek mondható az a divattörténeti pillanat, hogy a szakadt, festékfoltos farmerek idejét éljük, mert milyen vicces lenne, ha barkácsolásra készülve levenném és szépen összehajtogatnám a lepattantnak megálmodott Zara-gatyómat, és helyette felvennék egy ugyanolyan munkaszerkót. A gyerekek persze iszonyatosan élvezik, hogy anya szétkapta a szobát, mert azután hogy betekerték egymást a szivacsba tesós palacsintának, megtalálják az ágy alatt a porcicanyáj rengetegében eltévedt LEGO-kereket, a minibosszúként sunyin elásott kis trófeáikat (apa és anya számára fontos tárgyakat: pengető, szájfény stb.), meg a bottá száradt répát, amiről ki is derül, hogy már nem olyan finom.

elvgren_helpwanted_1952.jpg

Ahogy elmélyülök a flowban, a környezetem egyre inkább egy erősre sikeredett védelmipénz-behajtás utáni állapotot ölt, és tulajdonképpen minden okom meglenne, hogy ebben a helyzetben úgy érezzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Csak örülni tudok annak, hogy ilyenkor senki - főleg a férjem - nem lát. Jobb ha nem is gondolok bele, hogy mennyi időt, maszatot, rikácsolást spórolhattam volna meg, ha visszanyelem az érzelmi alapon kirobbanó barkácsolhatnékot. De nem, valamiért kellett ez nekem és csak próbálom megfigyelni azt a perverz, az önpusztítás határát nyaldosó pszichológiai folyamatot önmagamban, ahogy ezen körülmények ellenére mégis a szabadság és a lét elviselhető könnyűségét manifesztálom.

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr24910868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NemNick 2012.11.24. 18:21:00

Julia!

Istenkirálynő vagy. Még kérünk beszámolókat - nagyon életszerű volt. :)))

Amúgy megnyugtatlak, férfi létemre én is a fél éves lelki vívódás - 10, maximum 60 perc megvalósítás nagymestere vagyok.
Utálom a kupit ami ezzel jár :)

Mária 2012.11.24. 21:03:43

Milyen bájos.

Én meg egyszer egyedül raktam össze szögvasból meg lemezekből egy négy és fél tonnás acélszerkezetet egy lakatosműhelyben.

De nem írom meg, mert nem tudnám előadni ilyen cuncimunci stílusban a történetet.

Szádbafingok 2012.11.24. 21:15:22

@Mária: Gondolom most büszke vagy az egyedi fogszabályzódra, te mamut.

Mária 2012.11.24. 21:25:55

@Szádbafingok:

Nocsak, talán az ilyenekre buksz, mint a posztoló, aki tíz perc figyelemért és némi elnéző mosolyért képes nem csak magát, de az összes többi nőt is kétbalkezes hülye picsának beállítani?

Szádbafingok 2012.11.24. 21:33:11

@Mária: Az attól függ, milyenek a didkói.
Egyébként nehezen vitatható, hogy a legtöbb nő nem ért a barkácsoláshoz. Takarítani, mosogatni és vasalni kiválóan tudnak, de új dolgot létrehozni - egyedül - sajnos nem. Ezért vagyunk mi, a teremtés koronái.

Szádbafingok 2012.11.24. 21:57:42

@Mária: Egyébként a posztoló feltehetőleg egy szőrös alkarú negyvenes ezermester. A posztban olvasói levelet tár a nyilvánosság elé.
A levélírót sunáznám, de sajnos férje van, aki feltehetőleg eztet nehezményezné.
Te viszont egy sértett savanyúubi vagy. Ezért nem inzultál senki vaginálisan egy ideje. Marketingszakemberként tudhatnád, hogy a nőiséggel kapcsolatos negatív kampányod kontraproduktív. Ezért van ennyi buher manapság.

Mária 2012.11.24. 22:15:11

@Szádbafingok:

Látom, nem bírtad ki, hogy az előző hozzászólásodra nem reagáltam :)

Szádbafingok 2012.11.24. 22:19:18

@Mária: Látom, nem bírtad ki, hogy ezt a vélekedésed a tudomásomra hozd. Ez azért lehet, mert marhára ráérsz. Felteszem nincs stoppolandó zokni.

Szádbafingok 2012.11.24. 22:36:14

@Mária: Tök szenyó vagy, hogy nem dumcsyzol velem. Simon mongya, flörtöljünk.

egy maréknyi dollár 2012.11.24. 22:45:13

Istenigazából valami konkrét munka leírására számítottam, azért mentem rá a posztra.A hölgy barkács-tehetségére sajnos nem derült fény, de írói kvalitása figyelemre méltó..

Szádbafingok 2012.11.24. 23:31:05

@egy maréknyi dollár: Aham. Csak alítom, de gyaníthatóan azért kattintottál, mert nem tudtad, hogyan kell egy anyacsavart megszorítani.A bejegyzésben ugyan nem említik ezt a figyelemre méltó kérdéskört, de a kommentek közt találhatsz gyöngyszemet.
Szorosra.

egy maréknyi dollár 2012.11.24. 23:43:22

Messze jársz az igazságtól, de megtiszteltél a figyelmességeddel.
Ha már így beszédbe elegyedtünk, hadd kérdezzem meg, hogy létezhetsz ezzel a - szerintem max. hatodikos korig használható - nick-kel?
Nem akarod most mindjárt megváltoztatni?

Szádbafingok 2012.11.24. 23:51:57

@egy maréknyi dollár: Gondolkodtam rajta, de elvetettem az ötletet. Mégpedig olyas megfontolásból, hogy minden véleményformáló tiszteletreméltó kell hogy legyen. Ez a nikk volt a legkevésbé dehonesztáló ebben a gyórcsán-orbán univerzumban.

egy maréknyi dollár 2012.11.25. 00:10:46

Kár.Tudod, olyan rossz olvasni a válaszaidat így, hogy (értelemszerűen) mindegyik ezzel a nagybetűs ajánlattal kezdődik.
Na, túltárgyaltam, minden jót.

Szádbafingok 2012.11.25. 00:22:59

@egy maréknyi dollár: Szerbusz. Nagybetűs ajánlat a faszom.

egy maréknyi dollár 2012.11.25. 00:42:09

Megleptél, kérlek.
Mindenestre baszódjál meg, a hülye nickeddel együtt.

Szádbafingok 2012.11.25. 00:43:59

@egy maréknyi dollár: Remélem, kiszemélyeskedted magad mára. Micsoda alak...!

llipitik 2012.11.25. 00:58:45

úgy illik, hogy megköszönjem!
rég röhögtem ennyit!

belekotty 2012.11.25. 08:17:14

Hatalmas duma volt. Köszönjük! :-))

Rövid Zárlat 2012.11.25. 08:45:51

Szánalom egy férje lehet... a gyerekek meg gondolom már félnek, hogy Anyára mikor tör rá legközelebb a következő önmegvalósítási roham, mert Apa nem akar birkózni vele :)

Jolka40 2012.11.25. 09:00:32

Én meg csináltam magamnak egy ócska régi íróasztalból egy igazi, nagy, kényelmes számítógép-aszalt, kihúzható klaviatúra-tartóval. Az asztalon elfér a szkenner is, meg az adapter, a hangszórók és még a vezetékes telefon és egy asztali lámpa is. Abban az időben 70 éves voltam, és már 10 éve özvegy. Ilyen is van.
süti beállítások módosítása